|
Makra Ildikó JuditÍrásjavító grafo-pedagógusRajzelemzés és íráselemzés Elérhetőségeim: Telefon: 06-70/529-89-12 (18 h.-tól - 21 h.-ig) E-mail: grafobazis@gmail.com Honlap: http://www.grafomotoros.hu http://www.iraszavar.hu |
Kérdezz-felelek
Három gyerekes anyuka vagyok (8 éves Down kislány,5éves kisfiú,7 hónapos kislány).Az 5 éves kisfiú esténként felriad,sir,néha érthetetlenül beszél,látszik rajta,nagyon fél,néha remeg,ha csillapitani probáljuk,annál hosszab ideig tart,és annál "durvább" lefolyású,nem alszik,de ébren sincs.Reggel nem emlékszik semmire.Elalvás után mindig egy orával történik ez meg.Nyugodt családi környezetben élünk,nagyon szereti a tesvéreit,ők is viszonozzák.Nem szidjuk,őt nem is kellene,mert az átlagnál is megfontolt,rendes gyerek,nagyon kiváncsi a világ dolgaira,sokat érdeklödik,sajnos nagyon elrágodik olyan dolgokon is,mint a halál (egy időben nagyon félt,hogy mi vagy ő majd meghal)fél a fájdalomtól,rossz élményként maradt meg benne a fityma probléma,amit pár hónapja orvosoltak (nem volt plasztikai beavatkozás,csak valami helyi "tágitás" )azóta is féti.most már mi nem is foglalkozunk vele,ő mossa,esténként mindig megkérdi félve,hogy úgy-e nem pisil be? holott ez csak egyszer történt meg már nagyon rég,de akkor sem törént semmi (nem szidtuk,tiszta pizsomát kapott,és aludt tovább,elmondtam,hogy a kelletinél több teát ivott,és azért történt.Néha az orravére szokott folyni,este azt is megkérdi,hogy úgy-e nem fog folyni? elmondom neki,ha igen,akkor megyünk és megmosakszunk,nincs semmi baj.Tehát nem az a gond,hogy kérdez,hanem az hogy ő folyton fél valamitől.A fityma dolgon kivül ami emlitésre méltó,történt még az,hogy egy pár alkalommal rávettük hogy menjen el táncórára az ovistársaival,amiről kiderült,hogy a tanár nénitől fél,mert azzal ijesztgette,hogy otthagyja őket,ha nem jól csinálják,vagy gugolással büntette őket.Első alkalommal azért ragaszkodtunk hogy menjen,mert minden újtól fél,de aztán megszereti,nehéz neki az első lépés,de aztán szivesen megy (pl.tornaorára jár,aminek alig várja az eljövetelét annyira szereti,pedig eleinte attol is félt).A táncot kb.5 alkalommal erőltettük,azt gondoltuk csak a szégyenlőség az oka hogy nincs oda érte,ő sem mondott semmit,csak utolag,mikor már eldöntöttük,hogy többé nem visszük,hisz láttuk rajta nem szivesen megy.
Nappal eljátszik,viccelődik,ha kell még verekszenek is a nagylánnyal,játékból apukával,vidám,én azt mondanám róla,hogy egy átlag gyerekként viselkedik,de akkor mégis mitől riad igy fel? Ezektől a félelmektől való "félelem",vagy egyéb dolog zavarja? Egyébként ez nagyon szörnyü látvány,különösen azért,mert tehetetlenek vagyunk.......Nem Magyarországon élünk,a környékünkön,nagyon gyenge az orvosi ellátás minden szempontból,és minden ágról,fel is kerestük az egyetlen gyerekpszichológust,aki egy alkalommal beszélgetett a fiunkkal,azóta ahogy észrevettem,minket szülöket akar "kezelni",hogy bennünk van a hiba,és ez a gyereken jönn ki.Elismerem,hogy néha vannak nekünk is félelmeink,problémáink,de ezt velük nem éresztetjük,és álitom,nincs több mint egy átlag családban,sőt,annál kevesebb,hiszen mindent megkapnak amire szükségük van.Mit tehetünk?Hogyan lehetne kideriteni,hogy mitől fél ő olyan nagyon,vagy mi okozza neki ezt? Válaszát köszönöm!
Kisfia valószínűleg igen érzékeny gyermek. A napi ingerek, élmények feldolgozása jobban igénybe veszi, mint egy átlagos gyermeket.
Nem írta, hogy mennyit alszik naponta. Van-e módja nyugodt pihenésre éjjel- külön szoba, külön ágy,- és nappal az óvodában vagy otthon alszik-e és mennyit?
Az álomban történő felriadás-amire a gyermek nem emlékszik- hiszen nem volt ébren és nem volt tudatásban a dolognak- a felnőttek számára igen ijesztő lehet, hiszen nem reagál hangunkra, megnyugtató szavainkra, simogatásunkra.
A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a gyermekek az idegrendszer érésének előrehaladtával kinövik ezt a problémát.
Természetes, hogy ebben az életkorban egy gyermeket minden érdekel, szivacsként szívnak magukba minden ismeretet. Ezért is fontos, hogy minden kérdésére számára érthető, megnyugtató választ kapjon.
Nem írta, mióta áll fenn ez az állapot, volt-e valami konkrét kiváltó oka, vagy tud-e valamiről ami ezt a tünetet okozhatta.
Nagyon jó, hogy megértő, szerető család veszi körül, ahol kiegyensúlyozott háttérben fejlődhet.
A kórházi tartózkodás, a kellemetlen dolgoktól való félelem, a megfelelni vágyás mind lehet oka az éjszakai felriadásnak és sírásnak. Ilyenkor annyit tehetünk, hogy mellette maradunk, nyugalmat árasztva simogatjuk, amíg ez az állapot nem oldódik. Felébresztenünk nem szükséges. Tudat alatt is érzékeli a megnyugtató jelenlétünket, kisugárzásunkat.
Sokat beszélgessenek vele, bármiről, ami érdekli és legyen alkalma minden szinten kifejezni önmagát. Mozgás, beszéd, rajz, egyebek. Nem kell semmit erőltetni, amitől tart. Nem biztos, hogy ellenérzéseit valamitől azonnal, meg tudná számunkra érthető formában fogalmazni. Érzékenysége által megérzései jobbak, így lehet hagyatkozni arra, ha valami/valaki nem megfelelő számára, azt elkerülhesse.
Nem a kiderítés a fontos, (Az oknyomozás nem minden esetben célravezető, hiszen nem biztos hogy egy pregnáns dolog lenne az előidéző. ) hanem az elfogadása az ő érzékeny lényének és csak a biztonságos családi háttér az, ami tartós megnyugtatásul szolgál számára. Az általa kezdeményezett dolgok, kérdések megbeszélése, és az Önök nyugalmának átélése.
Rajza alapján érdeklődő, szeretetteli kisfiú mutatkozik meg, aki jól érzi magát világában elsősorban családjában. Szilviát érzelem-telibbnek, erőteljesebbnek érzékeli, mint a többieket, magát is belevéve. Úgy tűnik spirituálisan érzékeny, szeret mindenen elgondolkodni.
/Egyéb: Érdemes lenne sokat gyurmázni, festeni, rajzolni, hogy iskoláskorra az ujjak finom kis izmai alkalmasak legyenek az írásra. Jelenleg, még kissé fejletlen a keze. Remélem az Önök országában nem 5 évesen, ősszel kezdődik az iskola.../
Adjanak választ kérdéseire és vegyék egymást körül olyan gondoskodó szeretettel ahogy eddig.
Üdvözlettel: Makra Ildikó Judit 2011. 01. 09. 19:34