Nehezen oldódó kisgyerek

Kedves Orsolya!
Irtam mar Onnek a 17 honapos kisfiammal kapcsolatban. Nagyon koszonom a valaszat, megprobaltam valtoztatni a gyermekemhez valo hozzaallasomon, es azt hiszem sikerult. Most mar elvezem az egyuttleteket, es kontrollalom magam, hogy kimerultseg, betegseg eseten se legyek elutasito vele. A kerdesem azonban a kovetkezo: Mi az oka annak, hogy a gyerek az apjaval nem tud felszabadult lenni, ha dicseri, mondd neki valamit hozzam bujik, ha a jatszoteren oda megy egy felnott a kozelebe, leblokkol, nem jatszik. Ha ismerosok jonnek hozzank( ami nagyon ritka), 2 ora eltelik, mire oldodik egy kicsit. A nyaron rokonokkal nyaraltunk egyutt, 3 nap mulva fogadta el oket, addig ha hozza szoltak, elbujt, vagy hozzam szaladt. Egy este egy etteremben vacsoraztunk, ahol felszabadultan tett-vett, szaladgalt, odament egy kutyahoz, hogy megsimogassa, amikor a kutya gazdajat eszrevette, aki mosolygott ra, megfordult, a falhoz dugta a buksijat, megprobalt \"felszivodni\". Ez gyakori nala. Felnott jelenleteben nem tuja veghezvinni az akaratat.A gyerekekkel egyebkent jol elvan. A nagyobbakhoz odaszalad, olelgeti oket. Probal kapcsolatba kerulni veluk, bar neha meg tartozkodo, felenk. Nem tudom ez a korai rossz kapcsolatunk kovetkezmenye, az elszigeteltsege, amelyben elunk, vagy a termeszete ilyen? Lehet -e rajta valtoztatni?
Koszonom a segitseget; udvozlettel: Monika