Kedves Sára!
A gondom, amivel önhöz fordulok az, hogy szélsőségesen éjszakai életet élek. Hiába maradok fenn tovább a nappalban, akkor meg túl sokat alszom és ugyanaz van. Egyszerűen este vagy éjszaka fenn "kell" lennem, nincs mese. Akkor is, ha négy-öt órát aludtam és előtte fenn voltam húszat. Nem tudom már gondolkozással megoldani ezt, valamit az életemen kéne változtatnom. Ki vagyok készülve idegileg, el vagyok keseredve. Eleve nagyon nehezen alszom el és ilyenkor órákig bőgők, dühöngök, az istent vádolom, imádkozom egyszerre. Már átléptem egy határt ebben, olyan cinikussá és döhössé tudok válni, amilyen sose voltam. Így sose átkoztam az istent. Nem tudom, mit tegyek, sürgős megoldás kell, nem akarom a nyár többi részét is sötétben tölteni, látni és érezni akarom a napot, nyugalomra, békességre, örömre és napsütésre vágyom.
Köszönettel Vajda Veronika.