Nagyon fájdalmas problémához kérnék segítséget Önöktől. Még aktívan dolgozó 59 éves nagymama vagyok, 2 felnőtt lányom és négy unokám van mindkét lányomnál két-két gyermek, A nagyobbiknál egy éves kislány és egy éves kisfiú, a kisebbiknél pedig egy 13 éves és egy 10 éves lány. Másfél évvel ezelőtt mindkét lányommal egyszerre romlott meg a kapcsolatom, amelynek elég furcsa oka van: annak ellenére, hogy soha nem értették meg egymást , most egyszeriben én lettem a közös ellenség. Ennek külön története van. különösen a nagyobbik nem tudott soha beilleszkedni semmiféle közösségbe. 10 éves koráig semmi probléma nem volt vele, ekkor azonban külszolgálatra vezényelték a férjemet, így Bécsbe költöztünk 4 évre. A kisebbik lányom ott kezdte az iskolát, vele nem volt semmi probléma, annak ellenére, hogy eleinte egy szót sem beszélt németül, de kedves és barátságos volt, így hamarosan barátokra tett szert, és jól is tanult.
A nagyobbik lányom viszont a negyedik év végére 5 tantárgyból állt bukásra, így amikor hazajöttünk meg kellett ismételnie az utolsó osztályt magyar általános iskolában. Nagyon jó eszű, érzékeny és intelligens gyerek volt, talán túlságosan is érzékeny . A kamaszkora pokoli volt : iskolából kicsapás, teherbe esés, drogozás, állandó viták és veszekedések követté egymást. Az apjától is ekkor váltunk el, amit ő arra használt ki, hogy folyamatosan manipulált mindkettőnket, majd először az apjához, később mindig az aktuális barátaihoz költözött. Én közben a kisebbikkel éltem kettesben, egyedül neveltem őt fel, normális és rendezett életünk volt. Ezeket az előzményeket azért írtam le ilyen részletesen, mert szerintem minden problémánk ide vezethető vissza. A nagylányom -bár nem volt hajlandó haza költözni, irigy volt a húgára, de egyben folyton kritizálta is, amiért nem volt olyan , mint ő. Rendesen elvégezte az iskolákat, majd elég fiatalon férjhez ment és gyerekeket szült. Négy évvel ezelőtt viszont szabályosan kidobta a rendes, családszerető, becsületes férjét, és most igyekszik bepótolni mindazt, amit fiatalon elmulasztott, ezzel kivívva a nővére elismerését, amiért olyan belevaló csaj lett belőle. Négy évvel ezelőtt a nagyobbik is párra talált, akitől két gyereke született. Sajnos ennek nagy ára van, mivel neki soha nem volt munkahelye, a gyerekek apja pedig az egyedüli pénzkereső, szinte csicskásként kezeli őt a párja. Boldogtalan, frusztrált, és bár a gyerekeit imádja, és sokat foglalkozik velük, mégsem találja még mindig önmagát. Most is elküldték őket az albérletből, mert valahogy állandóan összeütközésbe kerülnek mindenkivel. Másfél évvel ezelőtt viszont a két lány egymásra talált, de annyira, hogy lassan megőrjítik az egész családot. A kicsik nem járnak óvodába, jelenleg hol a gyerekek apjánál, hol a kisebbik lányomnál húzzák meg magukat a két kicsivel. A sok együtt töltött időnek meg is lett az "eredménye", már a kisebbik sem jár be a korábban imádott munkahelyére, inkább otthon maradt, onnan dolgozik, de hogy mit azt nem árulják el. A két nagylányt ki akarják venni az iskolából, mert úgymond ott nem boldogok, pedig előtte kitűnő tanulók voltak. Tőlem eltiltották mind a négy unokámat, folyamatosan ellenem hangolják őket mindenféle hazugsággal, pedig eddig nagyon szoros kapcsolatom volt velük. Többször próbáltam átmenni, békülni a lányomékhoz, de hol kizavartak, hol be se, engedtek. Borzalmas, átkozódó leveleket írnak nekem, hol sátánnak neveznek, hol elátkoznak. Általában nem szoktam már megijedni az élet nehézségeitől, de most úgy érzem nincs megoldás. Gyámhivatalhoz nem szeretnék fordulni a családsegítőben azt mondták, hogy csak akkor tudnak segíteni, ha a gyerekeim is vállalják, hogy bejönnek hozzájuk. Ők azonban mindentől mereven elzárkóznak, és egyre inkább építik le a családi és baráti kapcsolataikat is. Tudom, hogy kicsit hosszasan írtam le a problémát, de úgy éreztem, hogy az előzmények nélkül nem lenne hiteles a helyzetről alkotott kép.
Kérem segítsenek, mert jönnek az ünnepek, és nekem nagyon fáj a szívem az unokáim, és persze a lányaim után .Válaszukat köszönöm. Mandula Emese