Kedves Icus!

Találóan fogalmazott, amikor azt írta, hogy ilyen "kutyaszorító helyzetet teremtett", csak nem az élettársa Önnek, hanem Ön saját magának. Ebben benne van a lényeg, hogy saját magunk teremtjük a körülményeinket, mégpedig a tudattalanul minket irányító félelmek által. Vagyis sosem a felszín az ok, a külvilágban történő dolgok, események, emberek, hanem a bennünk lévő félelem. Ezért alakult így az élete, emiatt lett éppen ez a férfi az élettársa és ettől a félelemtől alakult ki a pánikbetegsége is. Az ok tehát ez a bizonyos félelem, a következmény pedig mindaz, amiről írt. Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni az Ön konkrét félelmeit, természetesen személyes találkozásra lenne szükség, de a bizonytalanság, a képtelenségtől való félelem valószínűleg mindenképpen ismerős lehet Önnek.

Nagyon helyesen teszi, hogy a "rossz" gondolatairól próbálja elterelni a figyelmét! Ez nagyon fontos, hiszen mondhatni a saját gondolatainktól "pánikolunk be", amikor elkezdjük figyelni a testünket, a tüneteket, rettegve a rosszullétektől, vagy akár a haláltól. Éppen ezért a lehető leghamarabb le kell állítani ezeket a gondolatokat és figyelmét elvinni valami másra. Újra és újra! Csak az első próbálkozások tűnnek nehéznek, mert a negatív gondolatok, a testi tünetek vissza-vissza térnek. De ha kitartó, sikerülni fog!

A teljes gyógyuláshoz javasolnám mindenképpen a régi traumák, sérelmek, fájdalmak feldolgozását, és az okok feltárását. Hogy ne csak a tüneteket próbáljuk a felszínen megszüntetni, hanem a mélyen rejlő, elfojtott dolgokat is megláthassa.

Jó egészséget kívánva,

üdvözlettel: