Kedves Katalin!
Igazából már nem tudok más lehetőséget ,mint tanácsot kérni egy szakembertől.
Először is szeretném tisztázni, hogy nem rólam van szó, hanem a barátnőmről és annak a nevelőjéről. Ő a nagymamája (anyuka meghalt 6 éves korában) és az apukája. Megpróbálok rövid lenni. A családban 3 gyerek van ebből 2 lány 1 fiú. Én a legkisebb lánynak (20) vagyok a barátja. Velem is baja van, de konkrét okot nem tud mondani. Amit én látok, hogy a két lány úgymond mindig rossz és azok nem csinálhatnak semmit, míg a fiú annak mindent lehet. Nincs olyan nap, hogy ne veszne, vagy ne kötne bele a nagyi az unokájába, ha takarít, akkor nem azt nézi, hogy takarított, hanem hogy elfelejtette letörölni a tükröt. Ha ágyneműt segít húzni, akkor az a baj, hogy nem jót, húz fel. Ha megkérdi kell-e segíteni –akkor a válasz nem-, ha meg nem segít, megkapja, hogy nem segít semmibe. Ha megyünk, valahova akkor az a baj, hogy állandóan csavarog. Egyszer például megjegyezte milyen jól érzed magad XY családnál, mármint nálunk. Az is hozzá tartozik, hogy ezt mind úgy teszi, hogy szinte egyből emelt hangon vagy kiabálva. Nem azt mondom, hogy a lány mindig jól cselekszik, de nem is tanítaná főleg nem normális hangnemben.
Van egy fia, aki ugye a gyerekek apukája vele is szinte ugyanezt játssza el, aki 54 éves. Nincs, szavuk illetve nem lehet, szavuk szinte mindennek úgy kell lennie, ahogy a nagyi, akarja. És ezt a nővérével is eljátszotta, míg el nem költözött.
Egyszerűen nem tudom mi tévők legyünk. Én csak segítséget szeretnék, hogy ez milyen jelenség féltékenység, irigység vagy mi? Mi lehet a baja a lányokkal? Mi lehet a fő ok? Segítséget szeretnék pár mondatban, hogy megértsük.
Nagyon szépen köszönöm a segítségét. Tisztelettel:Szilárd