Kedves Judit!


Kisfiam most 5 és fél hónapos, nagyon értelmes, ennivaló gyermek, de nagyon nehezen viseli, ha egyedül marad, mégha csak pár percre is. A házimunkát az alvásidejében csinálom, vagy ha a párom otthon van, rengeteget foglalkozok vele, énekelek, mondókázok, masszírozom, szeretgetem, de vannak olyan dolgok, amiket el kell végeznem úgy hogy ő nincs a karomban, és akkor a játszószőnyegre, ágyába teszem egy csomó színes játékkal, rágókával, cumival, és mindig mondom, hogy "Anya kimegy a konyhába / mosdóba, de mindjárt visszajön hozzád!" Ha pont tele van a pocija és nem is álmos (elég ritka hogy mind a kettő igaz legyen, mostmár egyre kevesebbet alszik nappal, pedig fáradt), akkor úgy 5-7 percig bírja sírás nélkül. Egyébként mire visszajövök a mosdóból, úgy sír, hogy áll a könny a fülében! és szinte fuldoklik, remeg a keze, lába, nagyon megijedek tőle. Hiába folytatnám vele a vidám játszást, mondókázást, éneklést, úgy ferhergeli magát hogy hosszú időbe telik megnyugtatni, nem felejti el a sérelmet a kis skorpió fiú. A legrosszabb, ha odaszólok neki mikor még nem vehetem fel, hogy "mindjárt kincsem!", mert mikor meglát, beleéli magát hogy felveszem, és ha látja hogy újra elmegyek, kikészül. Már akkor üvölt mikor a zenélő forgó felé nyúlok, olyankor kapcsol, hogy azért húzom fel neki, mert utána az ajtó felé fogom venni az irányt..Miért nem jegyzi meg, hogy mindig visszajövök?
Kérdésem: szerinted kinövi - ha igen, mikor?- vagy aggódjak hogy ennyire elkeseredik?
Nem anyás még, mert teljesen mindegy ki van vele (rokon vagy idegen nálam is jobban leköti őt), csak Ember legyen, a mozgó játék kevés neki.
Eddig is ilyen volt, de csak most jelent igazán nekem gondot, hogy a hozzátáplálást lassan elkezdtük (kevés volt a tejem), mivel frissen kell az ebédjét készíteni és az nekem ált. 20-40 perc (egy átlagos nőnél lassabban főzök) , nem mindig alszik akkor. Múltkor már kenguruban volt rajtam arccal felém, mikor az almáját pucoltam, pedig félek hogy a késhez nyúl. Vagy minden ebéd úgy kezdődik hogy előtte fél órát üvölt (autóshordozóból kifeszíti magát, csak a kengurut tűri, de egyre nehezebben bírom el, plusz veszélyes is lehet) vagy nem kap friss házi kaját..

Nem tudom hogy taníthatnám meg arra, hogy úgyis boldog baba lehet ha egyedül van időnkét egy kis időre, és hogy tudja hogy visszajövök (pl. jelelő beszéd?)?
A másik, hogy etetés közben pár perc után hirtelen elkezd sírni és kifeszíti magát a babahordozóból, pedig minden ízlik neki, minden kanál ételt lenyel és nagy étvágya van, de nem bír egy helyben maradni, az ölemben sem bírja sokkal tovább fészkelődés nélkül. Pár kanáltól nem lakik jól, állva nem etethetem, és sajnos legalább fél óra még 1,5 dl főzelék, püré bekanalazása. Ha erőltetem, hogy "na még egy kicsit", akkor talán rossz élmény lesz az evés, de ha rögtön kikapom a székéből, akkor félek egyévesen futólépésben fogom etetni az eleven kisfiút, és szaladgálás közben akarja majd elfogyasztani az ebédet, mert nem vártam el tőle félévesen, hogy egy helyben maradjon míg megeszi. Mi a helyes hozzáállás? Ki szeretném váltani a déli tápszert.
A két kérdés összefügg tehát: hogyan neveljünk türelemre?
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! Bocsánat a részletes leírásért!