Kedves Sára!
Anyu miatt van egy kis aggodalmam. Ők eléggé össze vannak nőve, sajnos mindkettejüknek önértékelési problémájuk is van. Amiért keresem. ANyu társfüggő. Látom rajta, hogy kétségbe van esve, hogy ha a mama nem lesz, mi lesz vele. VAn amikor nehezen lehet anyuval beszélni. Szimbiózisban vannak ami nem egészséges. Amikor a mama akár köhög, majdhogynem anyu lesz rosszul, pánikol. készülök pszichológus ismerősömhöz is menni, hogy vele is beszéljek a dologról. Sajnos anyunak nem igazán van identitása. Mint a mama, valaki köré építi az életét és szüksége van a visszajelzésekre. Elképesztő milyen önértékelési problémáik vannak. Ha úgy van próbálnám a szorongásukat enyhíteni, de nem nagyon akarják, hogy enyhüljön. Túl aggodalmaskodóak, szorongóak. Szóval milyen mértékű lehet ez anyunál? Mit tehetnék az ügy érdekében? Elég terhes tud lenni az aggódása, hogy túlpörög dolgokon. Mire lehet számolni, ha a mama nem lesz? Milyen viselkedésre számoljak anyunál? Megszűnik a forrása ahonnan ilyen-olyan visszajelzéseket kap. Miért jó anyunak ez így? Miért nem mer segítséget kérni? BÁr egy szinten anyu is meg van rekedve. Sajnos őt jó kislánynak nevelte a mama, és van amikor azt hallom anyutól: na már megint nem felel meg neki amit csináltam. Mondja ezt a mamára vonatkozóan. Meddig fokozódhat ez még, hogy anyu kap majd szívrohamot, mert a mama épp köhög. Mit lehet ezzel kezdeni? Hogy lehet ezt kezelni? Kétségbeesett és bizonytalan tud lenni. Köszönöm.