Mester Györgyi - megjelent cikkei
Mester Györgyi: Nyuszi ül a fűben... és festeget
Az erdei tisztáson gyülekeztek a nyulak. Kisebbek, nagyobbak, fiatalabbak, öregebbek, de mind azzal a szándékkal jöttek össze, hogy megbeszéljék a húsvéti teendőket.
Mester Györgyi: Az erdő kincsei
A kis Réka családjában mindenki nagyon szeretett kirándulni. Szülei, Apuka és Anyuka, gyerekkorukban sokat járták az erdőt, így Rékának volt kitől örökölnie a természet szeretetét.
Mester Györgyi: Mindenki karácsonyfája
Sok hó hullott. Nem is gondolták, hogy ennyi hó eshet ezen a télen. A kopott, néhol cseréphiányos háztetőket egyformává tette a tél, fehér hópaplan borította mindegyiket.
Közeledett a karácsony, az év egyik legszebb ünnepe.
Mester Györgyi: Karácsony
A hosszan elnyújtózó síkság egyhangú végtelenségének erdő állta útját, és megtorpanásra késztette.
Mese, gyerekeknek - Mester Györgyi: Mi van, ha nincs hó?
Halk, kopogáshoz hasonlatos félénk kaparászás hallatszott az ajtón.
Bújj be - mondta Mikulás apó, mert biztos volt benne, hogy valamelyik kis segítője, az egyik manó szeretne vele beszélni.
Mester Györgyi: A Mikulás csizmája
Réges-régen történt, amit most elmesélek, amikor még igazi, komoly telek voltak, és fogcsikorgató hideggel, hatalmas hóeséssel köszöntött be ez az évszak.
Mester Györgyi: Fecske Mese
Az eresz alá tapasztott fészekben négy tojás lapult meg. Fecskemama féltő gondoskodása, melengető teste védelmében, a kellemes tavaszi napsütésben hamarosan megrepedt a tojások héja, és a három fióka szinte egyidőben világra jött. A negyedik, legapróbb tojásból, valamivel később kelt ki az utolsó kisfecske.
Mester Györgyi: Mese a vírusról
Sugi, az Univerzum kapitányának legkisebb leánytestvére volt. Ő ugyan "Hugi"-nak hívta, de a kislány ragaszkodott a "Sugi" becenévhez, amit különleges képességeire tekintettel, a "Supergirl" elnevezésből rövidített le.
Mester Györgyi: Kelep Elek
Elek, akiről most mesélek nektek, nagyon szerette a tavakat, patakokat. Különösképp kedvelte a mocsaras lápokat, ahol zsombékról-zsombékra lehetett lépegetni, haladni.
Tejföl csavargónak áll (mese)
Hófehér bundájának, na meg gazdája jó humorának köszönhetően kapta nevét a kutyus. Ugyan kaphatott volna másikat is, mivel - ugyancsak jellemzően - kölyökként, ha elszundított, úgy aludt, mint a tej, azonban ez utóbbi elnevezés nem volt igazán "ütős", így maradt a Tejföl.
A pipacsok hercegnője (mese)
Először a töltéseket borította el, majd a szántóföldeken a gabonatáblát pöttyözte be, végül az utak mentén, s helyenként a kissé gazosabb kertekben is feltűnt a sok tűzvörös pipacs.
A kíváncsi cserebogár (mese)
A kis cserebogár sokadik körét rótta a zöldellő rét felett. A pár nap alatt, amióta szárnyat bontott, sok mindent látott táncos röptében, de amikor egy apró tócsában a saját tükörképét is megpillantotta, rájött, hogy igencsak jellegtelen a külseje. Talán azért is van egyedül, és nem csatlakozott hozzá, nem barátkozik vele senki.
Jégvilág: Mese a klímaváltozásról
Szerette a tájat, amely körülvette, ahol élt, az Északi-sarkvidéken. Otthona pedig távolról sem volt meleg otthonnak nevezhető, hiszen örökös volt a dermesztő hideg, a hatalmas hómezők az égig értek, egybefolyva annak szürkébe hajló kékségével. A szikrázó végtelenbe nyúló fehérséget csillogó jéghegyek csipkézték cakkosra, s a hófödte sík mezőkön, zöld fű helyett, jégvirág szikrázott.
Amazónia - Mese a klímaváltozásról
Már egy ideje - amikor a dél-amerikai esőerdő égbenyúló fái között átszűrődő napfény megvilágította az örökös félhomályt -, hallották a rémisztő, érthetetlen zajokat. Dübörgött a talaj a talpuk alatt, már ha éppen a földön mászkáltak, de hallották a félelmetes csattogást és ropogást akkor is, ha a fákon ugráltak vagy éppen pihentek.
