Kedves Merci.

Habár lehet másról, más problémájáról beszélgetni, de a fő kérdés akkor is az, hogy Ön miként gondolja, mi ezzel a problémája, és ezt hogyan tudja magának megoldani?

Pszichés kérdésekben nagyon sok függ az önmegismeréstől, más problémáját szinte lehetetlen kivesézni mindenféle kapcsolat nélkül. De mégis, a leírtak alapján megpróbálom, viszont ez inkább egy amolyan `képzelt beteg` típusú válasz, hiszen szinte biztos, hogy az `egy férfi` esetében nem pont ez, és nem pont így van.

Szóval a férfi 27 év házasság után kimondta, illetve azt mondta önnek, hogy "még soha nem volt kapcsolata olyan nővel, akit hüvelyi úton ki tudott volna elégíteni". Ebből én arra következtetek, hogy fogalma sincs, hogy ez a `csoda` miféle kapcsolatot követel, hogyan is álljon hozzá, hiszen még sohasem volt benne része.
"mintha félt volna, hogy többet nem lesz, lehet ennyire jó. Ezt meg is fogalmazta így"

Azt hiszem, nem is érdemes a többi részletet elemezni, ebben benne van a lényeg. Maga volt neki az első, egyetlen, és megismételhetetlen együttlét, amikor azt az örömöt tudta adni, amit saját maga elvárna saját magától. Tehát kielégített egy nőt csak csupán vaginális úton... És ha megnézzük, bizony "pornófilmekbe illő képzelgései" vannak és olyan vágyai az `ismétlésre`, amiket talán jobb a vágyak és fantáziák szintjén megtartani, hiszen nagyon nehéz közel harminc év sikertelenségei után még egyszer sikeresen összehozni, ha közben lám, nem sikerült mással....

A probléma nem más, mint hogy olyan elvárásokat támaszt maga elé - illetve a `férfi` saját maga felé - amelyekre csak ellen-példái vannak az életéből. Ez olyan, mintha egy világutazó egyszer egy reptér előtt találna egy húszezer forintost, és azzal a reménnyel élne, hogy majd legközelebb is így lesz. De ugyanakkor fél is, hogy nem lesz. Így inkább elkerüli azt a repülőteret, ha arra is jár, inkább más irányba, más eszközzel hagyja el az érkezési oldalt...

Egyetlen megoldás erre az elengedés. Tehát hogy ne a `tökéletes szeretkezés` vágyával keresse fel magát, hanem csak hogy együtt legyenek. Akárhogy is sikerül. Persze kérdés, hogy ha nincs a `különleges siker`, akkor a férfit egyáltalán izgatná-e ön? Ha nincs ez a `titkos vágy`, ez a `várt csoda`, akkor e nélkül is jól éreznék e magukat?

Persze itt csakis az elvárás a kérdés, mert még ha azt is mondjuk, hogy igen, minden további együttlét is olyan csodálatos lesz, maga az elvárás, és a kételkedés, valamint a sok-sok sikertelen - másik nőkkel való - próbálkozás bizony könnyen kivégzi az egyébként valószínűleg `csodálatos` lehetőséget is.