Jónapot októberben lesz kisfiam 3 éves korai fejlesztésre járunk vele autizmust gondolnak meg nincs diagnózis
Szeparanzációs mozgása nincs kicsit el tér a korához képest
Önállóan eszik iszik szobatiszta
Meg nem beszél néha mond összetett szavakat is kortasaival nem játszik szívesebben játszik idősebb gyerkőcökkel
Alkalmazkodási zavart állapított meg nála a neurológus
Fenn áll az autizmus vagy valami más lehet a háttérben ?

Kedves Nóra,

másfél éves unokaöcsém, amikor nem tetszik neki valami, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné, akkor csapkod. Tárgyakat, embereket, és újabban a saját fejét is. Soha semmilyen fizikai bántalmazás nem érte, a szülei gyerekverés-ellenesek, nagyon szereti mindenki, mint első, nagyon várt gyermeket a családban. Szabadon jár-kel a nagy házban, felfedezhet, de vannak korlátok, "nem"-ek. Az anyukája következetes vele, amit nem lehet, azt sosem lehet. Aggódunk, hogy mitől csapkodhat, és főként az aggasztó, hogy a saját fejét is üti időnként (ekkor is rászólunk, hogy ne üsse magát, inkább simogassa, szeresse magát is). Mit tehetnénk azért, hogy ne csapkodjon? Válaszát köszönjük!

Székely Zsuzsanna

Kedves Szakértő!

16 hónapos kisfiam egész kiskora óta örömében rázza a kézfejét, repked. Korábban, mikor még ülni nem tudott, akkor is folyamatosan manipulált a kezével, akkor inkább "motorozó" mozgást végzett.
Ezen kívül fontos lehet, h. Kissé lassabb a mozgásfejlődése, Dévény tornára is jártunk. Egyéb területeken jól funkcionáló kisfiú.
Kérdezni szeretném, hogy ebben a korban még lehet-e normális az öröm/izgalom ezen kifejezése. Nagyon aggódom érte. Köszönöm válaszát!

Hello
2 éves kis fiam nem figyel ránk ha szólunk neki pl.ha nevén szólítják pedig tudja hogy neki szólunk
Vagy ha mondom neki hogy állj mellettem ha megyünk valahová el szalad
Hallásával nincs gond mert a gyerek mondókák át énekli és már beszélni is el kezdett igaz kevés szót többet halandzsál
Nem utánoz minket csak ha kedve tartja
Ez normális vagy forduljunk orvoshoz ?

Tisztelt Szakértő! Van egy másfél éves lányom , már egészen pici korától (kb. mióta etetőszékben ül, 7-8 hó) feszeng az etetőszékben. 15 hónaposan lecseréltük ülésmagasítóra. Úgy tűnt megoldja a gondot, de 1 hónap után újra elkezdte, azóta pedig bármilyen székben képes feszengeni , főleg ahol a asztal van. Pl. Rajzolás közben a kisasztalnál. Ezt úgy kell elképzelni hogy megfeszíti felsőtestét, a lábait terpeszbe feszíti és a hasát nyomkodja az asztalhoz. (Nem előre-hátra dőlöngél) Hogyha rajzolt éppen, akkor van hogy be pakolja a felsőjébe a ceruzákat, ha eszik pedig az ételt teszi be oda. Ez napi szinten 3-4x is megtörténik. Ha elvonjuk a figyelmét esetleg mesével, akkor van hogy abbahagyja de nem szeretném ha rendszer lenne abból hogy minden evésnél megy a mese. Ezenkívül próbáltuk megfigyelni hogy nem-e nyugtatásként csinálja ha fáradtabb vagy álmos, de mindegy milyen napszak van , képes felkelés után fél órával is csinálni. Amennyiben pedig kiveszem a székből, hogy megakadályozzam ezt a mozgást, őrült nagy sírásba kezd szegény és mondja hogy vissza akar ülni. Nagyon aggódom, hogy ennek mi lehet az oka. Remélem van rá magyarázat vagy gyorsan kinövi. Ön tudna esetleg segíteni vagy tanácsot adni hogy mi okozhatja ezt a fajta feszengést?
Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Nóra!
Kislányunk 15 hónapos, igazi örökmozgó, eleven csemete :)
Kezdetektől külön szobában alszik és sajat maga alszik el, ritka pillanat amikor szükség van altatásra.
Sajnos anyatejes csak 1 hónapos koráig volt, de mára a tápszert is elhagytuk, gyönyörűen eszik szilárd ételeket napi 4-5 alkalommal, a tapszer helyett pedig tejet iszik.
Körülbelül másfél hónapja kezdődött a kislányunknál az a jelenség, hogy éjszaka felébred(szinte mindig egyidőben) keservesen sír, egészen addig amíg be nem megyünk hozzá.
Átlagosan 2 órát van ilyenkor ébren. Játszani szeretne amit nem engedek az ölemben ringatom, éneklek neki szépen vissza is alszik aztán amint próbálom visszatenni az ágyába már ébren is van és újra kezdődik az egész procedúra előről. Ilyenkor próbáljuk elaltatni köztünk de esélytelen, mert nincs ehhez hozzászokva és csak felpörög attól, hogy köztünk van. Így 2 -3 óra elteltével vissza tudom tenni a kiságyba ahol ismét sajat maga alszik el.
(Nappal már csak egyszer alszik átlagban 1-1,5 órát ebéd után. Reggel 8kor kel általában és este 8 órakor szoktam lefektetni. )
Ezzel egyidőben kezdte el azt is, hogy napközben szinte semmit nem enged csinálni, folyton kapaszkodik belém, tépi a ruhát és persze mutatja hogy vegyem fel.
Hozzá tartozik, hogy pár napja bújt ki 4 foga, amiből 1 hetekig kínozta, illetve a járás is most indul be nála. Már mindennel próbálkoztam és kezdek tanácstalanná válni.
Segítségét, tanácsát előre is köszönöm!
L. Adrienn

