tanács

Üdvözlöm.Az én történetem nem most kezdődött,de ami van velem azt nagyon senkinek sem merem elmesélni mert azt hinnék,hogy meg őrültem.2005 07 25-én meg született a fiam ami az élet legnagyobb öröme.Az én anyukám volt a legboldogabb mamája.Sajnos az öröme két és fél hónapig tartott mert október 16 reggel el aludt és soha többé nem kelt fel.Itt hagyott minket búcsú nélkül a fiam meg se ismerhette.Sokáig nem tudtam elengedi.Két évig nem is álmodtam vele,egészen mostanáig.2008 10 30 meg született a lányom szinte azóta történnek furcsaságok.Többször is fel ébredek hajnalba,hogy szól anyukám,hogy kis lányom hideg van,oda megyek a kiságyhoz és nincs a lányomon takaró.Mintha figyelmeztetne.Azóta van hetedik érzékem mindig meg érzem,hogy történik valami.Sokszor álmomban vigasztal.Sajnos a halálát meg álmodtam ami valóra is vált.Kérdem én miért kellet neki úgy elmennie,hogy egy szót se szólt.Mitől lehet az,hogy még mindig nem tudom el engedni.A kis lányom rengeteg vonás van ami anyukámra üt,mint ha őt látnám.Sokan mondják engedjem el,de nem akarom elengedni annyi mindent mondani szeretnék neki.Köszönöm,hogy le írhattam.