Verõköltõ Bodobács - megjelent cikkei

Sokan úgy vélik, addig is csendben van... Nos, most nem ebből a megvilágításból vizsgáljuk meg a dolgot. A gyermekek éppen úgy vágynak az önkifejezésre, mint mi felnőttek. Az iskolában vagy a családi környezetben nem mindig adódik arra alkalom, hogy másoktól különböző tulajdonságainkat képesek legyünk felszínre hozni. A művészet, az alkotás jó alkalom erre, és remek családi elfoglaltság is lehet.

Zöldfülű kezdő tanárként tanácstalanul álldogáltam az osztályterem ajtajában. Az volt az első fogadóórám... Azóta sok minden történt. A fogadóórák többsége igen kínos lehet kellő gyakorlat és empátia nélkül. Kicsit olyan ez, mintha rendelne a mindentudó dr. Tanerő, és szegény betévedt szülők a receptet szeretnék megszerezni gyermekük neveléséhez.

Minden családnak vannak jól bevált szokásai. Többnyire ezek jónéhány generáció csendes örökségei. A követendő szokások megteremtik a családtagok között az összetartozás érzetét, fokozzák biztonságunkat, és kellemes érzésekkel töltenek el minket. De mi történik, ha mégsem ezt érezzük?