megingott érzelmi biztonság

Valószínűleg érzelmi biztonságban él!!! Különben nem muzsikálna olyan jól az óvodában, ahogy írod. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy amit írtál, hogy megszokott környezetben jól megvan nélküled, új helyzetekben visszafogott, az teljesen jó, arra utal, hogy biztosan kötődő gyermek, ami feltételezi az élet első éveiben nagyon fontos érzelmi biztonságot is. Viszont az érzelmi biztonsága mellett, illetve attól függetlenül lehet, hogy megszokta, hogy mindig felnőtt szerepben vagy, hogy esetleg nem rosszcsontkodtál gyermekként (ha igen akkor mesélj néha neki erről, általában szeretik, ha a gyermekkorunkról mesélünk), és felnőttként is mindig letisztult érett reakcióid vannak, de olykor ez ugye távoli a gyermeki szemmel, tehát úgy érzi esetleg, hogy te furcsán néznél rá, ha ő elkezdene vad rókaként viselkedni, vagy beteg rókaként, vagy bolondos rókaként, ezért előtted nem szívesen megy át felszabadult bábjátékos szerepébe. Nos ez önmagában egyáltalán nem baj, fogadd el! (sokszor már ennyi elég a  változáshoz) biztos van neki bolondozós apukája, vagy nagyszüleje, rokona vagy barát, akivel le tud lazulni, vagy majd keres magának, ha ti szabad folyást hagytok például a jövőben kötött barátságaiban, és nem estek pánikba, ha nagyon más típusú gyermekhez, vagy nagyon hasonlóhoz kezd el kötődni...hagyni kell.....nem kell félni semmilyen rossz hatástól, ha ti példaértékűen (remélhetőleg nem tökéletesen, az is csapdát rejthet, mert akkor nem látja, hogyan lehet problémákat megoldani, kompromisszumot kötni stb.) éltek együtt vele, akkor hosszútávon minden rendben lesz. Ami viszont probléma lehet, hogy megérzi, hogy te megtorpansz és esetleg megkérdőjelezed az ő érzelmi biztonságát, netán még hibáztatod magadat, az már negatívan hathat. Ezért vedd le a napirendről a bábozást, és az érzelmi biztonságot is. Hagyd, hogy más hozza ilyen szerepbe és időnként de ritkán te is újrapróbálkozhatsz de csak abban az esetben érdemes, ha te nem elvárásokkal kezdeményezel, és most mindegy hogy tudatos vagy tudatalatti, azt is megérzik, ha csak úgy játékból, és ha úgy ítéled meg nem működik, ha tényleg visszadobja a szerepet, akkor nincs kedve veled ilyet játszani, tartsd ezt tiszteletben. Ezt mondom mindig: az érzelem, a gondolat szabad, a tettet néha be kell határolni....Másik ötlet: ha azt mondja hogy te a szobában vagy nem az istállóban, akkor beleéléssel játssz tovább, kezdjen el élénken sírni a bábod és idétlenül hüppögni és mondja azt, hogy "de ez az én kis istállóm, jaj hol van a szénám, itt van ni, meg is eszem" és akkor bekapod a színes ceruzáit az asztalon, szóval csinálsz valami nagyon vicceset, és ha nevet akkor közelíthetsz hozzá a haját is bekaphatod a bábbal mintha az volna  a széna, majd kérsz tőle inni: "Kisgazdám mutasd meg merre van a vályú?". Ha megtörne a jég ilyen módon akkor, legközelebb már a pozitív élmény miatt belemenne, és át tudnátok zökkeni együtt az önfeledt játék üzemmódba. No de ez az üzemmód nem mindenkinek áll jól és ha valami nem hiteles azt így vagy úgy mindenképp elutasítják a gyerekek, úgyhogy nem feltétlen kell neked báboskodnod, ha mégis akkor ezek mentén haladhatsz. Gyermeked fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik, szépen visszaterel téged a valós megszokott szerepbe, nem megy bele a játékba, és ezt finoman szóban érzékelteti, nem dobja el a bábot, és még csak hozzád sem vágja. Örülj, hogy intelligens, és fogadd el, ha ő visszahúzódóbb típus. Nem vagyunk egyformák. Milyen borzalmas is volna!
Ha sikerrel jársz írj. J. Kovács Judit 2010. 04. 05. 00:25