- megjelent cikkei

Meglepő, mennyien vágyjuk, s mégis milyen kevesen találjuk meg az utat a boldogsághoz. Pedig csak néhány dolgot kéne észrevennünk és átértékelnünk, ami szinte kiveri a szemünk – hasonlóképp, mint amikor a szemüvegünket keressük, pedig az a fejünkön van.

Aztán egy fárasztó, hosszú nap után, mikor végre kifújnád magad, hirtelen arra leszel figyelmes, hogy sajogni kezd a hasad-derekad környéke. Csak nem kezdődött meg?! Nem, nem, az nem lehet, te most hulla fáradt vagy, és pihenned kell. Ilyen fáradtan nem is tudnál szülni, gondolod, és úgy döntesz, hogy megpróbálkozol az alvással. Ez a sajgás meg majd elmúlik, kialszod magadból.

A középidő állítólag a gyermekvárás legkellemesebb időszaka: a hányinger már, a gyomorégés még nem gyötör, a pocak már kezd látszani, de még nem jelent gondot a cipelése, ráadásul - egészen tudománytalanul kifejezve - "boldogsághormon" kezd termelődni a szervezetedben, aminek eredményeképpen már a partnered is egészen figyelmesnek és imádnivalónak találod.

Ha már minden ismerősöd tudja, hogy gyereket vársz (elég egy-két embernek elmondani, és pár napon belül garantáltan mindenki tudni fogja), felkészülhetsz a sztereotip udvariassági kérdések lankadatlan áradatára, amely egészen a szülésig tart.

Ez nem lehet igaz! Ott, a pocakodban szinte észrevétlenül útnak indult egy pici élet, ami belőled, belőletek született. Na és most hogyan tovább? Az érzelmeid a mámoros boldogságtól a csüggedtség legfeneketlenebb bugyráig változnak, egyik percben majd szétvet az öröm, a másikban pedig kétségbeesel a hirtelen jött felelősség súlyától.

Az anyaság az élet legnagyszerűbb - és egyben legfárasztóbb - csodája. Óriási változás az életedben, függetlenül attól, hogy vágytál-e rá, vagy csak úgy betoppant az életedbe, mint egy váratlan látogató. A csoda - néha egészen apró - lépésenként köszönt be hozzád.