Páromnak gyereke van

Kedves Frank Orsolya!

A parommal 4 es fel eve vagyunk egyutt es egyutt gondoskodunk az ido rank eso reszeben az o elozo hazassagabol szuletett 3 gyermekerol ( a gyerekek az anyukajuknak laknak, hozzank hetvegente es a vakacio egyik feleben jonnek).

A gyerekekekkel az elmult negy ev alatt kialakult egy szeretetteljes es harmonikus kapcsolat, ami magaba foglalja, hogy kimondjuk es megbeszeljuk a nehez dolgokat is.
Mindezek ellenere bennem kezdettol fogva bujkal egy erzes, aminek ugy erzem ki kell keresnem a gyokereit es tisztaznom kell magamban. Van bennem egyfajta feltekenyseg es felelem a parom multjaval kapcsolatban. A feltekenyseg arra vonatkozik, hogy o mar egy masik novel megelte a kozos gyermek szuleteset, raadasul haromszor is. Bar elmondasa szerint a kapcsolatukban komoly gondok voltak az intimitassal es a kommunikacioval. A felelem pedig arra vonatkozik, hogy ha mi egyutt vallalunk gyereket, akkor o ezt a tapasztalatai miatt mar nem eli meg olyan kivancsisaggal es olyan csodakent. Es hogy majd hasonlitgatja az akkori elmenyeit a mostanival, amivel ugy erzem elrontana a mi elmenyunket. Nekem ugyanis nehez es fajo torteneteket hallgatni az o hazassaguk idejerol.
Hogyan tudnam magamban tisztazni az erzelmeimet, es teljes bekeben lenni a parom multjaval, es az arrol szolo tortenetekkel? Tudna nekem ebben tanacsot adni?

Segitseget elore is koszonom.