A szeretet fája - karácsonyi mese
Az öreg párt, aki csak ismerte, mindenki kedvelte a faluban.
Terus néni és Imre bácsi szelíd békességben, csendes harmóniában éldegélt kicsi házukban, melynek utcafrontján nyaranta tarka virágok sokasága díszlett, a hátsó kertben pedig számos, különleges gyümölcsöt érlelő fát ápoltak, neveltek.
Egy felejthetetlen karácsony
Az egész úgy kezdődött, hogy otthon maradt az a fránya cetli. A cetli a bevásárlandókkal, amit anya írt össze, és amit nekem kellett volna megvennem. A pénzt is otthon felejtettem, de annak már nem is volt jelentősége, hiszen fejből amúgy sem tudtam volna felidézni, miért is kellett bemennem a boltba. Aznap este nem volt kenyér a vacsorához, és az előző napi szikkadt zsemléket ettük a szalámihoz.
A Mikulás csizmája (mese)
Réges-régen történt, amit most elmesélek, amikor még igazi, komoly telek voltak, és fogcsikorgató hideggel, hatalmas hóeséssel köszöntött be ez az évszak.
Mester Györgyi: Az okos bárány és a buta farkas
Mese az okos kisbárányról és a mohó, ámde buta farkasról.
Húsvéti mese: A varázstojás
Ismét itt a húsvét, hát elmondok nektek egy régi, kedves történetet - kezdte a mesélő.
Tavaszi hóember
Böbe, rendes nevén Erzsike, nagyon szerette a telet.
Esti mese gyerekeknek: Erdei farsang
Lassan végéhez közeledett a tél, s elérkezett a február. Az erdei iskola tanulóinak nagy meglepetésére és örömére, Bölcs Bagoly igazgató úr bejelentette: az iskola történetében először, farsangi bált rendeznek, amelyre minden nagyobb diák – akinek este hétkor még nem kell ágyban lennie –, eljöhet, részt vehet. A nebulók azonnal elkezdtek tanakodni, milyen ruházat is lenne számukra a legmegfelelőbb, amivel meg lehetne nyerni a jelmezversenyt.
Téli mese: Hóbarátok
Közeledett a téli iskolai szünet, és Kata minden reggel azzal ugrott ki az ágyból, hogy azonnal az ablakhoz szaladt megnézni, esett-e hó az éjjel? Mert ha igen, akkor a szünetben lehet majd szánkózni, hógolyózni, és nem utolsósorban hóembert építeni.
Karácsonyi kommandó
Az ötfős fiúcsapatot a közös hobbi hozta, egyben tartotta össze: valamennyien képregény rajongók voltak, s legszívesebben hőseik bőrébe bújva élték volna az életüket.
De mivel erre nem volt lehetőség, ezért tenniük kellett érte valamit.
Csendes éj
A dimbes-dombos tájat véget nem érő, örökzöld mohatakaróként borította a fenyves. Betakarta, elfedte a föld testén sebként csúfoskodó hasadékokat, éles peremű sziklakinövéseket. Ha valaki belehallgatott az erdő csendjébe, a madárfüttyön kívül a fák lélegzését is hallhatta. Béke és nyugalom honolt a tájon.
Frontkarácsony - felnőttmese
Az I. világháború befejezésének 100. évfordulójára.
A szajkó fél pár papucsa
A szajkó büszke madár volt. Nem is csoda, hiszen - a tollruhájában csupán néhány piros mintával dicsekvő nagy fakopáncs, na meg a zöld színben pompázó, piros sapkás küllő mellett -, ő volt az erdő harmadik legdíszesebb tollú madara.
Az egérkirály (mese)
Mester Györgyi meséje.
Nyári kaland a parkban
Az óvodás nagycsoportból elballagó Réka, az iskolakezdés előtti nyár jó részét a nagymamájánál töltötte, mivel szülei szabadsága nem volt elég arra, hogy az egész szünetet kislányukkal tölthessék.
Mása és a medvehagyma
Anyák napi mese.
A világ leggazdagabb embere
A halászlegény messze a falutól, apró vályogkalyibában éldegélt a tó partján. Szegényen, magányosan tengődött, élete olyan egyhangú és szürke volt, mint maga a sárkunyhó. Nap mint nap kievezett a tóra, hogy kifogja a szerény megélhetését biztosító halmennyiséget, amit aztán a jobb módú falusiaknak adott el, ennivalóért cserébe. Másra nem is telt.