Kedves Nóra!
Másfél éves kislányom nagyon anyás és örökmozgó. Sokszor még apa sem jó neki. Sajnos egész nap a nyomomban van, mindenhová jön utánam. Így elég nehéz például a főzést is megoldani mert midig ott van, mászik fel az asztalra székre stb. Már pici baba kora óta láttuk rajta hogy akaratos, nyughatatlan természetű. Ami aggaszt hogy abszolút nem ül le játszani, nem érdekli szinte semmi. Ilyenkor irigykedve hallom más anyukáktól, hogy az ő gyerekük milyen szépen eljátszik. Sajnos abban mi is hibáztunk, hogy sokszor kapcsoltunk neki tévét(mondókákat, dalokat), így már sokszor mutatja hogy kapcsoljuk be, bár ha nem vagyok ott az sem sokáig érdekli. Megfordult már az is a fejünkben nem e lesz esetleg hiperaktív. Változhat ez még a későbbiekben? Segítségét előre is köszönöm!

Kedves Nóra! 3,5 hónapos kisfiam pár hete mindenkitől fél. Ha már csak hozzászólnak keservesen elkezd sírni és alig lehet megnyugtatni. Csak velem és az apukájával érzi jól magát. De ha nincs nálunk senki akkor egésznap nevetgél, gőgicsél. A nagyszülőktől, rokonoktól mindig azt kapjuk, hogy elkényeztetjük és hogy hagyjuk hagy sírjon másnál, hogy megszokja. De én nem akarom bele erőltetni olyan helyzetbe amit nem akar. Amint elkezd sírni másnál, azonnal elveszem, hogy megnyugtassam, nehogy mégjobban elkezdje a sírást mert akkor nem lehet megnyugtatni annyira sír. És azt sem akarom, hogy úgy érezze nem számíthat rám. 1-2 hónaposan elvolt a mamájával több ideig is, ameddig én megfőztem stb. Ezt most nemrég kezdte el. Elmenni se merek vele sehova mert félek hogy sírni fog és majd ezt senki nem érti meg. Ha elmegyünk a nagyszülőkhöz, egyből elakarják venni. Ha azt mondom hogy majd később, kicsit hagy szokja a helyet, nem értik meg. Amint oda adom nekik sír és mikor elveszem, azt mondjak hogy nagyon anyás, kényes, elvan kényeztetve. Sajnos nagyon nem értünk egyet a gyereknevelésben de én nem szeretném őket megbántani. Én a kötődő nevelést próbálom elsajátítani amióta megszületett a kisfiam . Ezt is furcsa szemmel nézik. Hordozókendőben szokott lenni, velünk alszik. Születésétől kezdve este 8tól reggel 7ig alszik. Csak kétszer eszik éjszaka de azt is úgy, hogy alszik. Semmi probléma nincs vele ezen kívül. Nagyon boldog életvidám kisbaba. Kérem segítsen, mi lehet a probléma és hogyan tudnám megoldani. Várom válaszát.

