- megjelent cikkei

Amikor Rozi néninek elmondtam mi történt, életemben először láttam meglepődni. Olyan tekintettel nézett rám, mintha azt meséltem volna neki, hogy levitte a vonat a karom. Megijedt, de tetszett is a dolog neki. Többször is elmeséltette velem, minden részlet érdekelte, majd nagyot sóhajtott és barátságosan fejen legyintett.

Büszke apa vagyok, nem érdekel mi mennyibe kerül, amit meg kell vennem a gyerekemnek, azt meg veszem. Nem szoktam panaszkodni, mert minek. Nem futom körbe a falut, ahol lakom, hogy már megint fizetni kell valamit, és hogy ez milyen szörnyű. De azért néha gondolkodóba esem, főleg így érettségi előtt.

Mi lenne, ha egyszer egy másik ágyban ébrednék, egy másik élet kellős közepében és természetesen azt kellene folytatnom? Vajon kiderülne e, hogy az az élet a tökéletes amit eddig életem és minden amit teszek helyes? Vagy esetleg éppen ellenkezőleg: rádöbbennék, mennyi mindent nem jól tettem eddig?

Itt az anyák napja. Hadd kínáljam olvasásra néhány versemet, Melyekkel nem csak az én anyámat szeretném köszönteni. /Kabosa/

Az a néhány év, ami ezután jött, az nem volt valami érdekes. Tulajdonképpen, ami a nőket és a hozzájuk kötődő emlékeimet illeti talán semmi olyan nem történt, ami meghatározó lett volna. Természetesen Rozi néni folyamatos oktatását kivéve.

Álltam és rugdostam a füvet. Nem mertem a szemébe nézni és nem is akartam, mert nem volt igazam, aljas és önző voltam. Kétségbeesetten, könnyes szemmel nézett rám. Szerettem volna a föld alá süllyedni, de ez ilyen helyzetekben sohasem jön be, az ilyen perceket végig kell állni, főleg akkor, ha minden miattunk van.

Tisztában vagyok vele, hogy nem minden a szex körül kell, hogy forogjon és vannak élethelyzetek, amikor nem kultúrált dolog hivatkozni efféle vágyainkra, de vajon miért is? Miért kellene titkolni, vagy lemondani róla, mondjuk csak azért, mert terhes a feleségem, vagy mert gyerekünk született? Vajon a nő, akivel élek, aki a gyerekemmel terhes - vagy éppen megszülte azt - vajon ő hogy látja ezt?

(Válasz Kőszegi Erika: „Nőből vagyok” című írására) Férfinek lenni jó, kivéve reggel, amikor borotválkozni kell, ilyenkor irigylem azokat, akik nőből vannak, s a bőrük sima, bársonyos. A harisnyám nem szalad, de a családom összes többi tagjának igen, és a pénzt nekem kell előteremtenem, amiből újat vesznek.

Lehet, hogy csak én várom ennyire? Nem hiszem. A tavasz nem csak a sok ruhától szabadít meg bennünket, ami pedig önmagában is elég ok lenne arra, hogy várjuk, hanem sok más nehéz, nyomasztó érzéstől is, amit a nyakunkba zúdít a tél.

Velem szemben ül és beszélgetünk. A beszélgetés abszolút hivatalos. Okos és művelt, minden szempontból kifogástalan modorú, vonzó külsejű „negyvenes” nő. Igyekszem nem elveszíteni a fonalat, elrejteni hiányos műveltségem durva réseit, de egy idő után eltéved a szemem. Szűk fekete kosztűm van rajta, elegáns blúzzal. Ezt még sikerül úgy ártatlanul szemügyre venni, de érzem, kezdek elveszni.

Igen, sok szempontból nehéz évek következtek. Elkezdődött az iskola és vele együtt minden, ami hátráltatta a felfedezéseimet, már ami a nőket illeti, mert sok más érdekes felfedezés kötötte le a figyelmemet akkortájt. Kétségkívül azonban egy se érdekelt annyira és mozgatta meg oly mértékig – a már akkor – határtalan fantáziámat, mint a nők.

