Tisztelt szakértő!
26 éves vagyok, és 3,5 évig voltam szerető. Én magam sem voltam tisztában vele éveken át, de szerettem a pasit. Az életemben ő volt az első férfi. Nem is igazán tetszett neki, hogy szűz voltam, azt akarta, hogy őelőtte menjek el mással. Tudott irányítani, így valahol hajlottam rá, hogy megtegyem, de nem vitt rá a lélek. Aztán végül mégis vele volt az első, buli volt, sokat ittunk, együtt mentünk haza... Neki akkor menyasszonya volt, és mindig minden addigi nőjét megcsalta, így őt is, és nem én voltam az első akivel. Tisztában vagyok azzal, hogy neki csak szex voltam, meg állítása szerint barát, de azt nem tudom. Tény, rengeteget beszélgettünk, nagyon jól megértettük egymást, de mégsem érzem barátságnak ezt az egészet. Neki lelkiismeret furdalása volt mindig amiért azt teszi amit, és állandóan elhatározta, hogy megváltozik, de nem tudtunk egymásnak nemet mondani. Illetve ő voltak olyan pillanatai amikor tudott nekem, olyankor természetesen én voltam az ősellenség, ha én vágyom valamire, akkor azt nem lehet, de ha ő hajnali 3-kor kitalálja, akkor nekem ugranom kell, meg ha én rendes együttlétre mármint hüvelyi úton történő közösülésre vágyom épp, de ő csak azt akarja, hogy leszopjam akkor az van amit ő akar. Eleinte még gyakrabban, de később már nagyon ritkán csókolt meg. Szexben mondta viszont, hogy szóljak mikor elélvezek, de ez annyira... Most mi a francért kell arra koncentrálni ami a végén van, mikor az odaút tök jó, és az energiák játéka a legizgalmasabb?... Ezt én nem fogom tudni megérteni, de mindegy. Amúgy jó volt vele, csak gyorsan elment. Egy-egy együttlét kimondottan fantasztikusra sikerült. A legcsodálatosabb alkalom után pedig következett a legrosszabb. Bár ritkán voltam rávehető, de úgy az volt normálisnak tekinthető, hogy elmenni másokkal is, őt pedig nagyon érdekelték utólag a részletek. Szóval azelőtt fél évvel nekem volt egy egyéjszakás kalandom igazából egy fekete fiúval, mert akkor már próbáltam a kicsit egzotikusabb dolgok felé fordulni, és néztem ilyen pornót is. Azt a srácot egy szórakozóhelyen ismertem meg, felmentünk hozzá, megtörtént, tulajdonképpen az első alkalommal még vágytam is rá, aztán már szerelmet vallott, amit én nem igazán tudok elhinni, aztán akart még egy menetet, és hiába nem vágytam rá, de nem mondtam nemet, mert azt éreztem, hogy nem tehetem. Aztán visszamentünk a szórakozóhelyre, de lekoptathatatlan volt, a fejébe vette, hogy együtt vagyunk meg ilyenek. Féltem. Aztán 2 napig sírtam a szobában, de élni kellett az életet tovább. A pasi, akinek a szeretője voltam, természetesen kíváncsi volt a részletekre, de ezt ahogy megéltem, abszolút nem fogta fel. Azt hiszem, annyiszor mondta, hogy csináljam ezt meg csináljam azt, hogy elhittem, hogy tényleg erre vágyom. Aztán lett a törés. Elment a kedvem teljesen ettől az élettől, egyéb pasiktól, de rá vágytam, őt még tartottam. Aztán fél évre rá buli volt, és egyszer csak közölte, hogy beszervezett valakit harmadiknak. Beszéltünk róla korábban, hogy mindketten fantáziáltunk már hasonlókról, de ennél konkrétabb dolog nem volt. Nem mondta el, hogy kit, meglepetés, semmit nem beszéltünk meg, és látta rajtam, hogy óckodok