Kedves doktornő!

Lányom másfél éves múlt. Egészen idáig semmi gondunk nem volt az etetéssel, a kislány jó étvággyal megevett mindent válogatás nélkül. Jó baba volt, mindig is jól aludt, sose lehetett rá panaszom. Aztán elkezdődtek az éjszakai elalvás gondjai. Körúlményeink miatt egy szobában aludtunk, ő a kiságyában az ágyunk mellett. Rengeteget hisztizett, sírt, dacolt. Aztán meglett a szobája és most mar sokkal jobban alszik, éjszaka semmi gond vele ellenben napközben sehogy sem tudom ravenni az alvasra emiatt meglehetősen nyűgös egész nap. Emellett gondjaink vannak az etetéssel. A hagyományos reggelit elfogadja kis kanállal, de utána már csak kenyérszeleteket hajlandó elfogadni vagy tésztát és csakis kézből falatokat. Leültetni a székébe nem is tudom, akkor csak lázongás van. Hetekre megvontam tőle mindenféle babakekszet és csokidarabkákat (addig se kapott egy szaloncukornál nagyobb mennyiséget, ha kapott. De semmi nem használ. Mivel vehetném rá az evésre és a délutáni alvásra? A fogai későn kezdtek jönni, most javában zajlik a fogzás. Nem tudom hogy erre, a dackorszakára vagy pusztán az én hibámra fogjam.

Köszönettel,
Brigitta

Kedves Nóra!
Egy éves tündéri kisfiunk a korának megfelelően aktív, minden érdekli, kúszik-mászik az egész lakásban. Skorpió jellemének megfelelően a végletek embere, rettenetesen akaratos, és hisztis. Egész nap nyivákol, kiabál, és ami a legnehezebb: úgy tűnik erős szeparációs szorongása van, folyamatosan az Anyján vagy rajta csüng. Ritka az, amikor egyedül elvan a játékaival, folyamatosan a "lábunk alatt van". Igyekszünk őt inkább dicsérni, ha olyan dolgot csinál, ami helyes, de sajnos elkerülhetetlen a szidás, amikor a tévét kezdi el dobálni a játékaival :) Egy idő után azért érti mit lehet, mit nem.
Ami miatt írok, az első sorban az Anyukája, szeretett feleségem, aki nagyon nehezen viseli a kisfiúnk aktívkodásat, pontosabban azt, hogy folyamatosan rajta csüng. Neki a korábbi kapcsolatából van egy 9 éves lánya, akit tulajdonképpen egyedül nevelt fel, Apuka nem volt túl aktív, és még így is jutott ideje magára, és például egy ételt is gond nélkül meg tudott főzni. A mi fiúnk mellett ez majdhogynem kivitelezhetetlen. Letenni a járókába nem lehet, mert fulladásig sírja magát, amíg ki nem vesszük. "Bezárni egy helységbe" a játékaival és mondjuk egy bekapcsolt duck tv-vel is csak nagyon ritkán van el, de akkor is csak max 5 percig. Természetesen nem is jó egyedül hagyni egy kisbabát, ezt inkább csak példának írtam.
A megoldás kulcsát abban látnám, hogy a feleségem esetleg ha tudna másképpen tekinteni a helyzetre, akkor talán picivel könnyebb lenne neki, nekünk. Elmondása szerint már az ideg összeroppanás szélén van, mert semmi énideje nincsen. Beiratkozott egy on-line jógatanfolyamra, de azzal sem tud haladni. Sajnos most már 1-3 naponta vannak olyan kirobbanásai, ami valóban okot ad az aggodalomra.
Most még napi 2 alkalommal alszik a baba, de sokszor ez is csak 2x30 perc, így kevés szabadideje marad. És ha ébren van a baba, akkor nincs menekvés, a wc-re is utánunk jön, és ha nem tud bejönni, akkor hatalmas a hiszti, ezért be sem lehet csukni az ajtót :)
Én amiben tudok segítek, a babával is alszom éjszaka, így Ő tud pihenni. Az éjszakák sem mindig jók, sokat felsír, nem csak akkor ha kiesik a cumi, hanem valami más miatt is (talán sötét van vagy rosszat álmodik, vagy igényli a kontaktot, hogy tudja nincs egyedül). Egyszer még eszik éjszaka, bár mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy már csak reggel 6 körül éhezik meg (máskor meg éjfél körül).

