|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Gizella!
Meghalt gyermekeim nagypapája
Azóta mindennap emlegetik, ami rótermészetes, viszont azt mondják, hogy mi is biztos meghalunk
félnek ettől
hogyan nyugtassam őket?
Meghalt gyermekeim nagypapája
Azóta mindennap emlegetik, ami rótermészetes, viszont azt mondják, hogy mi is biztos meghalunk
félnek ettől
hogyan nyugtassam őket?
Mennyi idősek a gyermekek?
Koren Gizella
2021. 06. 08. 18:25
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella.
Az apám hosszantarto alkohokizmusaval tavaj oktoberben ugymond halalra itta magát. Még mindig emlékszem rá amikor mesélte hogy mien rossz gyerekkora volt hogy egy azon hónapban halt meg a mamája meg az anyja is. Azt tudni kell róla hogy az édesanyja is alkoholista volt és önkezével vetett véget az életének amikor az apám 16 éves volt. Bevett egy csomó altatót. Az apám mindig azt mesélte ha este amikor haza megy és benéz a szobájába nem egyenesen a sajátjába megy még megmenthette volna mert akkor még életben volt. Sosem felejtem el ahogy mesélte hogy az orvos megkérte hogy segítsen megfordítani az anyja meredt testét. És egyedül maradt a nagy házban ahol aludni sem mert csak az ajtot bámulta éjszakánként hogy mikor lép be rajta valaki. Meg hogy utánna katonaságba vonult. Rengeteg szakmat kitanult. Kiolvasott egy egesz könyvtarat amire mindig büszke volt.
Az apám halála után rémálmok gyötörtek. Olyanok hogy halott volt de mégis köztünk volt stb.
Aztán egyszer álmomban egy buszon találtam magam. Furcsa volt mert mikor kinéztem az ablakon csupa fehérséget láttam. Én álltam a többiek ültek és egyszer csak megpillantottam az apámat. Fiatalon. Ahogy emlékeimben élt egészségesen. Szerbusz köszönt nekem. Én pedig megkérdeztem hogy mit keres itt. Mire ő azt mondta hogy elmegy innen. De mostmár sokkal jobblesz minden. És hogy az emberi életében sajnos ez volt megírva neki de már nem szenved többé.
Én sírva csak annyit tudtam mondani hogy sajnálom. De megkönnyebbültem utánna.
Vajon tényleg elbúcsúzott tőlem?
Én ugy éreztem igen.
Azt akarta tudjam jó helyen van.
Azóta sajnos depreszio es panikbetegseg gyötör. Nehez eletünk van. 24 eves lany vagyok. Attol is felek hogy a csaladunkban öröklődik ez a szorongasos hajlam. Én élni akarok boldogan.
Az apám hosszantarto alkohokizmusaval tavaj oktoberben ugymond halalra itta magát. Még mindig emlékszem rá amikor mesélte hogy mien rossz gyerekkora volt hogy egy azon hónapban halt meg a mamája meg az anyja is. Azt tudni kell róla hogy az édesanyja is alkoholista volt és önkezével vetett véget az életének amikor az apám 16 éves volt. Bevett egy csomó altatót. Az apám mindig azt mesélte ha este amikor haza megy és benéz a szobájába nem egyenesen a sajátjába megy még megmenthette volna mert akkor még életben volt. Sosem felejtem el ahogy mesélte hogy az orvos megkérte hogy segítsen megfordítani az anyja meredt testét. És egyedül maradt a nagy házban ahol aludni sem mert csak az ajtot bámulta éjszakánként hogy mikor lép be rajta valaki. Meg hogy utánna katonaságba vonult. Rengeteg szakmat kitanult. Kiolvasott egy egesz könyvtarat amire mindig büszke volt.
Az apám halála után rémálmok gyötörtek. Olyanok hogy halott volt de mégis köztünk volt stb.
Aztán egyszer álmomban egy buszon találtam magam. Furcsa volt mert mikor kinéztem az ablakon csupa fehérséget láttam. Én álltam a többiek ültek és egyszer csak megpillantottam az apámat. Fiatalon. Ahogy emlékeimben élt egészségesen. Szerbusz köszönt nekem. Én pedig megkérdeztem hogy mit keres itt. Mire ő azt mondta hogy elmegy innen. De mostmár sokkal jobblesz minden. És hogy az emberi életében sajnos ez volt megírva neki de már nem szenved többé.
Én sírva csak annyit tudtam mondani hogy sajnálom. De megkönnyebbültem utánna.
Vajon tényleg elbúcsúzott tőlem?
Én ugy éreztem igen.
Azt akarta tudjam jó helyen van.
Azóta sajnos depreszio es panikbetegseg gyötör. Nehez eletünk van. 24 eves lany vagyok. Attol is felek hogy a csaladunkban öröklődik ez a szorongasos hajlam. Én élni akarok boldogan.
Kedves Gizella.
Az apám hosszantarto alkohokizmusaval tavaj oktoberben ugymond halalra itta magát. Még mindig emlékszem rá amikor mesélte hogy mien rossz gyerekkora volt hogy egy azon hónapban halt meg a mamája meg az anyja is. Azt tudni kell róla hogy az édesanyja is alkoholista volt és önkezével vetett véget az életének amikor az apám 16 éves volt. Bevett egy csomó altatót. Az apám mindig azt mesélte ha este amikor haza megy és benéz a szobájába nem egyenesen a sajátjába megy még megmenthette volna mert akkor még életben volt. Sosem felejtem el ahogy mesélte hogy az orvos megkérte hogy segítsen megfordítani az anyja meredt testét. És egyedül maradt a nagy házban ahol aludni sem mert csak az ajtot bámulta éjszakánként hogy mikor lép be rajta valaki. Meg hogy utánna katonaságba vonult. Rengeteg szakmat kitanult. Kiolvasott egy egesz könyvtarat amire mindig büszke volt.
Az apám halála után rémálmok gyötörtek. Olyanok hogy halott volt de mégis köztünk volt stb.
Aztán egyszer álmomban egy buszon találtam magam. Furcsa volt mert mikor kinéztem az ablakon csupa fehérséget láttam. Én álltam a többiek ültek és egyszer csak megpillantottam az apámat. Fiatalon. Ahogy emlékeimben élt egészségesen. Szerbusz köszönt nekem. Én pedig megkérdeztem hogy mit keres itt. Mire ő azt mondta hogy elmegy innen. De mostmár sokkal jobblesz minden. És hogy az emberi életében sajnos ez volt megírva neki de már nem szenved többé.
Én sírva csak annyit tudtam mondani hogy sajnálom. De megkönnyebbültem utánna.
Vajon tényleg elbúcsúzott tőlem?
Én ugy éreztem igen.
Azt akarta tudjam jó helyen van.
Azóta sajnos depreszio es panikbetegseg gyötör. Nehez eletünk van. 24 eves lany vagyok. Attol is felek hogy a csaladunkban öröklődik ez a szorongasos hajlam. Én élni akarok boldogan.
Az apám hosszantarto alkohokizmusaval tavaj oktoberben ugymond halalra itta magát. Még mindig emlékszem rá amikor mesélte hogy mien rossz gyerekkora volt hogy egy azon hónapban halt meg a mamája meg az anyja is. Azt tudni kell róla hogy az édesanyja is alkoholista volt és önkezével vetett véget az életének amikor az apám 16 éves volt. Bevett egy csomó altatót. Az apám mindig azt mesélte ha este amikor haza megy és benéz a szobájába nem egyenesen a sajátjába megy még megmenthette volna mert akkor még életben volt. Sosem felejtem el ahogy mesélte hogy az orvos megkérte hogy segítsen megfordítani az anyja meredt testét. És egyedül maradt a nagy házban ahol aludni sem mert csak az ajtot bámulta éjszakánként hogy mikor lép be rajta valaki. Meg hogy utánna katonaságba vonult. Rengeteg szakmat kitanult. Kiolvasott egy egesz könyvtarat amire mindig büszke volt.
Az apám halála után rémálmok gyötörtek. Olyanok hogy halott volt de mégis köztünk volt stb.
Aztán egyszer álmomban egy buszon találtam magam. Furcsa volt mert mikor kinéztem az ablakon csupa fehérséget láttam. Én álltam a többiek ültek és egyszer csak megpillantottam az apámat. Fiatalon. Ahogy emlékeimben élt egészségesen. Szerbusz köszönt nekem. Én pedig megkérdeztem hogy mit keres itt. Mire ő azt mondta hogy elmegy innen. De mostmár sokkal jobblesz minden. És hogy az emberi életében sajnos ez volt megírva neki de már nem szenved többé.
Én sírva csak annyit tudtam mondani hogy sajnálom. De megkönnyebbültem utánna.
Vajon tényleg elbúcsúzott tőlem?
Én ugy éreztem igen.
Azt akarta tudjam jó helyen van.
Azóta sajnos depreszio es panikbetegseg gyötör. Nehez eletünk van. 24 eves lany vagyok. Attol is felek hogy a csaladunkban öröklődik ez a szorongasos hajlam. Én élni akarok boldogan.
Kérem a megadott email címemre írjon nekem.üdv.
Koren Gizella
2020. 08. 26. 09:25
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Jónapot! Nemtudom aktuális e még e forum! De nagy segitségre volna szükségem!
Volt egy lelki barátom ,testvérként szerettük egymást és a szüleink is minket.több ezer kilómétert motoroztunk együtt de 3 éve nekem elkellet hagynom az otthonom egy jobb életért és kiköltöztem Németországba! Épp haza látogatunk egy ismerősőmnek eskűvőjére és még az nap beszéltünk,hogy Vasárnap sütögetünk,iszogatunk egyett,de az esküvőn 11 órakor hivtak,hogy motorbalesetben szörnyethalt. Ez 2018.Szeptember 29 én történt..azóta nem tudom feldolgozni,rá gondolok minden óraában nincs nap,hogy ne jusson minden órában eszembe,lelkemet magával vitte,már a felességem is mondta,hogy megváltoztam főleg hétvégén amikor több időm van gondolkodni.. minden hónapban hazakell utaznom,hogy eljussak a temetőbe,hogy egy kis megnyugvást érezzek de ez csak 1-2 hétig tart..valami megoldást szeretnék kérni..mert bele hal a lelkem a fajdálomba! Köszönöm!
Volt egy lelki barátom ,testvérként szerettük egymást és a szüleink is minket.több ezer kilómétert motoroztunk együtt de 3 éve nekem elkellet hagynom az otthonom egy jobb életért és kiköltöztem Németországba! Épp haza látogatunk egy ismerősőmnek eskűvőjére és még az nap beszéltünk,hogy Vasárnap sütögetünk,iszogatunk egyett,de az esküvőn 11 órakor hivtak,hogy motorbalesetben szörnyethalt. Ez 2018.Szeptember 29 én történt..azóta nem tudom feldolgozni,rá gondolok minden óraában nincs nap,hogy ne jusson minden órában eszembe,lelkemet magával vitte,már a felességem is mondta,hogy megváltoztam főleg hétvégén amikor több időm van gondolkodni.. minden hónapban hazakell utaznom,hogy eljussak a temetőbe,hogy egy kis megnyugvást érezzek de ez csak 1-2 hétig tart..valami megoldást szeretnék kérni..mert bele hal a lelkem a fajdálomba! Köszönöm!
Kedves! Kérem, hogy írjon nekem egy emailt. gizellakoren@gmail.com.
Egyben írja meg a keresztnevét is, nehéz így írni név nélkűl. Várom levelét. Gizella Koren Gizella 2019. 07. 23. 23:57
Egyben írja meg a keresztnevét is, nehéz így írni név nélkűl. Várom levelét. Gizella Koren Gizella 2019. 07. 23. 23:57
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözlöm!
Lakatos Sándorné vagyok. A férjemmel 2016. októberében nagyon megromlott a kapcsolatunk és elköltöztem tőle több kilóméterre. Sokat veszekedtünk telefonon, és nagyon csúnya szavakat használt, azt hitte megcsalom. De ez nem így volt, a teremészete miatt költöztem el és féltem tőle. Tele voltam iránta gyűlölettel, egyrészt a csúnya szavakért és a rágalmazásért. Azonban 2017. nov. 18- án váratlanul magában meghalt egyedül szívbeteg volt. Azóta vádol a lelkiismeret, hogy ha vele maradok akkor talán még ma is élne, vagy tudtam volna neki segíteni. Kérdések sokasága van a fejembe, hogy vajon létezik e mennyország és Ő ott van -e. Bánt a lelkiismeret, mert kicsi rokkantsági nyugdíjból élt és soha nem küldtem neki csomagot, nem próbáltam segíteni neki. Nagyon fáj, és tudom fájni is fog. Tetszik tudni valami tanácsot adni, hogy mégjobban ne betegedjek belel. Köszönöm. üdvözlettel Edit
Lakatos Sándorné vagyok. A férjemmel 2016. októberében nagyon megromlott a kapcsolatunk és elköltöztem tőle több kilóméterre. Sokat veszekedtünk telefonon, és nagyon csúnya szavakat használt, azt hitte megcsalom. De ez nem így volt, a teremészete miatt költöztem el és féltem tőle. Tele voltam iránta gyűlölettel, egyrészt a csúnya szavakért és a rágalmazásért. Azonban 2017. nov. 18- án váratlanul magában meghalt egyedül szívbeteg volt. Azóta vádol a lelkiismeret, hogy ha vele maradok akkor talán még ma is élne, vagy tudtam volna neki segíteni. Kérdések sokasága van a fejembe, hogy vajon létezik e mennyország és Ő ott van -e. Bánt a lelkiismeret, mert kicsi rokkantsági nyugdíjból élt és soha nem küldtem neki csomagot, nem próbáltam segíteni neki. Nagyon fáj, és tudom fájni is fog. Tetszik tudni valami tanácsot adni, hogy mégjobban ne betegedjek belel. Köszönöm. üdvözlettel Edit
Kedves Edit!
elnézést kérek, hogy kissé várakoztattam válaszommal, nem voltam gépnél.
Én mindenkinek a saját hitem és meggyőződésem szerint tudok válaszolni, hisz 5 éve kopogtattam, én magam is ama kapun, de engem még vissza küldtek. Dolgom van még itt ezen a földön. A hitem, mely nem egyszerű hit, hanem meggyőződés is, azt mondja, hogy mindenki a saját születése pillanatában vállalja fel, hogy pontosan mikor fog meghalni. A férje, pontosan azt a napot , órát és percet választotta a születése pillanatában halála pillanatának.Ön ezen nem tudott volna változtatni.
Én túl világnak nevezném, ami létezik. Tudom, hogy mindenki arra vágyik, hogy az eltávozott kedves lélek a mennyországba jusson. Ezt sajnos nem tudhatjuk, most még nem, hogy hova jut. Egy egészen biztos, hogy a túlvilág létezik.
Az emberek gyarlók, jó és rossz tulajdonságokkal. Ne ostorozza magát azért, hogy a férjét magára hagyta. Az a kevés amit leírt a kapcsolatukról olyan, hogy hiszem, hogy a férje mindent megtett azért hogy Ön magára hagyja. Viszont a túlsó partról már minden más.
Önnek, most lesz egy kis feladata azért, hogy a férje lelke megnyugodjon, és elinduljon a fény felé, és azért is, hogy az ön lelke is megnyugodjon. De hangsúlyozom újra, önnek nem szabad
lelkiismeret furdalása legyen.
Tehát. Vegyen fehér gyertyákat, és amikor csak tud gyújtson gyertyát. A fehér szín nagyon fontos ebben az esetben. Tisztítsa meg a lakásának szobáit, azzal, hogy egy, egy órát a szobákban égjen a gyertya. (A tűz veszélyre persze vigyázzon.) Én hiszem, hogy a férje szelleme érzi azt, hogy ön milyen fájdalommal gyászolja őt.Ezért azt is hiszem, hogy már nem fogja önt bántani, de a fehér gyertya megvéd a negatív energiáktól.
Leveléből úgy vettem ki, hogy nem találkoztak a férje halála előtt. Muszáj elbúcsúzni tőle. Ezt a rituálét megint fehér gyertya mellett kell elvégezni.Fontos, hogy fogyó hold idején. Üljön le vegyen elő levél papírt tollat, és írjon egy levelet neki, mintha csak elment volna nyaralni. Írjon ki mindent a kettejük kapcsolatáról. Minden ami a múltban bántotta, ami szép volt a kapcsolatukban, és azt is ami most bántja önt. Nem kell egy este befejezni, írhatja több napig ,de a lényeg, hogy fogyó hold idején írja és fejezze is be a levelet. Én beírnám, hogy nyugodjon meg és induljon el a fény felé. De kérje,hogy Önt segítse hátra lévő élete útján.Majd összehajtogatva, vigye ki egy a közelében levő folyóhoz, és dobja a vizbe. Ahogy a folyó elviszi a levelet nézzen utána, Ön ezzel búcsúzzon. Meglátja, hogy megfog nyugodni. Mindent ami bántja, mindent írjon ki magából. A lélek álomban üzen. Lehet , hogy most, lehet később, lehet hónapok múlva. De figyeljen. Jól jár ha egy füzetet rendszeresít az ágya közelébe, és ha üzenet jön, akkor ha még emlékszik rá írja la. Az eltávozott lelkek szinte minden esetben segítik életünket.
A gyertya pedig azért is kell, mert ha dühöngő szellem, akkor önnek védelemre van szüksége. De mondom, én nem hiszem, hogy így van.
Tudja, bármennyit is megteszünk egy emberért aki eltávozik, még azok is akik az utolsó percig az ágya mellett ápolják, még azokba is feltámad egy mélységes lelkifurdalás. Én úgy gondolom, hogy ez hozzá tartozik a gyász, a búcsú fiziológiájához. Ez teljesen természetes. Ezek a hónapok ne higgye, hogy sokkal jobbak lesznek.
Kedves Edit, írom az email címemet: gizellakoren@gmail.com
Ha bármiben tudok segíteni, ha csak a jó szó az ami éppen hiányzik, vagy bármire választ szeretne kapni, kérem nyugodtan írjon
Szeretettel üdvözlöm: Gizella
Koren Gizella 2018. 02. 14. 00:27
elnézést kérek, hogy kissé várakoztattam válaszommal, nem voltam gépnél.
Én mindenkinek a saját hitem és meggyőződésem szerint tudok válaszolni, hisz 5 éve kopogtattam, én magam is ama kapun, de engem még vissza küldtek. Dolgom van még itt ezen a földön. A hitem, mely nem egyszerű hit, hanem meggyőződés is, azt mondja, hogy mindenki a saját születése pillanatában vállalja fel, hogy pontosan mikor fog meghalni. A férje, pontosan azt a napot , órát és percet választotta a születése pillanatában halála pillanatának.Ön ezen nem tudott volna változtatni.
Én túl világnak nevezném, ami létezik. Tudom, hogy mindenki arra vágyik, hogy az eltávozott kedves lélek a mennyországba jusson. Ezt sajnos nem tudhatjuk, most még nem, hogy hova jut. Egy egészen biztos, hogy a túlvilág létezik.
Az emberek gyarlók, jó és rossz tulajdonságokkal. Ne ostorozza magát azért, hogy a férjét magára hagyta. Az a kevés amit leírt a kapcsolatukról olyan, hogy hiszem, hogy a férje mindent megtett azért hogy Ön magára hagyja. Viszont a túlsó partról már minden más.
Önnek, most lesz egy kis feladata azért, hogy a férje lelke megnyugodjon, és elinduljon a fény felé, és azért is, hogy az ön lelke is megnyugodjon. De hangsúlyozom újra, önnek nem szabad
lelkiismeret furdalása legyen.
Tehát. Vegyen fehér gyertyákat, és amikor csak tud gyújtson gyertyát. A fehér szín nagyon fontos ebben az esetben. Tisztítsa meg a lakásának szobáit, azzal, hogy egy, egy órát a szobákban égjen a gyertya. (A tűz veszélyre persze vigyázzon.) Én hiszem, hogy a férje szelleme érzi azt, hogy ön milyen fájdalommal gyászolja őt.Ezért azt is hiszem, hogy már nem fogja önt bántani, de a fehér gyertya megvéd a negatív energiáktól.
Leveléből úgy vettem ki, hogy nem találkoztak a férje halála előtt. Muszáj elbúcsúzni tőle. Ezt a rituálét megint fehér gyertya mellett kell elvégezni.Fontos, hogy fogyó hold idején. Üljön le vegyen elő levél papírt tollat, és írjon egy levelet neki, mintha csak elment volna nyaralni. Írjon ki mindent a kettejük kapcsolatáról. Minden ami a múltban bántotta, ami szép volt a kapcsolatukban, és azt is ami most bántja önt. Nem kell egy este befejezni, írhatja több napig ,de a lényeg, hogy fogyó hold idején írja és fejezze is be a levelet. Én beírnám, hogy nyugodjon meg és induljon el a fény felé. De kérje,hogy Önt segítse hátra lévő élete útján.Majd összehajtogatva, vigye ki egy a közelében levő folyóhoz, és dobja a vizbe. Ahogy a folyó elviszi a levelet nézzen utána, Ön ezzel búcsúzzon. Meglátja, hogy megfog nyugodni. Mindent ami bántja, mindent írjon ki magából. A lélek álomban üzen. Lehet , hogy most, lehet később, lehet hónapok múlva. De figyeljen. Jól jár ha egy füzetet rendszeresít az ágya közelébe, és ha üzenet jön, akkor ha még emlékszik rá írja la. Az eltávozott lelkek szinte minden esetben segítik életünket.
A gyertya pedig azért is kell, mert ha dühöngő szellem, akkor önnek védelemre van szüksége. De mondom, én nem hiszem, hogy így van.
Tudja, bármennyit is megteszünk egy emberért aki eltávozik, még azok is akik az utolsó percig az ágya mellett ápolják, még azokba is feltámad egy mélységes lelkifurdalás. Én úgy gondolom, hogy ez hozzá tartozik a gyász, a búcsú fiziológiájához. Ez teljesen természetes. Ezek a hónapok ne higgye, hogy sokkal jobbak lesznek.
Kedves Edit, írom az email címemet: gizellakoren@gmail.com
Ha bármiben tudok segíteni, ha csak a jó szó az ami éppen hiányzik, vagy bármire választ szeretne kapni, kérem nyugodtan írjon
Szeretettel üdvözlöm: Gizella
Koren Gizella 2018. 02. 14. 00:27
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella!
Még 2éves voltam, mikor megismertem a Sogorom! Most 20eves vagyok. Szeretett Sogorom 3eve elhunyt. Nagyon szoros kapcsolatban voltunk, felnéztem rá, tiszteltem, úgy tekintettem rá mint saját édes testvéremme. Idők közben tragikus balesetben elhunyt 3eve. Nővéremre maradt akkor egy 4honapos kisfiú, 6eves kisfiu és egy 8eves kislány . Nem kell mondani, hogy hihetetlenül megrázott mindenkit az eset. Azért írtam Önnek, mert én a mai napig nem tudtam feldolgozni. Mit csináljak, hogy éjszaka ne kelljek fel ordítva? Folyamatosan azt álmodom, hogy haza jön. Megkérdezi tőlem, hogy emlékszem e rá . Az után mindig sírva fakadok úgy ugrok a nyakába örömömben. Amikor felkelek sirok hihetetlenül. Utána bánatomban annyira hiányzik! Forduljak pszichológushoz? Előre is nagyon szépen köszönöm a választ ! Üdvözlettel : A*
Még 2éves voltam, mikor megismertem a Sogorom! Most 20eves vagyok. Szeretett Sogorom 3eve elhunyt. Nagyon szoros kapcsolatban voltunk, felnéztem rá, tiszteltem, úgy tekintettem rá mint saját édes testvéremme. Idők közben tragikus balesetben elhunyt 3eve. Nővéremre maradt akkor egy 4honapos kisfiú, 6eves kisfiu és egy 8eves kislány . Nem kell mondani, hogy hihetetlenül megrázott mindenkit az eset. Azért írtam Önnek, mert én a mai napig nem tudtam feldolgozni. Mit csináljak, hogy éjszaka ne kelljek fel ordítva? Folyamatosan azt álmodom, hogy haza jön. Megkérdezi tőlem, hogy emlékszem e rá . Az után mindig sírva fakadok úgy ugrok a nyakába örömömben. Amikor felkelek sirok hihetetlenül. Utána bánatomban annyira hiányzik! Forduljak pszichológushoz? Előre is nagyon szépen köszönöm a választ ! Üdvözlettel : A*
Kedves A:
Én azt gondolom, hogy talán úgy tudna megnyugodni, hogy elbúcsúzik a sógorától. Hiszen. a baleset miatt erre nem kerülhetett sor.
Én a következőt ajánlom, fehér gyertyát gyújtva, még fogyó hold idején, üljön le és írjon neki egy levelet, úgy mintha csak elutazott volna. Írjon ki minden fájdalmat magából.Búcsúzzon el tőle. A lényeg, az, hogy mindezt még fogyó hold idején tegye meg. Ha egy nap alatt nem ér a levél végére, folytassa másnap. Majd amikor megírta, hajtogassa össze a levelet, és vigye ki (még mindig fogyó holdnál) egy folyóhoz, és dobja be a folyóba. Ahogy víz elsodorja a víz nézzen utána. Remélhetőleg rövid idő múlva, megszűnik a fájó érzés.Még valamit, ami könnyeink nekik akik elmentek mindennél jobban fájnak, s amíg meg nem nyugszunk, addig ők nem tudnak elindulni azon az úton, mely a fény felé vezet.Ön akarjon nagyon megnyugodni. Senkinek nem jó ez az állapot, sem az itt rekedt léleknek, sem Önnek.
Szeretettel. Gizella
gizellakoren@gmail.com ide írjon bátran, ha segíthetek, Koren Gizella 2017. 09. 21. 18:03
Én azt gondolom, hogy talán úgy tudna megnyugodni, hogy elbúcsúzik a sógorától. Hiszen. a baleset miatt erre nem kerülhetett sor.
Én a következőt ajánlom, fehér gyertyát gyújtva, még fogyó hold idején, üljön le és írjon neki egy levelet, úgy mintha csak elutazott volna. Írjon ki minden fájdalmat magából.Búcsúzzon el tőle. A lényeg, az, hogy mindezt még fogyó hold idején tegye meg. Ha egy nap alatt nem ér a levél végére, folytassa másnap. Majd amikor megírta, hajtogassa össze a levelet, és vigye ki (még mindig fogyó holdnál) egy folyóhoz, és dobja be a folyóba. Ahogy víz elsodorja a víz nézzen utána. Remélhetőleg rövid idő múlva, megszűnik a fájó érzés.Még valamit, ami könnyeink nekik akik elmentek mindennél jobban fájnak, s amíg meg nem nyugszunk, addig ők nem tudnak elindulni azon az úton, mely a fény felé vezet.Ön akarjon nagyon megnyugodni. Senkinek nem jó ez az állapot, sem az itt rekedt léleknek, sem Önnek.
Szeretettel. Gizella
gizellakoren@gmail.com ide írjon bátran, ha segíthetek, Koren Gizella 2017. 09. 21. 18:03
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Gizella!
Még 2éves voltam, mikor megismertem a Sogorom! Most 20eves vagyok. Szeretett Sogorom 3eve elhunyt. Nagyon szoros kapcsolatban voltunk, felnéztem rá, tiszteltem, úgy tekintettem rá mint saját édes testvéremme. Idők közben tragikus balesetben elhunyt 3eve. Nővéremre maradt akkor egy 4honapos kisfiú, 6eves kisfiu és egy 8eves kislány . Nem kell mondani, hogy hihetetlenül megrázott mindenkit az eset. Azért írtam Önnek, mert én a mai napig nem tudtam feldolgozni. Mit csináljak, hogy éjszaka ne kelljek fel ordítva? Folyamatosan azt álmodom, hogy haza jön. Megkérdezi tőlem, hogy emlékszem e rá . Az után mindig sírva fakadok úgy ugrok a nyakába örömömben. Amikor felkelek sirok hihetetlenül. Utána bánatomban annyira hiányzik! Forduljak pszichológushoz? Előre is nagyon szépen köszönöm a választ ! Üdvözlettel : A*
Még 2éves voltam, mikor megismertem a Sogorom! Most 20eves vagyok. Szeretett Sogorom 3eve elhunyt. Nagyon szoros kapcsolatban voltunk, felnéztem rá, tiszteltem, úgy tekintettem rá mint saját édes testvéremme. Idők közben tragikus balesetben elhunyt 3eve. Nővéremre maradt akkor egy 4honapos kisfiú, 6eves kisfiu és egy 8eves kislány . Nem kell mondani, hogy hihetetlenül megrázott mindenkit az eset. Azért írtam Önnek, mert én a mai napig nem tudtam feldolgozni. Mit csináljak, hogy éjszaka ne kelljek fel ordítva? Folyamatosan azt álmodom, hogy haza jön. Megkérdezi tőlem, hogy emlékszem e rá . Az után mindig sírva fakadok úgy ugrok a nyakába örömömben. Amikor felkelek sirok hihetetlenül. Utána bánatomban annyira hiányzik! Forduljak pszichológushoz? Előre is nagyon szépen köszönöm a választ ! Üdvözlettel : A*
Fogok Önnek hamarosan írmi, lehet hogy még ma. Üdv. Gizella
Koren Gizella
2017. 09. 21. 13:15
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Koren Gizella!
2016. szeptember.11. elveszítettem anyukámat. Gyerek kora óta beteg volt és az utóbbi időben is rengeteget kórházban volt betegségéből adódóan.
A férjemmel és kislányommal Budapesten élünk. Édesapám még él, ő lenn maradt vidéken.
A halála napján tudtam igazán sírni illetve a temetése napján. Azóta telnek múlnak a napok, tudom hogy nincs, a telefonszámat nem tudom kitörölni a telefonomból, nem megy, sokszor hívnám, de akkor rájövök nem tudom. Sírni nem tudok már, de napok óta megint nem alszom. A legrosszabb , hogy apukám lenn van egyedül és most hogy tél van, még nehezebbek a napjai. Nekem saját életem van, próbálok mindenben segíteni ahogy csak tudok. Apukám mostanában,sírva teszi le a telefont. Nagyon nehéz nekem ezután, nem akarom hogy valami butaságot csináljon. A munkája miatt nem igazán tud feljönni hozzánk, csak ritkán. Most azt mondta szeretne velünk lakni és mindent otthagyni vidéken. Én és a családom albérletbe lakunk, a lakás kicsi, sajnos nagyobbat nem tudok ki venni anyagi gondok miatt. Úgy érzem én sem tudtam még rendesen feldolgozni anyukám halálát, közben pedig bűntudatom van apukám miatt. Mit csináljak , hogy segítsek hogy mindenkinek jó legyen?! Kérem adjon pár gondolatot, tanácsot.
Előre is köszönöm,
Üdvözlettel, Ryta
2016. szeptember.11. elveszítettem anyukámat. Gyerek kora óta beteg volt és az utóbbi időben is rengeteget kórházban volt betegségéből adódóan.
A férjemmel és kislányommal Budapesten élünk. Édesapám még él, ő lenn maradt vidéken.
A halála napján tudtam igazán sírni illetve a temetése napján. Azóta telnek múlnak a napok, tudom hogy nincs, a telefonszámat nem tudom kitörölni a telefonomból, nem megy, sokszor hívnám, de akkor rájövök nem tudom. Sírni nem tudok már, de napok óta megint nem alszom. A legrosszabb , hogy apukám lenn van egyedül és most hogy tél van, még nehezebbek a napjai. Nekem saját életem van, próbálok mindenben segíteni ahogy csak tudok. Apukám mostanában,sírva teszi le a telefont. Nagyon nehéz nekem ezután, nem akarom hogy valami butaságot csináljon. A munkája miatt nem igazán tud feljönni hozzánk, csak ritkán. Most azt mondta szeretne velünk lakni és mindent otthagyni vidéken. Én és a családom albérletbe lakunk, a lakás kicsi, sajnos nagyobbat nem tudok ki venni anyagi gondok miatt. Úgy érzem én sem tudtam még rendesen feldolgozni anyukám halálát, közben pedig bűntudatom van apukám miatt. Mit csináljak , hogy segítsek hogy mindenkinek jó legyen?! Kérem adjon pár gondolatot, tanácsot.
Előre is köszönöm,
Üdvözlettel, Ryta
Kedves Ryta!
Nagyon nehéz dolog az amit írsz. Én is ismerem ezt a helyzetet. Én 29 éves voltam amikor meghalt az Édesanyám, hirtelem jött betegség. Viszont 7 hétig volt kórházban.Én csak a temetésig tudtam sírni. A temetésen sokkot kaptam.Amikor haza értünk, akkor úgy tudtam magamhoz tértni, hogy a bátyám kétségbe esésében adott egy pofont. Akkor tértem észhez. Aztán a temetés után depressziós lettem, de nagyon. Én is gondoskodni akartam mindekiről. Idős Apámmal, és az akkor még agglegény bátyámmal éltem együtt. Családom még nem volt.
Hidd el, nem lehet mindenkiről, pláne, úgy hogy nem egy településen laktok, gondoskodni. Sajnos most, még az idő is olyan, hogy nem lehet közlekedni sem. Szerintem elkéne menni, egy hétvégén édesapádhoz, és mindent végig beszélni, hogy hogy lehetne jó. Azonban szerintem mindenképpen a férjeddel együtt kéne menni, mert az Ő élete is a Ti közös életetek Én a mindennapi életemben ingatlanos vagyok. Talán, ha apukád saját lakásban él, azt elkéne adni, mert valahogy tényleg a közelibe kéne lenni. Ez neked is megnyugtató lenne. Persze nem tudom, hogy ki hány éves, mert aszerint esetleg vannak más lehetséges megoldások is.
A telefonnal kapcsolatban teljesen megértelek. Én sokáig, nagyon sokáig voltam úgy, hogy hívtam volna anyukámat, és sajnos akkor mindig jött a felismerés, hogy nincs kit hívni.
Kedves Ryta!
A gyász olyan , hogy számtalan bűntudat van ilyenkor. Túl kell tenni magunkat rajta. Én 2012 ben egészen közel, fél órára voltam a haláltól. Megtapasztaltam a saját bőrömön azt, hogy minél közelebb a biztos elmúlás egy nagy betegnek, annál jobb érzés. Nem azért, mert itt akarja hagyni a szeretteit, hanem sokkal inkább azért, valószínűleg , mert a test elfárad már ilyenkor. Pláne egy ilyen nagy beteg ember mint az Ön édesanyja volt.Hidd el, hogy az Ő halála megváltás volt mindenkinek, bármennyire is szerettétek. Leginkább neki volt az.
Én sok családtagomat és ismerősömet elveszítettem.
A spirituális létem azonban úgy hozta, hogy már a következő halottam gyászolásakor birtokában voltam annak a csodának amit a szellemvilág ismeretének hívtak. Soha többet nem volt depresszióm, és megtanultam , elfogadni a történéseket. Azokat, a dolgokat, amelyek könnyebbé, elviselhetőbbé teszik a gyászt is. Persze, ez nem kicsit hit kérdése.
Ha segíthetek aszerint, akkor kérlek hogy küldj egy emailt a gizellakoren@gmail.com címre, és segíthetek.
Addig is békét kívánok a most kissé háborgó lelkednek. Szeretettel. Gizella
Koren Gizella 2017. 01. 15. 09:36
Nagyon nehéz dolog az amit írsz. Én is ismerem ezt a helyzetet. Én 29 éves voltam amikor meghalt az Édesanyám, hirtelem jött betegség. Viszont 7 hétig volt kórházban.Én csak a temetésig tudtam sírni. A temetésen sokkot kaptam.Amikor haza értünk, akkor úgy tudtam magamhoz tértni, hogy a bátyám kétségbe esésében adott egy pofont. Akkor tértem észhez. Aztán a temetés után depressziós lettem, de nagyon. Én is gondoskodni akartam mindekiről. Idős Apámmal, és az akkor még agglegény bátyámmal éltem együtt. Családom még nem volt.
Hidd el, nem lehet mindenkiről, pláne, úgy hogy nem egy településen laktok, gondoskodni. Sajnos most, még az idő is olyan, hogy nem lehet közlekedni sem. Szerintem elkéne menni, egy hétvégén édesapádhoz, és mindent végig beszélni, hogy hogy lehetne jó. Azonban szerintem mindenképpen a férjeddel együtt kéne menni, mert az Ő élete is a Ti közös életetek Én a mindennapi életemben ingatlanos vagyok. Talán, ha apukád saját lakásban él, azt elkéne adni, mert valahogy tényleg a közelibe kéne lenni. Ez neked is megnyugtató lenne. Persze nem tudom, hogy ki hány éves, mert aszerint esetleg vannak más lehetséges megoldások is.
A telefonnal kapcsolatban teljesen megértelek. Én sokáig, nagyon sokáig voltam úgy, hogy hívtam volna anyukámat, és sajnos akkor mindig jött a felismerés, hogy nincs kit hívni.
Kedves Ryta!
A gyász olyan , hogy számtalan bűntudat van ilyenkor. Túl kell tenni magunkat rajta. Én 2012 ben egészen közel, fél órára voltam a haláltól. Megtapasztaltam a saját bőrömön azt, hogy minél közelebb a biztos elmúlás egy nagy betegnek, annál jobb érzés. Nem azért, mert itt akarja hagyni a szeretteit, hanem sokkal inkább azért, valószínűleg , mert a test elfárad már ilyenkor. Pláne egy ilyen nagy beteg ember mint az Ön édesanyja volt.Hidd el, hogy az Ő halála megváltás volt mindenkinek, bármennyire is szerettétek. Leginkább neki volt az.
Én sok családtagomat és ismerősömet elveszítettem.
A spirituális létem azonban úgy hozta, hogy már a következő halottam gyászolásakor birtokában voltam annak a csodának amit a szellemvilág ismeretének hívtak. Soha többet nem volt depresszióm, és megtanultam , elfogadni a történéseket. Azokat, a dolgokat, amelyek könnyebbé, elviselhetőbbé teszik a gyászt is. Persze, ez nem kicsit hit kérdése.
Ha segíthetek aszerint, akkor kérlek hogy küldj egy emailt a gizellakoren@gmail.com címre, és segíthetek.
Addig is békét kívánok a most kissé háborgó lelkednek. Szeretettel. Gizella
Koren Gizella 2017. 01. 15. 09:36
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Gizella!
Nekem egy kis lelki támogatásra lenne szükségem, a történetem nem túl bonyolult. Másfél évig kapcsolatban voltam egy nős férfival, úgy hogy közben én is házasságban élek. Sikerült titkolnunk a dolgot, de egy elhibázott telefon miatt Ő "lebukott". Természetesen másnap megbeszéltük a dolgot, hogy szünetet tartunk, mivel mindkettőnk számára fontos a házasság, akármilyen ostobán is hangzik. Most egy picit magam alá kerültem amiatt, hogy a napi szintű kapcsolatból egyik percről a máskra semmi sem maradt. Nehéz feldolgozni.
Kérem írjon pár támogató szót!
Köszönettel: T.
Nekem egy kis lelki támogatásra lenne szükségem, a történetem nem túl bonyolult. Másfél évig kapcsolatban voltam egy nős férfival, úgy hogy közben én is házasságban élek. Sikerült titkolnunk a dolgot, de egy elhibázott telefon miatt Ő "lebukott". Természetesen másnap megbeszéltük a dolgot, hogy szünetet tartunk, mivel mindkettőnk számára fontos a házasság, akármilyen ostobán is hangzik. Most egy picit magam alá kerültem amiatt, hogy a napi szintű kapcsolatból egyik percről a máskra semmi sem maradt. Nehéz feldolgozni.
Kérem írjon pár támogató szót!
Köszönettel: T.
Kedves Asszonyom!
Ne haragudjon, de én gyászoló emberek problémáival tudok csak foglalkozni. Megértem az Ön problémáját, de rossz helyre fordult támogatásért.
Közeledik halottak napja, és az év végi nagy ünnepek, amik nagyon fájóak a gyászukban egyedül maradt embereknek. Nekik szeretnék a lehető legtöbbet segíteni.
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzám, de sajnos nem tudok Önnek segíteni. Szeretettel. Gizella Koren Gizella 2016. 10. 21. 13:42
Ne haragudjon, de én gyászoló emberek problémáival tudok csak foglalkozni. Megértem az Ön problémáját, de rossz helyre fordult támogatásért.
Közeledik halottak napja, és az év végi nagy ünnepek, amik nagyon fájóak a gyászukban egyedül maradt embereknek. Nekik szeretnék a lehető legtöbbet segíteni.
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzám, de sajnos nem tudok Önnek segíteni. Szeretettel. Gizella Koren Gizella 2016. 10. 21. 13:42
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella!
5 éve hogy két hónapos gyermekemet elvesztettük bölcsőhalálba ,közel két év kellett hogy elfogadjam ,hogy ő elment utána volt két spontán vetélésem ami ismét felkavarta a lelkünket.Mi egy boldog párkapcsolatban élünk még ezek után is ,de 9 hónappal ezelőtt kiderült hogy sógoroméknál kisbaba születik aki már azóta világra is jött most egy hetes.
Sajnos belőlem -belőlünk ez negatív dolgokat hozott ki,úgy mint harag ,düh,féltékenység,fájdalom...
Tudom nekik is jár a boldogság és minden embernek de mi miért kapjuk ezt a szenvedést? Egy babával olyan kerek lehetett volna az életünk.Nem merem megnézni a kis jövevényt inkább nem is beszélek velük.
Normális ez? Vagy mit tegyek ,hogy jobb legyen a lelkünk?
Válaszát köszönöm !
Tímea
5 éve hogy két hónapos gyermekemet elvesztettük bölcsőhalálba ,közel két év kellett hogy elfogadjam ,hogy ő elment utána volt két spontán vetélésem ami ismét felkavarta a lelkünket.Mi egy boldog párkapcsolatban élünk még ezek után is ,de 9 hónappal ezelőtt kiderült hogy sógoroméknál kisbaba születik aki már azóta világra is jött most egy hetes.
Sajnos belőlem -belőlünk ez negatív dolgokat hozott ki,úgy mint harag ,düh,féltékenység,fájdalom...
Tudom nekik is jár a boldogság és minden embernek de mi miért kapjuk ezt a szenvedést? Egy babával olyan kerek lehetett volna az életünk.Nem merem megnézni a kis jövevényt inkább nem is beszélek velük.
Normális ez? Vagy mit tegyek ,hogy jobb legyen a lelkünk?
Válaszát köszönöm !
Tímea
Kedves Timea!
Először is, valahol megértem az Ön helyzetét. Amikor az Édesanyám meghalt, akkor én hónapokig ugyanezzel a dillemával küzdöttem. Nem tudtam az utcán, egy idős nénire sem rá nézni. Mondván, Ő bezzeg miért él, és az én, drága Anyukám meg miért nem.Ez nagyon is érthető gondolkodás,de felül kell emelkedni a dolgon, mert a teremtés Isten akarata is.Én egy nagyon ezoterikusan gondolkodó ember vagyok. Azt gondolom, hogy ha kis,pici baba, bölcső halálba meghal, akkor neki, még az a feladata volt, hogy egyszer leszülessen még a földre, és elment az angyalok közé. Az Ő lelke , végleg megpihent. Ez az én hitem, én eszerint gondolkodok.
Timea kedves! Önnek azt ajánlom, próbáljon erőt venni magán, és meglátogatni a sógorékat. Próbálják, szeretettel nézni azt a kis babát. Az nem tehet, arról, hogy Önöket így sújtja a karma.Mert ez bizony karma, egy születés óta hurcolt feladat, aminek megkel tudni felelni. Felkel tudni dolgozni.Ha bármit segíthetek, akkor kérem írjon a gizellakoren@gmail.com címre
Őszintén, tiszta szívből kívánom, hogy eltudja, fogadni az elfogadhatatlant Ha megnézi a kis babát, és elfogadja a helyzetet, higgyen nekem, jobb lesz a lelke, és az élete is.
Szeretettel: Gizus Koren Gizella 2015. 04. 10. 10:42
Először is, valahol megértem az Ön helyzetét. Amikor az Édesanyám meghalt, akkor én hónapokig ugyanezzel a dillemával küzdöttem. Nem tudtam az utcán, egy idős nénire sem rá nézni. Mondván, Ő bezzeg miért él, és az én, drága Anyukám meg miért nem.Ez nagyon is érthető gondolkodás,de felül kell emelkedni a dolgon, mert a teremtés Isten akarata is.Én egy nagyon ezoterikusan gondolkodó ember vagyok. Azt gondolom, hogy ha kis,pici baba, bölcső halálba meghal, akkor neki, még az a feladata volt, hogy egyszer leszülessen még a földre, és elment az angyalok közé. Az Ő lelke , végleg megpihent. Ez az én hitem, én eszerint gondolkodok.
Timea kedves! Önnek azt ajánlom, próbáljon erőt venni magán, és meglátogatni a sógorékat. Próbálják, szeretettel nézni azt a kis babát. Az nem tehet, arról, hogy Önöket így sújtja a karma.Mert ez bizony karma, egy születés óta hurcolt feladat, aminek megkel tudni felelni. Felkel tudni dolgozni.Ha bármit segíthetek, akkor kérem írjon a gizellakoren@gmail.com címre
Őszintén, tiszta szívből kívánom, hogy eltudja, fogadni az elfogadhatatlant Ha megnézi a kis babát, és elfogadja a helyzetet, higgyen nekem, jobb lesz a lelke, és az élete is.
Szeretettel: Gizus Koren Gizella 2015. 04. 10. 10:42
Olvasói értékelés: 5 / 5
3 éve sulyos rákos betegségben elhalt apám aki 58 éves volt.
Ma 26 évesen szembesülnöm kellett ugyaezzel a betegséggel.kicsit félek ,hogy ugyanannyit kell szenvednem.Nem volt jo a kapcsolatom apámmal,nagyon távolságtarto volt velem és ugy gondolom nem engedte hogy szeressem és nem tette bele a kapcsolatunkba azt amit én vártam.Ma mindenkiben apámat keresem elvároma z férfiaktol hogy apát játszonak nekem és potolják azt amit apám elmulasztott megtenni.Sokszor vagyok csalodott azért mert a férfiak félreértik az elvárásaimat és közeledésemet.
Ma 26 évesen szembesülnöm kellett ugyaezzel a betegséggel.kicsit félek ,hogy ugyanannyit kell szenvednem.Nem volt jo a kapcsolatom apámmal,nagyon távolságtarto volt velem és ugy gondolom nem engedte hogy szeressem és nem tette bele a kapcsolatunkba azt amit én vártam.Ma mindenkiben apámat keresem elvároma z férfiaktol hogy apát játszonak nekem és potolják azt amit apám elmulasztott megtenni.Sokszor vagyok csalodott azért mert a férfiak félreértik az elvárásaimat és közeledésemet.
Üdvözlöm. Kérem írja meg, hogy mivel, milyen tanáccsal segíthetek.gizellakoren@gmail.com
Koren Gizella
2015. 01. 27. 10:39
Olvasói értékelés: 1 / 5
Kedves Gizella!
