Diana három gyermeket nevel, közülük ketten sérültek. Amikor a most már tizenegy éves fia született, még nem voltak elérhető szülőcsoportok, ahol megosztották volna egymással az információkat a fejlesztési lehetőségekről, és a sérült gyermeket nevelő szülőket megillető támogatásokról. Bántó tapasztalat volt számára, hogy ma Magyarországon a hagyományos munkahelyek többsége nem összeegyeztethető egy mozgássérült, és egy 24 órás felügyeletet igénylő Down-szindrómás gyermek ellátásával.

Ezekben a küzdelmes években Dia gyakran érezte úgy, hogy a társadalom kirekeszti őket, és elvesztik a kapcsolatot a vidám és teljes élettel.
 

Sok elkeseredett pillanatnak az adott feloldást, hogy valójában nem a támogatórendszer dobott nekik úszógumit, hanem a nagyobb gyerekes, de velük egy csónakban evező anyák, akik már sokszor visszapattantak egy–egy ügyintézőről, és kinyomtatott jogszabályokkal a kezükben indultak neki a következő hadjáratnak.

Dia szerint az emberek többségének megterhelő egy sérült gyermek társaságában lenni, így a baráti támogatások is elmaradtak mellőlük. A család saját problémáik szorongató fogságába eshetett volna.

A főnix életciklusa azonban más. Ez a gyönyörű vörös-arany tollazatú madár fahéj-ágacskákból fészket épít, majd azt meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal, erős főnix kel életre… Dia útja hosszú és küzdelmes volt, amíg eljutott odáig, hogy megtalálja, amit önmagában keresett, és furcsa módon épp a kirekesztés, megbélyegzés volt az, ami végül is oda vezetett, hogy mostanra megerősödött, hogy csak azért is szárnyra kapott. Sokkal erősebbé vált, mint valaha, mára tele van tervekkel.

A biztonsági tetoválás ötlete talán azért is lett rendkívül népszerű, mert megalkotását saját szükségletük hívta életre, így a hitelesség garantált. Szeleburdi porontyait oka van különösen félteni, főleg forgalmas helyeken, vagy gyermekeknek szóló tömegrendezvényeken. Nyaralás alatt vagy kiránduláson ezért ők kapnak egy biztonsági kiegészítőt is a mellett, hogy az édesanyjuk fél szeme állandóan rajtuk van. Két szemet amúgy is nehéz megosztani három gyermek között…

A karon viselt kis eligazító szöveg miatt sokan kérdezték tőle, hogy honnan szerezte be hozzá az eszközt, végül elárulta, hogy ezeket ő készíti.

A védőtetkó gondolata a 20 évvel ezelőtti tetkós rágó lenyűgöző ötletén alapul. Ugyanazon az elven működik, mint a rágó tetkó, egy vizes ruha segítségével digitálisan nyomtatott filmréteg kerül a gyermek alkarján lévő bőrre, olyan szöveggel vagy telefonszámmal, esetleg kis figurával, amilyet a szülő és gyermeke választ.

Diana egyik gyermeke különleges. Ő tizenegy éves kora ellenére nem lenne képes elmondani, hogy hogy hívják vagy hogy honnan keveredett el az édesanyja mellől. Viszont tíz másodperc alatt rá lehet cuppantani a karjára az édesanyja telefonszámával ellátott feliratot, amiről könnyedén leolvashatja bárki az édesanya elérhetőségét, aki a megszeppent gyermekre rálelt, és segíteni tud abban, hogy mielőbb megtalálhassák egymást. Ez afféle igazi anya-jegy…, baj esetén is hazavezet.
 

Az ötlet jól hasznosítható gyógyszer- vagy ételallergiás gyermekeknél is, főleg ha táborba utaznak vagy strandra, nagyobb rendezvényre, esetleg zsúfolt, ismeretlen helyen turistáskodnak. Mellette szól az is, hogy nem lehet elveszíteni, mint egy karkötőt vagy medált.

Diana egyik ötlete hozta maga után a másikat, és mára megtalálta azt a lehetőséget, hogy úgy dolgozzon otthonról, hogy akár a lába mellett legózzanak a gyerekei. Bár a hétköznapokban egyedül van a gyerekekkel, mivel édesapjuk katona, újabb és újabb tárgyakat talál ki és alkot meg.

Legszívesebben csak annyit mond magáról: nem egyszerű kacifántos gyerekkel, de úgy érzem, uralom a káoszt. Azután felkel hamvaiból, és kiterjesztett vörös-arany szárnnyal ma is repül egyet.

A védőtetkó fellelési helye: https://www.facebook.com/dinas.by.csoszodia/