Igyekszünk fix napirendet és rutinokat is beállítani neki.

Egyébként mindkettőnknek nagyon jó a kapcsolata a babával, sokat játszunk vele (kell is...), sokat nevet a sok sok sok rinya és kiabálás mellett is.

Tehát a kérdésem az lenne, hogy egy ennyire - mondhatni - hiperaktív gyerekkel hogyan érdemes bánni, hogyan lehet rávezetni az önállóságra. Ha már el tudnánk érni, hogy egyedül is ellegyen 20 percet az nagy megkönnyebbülés lenne. Az sem lenne hátrány, ha nem kiabálna ennyit, mert erre most csak a fejhallgatóba betett zenével lehet védekezni (kell is sajnos, mert elképesztően sokat használja a hangját).

Köszönettel: Alex80

Kedves Nóra, szeretnék 6,5 hónapos kisfiammal kapcsolatban kérdezni. Kb. 2 héttel ezelőttig egész jól elvolt egyedül a játszószőnyegeken, amik a ház különböző pontjain vannak. 15-20 percenként mikor megunta, átvittük máshova, vagy játékot cseréltünk, vagy végül ha semmi sem vált be, felvettük. Bárkivel elvolt ugyanígy. Kb 2 hete elkezdett egyre többet "nyafogni", nem akar játszani egyedül, már ügyesen kúszott, de most lecövekel és nem hajlandó egy centit sem megtenni semmiért sem. Csak ölben nem nyafog. Igazából olvastam a szeparációs szorongásról. Vajon a mi esetünkben is ez lehet? Mert mindenhol azt írják, hogy ha engem nem lát, akkor csinálja ezt a baba. Viszont akkor is csinálja, ha lát. Illetve volt 2 nap, amikor csak akkor nyöszörgött-sírt, ha nem látott és ha játék közben a hata mögött voltam, folyton hatra nézegetett. De azóta eltelt 4 nap alatt akkor is sírdogál, ha lát. Csak akkor nyugszik meg, ha ölben van. Akar apa, akár mama ölében is jó, nem csak az enyémben. Így is ez lehet a probléma?

Kedves szakértő! Kislányom 3 hónpos múlt nem rég, újszülött korától kezdve vittük társaságba, mindenkinél elvolt kézről kézre járt, viszont most 3 hete azzal küzdünk, és a helyzet egyre rosszabb, ha nagyobb társaságba megyünk vagy elég ha jönnek hozzánk látogatóba, keserves sírás tör rá, és ennek nem tudunk mit tenni, itthon nagyon jó kedélyű kislány, de csak akkor ha anya és apa van itthon. Csak nagyon kimerítő, és rossz érzés ha tényleg bárki hozzászól/rá néz már sír is, legyenek ezek a nagyszülők akiket minden héten lát. Tanácstalan vagyok mit tudok ennek tenni, vagy ez az állapot meddig tarthat el. Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Szakértő!
1 éves kisgyermekem alvásával vannak problémáink.3 hónapos korától 40 percenként,de minimum óránként kel éjjel,megszakítások nélkűl.Egészségügyileg nincs gond,napirend és táplálkozás rendben.Jelenleg nem fogzik,illetve nem rég bújt ki az első,így nem hiszem hogy az keltette egy éven ketesztül ilyen rendszeresen,óramű pontossággal.Félek,nem e lehet lelki eredetű a probléma?Játékcumit nem fogad el,kizárolag cumisüvegen alszik vissza,hozzáteszem,aton is alszik el.Viszont ilyen gyakori ébredések mellett jelentős mennyiségü folyadékhoz jut,ami reggelre hasfájást eredményez.Nem tudom hogyan lehet orvosolni a helyzetet?Másrészt kötődéssel kapcsolatban kérdeznék:Eddig szépen eljátszott apával,közeli családtagokkal,de már csak engem fogad el,szerintem azért mert nem rég két alkalommal távolabbi rokonok vigyáztak rá pár ora erejéig amit rosszil viselt,nagy sirással,hányással(sajnos muszály volt elmennem és nem vihettem magammal) és attol tartok ez hagyott benne nyomot .Kérdésem az lenne hogy kiheveri vajon,vagy már mindig csak hozzám fog ragaszkodni félve hogy ujra másra bizom?Mit tehetnék hogy könnyebben tullépjen és ujra szivesen legyen apával és más családtagokkal is?Válaszát elöre is köszönöm!