Apukámat az ősszel vesztettük el rákban nagyon gyorsan 1 hónap alatt. Hibásnak érzem magam, a helyzetet nem tudtam normálisan felmérni, és helyesen dönteni. Halála előtt a kemot elkezdtük, de semmi értelme nem volt, nem is kellett volna. A kemo 3. napján meghalt. Az orvos azt mondta miattam vállalta. Mérhetetlen dühöt haragot érzek nem tudom hogy kezeljem. Mindenkivel türelmetlen vagyok főleg anyukámmal, semmiért nem vállalja a felelősséget áttolja. Szeretném megkérdezni, ha a 42 nap alatt nem indul el a fény felé, hova kerül mi lesz vele, hogy tudok segíteni neki? Honnan tudom hogy mi van vele?
Köszönöm
Éva
Apukámat az ősszel vesztettük el rákban nagyon gyorsan 1 hónap alatt. Hibásnak érzem magam, a helyzetet nem tudtam normálisan felmérni, és helyesen dönteni. Halála előtt a kemot elkezdtük, de semmi értelme nem volt, nem is kellett volna. A kemo 3. napján meghalt. Az orvos azt mondta miattam vállalta. Mérhetetlen dühöt haragot érzek nem tudom hogy kezeljem. Mindenkivel türelmetlen vagyok főleg anyukámmal, semmiért nem vállalja a felelősséget áttolja. Szeretném megkérdezni, ha a 42 nap alatt nem indul el a fény felé, hova kerül mi lesz vele, hogy tudok segíteni neki? Honnan tudom hogy mi van vele?
Köszönöm
Éva
Kedves Éva!
Megértem a haragot, ami van Önben. Sok halál eseten estem át. A számomra legfontosabb emberek már elmentek. Ezt az érzést ismerem.Bennem is volt hajdan ilyen érzés. De ez a tehetetlenségből adódik.
Ha Ön a 42 napra kérdez rá, akkor hisz dolgokban. Kérem, úgy fogja fel a dolgot, hogy mindenki a születése pillanatába felvállalt egy időpontot, egy percet, amikor itt hagyja ezt a földi életet. A kedves Édesapjának az a pillanat volt adva, amiben meghalt. Egy perccel sem élhetett tovább. Nagyon szép dolog, ha a családjáért vállalta a kemót. Ne haragudjon az Édesanyjára, most már csak Ő maradt itt ezen a föld golyón, maga mellett a szülei közül. Sokkal inkább, adjon meg neki minden szépet és jót, amit még megadhat. Kinek és miért kéne felelősséget vállalni, ugyan mondja már meg nekem. A rák kérlelhetetlen, könyörtelen betegség. Senki nem tehet róla, illetve nem tudunk róla, honnan jön a betegség.Fogja fel a jobb a oldalát a dolognak, mások hónapokig szenvednek a kezelésektől.A végeredmény sajnos mindig ugyanez.Az Ön Édesapja nem szenvedett annyit.
A 42 nap olyan, hogy mindent elkel követni, hogy a lélek elindulhasson a fény felé. Ehhez nyugalomra, és sírás mentes megbékélésre van szükség. Az Ön esetében, valószínűleg régen túl van a 42 napon.De erős szívvel és lelki békével segíthet Édesapjának. Amikor már nincs miért aggódjon, hiszem, hogy elfog tudni indulni a fény felé.Amíg azonban, Ön és Édesanyja, egymást okolják Édesapja haláláért addig szó sincs megbékélésről. Úgyhogy, kívánom Önnek, és Édesanyjának, hogy a fájó, szilveszter illetve új év napján béküljenek meg a helyzettel. Gyújtsanak egy gyertyát, Édesapja emlékére, és gondoljanak szeretettel rá, mert Ő ugyanúgy gondol és vigyáz Önökre. Fájó lelküknek megnyugvást kívánok az új évre.Szeretettel.Gizella Koren Gizella 2014. 12. 31. 11:53
Megértem a haragot, ami van Önben. Sok halál eseten estem át. A számomra legfontosabb emberek már elmentek. Ezt az érzést ismerem.Bennem is volt hajdan ilyen érzés. De ez a tehetetlenségből adódik.
Ha Ön a 42 napra kérdez rá, akkor hisz dolgokban. Kérem, úgy fogja fel a dolgot, hogy mindenki a születése pillanatába felvállalt egy időpontot, egy percet, amikor itt hagyja ezt a földi életet. A kedves Édesapjának az a pillanat volt adva, amiben meghalt. Egy perccel sem élhetett tovább. Nagyon szép dolog, ha a családjáért vállalta a kemót. Ne haragudjon az Édesanyjára, most már csak Ő maradt itt ezen a föld golyón, maga mellett a szülei közül. Sokkal inkább, adjon meg neki minden szépet és jót, amit még megadhat. Kinek és miért kéne felelősséget vállalni, ugyan mondja már meg nekem. A rák kérlelhetetlen, könyörtelen betegség. Senki nem tehet róla, illetve nem tudunk róla, honnan jön a betegség.Fogja fel a jobb a oldalát a dolognak, mások hónapokig szenvednek a kezelésektől.A végeredmény sajnos mindig ugyanez.Az Ön Édesapja nem szenvedett annyit.
A 42 nap olyan, hogy mindent elkel követni, hogy a lélek elindulhasson a fény felé. Ehhez nyugalomra, és sírás mentes megbékélésre van szükség. Az Ön esetében, valószínűleg régen túl van a 42 napon.De erős szívvel és lelki békével segíthet Édesapjának. Amikor már nincs miért aggódjon, hiszem, hogy elfog tudni indulni a fény felé.Amíg azonban, Ön és Édesanyja, egymást okolják Édesapja haláláért addig szó sincs megbékélésről. Úgyhogy, kívánom Önnek, és Édesanyjának, hogy a fájó, szilveszter illetve új év napján béküljenek meg a helyzettel. Gyújtsanak egy gyertyát, Édesapja emlékére, és gondoljanak szeretettel rá, mert Ő ugyanúgy gondol és vigyáz Önökre. Fájó lelküknek megnyugvást kívánok az új évre.Szeretettel.Gizella Koren Gizella 2014. 12. 31. 11:53
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella.
Egyedül neveltem gyermekeimet 35 éves múltam. Sajnos egy súlyos betegség következtében kisebbik gyermekem elhunyt.
Ennek közel két éve.
Még mindig nagyon hiányzik, de már nem sírok, ha megfogom a ruháit, felidézem az emlékét, vagy látom a képeit. Nagyon boldog vagyok, hogy kaptam az élettől őt.
Időközben lett egy társam akit nagyon szeretek. Fontolóra vettem egy újabb baba érkezését, mert mindig is nagy családot szerettem volna. Azonban vannak kétségeim.
Lehet, hogy csak azért szeretném, hogy pótoljam az űrt a lelkemben?
Szeretnék újra babázni, csak egy kicsit félek, hiába mondják kétszer ugyanoda nem csap a villám....tartok tőle, hogy mégis.
Ön szerint korai lenne egy újabb baba? Válaszát előre is köszönöm!
Egyedül neveltem gyermekeimet 35 éves múltam. Sajnos egy súlyos betegség következtében kisebbik gyermekem elhunyt.
Ennek közel két éve.
Még mindig nagyon hiányzik, de már nem sírok, ha megfogom a ruháit, felidézem az emlékét, vagy látom a képeit. Nagyon boldog vagyok, hogy kaptam az élettől őt.
Időközben lett egy társam akit nagyon szeretek. Fontolóra vettem egy újabb baba érkezését, mert mindig is nagy családot szerettem volna. Azonban vannak kétségeim.
Lehet, hogy csak azért szeretném, hogy pótoljam az űrt a lelkemben?
Szeretnék újra babázni, csak egy kicsit félek, hiába mondják kétszer ugyanoda nem csap a villám....tartok tőle, hogy mégis.
Ön szerint korai lenne egy újabb baba? Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Asszonyom!
Nem tudom, hány éves bolt a kisgyermek, de bármennyi idős is volt, egy gyermek elvesztése, mindig súlyos tragédia.
Nagyon jó, hogy két évvel a gyermek elvesztése után, ilyen pozitívan gondolkodik.Nagyon örülök annak, hogy a gyermeke fotóit nézve, hálával és boldogsággal gondol az együtt töltött időkre.Ez azt jelenti Ön belenyugodott a valóságba.
Kérdésére válaszolva, én úgy gondolom,hogy a tovább lépésre, elérkezett az idő, ha Ön így gondolja.Tudja, hisz gondolom utána olvasott, hogy én hiszek abban, hogy semmi sincs véletlen, és hiszek a reinkarnációban. Az én hitem szerint, még az is lehet, hogy valahol egy újraszülető lélek készül elindulni, Önökhöz. Tehát, ha úgy érzi, lélekből, hogy szeretne, egy kis babát, akkor igen is, felkel vállalni. Egyben kérem , hogy küldjön egy emailt, a gizellakoren@gmail.com címre, kicsit jobban kéne erről beszélni.24 én nem, de utána 26-27én tudok gépnél lenni.
Szeretettel üdvözlöm. Áldott szép Karácsonyt kívánok.Gizella Koren Gizella 2014. 12. 23. 13:48
Nem tudom, hány éves bolt a kisgyermek, de bármennyi idős is volt, egy gyermek elvesztése, mindig súlyos tragédia.
Nagyon jó, hogy két évvel a gyermek elvesztése után, ilyen pozitívan gondolkodik.Nagyon örülök annak, hogy a gyermeke fotóit nézve, hálával és boldogsággal gondol az együtt töltött időkre.Ez azt jelenti Ön belenyugodott a valóságba.
Kérdésére válaszolva, én úgy gondolom,hogy a tovább lépésre, elérkezett az idő, ha Ön így gondolja.Tudja, hisz gondolom utána olvasott, hogy én hiszek abban, hogy semmi sincs véletlen, és hiszek a reinkarnációban. Az én hitem szerint, még az is lehet, hogy valahol egy újraszülető lélek készül elindulni, Önökhöz. Tehát, ha úgy érzi, lélekből, hogy szeretne, egy kis babát, akkor igen is, felkel vállalni. Egyben kérem , hogy küldjön egy emailt, a gizellakoren@gmail.com címre, kicsit jobban kéne erről beszélni.24 én nem, de utána 26-27én tudok gépnél lenni.
Szeretettel üdvözlöm. Áldott szép Karácsonyt kívánok.Gizella Koren Gizella 2014. 12. 23. 13:48
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella!
A férjemet egy hónapja veszítettük el, tragikus körülmények között hunyt el, autóbalesetben. Ketten maradtunk a éves kislányommal. Ő szerintem ebből még nem tapasztal meg sok mindent, vagy ha igen akkor ugye nem tudja kifejezni még, nem tudja feltenni a nagy és nehéz kérdéseket. Ebben az egy hónapban otthon voltunk a szüleimnél, nem nagyon emlegette a férjemet (apát), miután megtörtént a temetés, pár nappal később, elindultunk haza, amikor befordultam az utcánkba, megszólalt hátulról, hogy megyünk apához. Könnyeimet nyelve, alig tudtam pár száz métert megtenni, hogy végre hazaérjünk. Annyit válaszoltam neki, hogy apa elment dolgozni, nincs itthon. Egyenlőre nem keresi, ha mégis, akkor felteszi magának a kérdését, hogy hol van apa és meg is válaszolja, hogy elment dolgozni. Minden közös képünk a falon van és ott is marad, ezeken szokta mondta, hogy ott van apa, anya és persze Ő. Mindenre, ami az apjáé volt, azt mondja, hogy az apáé.
Abban kérném a segítségét, hogy egy ilyen korú gyereknek - kisembernek - mikor kell/lehet megmondani, hogy mi történt az apukájával, illetve ezt hogyan kell elmondani.
