dadogás

Tisztelt Doktornő!
Kislányunk januárban múlt 2,5 éves. Ragokat, személyes névmásokat, többesszámot nagyon jól alkalmazza, választékosan beszél. Nagyon sokat baszél. Ez érzelmeit hihetetlen módon ki tudja fejezni egész pici kora óta. Nagyon kifejező a mimikája, a gesztusai, és szenzációsan hangsúlyoz. Rengeteget éneklünk, mondókázunk, táncolunk, a ritmusérzéke nagyon jó. Mindezek ismeretében nagyon megijedtem, mert egyik napról a másokra elkezdett dadogni. Ez a harmadik hét, de az az érzésem, hogy egyre rosszabb. Nem tudja elkezdeni a szavakat. Hosszasan ismételgeti a szavak első szótagát. (Me-me-me-me-me merre megyünk?) Nem éreztetjük vele, hogy baj van. Ha mondat közben van kisegítem, de ha az elején, akkor nem tudom mit akar mondani és nagyon rossz hallgatni. Van, hogy próbáok valami mást kérdezni. Sokszor nem tudja kimondani a szót és azt mondja inkább, hogy"semmi" vagy azt, hogy "mondjad anya". Múlt héten még csak akkor csinálta inkább, amikor mesélni, mondani szeretett volna valamit, vagy nem csinált más tevékenységet közben ( az autóban, az asztalnál ülve), de most már máskor is csinálja. Sokat gondolkoztunk, de nem tudunk semmi olyat, ami pszichésen felzaklatta volna a kislányunk. Nagyon hirtelen jött ez, és nagyon meg vagyunk ijedve. A kérdésünk, hogy ez maradandó lehet-e, vagy orvosolható, és hogy pszichológushoz forduljunk-e?
Válaszát előre is köszönjük.
Tisztelettel: Szülők