Aggódás

Tisztelt Doktornő!
A fiam (31 éves) tavaly egy hónapig pszichiátriai kezelésre szorult kórházban egyéb akut és átmeneti pszichotikus zavar diagnózissal. Befelé forduló, nem közlékeny. Hosszas unszolásra fordult orvoshoz. Előtte csak céltalanul itthon volt, a munkahelyét covid miatti leépítés okán elvesztette. Majd a barátnőjével is megszűnt a kapcsolat. Együtt él velünk. Egy hónap kórházi tartózkodás után havonta kell járnia kontrollra. Parnassan 15 mg és Citoplan orion 20mg gyógyszert kell szednie. Az a problémám, hogy a helyzete nem igazán változott a közel egy év alatt. Nem keres munkát, keveset jár társaságba. Van olyan nap, hogy ki sem mozdul. Itthon velünk nem beszélget, csak a legszükségesebbet . Nincsenek céljai. Délig alszik, de éjjel fenn van sokáig. Fél a kudarcoktól, ezért nem is próbálkozik. Úgy érzi, meg van bélyegezve. Szégyenli a betegségét. A helyzetéért szüleit érzi felelősnek. Kényszergondolatai vannak, ezek elmondása szerint a fejében ismétlődnek, nem hagyják nyugton. Hétköznapi jellegű dolgok, pl. ki kell támasztani az ajtót. Vagy ha biciklizni indul, többszörösen ellenőrzi a kerékpárt. Ha kérdezzük, hogy segíthetnénk, nem válaszol. Türelmetlen vagyok. Nem tudom, mivel lehetne javítani a helyzeten. Diplomás, nyelvvizsgával, jogosítvánnyal rendelkezik. De nagyon alul értékeli magát.