A május már a végét járta. Csaknem harmincfokos hőség, igazi nyár volt. A dinnyeföldön feketére sült emberek kapálták a hosszú indákban szétfutó dinnyét. Jobban mondva csak a sorok közét, de azt is óvatosan, mert a harmatgyenge, érzékeny indákon már ott voltak az első dinnyék és a szár többi része is tele virággal. Kapálni mégis kell, mert felveri a gaz és nem jut elég napfényhez a fejlődő növény és az nagy baj.

Megölni, megfojtani valakit a szerelmünkkel és üldözni rátelepedni, hogy mozdulni sem tud, majd gyűlölni és megutálni ugyanolyan hevesen. Ki képes ilyesmire?

Nem is gondolnánk, hogy cselekedeteink igen nagy részét, természetünket, viselkedésünket és gondolkodásunkat is nagyban befolyásolja és átformálja a kielégületlenül bennünk feszülő nemi vágyakozás.

Mit érezhet egy kutya, amikor a gazdájára néz és mit gondolhat akkor, amikor az belerúg az oldalába, csak azért, mert éppen arra járt? Aztán mi foroghat a fejében, vagy mitől fél, amikor rátámad a gazdájára, és akár meg is öli? Érez-e haragot, gyűlöletet, vagy egyszerűen csak elege van?

Minden férfi tudja, hogy szeretkezés után a nők felfokozott érzelmi állapota nem zuhan úgy, mint a férfiaké (nem is emelkedik olyan hirtelen), mégis, a férfiak egy része kényelemből, lustaságból egyszerűen nem vesz tudomást erről. Elfordul, rágyújt egy cigarettára, vagy éppen – ami talán a legrosszabb - minden átmenet nélkül megjegyzi milyen nehezen indult reggel a kocsi.

Vica Andrást kemény emberként ismerték. Igaz már elmúlt hetvenkilenc éves, ez a keménység nem volt olyan, mint negyven évvel ezelőtt, de mégis tekintélyt és tiszteletet parancsolt. Nem úgy néztek rá, mint egy tisztes öreg úrra, és nem is úgy, mint egy kedves öregemberre. A két lépést mindenki megtartotta vele szemben. Volt valami a nézésében és a fejtartásában, ami miatt nem volt egy közkedvelt ember a faluban.

Nehéz visszaemlékezni, de még nehezebb leírni, hogyan is kezdődött, hiszen az ember nem szívesen adja ki féltett titkait, amelyek aztán így vagy úgy, de mégis csak képpé állnak össze azok fejében, akik olvassák, hogyan is lett belőlem a női nem feltétlen és odaadó híve, a fülledt erotika pártfogója a szex és a testiség nagy szerelmese.

A recepció mellett ültem egy fotelban és újságot olvastam. Aki csak tehette a strandra ment, hiszen a hőség elviselhetetlen, a szálloda ilyenkor kihalt, pedig alig van üres szoba. Én csak egy kávéra ugrottam le és ha már lent voltam, hát megvettem az újságot. A bejárati üvegajtó hirtelen kivágódott, valaki nagy erővel lökte meg, kész csoda, hogy az üveg benne maradt és nem hullott apró darabokra.

Előrebocsátom, hogy tudom: jó ízlésű ember ilyesmiről nem beszél. Mindemellett még nem ártana hivatkoznom neveltetésemre, de ez nem tenne jót a témának, amiről írok, ezért maradjunk annyiban, nem a saját rekordjaimról lesz szó.

Mint a majom a fára, kapaszkodik saját önimádatára. S tükörbe nézve, mint a nap ragyog: - Én okos és óriás vagyok!