ettől az egésztől, de ő meg akart győzni és erőltette. Nem volt jó. Olyan barátját szervezett be, akit én egyrészt nem tartottam vonzónak egy kicsit sem, és eleve pikkeltem rá valamiért. Popsiba is soha nem fájt úgy mint akkor. De nem szóltam, úgy erőltette, hogy nem tudtam elmondani, hogy én ezt nem... Utólag látta rajtam, hogy ezt nem biztos, hogy kellett volna, de nem volt visszaút. Csomó konfliktusunk volt még ebből a helyzetből, és onnantól kezdve egyre inkább romlottunk, egyre kevésbé éreztem jól magam vele, de még 1,5 évig tartottunk. Mikor megpróbáltam őt elég erősen taszítani magamtól, ő küzdött, és valahogy így volt fordítva is. Azt hiszem, azért volt szükség a vele azonos nemű barátra, mert egyedül érezte magát ezzel, és mivel eleve bántotta a lelkiismeret... Engem is bántott, hogy őt bántja, hittem abban, hogy ő ennek ellenére nem rossz, csak ilyen helyen tart az életében, de valahogy sosem hitte el nekem azt hiszem, sőt ellene ment, hogy bebizonyítja, hogy márpedig ő igen is rossz. Csak nem tudatosan. A közös munkahelyen mindig egymás közelében voltunk. Aztán mindketten más irányba indulgattunk, az irány természetesen ellentétes volt, egyre ritkábban tudtunk találkozni, és így lett vége. Bár már ő sincs ott, de a munkahelyet otthagytam, képtelen voltam ilyen emlékekkel ott létezni tovább.
Úgy indultam el, hogy semmi fix irány nincs ahova mehetnék. És sajnos számomra a munka is érzelmi kérdés, nekem hivatásom van. Hazaköltöztem a családhoz, és elkezdtem minden nap 100km-t vonatozni mert ott találtam lehetőségeket, már amennyire azt lehetőségnek lehet nevezni, ha a szakterület szélén koldulok, olyan munkakörben, aminél bennem sokkal több van, és semmi kihívást nem találok. Nem viseltem jól. Életem sincs. Felkelek, egyik munkahely, gyors edzés, másik munkahely, haza vonattal, másnapra kaját csinálni, és alszok 4 órát. A veszteséget sem tudtam feldolgozni, azt hogy vége, és látni mekkora burokban éltem, nem úgy ahogy szerettem volna. Esténként az alkohol nyújtott vigaszt a vonaton, meg otthon az ágyban, mindezt rendszeresen. Eleinte csak akkor. Később mégis úgy hozta az élet, hogy kicsi a világ, és a pasival újra együtt kell dolgozni, de engem nagyon zavart, hogy a közelemben van, és hogy oldjam a feszültséget már reggel elkezdtem inni. Azt hiszem, egy hajszál választott el az alkoholizmustól. Aztán a művészet által olyan inger ért, amitől elkezdtem újra hinni az életben, hogy vannak még jó dolgok, és tudott motiválni, így tudtam leállni az alkohollal, azt a helyet ahol találkoznom kellett vele, azt pedig otthagytam. Próbáltam keresni a kiutat. Szar helyzetek közepedte, de némi szexuális vágy azért volt bennem, megoldottam pornóval meg saját kézzel, mostanra viszont már semmi. 