Párom viselkedésének megváltoztatása

Tisztelt Szakértő!
A Párom viselkedését szeretném megváltoztatni,annyira negativan gondolkodik,mindig minden kicsi dolgon mérgelődik,és mindenért másokat hibáztat,és soha még sirni nem láttam,és soha nem lehet őt megsérteni,ha igazam van akkor is ha bizonyitékokkal alá tudom támasztani ezt akkor is nem ismeri be hanem akkor csak elhallgat azt sem mondja bocsánat,én meg csak mérgelődök,hogy lehet ilyen egy ember.Azt még sosem hallottam tőle hogy magának mondaná ,hogy jaj be hüje vagyok,inkább ha valamit nem talál meg nem magára gondol hogy mert nem néztem meg jol hanem engem szid hogy én nem tettem látható helyre..8 Orát dolgozik,kemény álló fizikai munkát,de ugyanugy azt mondja hogy ő ugy elvan fáradva hogy a házbol sem megy ki még 5 percre sem mert fáj a lába keze stb..
Megjegyzem régebben jo pár évig 12-14 orákot is dolgozott igaz akor változatosabb munkája volt nem csak állt hanem autoval vezetett vagy csak elvitték helyekre ahol dolgozott és addig ugye kb fél vagy egy orát is ülve volt..de nem 8 at hanem 12-14 orákot dolgozott,és akkor haza jött és még ami kicsit kellett a ház körül mecsinálta ,pedig akkor is mondta hogy jaj be fáradt,aztán este kb 10 percet gépezett de nem mindig egy héten kb 2-3 szor ..
De most már hogy 8 orát dolgozik gondoltam megváltozik majd minden és boldogan élünk lessz időnk mindenre egymásra stb,de sajnos nem igy lett.
Ugyanugy haza jön 8 or után,és lefexik vagy tv néz vagy géphez ül és nézi a facebokon,hogy mi9lyen érdekes videokat raktak föl az ismerősei,de a hirek az nem érdekli azt én kell nézzem hogy nehogy valami uj hirről lemaradjunk,őt nem érdekli hogy megváltozhat egy valami ami minket s érinthet egy uj törvény vagy valami.
És haragszik ha azt mondom gyere már ki kicsit,nem ő nem mert ő fáradt és ő neki a 8 ora munka után a plusz 4-5 ora gépezés vagy tv az jo kikapcsolodás,és ha valamit megkellene csináljon azt mindig gyorsan csinálja siet és türelmetlenül kiabál hogy siess már vagy nem jol csináltam ezt azt..
Ugy érzem hogy mndenért siet minden nyüg neki,gyorsan beakarja fejezni,hogy aztán oda ulhessen és estig ulhessen a gép vagy tv előtt.
Pl ha haza jön és azt mondom menjünk ma egy fél orás sétára pl egy bevásárlo központba mert ezt vagy azt kellene venni,ő mérges már hogy én most hogy hogy ezt kitaláltam mert már előző nap kellett volna ezt akkor mondjam neki,mert ő mindig előző nap meggondolja hogy mit fog csinálni,és nála nincs olyan hogy most egyet gondolok és ugy van kedvem és elmegyek valahova mert ahoz nagyon felkell készüljön lelkileg vagy nem tudom megérteni hogy mért ilyen,Ön szerint?
Mondom neki hogy ne nézze a tv meg gépet mert abbol nem lessz okosabb de csak nézi,és mikor menni kell valahova hát elfelejtette ezt is azt is ,és azért is én leszek a hibás,mert ha én nem gondoskodok mindenről,ő nem gondoskodik,csak anyit mond na kész vagy menjünk,aztán mikor ott vagyunk,na ne huzzd az időt vegyed meg amit akarsz és huzzunk haza stb ..
Mikor mondom neki hogy pl a cipődet megtisztithatnád mig gépezel mondja a mai világba nincs idő ilyesmire és ne törődjk azzal hogy milyen a cipője vagy a ruhája mert azt senki nem nézi rajta,mert senki nem mondta még neki hogy gyürött az inge vagy a cipeje koszos stb,mindegy csak elmenjen oda ahova akar és elintézze azt amit akar és kész más nem érdekli.
Vezetni már nem is merek mert mindig bele szol hogy jaj majdnem neki mentem annak az autonak ,és azzal volt szerencsém hogy ő pont szollott nekem mert én nem vettem volna észre magamtol hogy pl tul közel parkoltam a másik autohoz,pedig észre vettem és meg is áltam akkor de ő akkorra már kimondta hogy jaj neki mész és azt gondolja hogy ő nélküle én ezt nem láttam,vagy ha nem jo sebességbe tettem már jaj későre vettem észre hogy bőg a motor mert ha ő nem szol nem kapcsoltam volna a helyes sebességbe,és ilyenkor félek és elhiszem amiket mond és igy már ugy érzem hogy semmit nem tudok lassan csak ő,és én egy senki vagyok csak arra vagyok hogy főzzek mossak stb,és irigylem hogy régen mikor lány voltam sokat vezettem és szerettem hogy a magam ura lehetek,de most ugyérzem senki vagyok és ha ő nem lenne nem tudnék elmenni sehova mert biztos össze törném az autot stb.
Őt nem érdekli,hogy én melo után főzők takaritok stb ő meg csak ul a gép előtt,és mondja hogy mert ő fáradt és itt fáj ott meg öregszik stb van hogy segit ha m3egkérem de mikor dünnyög és látom a mérges összehuzott szemöldökit vagy amikor ki is mondja hogy nem hagysz békén megint stb,akkor ugy elszomorodok és mérgelődök és mondom akkor menj vissza inkább ne is segits mert látom nem szivesen teszed akkor menj viszza gépezni,de ekkor még azért is mondja hogy segit hogy nem megy vissza még azért is,ezt nem értem..
Engem ha hiv ott hagyom amit csinálok és kicsit zavar de nem annyira hogy azt kimuassam és szivesen segitek neki és félbe hagyom a munkám érte de hozzá ha hozza szolok mikor pl nézi a tv vagy a gépet rám kiált mert ő neki fontosabb a gép stb minthogy rám figyeljen,aztán van hogy mondok valamit hogy ezt ide tettem mondja jo hallom,de mikor másnap keresi mondja hogy hol van ez az hova tettem mondom hogy mondtam a tegnap neked ő mondja hogy nem mondtam neki eggyáltalán aztán jön a veszekedés dde mondtam ő mondja nem mondtam stbaztán a mérgelődés stb kifutnék a világbol ilyenkor ugy érzem..
Ön szerint mit kellene tegyek hogy megváltozzon,hagyjam hogy üljön a gép előtt és egyedül menjek bevásárolni,sétálni,élvezzem egyedül az életet,és nézzem végig hogy csak a hasát növeli,és ül a gép előtt,kérem segitsen mit ajánl mit tegyek?Ja és egy gyerekre nem is merek gondolni,hogy mi lenne ha gyerekünk lenne,mert szerintem ugyanugy lenne minden én vinném agondokat ő meg osztaná nekem a szidásokat..Ön szerint?
Előre is köszönöm válaszát!