....Nagyanyám sem akarta túl ragozni a mentális nevelést, egyszerűen fel akart pofozni, amikor a madzagra kötött sezlon rugó - amit búgó hangja miatt a fejem fölött forgattam - saját pályára állva bezúgott a becsukott konyha ablakon és landolt a dinsztelt krumpliban. Anyámnak esze ágában sem volt ez miatt elavultnak ítélni a módszereit, sőt ahogy vissza emlékszem nagyon is helyeselte a dolgot este, amikor értesült róla.

Már maga a szó, hogy szeretkezés egy kicsit prűd, de tökéletes. Két ember közötti intimebb együttléteknek a legideálisabb formáját fejezi ki, amikor két ember vonzódik egymáshoz, szereti egymást és ezt - hála az ösztönöknek - testi együttlétben pecsételik meg. És mi van az együttlét többi formájával?

Sok szó esik manapság a virtuális kapcsolatokról, amelyek úgy jönnek létre két ember között, hogy soha nem találkoztak, tehát nem a vizuálisan kialakult benyomásokra épülve - a meglátni és megszeretni szisztéma alapján. Mert ugye ez az általános, még akkor is, ha szépen hangzik egy-egy beszélgető show-ban, amikor a hibátlan külsejű szőke szépség ártatlan arccal állítja, hogy számára egy férfiban a belső értékek fontosabbak, mint a külcsín. Szépen hangzik, csak hát nem igaz.

Imát rebeg Jágó, az ősz öreg, erdőbe járó fanyüvő vén tűzifavágó: - Ó uram, halld a hangom, - mert úgy igaz ahogyan mondom - nagy és fontos nekem a gondom! A fejszém fa nyele, ha - úgy mint régen - dolgozom vele oly nehéz, hogy meghalok bele.

Mit tesz az ember, ha sokáig ül az íróasztalánál? Lefekszik pihenni? Nem, sétálni megy. Mit tesznek a fiatalok, ha haza jönnek az iskolából? Aludni mennek? Nem, kirohannak a játszani a játszótérre, vagy fociznak. Ha valami nehéz munka, vagy tartós fizikai igénybevétel következtében az egész test kimerült, akkor persze legjobb lefeküdni, és egy nagyot aludni.

Az egyik leggyakrabban előkerülő kérdés családtervezésnél, vagy csak úgy elgondolkodva egy csendes estén, hogy vajon milyen lesz a születendő gyerekem? Kire hasonlít majd? Örökli-e apósom génjeit, tehát akár alkoholista is lehet, vagy anyósom nyugalmát, apám szemeit vagy az én nagy orromat? Aztán megszületik a gyerek és látszólag nem hasonlít senkire.

Nem vagyok nagy horgász, de szeretem a vizet és a csendet és ez elég is ahhoz, hogy néhanapján felizgassam a halakat, mert hát nagy harcsavadásznak hiszem magam és elvétve szerencsém is van. Harcsát -épp úgy mint minden más halat-, mindenhol jó fogni, de legjobb a folyóból, mert az jobbra balra "végtelen" és hát ebből kifolyólag minden előfordulhat és elő is fordul.

Az emberi kapcsolatok sok félék lehetnek. Léteznek szigorúan üzleti alapokon álló, de igen erõs kapcsolatok, melyek mélységét az üzlet jellege határozza meg és tartja életben addig, amíg szükség van rá. Ezt követõen eltûnik, vagy háttérbe szorul, de érzelmi háttere nincs. Itt vannak aztán a baráti, a rokoni és a szerelmi kapcsolatok, amelyek létét és mélységét már az érzelmek határozzák meg számunkra, ettõl függ értékük is, ami miatt fontosak nekünk.

Minden szülő életében eljön az idő amikor egyszer csak észre veszi -vagy nem veszi észre-, felnőtt a gyereke. Tudhatnánk -hiszen majdnem mindannyian voltunk gyerekek-, hogy ez nem úgy történik, ahogy hittük annak idején, hogy egyszer csak nézek a tükörbe és ott vagyok én, a felnőtt.