2 hónapja nem nyúltam magamhoz. Próbálkoztam azzal több mint 2 hónapja, hogy helyre hozni az életemet, a szexualitásomat, elmentem még sztriptíz workshopra is, nem azért mert lenne kinek bemutatni, hanem azért mert szexuális energiákkal akartam dolgozni. De aztán szakmailag is volt olyan próbálkozásom, hogy abba a munkakörbe jutni amibe tényleg szeretnék, a kezdetleges fogadtatás tök jó volt, aztán mégis balhé lett belőle a saját területemen amire eredetileg oda kerültem, bár nem arra vágytam. A probléma okát pontosan senki nem tudja, elméletileg ha minden igaz, akkor az, hogy én korábban egy alkalommal eléggé mini szoknyában dolgoztam. Abban mentem tény, rákérdeztem, szabad-e vagy öltözzek át, meg lett engedve, de a területem vezetője akkor még ő sem tudta, hogy ezt nem szabad, és neki szóltak miattam. És akkor meg kell kapnom, hogy ezért a személyiségem miatt nem vagyok ilyen intézménybe való. Erre tettem fel az életemet. Teljesen kikészültem. Onnantól kezdve még maszturbálni se. Egyrészt mindig is szerettem csinosan kinézni, másrészt úgymond terápia lett volna számomra az öltözködésem. Félek, meg vagyok félemlítve. Bármit ha teszek annak érdekében, hogy jobb legyen, csak rosszabb lesz... És még erre rá jött nem olyan rég, hogy az a művész aki olyan hatással tudott lenni rám, hogy elkezdtem hinni az életben, beszélgetni szerettem volna vele, erre megalázott mint rajongót, és mint nőt is. Nem tudom mi baja volt, szerintem egyéb problémáit éli ki másokon, mert nem csak velem viselkedik csúnyán. Hozzá sem értem. Nem vetettem rá kéjes pillantásokat. Flörtölni sem próbáltam vele. Vagyis nem férfiként közeledtem hozzá. Szerintem az lehetett a baja, hogy csinosan voltam felöltözve. Teljesen ízléses ruha volt rajtam. Elgondolkoztam azon, hogy miért történhet meg, hogy pont a nőiességemet, és pont a szexualitásomat, tehát a legérzékenyebb pontot találják be. Vajon benne van a kisugárzásomban, hogy ilyen téren gond van, és vonzom az újabb és különböző megaláztatásokat?
Hamarosan elutazom. Ki voltam borulva és vettem egy repülőjegyet. Nem volt terv, jelenleg 3 hónaposnak ígérkezik a távollét. Nagyon reménykedem, hogy valami pozitív változást tud hozni az életembe. Tanácsot szeretnék kérni hozzá. Ha rendbe akarom hozni ezeket a dolgokat, akkor hol kellene kezdenem? A szexualitás is sokkal fontosabb dolog az életemben, minthogy hagyjam elveszni. Csak most egyáltalán nem vágyom rá. Egy kolléga nem olyan rég felajánlott pénzt, hogy lefeküdjek vele. Nem mentem bele, de ha erre gondolok, fujj. Amúgy sem hiszem, hogy jót tenne. Azt sem tudom, most erőltetnem kellene, hogy csak azért is jussak el valakivel oda, mert az tenne jót, vagy inkább hagyni a fenébe ha egyszer nem kívánom. Jelenleg nincs olyan pasi akivel ez opció. Külföldön, a latin-amerikaiak közt talán majd flörtölni jobban lehet, vagy nem tudom. Illetve találtam a környékemen (hosszabb állomásaimnál kerestem) van egy csomó féle sztiptíz workshop. Érhet ez valamit ha az a cél, hogy felépüljek és új életet kezdjek?
Elvileg nem vagyok csúnya, de én már egyre kevésbé tudom szépnek látni magam. Ja és még annyi, hogy nem hiszem, hogy véletlen egybeesés, hogy a pasinak ugyanaz a keresztneve ami anyám leánykori vezetékneve. Anyum csalta apámat, nekem kellett falazni, aztán egyszer felhívott telefonon, és kezdte a dolgait megint, én meg megmondtam, hogy ebben többet nem akarok részt venni. Másnap felvágta az ereit... Meg lehet szokni, hogy édesanyám ezt csinálja, de mégis bántott az egész, és magamat hibáztattam érte. Mintha a pasiban édesanyámat próbáltam volna megmenteni...
Remélem, tud segíteni merre induljak.