Válaszát előre is köszönöm
Bóna-Bozó Erika
A férjemet egy hónapja veszítettük el, tragikus körülmények között hunyt el, autóbalesetben. Ketten maradtunk a éves kislányommal. Ő szerintem ebből még nem tapasztal meg sok mindent, vagy ha igen akkor ugye nem tudja kifejezni még, nem tudja feltenni a nagy és nehéz kérdéseket. Ebben az egy hónapban otthon voltunk a szüleimnél, nem nagyon emlegette a férjemet (apát), miután megtörtént a temetés, pár nappal később, elindultunk haza, amikor befordultam az utcánkba, megszólalt hátulról, hogy megyünk apához. Könnyeimet nyelve, alig tudtam pár száz métert megtenni, hogy végre hazaérjünk. Annyit válaszoltam neki, hogy apa elment dolgozni, nincs itthon. Egyenlőre nem keresi, ha mégis, akkor felteszi magának a kérdését, hogy hol van apa és meg is válaszolja, hogy elment dolgozni. Minden közös képünk a falon van és ott is marad, ezeken szokta mondta, hogy ott van apa, anya és persze Ő. Mindenre, ami az apjáé volt, azt mondja, hogy az apáé.
Abban kérném a segítségét, hogy egy ilyen korú gyereknek - kisembernek - mikor kell/lehet megmondani, hogy mi történt az apukájával, illetve ezt hogyan kell elmondani.
Válaszát előre is köszönöm
Bóna-Bozó Erika
Kedves Erika!
Mély fájdalmában osztozom.
Előre kijelentem, hogy nem vagyok pszichiáter, sem más orvos. Sajnos, az a leveléből nem derült ki, hogy a kisgyermeke mennyi idős. Én nekem az a véleményem, hogy ha most a gyerek elfogadta, hogy "Apa elment dolgozni" akkor talán, most nem kéne, őt megzavarni újabb információkkal. Ha a gyerek, már idősebb lesz, már feltudja, fogni a halál fogalmát, akkor ajánlom, hogy mindenképpen mondja el neki.
Előre felhívom a figyelmét, hogy a kisgyerekek 0-3évig látják a lelkeket. Ne csodálkozzon, ha a gyerek esetleg azzal áll elő, hogy "ott az Apa"
Erika, vigyázzon magára, és a gyermekre, és ha bármilyen kérdése van, kérem írjon, akár közvetlenül a gizellakoren@gmail.com címre.
Szeretettel:Gizella Koren Gizella 2014. 10. 29. 09:22
Mély fájdalmában osztozom.
Előre kijelentem, hogy nem vagyok pszichiáter, sem más orvos. Sajnos, az a leveléből nem derült ki, hogy a kisgyermeke mennyi idős. Én nekem az a véleményem, hogy ha most a gyerek elfogadta, hogy "Apa elment dolgozni" akkor talán, most nem kéne, őt megzavarni újabb információkkal. Ha a gyerek, már idősebb lesz, már feltudja, fogni a halál fogalmát, akkor ajánlom, hogy mindenképpen mondja el neki.
Előre felhívom a figyelmét, hogy a kisgyerekek 0-3évig látják a lelkeket. Ne csodálkozzon, ha a gyerek esetleg azzal áll elő, hogy "ott az Apa"
Erika, vigyázzon magára, és a gyermekre, és ha bármilyen kérdése van, kérem írjon, akár közvetlenül a gizellakoren@gmail.com címre.
Szeretettel:Gizella Koren Gizella 2014. 10. 29. 09:22
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella!
Nagymamámat 3 hónapja vesztettük el. Nagyon szerettem/szerettük őt. Ő volt az egyetlen nagyszülőm, akit ismertem és aki élt.Gyerekkoromban unokatestvéreimmel rengeteget nyaraltunk nála, egy kis faluban lakott. Később hozzánk költözött, mert félt egyedül.Édesanyám anyukája volt. Van még 2 gyermeke, akik nem egy városban élnek velünk.Volt egy kis agylágyulása az utóbbi pár évben, ami miatt sokszor nem tudta hol van, hülyeségeket beszélt, ébresztgetett minket éjszaka, hogy alszunk-e, mit vegyen fel,mert megy a templomba, a kenyérhéját a virágcserépbe dobta stb. Sokszor fárasztónak, bosszantónak és terhesnek éreztük. Emiatt majd megöl a lelkiismeret furdalás minket. :( De a másik 2 gyereke se akarta odavinni magukhoz pár napra sem,mert ők nem értek rá és csak mászkál és pakol egész nap. Ettől függetlenül minden hétvégén jöttek látogatni, szülinapi, névnapi vacsora volt neki rendezve, szóval ettől függetlenül mindenki imádta őt. 1éve derült ki, hogy beteg, tüdőrák :( Semmi tünete nem volt ez év májusáig. Utána bekerült a kórházba, de olyan jól volt, mintha kutya baja lenne, de nem akarták haza engedni az agylágyulás miatt, nehogy elessen, vagy baj történjen velem mikor egyedül van otthon. Július utolsó hetében napról napra romlott az állapota, nem hittük el. Minden nap ment hozzá mindenki és fogtuk a kezét.Azt gondolom ezt le kellett írnom, mert talán köze van van ahhoz, amit kérdezni szeretnék. Azóta kb. 5x álmodtam vele és minden egyes alkalommal ő él álmomban, néz, de nem szól hozzám. Kétszer álmodtam azt is, hogy megölelem, de nem nagyon ölelt meg. Legutóbb azt álmodtam, hogy beléptem a szobába, ott feküdt az ágyon anyával és jókedvúűen nevettek, de beléptem és abbahagyta. Megöleltem, de nem szólt hozzám. Tudom, ön nem álomfejtő, de hátha tudja, sejti miért nem szól hozzám álmomban. Esetleg haragszik rám. Van egy 1 éves kisfiam, ő volt az élete, a kórházban minden nap elmondta, hogy vigyázzunk rá :(
Nagymamámat 3 hónapja vesztettük el. Nagyon szerettem/szerettük őt. Ő volt az egyetlen nagyszülőm, akit ismertem és aki élt.Gyerekkoromban unokatestvéreimmel rengeteget nyaraltunk nála, egy kis faluban lakott. Később hozzánk költözött, mert félt egyedül.Édesanyám anyukája volt. Van még 2 gyermeke, akik nem egy városban élnek velünk.Volt egy kis agylágyulása az utóbbi pár évben, ami miatt sokszor nem tudta hol van, hülyeségeket beszélt, ébresztgetett minket éjszaka, hogy alszunk-e, mit vegyen fel,mert megy a templomba, a kenyérhéját a virágcserépbe dobta stb. Sokszor fárasztónak, bosszantónak és terhesnek éreztük. Emiatt majd megöl a lelkiismeret furdalás minket. :( De a másik 2 gyereke se akarta odavinni magukhoz pár napra sem,mert ők nem értek rá és csak mászkál és pakol egész nap. Ettől függetlenül minden hétvégén jöttek látogatni, szülinapi, névnapi vacsora volt neki rendezve, szóval ettől függetlenül mindenki imádta őt. 1éve derült ki, hogy beteg, tüdőrák :( Semmi tünete nem volt ez év májusáig. Utána bekerült a kórházba, de olyan jól volt, mintha kutya baja lenne, de nem akarták haza engedni az agylágyulás miatt, nehogy elessen, vagy baj történjen velem mikor egyedül van otthon. Július utolsó hetében napról napra romlott az állapota, nem hittük el. Minden nap ment hozzá mindenki és fogtuk a kezét.Azt gondolom ezt le kellett írnom, mert talán köze van van ahhoz, amit kérdezni szeretnék. Azóta kb. 5x álmodtam vele és minden egyes alkalommal ő él álmomban, néz, de nem szól hozzám. Kétszer álmodtam azt is, hogy megölelem, de nem nagyon ölelt meg. Legutóbb azt álmodtam, hogy beléptem a szobába, ott feküdt az ágyon anyával és jókedvúűen nevettek, de beléptem és abbahagyta. Megöleltem, de nem szólt hozzám. Tudom, ön nem álomfejtő, de hátha tudja, sejti miért nem szól hozzám álmomban. Esetleg haragszik rám. Van egy 1 éves kisfiam, ő volt az élete, a kórházban minden nap elmondta, hogy vigyázzunk rá :(
Kedves.....!
Legelőször is, a tüdőrák, utolsó egy éve szörnyű. Ilyenkor általában megváltoznak a betegek. Az addig nyugodt, derűs ember agresszívvá válik. Bár a kissé agresszívség az más rákbetegségnek is sajátja. De a tüdőráké különösen. Ha a nagymamánál nem voltak ilyen tünetek, azért csak hálásak lehetnek a sorsnak.
Az artzheimen kórnak az az időszaka amibe a Nagymamája szenvedett, valóban nehezen elviselhető a környezetnek.Ha netán türelmetlenek voltak vele, akkor nincs azzal semmi baj.Odaátról nézve minden más. Ezt nekem egyszer a férjem üzente meg. Ne vádolja magát, egészen biztos, hogy a Nagymamája nem haragszik magára. Ha a 3 hónap alatt már ötször látta a Nagymamáját, akkor egészen biztos, fog máskor is jelentkezni.Talán megfogja tudni, hogy miért nem szólalt meg, és miért szomorú.
Még egyszer azt mondom, felejtse el a lelkiismeret furdalást. A Nagymamája egészen biztosan nem akarja, hogy Ön szomorkodjon. Ha bármit segíthetek,küldjön a megadott email címre levelet. Üdvözlettel. Gizella Koren Gizella 2014. 09. 27. 23:24
Legelőször is, a tüdőrák, utolsó egy éve szörnyű. Ilyenkor általában megváltoznak a betegek. Az addig nyugodt, derűs ember agresszívvá válik. Bár a kissé agresszívség az más rákbetegségnek is sajátja. De a tüdőráké különösen. Ha a nagymamánál nem voltak ilyen tünetek, azért csak hálásak lehetnek a sorsnak.
Az artzheimen kórnak az az időszaka amibe a Nagymamája szenvedett, valóban nehezen elviselhető a környezetnek.Ha netán türelmetlenek voltak vele, akkor nincs azzal semmi baj.Odaátról nézve minden más. Ezt nekem egyszer a férjem üzente meg. Ne vádolja magát, egészen biztos, hogy a Nagymamája nem haragszik magára. Ha a 3 hónap alatt már ötször látta a Nagymamáját, akkor egészen biztos, fog máskor is jelentkezni.Talán megfogja tudni, hogy miért nem szólalt meg, és miért szomorú.
Még egyszer azt mondom, felejtse el a lelkiismeret furdalást. A Nagymamája egészen biztosan nem akarja, hogy Ön szomorkodjon. Ha bármit segíthetek,küldjön a megadott email címre levelet. Üdvözlettel. Gizella Koren Gizella 2014. 09. 27. 23:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella. Édesapám 19 éve halt meg, ami mindnyájunknak óriási törés volt, de leginkább anyukámnak. Tulajdonképpen a mai napig nem tudja feldolgozni a halálát. Volt aztán egy kapcsolata, de rosszul sült el. A mai napig nagyon hiányzik neki apukám. Természetes dolog ez? Bármit mondok neki, lepereg róla. Mindig azt mondja, hogy arra az életre gondol, ami apám nem élt meg, ami lehetett volna és lehetne ma is, de nincs. És ebben sajnos teljesen igaza is van, de ez akkor se jó így. Hogyan vigasztalhatnám meg? Ön szerint mindenki a neki szánt időben megy el, vagy ha ekkora űrt hagy maga után valaki, akkor ott valami "tévedés" történt? Köszönöm, üdvözlettel Veronika.
Kedves Veronika!
Az én meggyőződésem, és hitem szerint, mindenki akkor megy el, amit a születése pillanatában választott magának. Ebbe bele kell nyugodni. A halál, nem kívánságműsor. Mindenkim, a születése pillanatában magába hordozza a halála pillanatát.
A mérhetetlen űr, nincs összefüggésbe semmiféle "tévedéssel". Akit szeretünk, annak a távozása mindig, de legalábbis nagyon sok esetben mérhetetlen űrt okoz.
