Faragóné Kovács Patrícia - megjelent cikkei

Minden gyereket lehet valamivel motiválni. Csak meg kell találni hozzá a megfelelő módszert. Krizsán Pálnak - mint ezt "szupertanári" címe is bizonyítja -, tökéletesen sikerült.

"Ki mondta, hogy a jó tanuló tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük." - Vekerdy Tamás

Kész, vége, nincs tovább. Valaha jó volt, de elromlott, tönkrement, szétesett. Becsaptak, becsaptál, megcsaltak, megcsaltál. Elhagytak, elhagytál, összetörtek, összetörtél. EZT MÁR NEM LEHET VISSZACSINÁLNI.

Beköszöntött a nyár és lassan véget ér a tanév is. S ha már nyár, akkor nyaralás... De hova?

Egy unalmasnak induló, esőre álló reggelen vonatoztam befelé a Nyugati pályaudvarra, közben a lányommal beszélgettem az élet dolgairól. Az egyik megállóban felszállt egy négyfős család: apuka, anyuka és két kisfiú, nevezzük őket Kisgézának és Józsefemnek, szülői mintára. Persze nem pontosan így hívták őket. Kisgéza két év, Józsefem pedig hat körül lehetett.

Sokunk talán lerágott csontnak tekintik a témát, mégsem mehetünk el mellette anélkül, hogy ne vennénk róla tudomást, hiszen társadalmi jelenségnek tekinthető: a mai kor súlyos kórsága egyértelműen a széteső családok megszaporodása.

Mit tehetünk, hogy kamaszaink számára ne a pornóoldalak jelentsék a felvilágosító fórumot, és ne a felnőtt filmekben látottakat tekintsék az udvarlás mérföldköveinek?

Emberként és szülőként már régóta foglalkoztat a bizalom kérdése. Pontosabban ennek a hiánya, ami - tapasztalatom szerint - egyre inkább eluralkodni látszik több fronton is.

Feltehetően minden kamaszgyerekes szülőt foglalkoztat a gondolat, hogy mi köti le a tizenhat éves csöppséget abban, hogy másokat néz, ahogy végigvisznek egy Until Dawn pályát, vagy karddal döfködnek a Minecraftban?

A kamaszkor buktatói: hogyan segítsünk serdülő gyermekünknek - és magunknak - megérteni, miért ilyen nehéz időszak ez számukra? Molnár Gabriella gyermekklinikai szakpszichológussal beszélgettünk a kamaszkorról.

Nyilván mindenki hallott, akár szülőként, nagyszülőként, akár pedagógusként a január 19-ére tervezett diáktüntetésről.

"Heó!" - üdvözöl az eladósrác az áruházban olyan hangon, mintha minimum két tojás lenne a szájában. "Szióka!" - kezdi a bájcsevegést a burgeres kislány a pénztárnál. "Jó ’apot!" - köszön be a képembe a fiam régvolt focistatársa. Nincs ezzel semmi gond. Hiszen még mindig fiatalnak érezhetem magam. Mer’ hát tegeznek. Vagy nem is ennek szól a személyes, kissé lazára vett hangnem?

Emberek vagyunk. Vagyis gyarlók. Gyakran másokat hibáztatunk, mert valami nem klappol az életünkben. Pedig mennyire nem jól tesszük...

"De jó, hogy az idei karácsony ilyen békében, nyugalomban és szeretetben telt el!" - mondta mosolyogva Anya... de aztán hirtelen arra ébredt, hogy lecsúszott róla a takaró. Észre sem vesszük és hipp-hopp, itt a szeretet ünnepe! - De hogyan élhetjük ezt meg valódi szeretetben?

Feltehetően sokan hallottatok a fiatal lány szomorú esetéről, akit a napokban ütött el a HÉV Kistarcsán. A szerelvény több tíz méteren át sodorta magával a szerencsétlenül járt lányt, akit súlyos, életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. Egyes lapértesülések szerint annyira roncsolódott a lába, hogy felmerül az amputáció lehetősége is.

Hallottál már a #metoo kezdeményezésről? Összefogás a nők elleni zaklatás megállításáért - talán már te is találkoztál vele a Facebookon. Nálunk is egyre több fiatal nő, asszony, anya csatlakozik hozzá - köszönhetően a Harvey Weinstein körül kirobbant botránynak.

A korai kelés kevesek számára örömteli élmény, legyen szó munkába indulásról, vagy éppen a gyerkőc keltegetéséről.