Döbbenten hallgattam. Annak ellenére, hogy minden héten beszéltünk telefonon, fogalmam sem volt róla, hogy szülés utáni depresszióban szenvedett, és a házassága is kis híján tönkrement.

Soha egyetlen szóval sem említette, hogy bármi baj lenne. Az egyetlen furcsaság az volt, hogy minden alkalommal kitért a személyes találkozó elől.
A szavai szinte sokkoltak. Miközben a telefonon áradozott az anyaságról és folyamatosan megosztotta a boldog családi fotókat, az élete egy romhalmaz volt.
Összeállt a kép, hirtelen megértettem miért kerülte a közös programokat. Én valóban egy csodaként éltem meg a lányom születését és a férjemmel - a nehézségek ellenére is - boldogabbak voltunk, mint valaha. Ő viszont csak megjátszotta a boldogságot, a csillogó máz mögött az élete kártyavárként omlott össze.

Amikor hazamentem megnéztem néhány fényképét. Most már láttam, amit korábban nem. A boldog mosoly mellett, a szemében ott bujkált valami szomorúság. Hogy nem vettem ezt korábban észre?

Gyermeket szülni a legnagyobb boldogság - így tartja a közvélekedés. A valóságban azonban sok újdonsült anya számára inkább rémálom. A szülés utáni depresszió ugyanis könyörtelenül megmérgezi a boldog babázós hónapokat vagy akár éveket. Mivel engem elkerült ez a betegség, csak ismerősök beszámolójából és pszichológusok által írt cikkekből ismerem ezt az állapotot.

A szülés utáni depressziótól szenvedő anya idegennek érzi a gyermekét, szorong, folyamatosan megkérdőjelezi, hogy jó anya-e. Súlyos esetben képtelen ellátni a gyerek körüli teendőket, és öngyilkos gondolatai lehetnek.

Az anyává válás kezdeti időszaka egy roppant törékeny állapot. A hatalmas felelősség, ami egyik pillanatról a másikra a nyakunkba szakad, a mindenfelől ránk zúduló elvárások, a folytonos kimerültség, az elszigetelődés, az esetleges feszültség a családtagjainkkal könnyen kibillenthet minket a lelki nyugalmunkból.

Sok nő ráadásul teljesen felkészületlenül, rózsaszín álmokkal vág bele a gyermekvállalásba. Őket jókora pofon éri, amikor a gyerekük világra jön, mivel az anyaság cseppet sem olyan, mint a lányregényekben. Inkább olyan, mint egy érzelmi hullámvasút. Egy újdonsült anyuka hatalmas magasságokat és mélységeket él meg, sokszor minden átmenet nélkül. Ez a fajta felfokozott érzelmi állapot pedig roppant kimerítő tud lenni.

Én úgy tapasztaltam, hogy a családnak komoly szerepe lehet a depresszió kialakulásában. Egy türelmetlen társ, egy folyamatosan kritizáló, uralkodó típusú anya vagy anyós könnyen összetörheti az érzelmileg amúgy is labilis anyuka lelkét.

Hogyan előzhető meg a szülés utáni depresszió?

Visszatekintve, azt gondolom, nekem szerencsém volt. Azért élhettem meg az anyává válást minden nehézségével együtt egy csodaként, mert megvolt hozzá a támogató környezet. A férjem csodálatos toleranciával viselte a megváltozott helyzetet és állandóan éreztette velem mennyire szeret engem és a lányunkat. Anyukámmal - bár kezdetben nagy harcokat vívtunk - erősebb lett a kötelék, mint valaha. A férjem édesanyjáról pedig minden anyós példát vehetne. Soha nem kritizált, nem szólt bele semmibe, mindig tiszteletben tartotta, hogy mi vagyunk a gyerek szülei. Nem akaszkodott ránk, de éreztette, hogy bármikor számíthatunk rá, ha szükségünk van rá.

Emellett az is sokat segített, hogy lélekben felkészültem az anyaságra. Pontosan tudtam mit vállalok, nem voltak illúzióim. Már a várandósság alatt naponta kapcsolatba léptem a gyermekemmel, így amikor megszületett és először a karomba vettem, úgy éreztem, hogy ezer éve ismerem.

Sok anyuka szenved az elszigetelődéstől. Otthon lenni egy kisbabával iszonyú magányos tud lenni. Éppen ezért azt tanácsolom, hogy minél többet mozduljatok ki. Nekem nagyon sokat segített, hogy napi 3-4 órát sétáltam Fannival. Közben figyeltem az évszakok változását és újra rácsodálkoztam a természet szépségeire.
Ahogy Fanni nagyobb lett, minden héten kilátogattunk a Margitszigetre. Ezek a túrák csodálatos energiákkal töltöttek fel.
A természet amúgy is a legjobb gyógyír lehangoltság ellen. Receptre felírnám az anyukáknak, hogy napi 2-3 órát töltsenek a szabadban a gyerekükkel. Én ömlő esőben és szakadó hóesésben is levittem Fannit. Minden időjárásnak megtaláltuk a maga szépségét. Életem legcsodálatosabb időszaka volt az otthon együtt töltött 3,5 év.

Az, hogy hogyan telik az a néhány év otthon, nagyban múlik a gondolkodásmódunkon. Próbáljunk pozitívan hozzáállni és a lehető legtöbbet kihozni belőle. Bár hosszúnak tűnhet 2-3 év otthon, ha tartalmasan töltjük, hamar elröppen.

Ráadásul ezzel a gyerekünknek is megalapozzuk a jövőjét. Azt látom, hogy azok a gyerekek, akikkel sokat foglalkoznak az első néhány évben, hatalmas előnyre tesznek szert. Gazdagabb a szókincsük, tájékozottabbak és kiegyensúlyozottabbak, magasabb az értelmi és érzelmi intelligenciájuk, mint azon társaiknak, akikkel nem foglalkoztak az otthoni évek alatt.

Ha kimozdulunk a négy fal közül, és tartalmas programokat szervezünk, azon mindenki csak nyerhet. Az anyuka nem csavarodik be az otthonléttől, a gyereke pedig életre szóló élményeket kap. Fanni a mai napig emlegeti milyen jó volt velem otthon lenni és mennyire élvezte a sok színes programot és kalandot, amiben részünk volt.

Ha mindezek ellenére mégis maga alá temet a depresszió, feltétlenül kérjetek segítséget! A szülés utáni depresszió nem szégyen és nem az édesanya hibája. Fontos, hogy kezelve legyen, a depresszióban ugyanis benne lehet ragadni, akár évekig is. Ezt pedig végső soron a gyerek sínyli meg.

Forrás: Lányomnak az életről
Fotó: fancycrave1 / pixabay