De, kedves Veronika! Az Édesapja 19 éve elment. Azzal, hogy az Édesanyja képtelen megnyugodni, az én hitem szerint (ez a hít a szellemvilág létezése, és az örök élet), a kedves Édesapja, 19 éve képtelen megnyugodni. Amíg siratjuk (amit leírt nekem az is a siratás egy formája) addig Ő, képtelen megnyugodni, és a spirituális útját folytatni. Talán, finoman, ezt kéne az Édesanyjával éreztetni. Meg azt, hogy jó, valóban lehet, hogy minden másképpen lenne, ha Ő élne. De nem él, a feladat, pedig az, hogy Önöknek az életüket a lehető legjobban kell tovább vinni. Az pedig nem a fájdalmas kesergés, és nem a múltba a "ha így lett volna, ha úgy lett volna" dolgok keresgélése. Előre kell nézni, és menni, mert az élet rövid. A Jó Istentől azért kaptuk ezt az életet, hogy a lehető legjobban éljük meg. Az Önök esetében, pedig majdnem 20 év már kiesett.
Vigye az Édesanyját a természetbe, nyissa fel a szemét, hogy mennyi szép van az életbe.
Az Édesapja, úgyis örökre ott marad az Önök szívében, a legbiztosabb helyen, de az élet robog tovább. Majd, ha sok év múlva, elkövetkezik, az Édesanyja életében is a választott pillanat, akkor Ők újra találkoznak.
Kívánok az Édesanyjának, mihamarabbi megnyugvást, Önnek pedig erőt, hogy segíteni tudjon Neki. Szeretettel. Gizus Koren Gizella 2014. 05. 09. 12:43
Az én meggyőződésem, és hitem szerint, mindenki akkor megy el, amit a születése pillanatában választott magának. Ebbe bele kell nyugodni. A halál, nem kívánságműsor. Mindenkim, a születése pillanatában magába hordozza a halála pillanatát.
A mérhetetlen űr, nincs összefüggésbe semmiféle "tévedéssel". Akit szeretünk, annak a távozása mindig, de legalábbis nagyon sok esetben mérhetetlen űrt okoz.
De, kedves Veronika! Az Édesapja 19 éve elment. Azzal, hogy az Édesanyja képtelen megnyugodni, az én hitem szerint (ez a hít a szellemvilág létezése, és az örök élet), a kedves Édesapja, 19 éve képtelen megnyugodni. Amíg siratjuk (amit leírt nekem az is a siratás egy formája) addig Ő, képtelen megnyugodni, és a spirituális útját folytatni. Talán, finoman, ezt kéne az Édesanyjával éreztetni. Meg azt, hogy jó, valóban lehet, hogy minden másképpen lenne, ha Ő élne. De nem él, a feladat, pedig az, hogy Önöknek az életüket a lehető legjobban kell tovább vinni. Az pedig nem a fájdalmas kesergés, és nem a múltba a "ha így lett volna, ha úgy lett volna" dolgok keresgélése. Előre kell nézni, és menni, mert az élet rövid. A Jó Istentől azért kaptuk ezt az életet, hogy a lehető legjobban éljük meg. Az Önök esetében, pedig majdnem 20 év már kiesett.
Vigye az Édesanyját a természetbe, nyissa fel a szemét, hogy mennyi szép van az életbe.
Az Édesapja, úgyis örökre ott marad az Önök szívében, a legbiztosabb helyen, de az élet robog tovább. Majd, ha sok év múlva, elkövetkezik, az Édesanyja életében is a választott pillanat, akkor Ők újra találkoznak.
Kívánok az Édesanyjának, mihamarabbi megnyugvást, Önnek pedig erőt, hogy segíteni tudjon Neki. Szeretettel. Gizus Koren Gizella 2014. 05. 09. 12:43
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella!
Sehol nem találom a választ, hogy az elhunyt sírjáról a virágokat miért nem szabad csak 6hét eltelte után levenni?
A papa ez év szeptemberébe halt meg, párom apukája egy hete. Anyu az mondta 6hétig nem szabad az elhunyt dolgaihoz hozzányúlni. A párom apukájánál ezt nem tudjuk figyelembe venni, ugyanis ő vidéken lakott. Intézzük, intéz a párom dolgokat, de muszály dolgokat ott rendbe rakni. Érdekes, hogy mi , inkább a mama napokon keresztül gyújtott gyertyát a papának, a párom és testvére mikor ott voltunk a lakásban nem, mert hogy náluk ez nem (lenne(?) szokás. Köszönöm segítségét.
Kedves Hölgyem!
Bevallom, a kérdés válaszolásához, hiányos a tudásom. Ez amit leírok csak vélemény. Azonban nézzen utána, hogy Édesanyja vallásában nincs e meg ez a 6 hetes dolog, mármint hogy nem szabad hozzá nyúlni a halott dolgaihoz.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a halott családja,pl. az Ön Édesanyja, hogy viszonyul a dologihoz. Mivel, most a párja Édesapja halt meg, akkor ha él, akkor az Ö feleségét kell megkérdezni. Ha a felesége már nem él, akkor szerintem Önök döntik el, hogy mit csinálnak.
Én ezoterikusan gondolkodó ember vagyok. A 6 héttel valami lehet, azért. Mi azt valljuk, hogy a léleknek 42 napon belül elkel indulnia a fény felé. Az pedig szintén 6 hét. Viszont szerintem nem érdemes ezen vesződni. Ha most tudják megcsinálni a sírt, akkor most kell megcsinálni. A léleknek se az a jó, ha rohadó virágok vannak a síron, hanem ha szépen rendbe van rakva. Különös tekintettel a közelgő Halottak Napjára. A sírba a földi maradványok vannak. Az emlékek bennünk, a lélek meg velünk. Én úgy gondolom, hogy a sír, az itt maradtakat szolgálja.
A gyertya kérdés, meg végképpen nem kérdés. Aki gyújt gyertyát az gyújt. Csak a házat ne gyújtsa fel. Aki nem szokott gyújtani, az meg ne gyújtson. Viszont egyik se bántsa a másik szokását, mert mindenkinek joga van eldönteni, hogy akar e vagy sem gyertyát gyújtani.
Én szoktam.
Kedves Hölgyem!
Sok erőt kívánok Önnek és kedves családjának. Különös tekintettel a friss gyásztól szenvedő párjának. Tudom, hogy a férfiak sokkal jobban szenvednek a gyásztól. Viszont Ők a férfiak, és ezért titkolják a fájdalmukat. Ha nem mondja, akkor is nagyon szüksége van a Maga segítségére. Legyen mellette, mindenben.
Szeretettel.Gizella
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella!
Sokáig tépelődtem,rágódtam forduljak-e valakihez a problémámmal, tényleg probléma-e illetve, más is úgy látja, vagy csak én látom így a dolgokat?
Tavalyi évben édesanyám 57 évesen nagyon váratlanul meghalt. Meghalt úgy, hogy reggel elaludt, este mi találtuk meg. Amikor erre a hosszúnak tűnő percre gondolok, amikor eszembe jut, ma is végigfut a gerincemen az a félelmetes borzongás. Nem tudom elfelejteni ahogy a testvéremmel és édesapámmal állunk felette és ébresztgetjük a sötét szobában, ahová csak az utcai lámpa fénye vetült, hosszú időnek tűnik míg felkapcsoljuk a villanyt. És akkor meglátjuk a babát a kislányomat, aki 10 hónaposan egész nap a halott anyám mellett volt. A gyerekem mosolygott én meg harsányan nevettem, mikor már tudtam, hogy anyám nem fog felkelni ebből az ágyból, de még a tudatalattim sem engedte a szót "meghalt" Megfogtuk a kezét, hogy megsimogassuk, hátha előbb felébred, de merev volt és hideg. Onnatól csak arra emlékszem, hogy jöttek az orvosok, de már nem tudtak segíteni, nem is értem miért hívtunk mentőt.
Ismert szívbetegsége volt, műtötték is, műbillentyűje volt, mégsem gondoltuk, hogy meghalhat, ilyen hirtelen meg pláne nem. Akkor hónapokig nem tudtam aludni, egyfolytában rettegtem nem-e lett baja a gyerekemnek, aki azóta is mondja, hogy mama (még anyám életében monda mama) mutat egy sarokra a szobában. Olyankor olyan érzés fog el, hogy anyám itt van, érzem a jelenlétét. Többször is volt már, hogy a gyerek - most másfél éves - keresve a veszélyt egy pillanatnyi nem figyelés következtében olyan helyzetbe került, hogy magát megüthette és mégsem történt baj. Az utolsó az volt, hogy valahogy sokminden volt a fejemben, és a kezemben is vittem fel a vasalni való ruhát, a gyerek játékát, a gyereket és valahogy elfelejtettem becsukni a lépsőt záró biztonsági rácsot. Mikor letettem a kosarat és csend volt, furcsa érzésem támadt, bevillant, hol van a gyerek? Kirohantam a szobából, ez csak pár gyors lépés, és láttam az előszobában, ahogy áll a lépcsősor végén a padlón, egyik kis kezével fogja a rácsot, a másikkal mintha simogatna valakit, megszólalni sem tudtam, mire észrevett, rám nézett, és azt mondta: Mama. Elájultam. Mire magamhoz tértem be volt csukva a rács, és a gyerek játszott az építő kockáival. Nem tudom, hogy én csuktam-e be a rácsot vagy sem. Ön szerint forduljak orvoshoz? Kihez lehet fordulni valami segítségért ?
Kedves Asszonyom!
Ne forduljon orvoshoz! Nincs ebbe semmi különös. A gyermekek kicsi korukban egy bizonyos életkorig látják a szellemeket. Ha mosolyog, nincs semmi baj. Kifogja nőni a gyerek. Ön pedig meg fog nyugodni. Csak Ön ne sírdogáljon, hisz az az Édesanyjának fáj.
Ön megfog nyugodni, az Édesanyja meg elindul az útjára a fény felé. Két dolgot tudok Önnek ajánlani. Azt a helyiséget ahol a kis gyermek legtöbbet van, illetve ahol az Édesanyja volt legtöbbet, egy ideig gyertyázza meg. Égessen fehér gyertyát minden nap egy időre. És imádkozzon, ha vallásos. Így az Édesanyja szelleme nem vonzhat oda negatív energiájú szellemeket. Itt többször leírtam már korábban, hogy hogyan búcsúzzanak el hozzátartozójuktól, ha nem találkozhattak közvetlen a halál beállta előtt. Olvasson kicsit vissza, a válaszaimba. És írja meg a búcsúlevelet. Meglátja, hogy meg könnyebbűl.
A gyertyás búcsúlevél: Fehér gyertya mellett, holdfogyatkozás idején üljön le és írjon egy búcsú levelet, amibe gyakorlatilag elbúcsúzik. A lényeg, úgy írjon ki magából minden keserűséget, mintha csak külföldről írna levelet. Ha kész a levél a hold felkelte után vigye el egy folyó vízhez és dobja a vízbe. Ahogy elviszi a víz nézzen a levél után és gondoljon nagy szeretettel az eltávozott kedves Édesanyjára. Meg fog könnyebbűlni, hisz így eltud búcsúzni az Édesanyjától.
email címem: gizellakoren@gmail.com
Várom emailjét, ha bármibe segíthetek. Szeretettel üdvözlöm
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő!
Az elmúlt egy hétben teljesen megváltozott az életem, így 15 évesen. Volt egy nagyon jó barátnőm. Van egy 12-es baráti társaságunk, és Linda volt a legjobb barátnőm. Mindent megbeszéltünk, rengeteget buliztunk, és nagyon boldogok voltunk. Mindannyian. Egy nap, együtt volt a csapat, 12-en voltunk. Beszélgettünk, úgy volt hogy este kicsit szórakozunk, azt terveztük hogy vizipipázunk. Addig meg Linda nálunk lett volna, ahogy eddig mindig. Csakhogy ezúttal a hazaút teljesen máshogy alakult. Nevetgéltünk, beszélgettünk. A lámpa zöldet mutatott. Elindultunk és ekkor minden nagyon felgyorsult, elcsúsztam egy tócsába, dudált egy teherautó, és akkor Linda ellökött az autó elől. Ellökött, megmentette az életemet. Csakhogy őt elütötte az autó. Nem tudtam mi van vele, nem engedtek oda. Akkor jöttem rá, mikor letakarták. Linda meghalt. Nem tudom felfogni. Mindenki szerette őt, tehetséges volt, okos volt, gyönyörű volt, és hős...hős volt. Megmentette az életemet. Feláldozta a saját életét. Nincs nap hogy ne gondolnék rá. Hogy élhetném tovább az életemet, ha egyszer Linda értem halt meg? Nagyon hiányzik mindenkinek. Nem értem mért Ő?? a legjobb gyerekszínész volt, szépségkirálynő volt, a legcsinosabb és okosabb lány volt akit valaha ismertem, és annyira barátságos és vidám. Nem tudom mi lesz velem nélküle :(
Köszönöm.
Kedves .....(nem tudom,hogy szólíthatom)
Kérem keressen meg emailben.
gizellakoren@gmail.com
Várom. Szeretettel.
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella!
Először is elnézést kérek, hogy az első levelemben elfeledkeztem a megszólításról. Köszönöm gyors válaszát, valóban nagyon fájdalmas volt menyem és unokáim elvesztése. Akkor egy egész ország együtt érzett velünk. Fiam annak ellenére, hogy elvesztette azt az embert, akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretett, nem hibáztat senkit. Tudjuk, hogy mindenki a maximumot nyújtotta az adott helyzetben. A kicsiket pláne nem hibáztatja, csak borzasztóan hiányzik neki a várva várt család, különösen a felesége. Most a munkába menekül és megpróbál valahogy meglenni. Nagyon jó barátai is vannak, akik segítenek neki, programokkal, beszélgetéssel. A fehér gyertyás levélírást majd én is megpróbálom és remélem őt is sikerül rábeszélni. Általában nem szoktam sírni, de a temetőben sajnos nem mindig sikerül uralkodni a könnyeimen, pedig megpróbálom, csak mindig eszembe jut a nyitott koporsós ravatalozás, ahol a menyem két vállán pihentek a babák. A fiam azt mondta , hogy látni akarja őket, ameddig csak lehet és nem hagyhattam, hogy egyedül álljon ott, így ketten álltunk a koporsó egyik oldalán. A másik oldalon pedig a menyem anyukája, keresztanyja és testvére állt. Nagyon megrázó volt. A sok száz résztvevő közül nem sokan mertek oda jönni, inkább csak a rokonok vettek erőt magukon, hogy egy pillantást vessenek rájuk. Én nem bántam meg, hogy ott voltam a fiammal, bármilyen megrázó is volt. Egyenlőre minden vasárnap elmegyünk a sírhoz. Nem tudom ez helyes-e, de a fiam úgy látom szükségét érzi, pedig szegénykém a szülő helyén került eltemetésre és az 150 km-re van a jelenlegi lakhelyünktől.
Minden segítséget szívesen fogadok, kérem írjon nekem, megpróbálom a tanácsait megfogadni.
Köszönettel: Zsuzsa
Először is elnézést kérek, hogy az első levelemben elfeledkeztem a megszólításról. Köszönöm gyors válaszát, valóban nagyon fájdalmas volt menyem és unokáim elvesztése. Akkor egy egész ország együtt érzett velünk. Fiam annak ellenére, hogy elvesztette azt az embert, akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretett, nem hibáztat senkit. Tudjuk, hogy mindenki a maximumot nyújtotta az adott helyzetben. A kicsiket pláne nem hibáztatja, csak borzasztóan hiányzik neki a várva várt család, különösen a felesége. Most a munkába menekül és megpróbál valahogy meglenni. Nagyon jó barátai is vannak, akik segítenek neki, programokkal, beszélgetéssel. A fehér gyertyás levélírást majd én is megpróbálom és remélem őt is sikerül rábeszélni. Általában nem szoktam sírni, de a temetőben sajnos nem mindig sikerül uralkodni a könnyeimen, pedig megpróbálom, csak mindig eszembe jut a nyitott koporsós ravatalozás, ahol a menyem két vállán pihentek a babák. A fiam azt mondta , hogy látni akarja őket, ameddig csak lehet és nem hagyhattam, hogy egyedül álljon ott, így ketten álltunk a koporsó egyik oldalán. A másik oldalon pedig a menyem anyukája, keresztanyja és testvére állt. Nagyon megrázó volt. A sok száz résztvevő közül nem sokan mertek oda jönni, inkább csak a rokonok vettek erőt magukon, hogy egy pillantást vessenek rájuk. Én nem bántam meg, hogy ott voltam a fiammal, bármilyen megrázó is volt. Egyenlőre minden vasárnap elmegyünk a sírhoz. Nem tudom ez helyes-e, de a fiam úgy látom szükségét érzi, pedig szegénykém a szülő helyén került eltemetésre és az 150 km-re van a jelenlegi lakhelyünktől.
Minden segítséget szívesen fogadok, kérem írjon nekem, megpróbálom a tanácsait megfogadni.
Köszönettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Leveléből, azt gyanítom, hogy az eset a sajtóban, is megfordult. Én nem hallottam sajnos. Mennyi ideje történt az eset?
Hogy mi helyes, és mi nem, azt a gyászt hordozók döntik el.
Én a magam hitével, úgy vagyok a minden vasárnapi temetőbe járással, hogy nem kicsit tartom feleslegesnek. Igaz kezdetben, nem tud mást tenni a gyászt viselő. szinte keresi az ott levőket.
Kérem ne haragudjon meg azért amit írok, de a sírban csak a porhüvely, a csontok vannak. A felszabadult lélek, lelkek Önökkel vannak. Én azt gondolom, hogy egy gyertya, vagy akár mécses égetése, otthon, sokkal többet ér.
Jó dolog, hogy a munkába menekűl a kedves fia, de a saját példám, a legnagyobb gyászom esetén az volt, mivel én is a munkába menekültem, hogy kb másfél hónap után összeomlottam. Nem bírta az idegrendszer. Erre azért kéne vigyázni. A gyász, nem pont akkor üt a legnagyobbat, amikor a temetés van. Van egy időpont amikor teljesen kiürül a lelke a gyászolónak.Akkor kell vigyázni legjobban.
Egy jó tanács, ha nem muszály, ne nyugtatozza agyon sem, Ön, sem a kedves fia magát. A nyugtatónak van olyan hatása, hogy kábít, és tompít. Úgy nem lehet dolgozni.Viszont ha már szed nyugtatót, vagy depresszió elleni gyógyszert, nem szabad egyből abba hagyni. lassan, apránként ki kell váltani a gyógynövényboltban kapható nyugtató teával.Ha ez érdekli, leírom, majd, hogy hogy javaslom.
Drága Zsuzsa! Sétáljon a friss levegőn sokat a fiával, de ne a temetőbe. Olyan nem a feleségéhez, és nem a pici babákhoz tartozó szabad energiák vannak az ilyen helyeken amik, rögtön, egy jelenleg meggyengült energiájú emberhez tapadnak, és nem engedik azt, hogy a gyászoló idegállapota rendbe jöjjön. Fokozatosan, egyre ritkuljanak a temető felkeresések.
Jön a tavasz, tessék az erdőkben sétálgatni együtt. A fák közelsége energiát ad, és az most nagyon fontos.
Kedves Zsuzsa! Kérem, hogy nagyon sokat beszélgessen a fiával. Nem elsősorban a halálról, hanem mindenről. Régi családi dolgokról, napi eseményekről.
És..nem fontos, hogy ki, mit mond. hallgassanak, együtt zenét, nézzenek tvt, kell, hogy ilyen tragédia után, az Ön, és fia lelke megnyugodjon. Ezzel, nem követnek el szentségtörést. Jó hogy a fiának vannak barátai. És magának? Magával mi van? Ha Ön leesik a lábáról, ki segít tovább annak az árva fiúnak.
Amit a temetésről írt, az számomra borzasztó is, meg szép is.
Asszonyom! Én megrögzötten hiszek túl világba, és a szellemvilág létezésében. Hiszek a reinkarnációban Talán segítség Önöknek feldolgozni, a feldolgozhatatlant, ha megpróbálják elfogadni, hogy ők hárman együtt vannak, és lelkük állandóan Önökkel vannak,de nem a temetőben, hanem Ők ott vannak magukkal, a láthatatlan világban.
Jó tanácsom lesz kicsit később, is, egy -két hét, de most leírni azt még korai. Őszinte szeretettel kívánok megnyugvást. Koren Gizella 2011. 03. 01. 09:19
Leveléből, azt gyanítom, hogy az eset a sajtóban, is megfordult. Én nem hallottam sajnos. Mennyi ideje történt az eset?
Hogy mi helyes, és mi nem, azt a gyászt hordozók döntik el.
Én a magam hitével, úgy vagyok a minden vasárnapi temetőbe járással, hogy nem kicsit tartom feleslegesnek. Igaz kezdetben, nem tud mást tenni a gyászt viselő. szinte keresi az ott levőket.
Kérem ne haragudjon meg azért amit írok, de a sírban csak a porhüvely, a csontok vannak. A felszabadult lélek, lelkek Önökkel vannak. Én azt gondolom, hogy egy gyertya, vagy akár mécses égetése, otthon, sokkal többet ér.
Jó dolog, hogy a munkába menekűl a kedves fia, de a saját példám, a legnagyobb gyászom esetén az volt, mivel én is a munkába menekültem, hogy kb másfél hónap után összeomlottam. Nem bírta az idegrendszer. Erre azért kéne vigyázni. A gyász, nem pont akkor üt a legnagyobbat, amikor a temetés van. Van egy időpont amikor teljesen kiürül a lelke a gyászolónak.Akkor kell vigyázni legjobban.
Egy jó tanács, ha nem muszály, ne nyugtatozza agyon sem, Ön, sem a kedves fia magát. A nyugtatónak van olyan hatása, hogy kábít, és tompít. Úgy nem lehet dolgozni.Viszont ha már szed nyugtatót, vagy depresszió elleni gyógyszert, nem szabad egyből abba hagyni. lassan, apránként ki kell váltani a gyógynövényboltban kapható nyugtató teával.Ha ez érdekli, leírom, majd, hogy hogy javaslom.
Drága Zsuzsa! Sétáljon a friss levegőn sokat a fiával, de ne a temetőbe. Olyan nem a feleségéhez, és nem a pici babákhoz tartozó szabad energiák vannak az ilyen helyeken amik, rögtön, egy jelenleg meggyengült energiájú emberhez tapadnak, és nem engedik azt, hogy a gyászoló idegállapota rendbe jöjjön. Fokozatosan, egyre ritkuljanak a temető felkeresések.
Jön a tavasz, tessék az erdőkben sétálgatni együtt. A fák közelsége energiát ad, és az most nagyon fontos.
Kedves Zsuzsa! Kérem, hogy nagyon sokat beszélgessen a fiával. Nem elsősorban a halálról, hanem mindenről. Régi családi dolgokról, napi eseményekről.
És..nem fontos, hogy ki, mit mond. hallgassanak, együtt zenét, nézzenek tvt, kell, hogy ilyen tragédia után, az Ön, és fia lelke megnyugodjon. Ezzel, nem követnek el szentségtörést. Jó hogy a fiának vannak barátai. És magának? Magával mi van? Ha Ön leesik a lábáról, ki segít tovább annak az árva fiúnak.
Amit a temetésről írt, az számomra borzasztó is, meg szép is.
Asszonyom! Én megrögzötten hiszek túl világba, és a szellemvilág létezésében. Hiszek a reinkarnációban Talán segítség Önöknek feldolgozni, a feldolgozhatatlant, ha megpróbálják elfogadni, hogy ők hárman együtt vannak, és lelkük állandóan Önökkel vannak,de nem a temetőben, hanem Ők ott vannak magukkal, a láthatatlan világban.
Jó tanácsom lesz kicsit később, is, egy -két hét, de most leírni azt még korai. Őszinte szeretettel kívánok megnyugvást. Koren Gizella 2011. 03. 01. 09:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