Kedves Szakértő!

Kisfiunk fél éves múlt egy hete. Anyatejet kap egyelőre kizárólag, mozgásfejlődésileg fordulni tud, elkezdett rugózni, gondolom hamarosan ebből lesz a kúszás-mászás.
Gyönyörűen gyarapszik, úgy látjuk, a kis elméje is nyiladozik.
A viselkedése néha viszont megijeszt bennünket és tehetetlennek érezzük magunkat.
Nem nagyon nézelődik vagy játszik el néhány percnél tovább, de sokszor az sem elég, ha ott ülünk mellette. Van, hogy együtt játszunk, nevetünk, gagyarászunk egy darabig (akár fél óra), amit ő is élvez, aztán minden átmenet nélkül elkezd keservesen kikelni magából, nagyon sír. Ilyenkor kizárólag az segít, ha felvesszük. Semmi más: sem a simogatás, mellette maradás, beszéd, csak az ölelés, a karban hurcolászás. Tökéletesen tanácstalanok vagyunk, hogy mégis mi történhetett - a szokásos checklist, éhség/pelus/fázás/meleg, stb. végiggondolása után. Van, hogy egy egész sétálást végigsír/kiabál. Éjszaka nem sír, viszont 1-2 óránál tovább nem hajlandó a kiságyában aludni, akkor mellénk tesszük. Nyugtalannak hat az alvása, mert sokat forog, pörög, de reggel meg kivétel nélkül nagyon jókedvű. Az utóbbi pár napban figyeltük meg, hogy több alkalommal felébred már akkor, amikor megpróbálom a karomból letenni ha elaludt, mint újszülött korában. (Mindig cicin alszik el, az édesapjának csak párszor sikerült ringatva elaltatni)
Nagyon jó lenne valami ötlet, mit próbáljunk meg. Arra is tippelünk, hogy játék közben azért sír, mert esetleg zavarja, hogy még nem képes helyet változtatni, de hát erre nem az lenne a megoldás, hogy parttalan bőgésbe kezd és nem próbálkozik mindig.
Előre is köszönöm, ha válaszol.

Kedves Nóra!

Kislányunk 5 hónapos, általában jó kedélyű kisbaba. Pici kora óta sokat van kézben. A "problémám" az, hogy ha leteszem a szőnyegre (vagy kiságyba, akkor csak úgy marad el, ha ott vagyunk vele, de így is max. 20-25 percet. A játékok csak nagyon rövid ideig kötik le, mindent gyorsan megun és türelmetlen lesz, sír, fel kell venni és sétálni kell vele vagy nézelődni az ablakban. Altatni magamon szoktam kendőben és utána átteszem a kiságyba (ez nem mindíg sikerül). A babakocsiban is csak rövid ideig marad meg, aztán nagyon sír. Az éjszakákat eddig átaludta este 10-től reggel 8-ig, de egy hete éjjel 1-kor felkel. Kis cicizés után visszaalszik, de csak 6, max.,7-ig. A játékokat ha megunja, nem cserélgetem, próbálom rávenni, hogy azokkal játszon, amik elől vannak, de eddig nem sok sikert értem el. A kérdésem az lenne, hogy kell-e valamit másképp csinálnom, hogy képes legyen egyedül játszani, a játékaira odafigyelni vagy ez majd az értelmi, érzelmi, idegrendszeri stb fejlődéssel egytt fog változni?
Köszönöm!

Üdvözlettel: VAMI

Kedves doktor nő!

22 hónapos kislányunk nem tudjuk mi okból, mivel régebben nagyon baratságos, rokonoktól, idegenektől nem félt. De nyár óta 360 fokot fordult a viselkedésben. (Semmi trauma nem érte.) Ha elmegyünk rokonokhoz vagy az úton elkezdünk valakivel beszélgetni, vagy hozzá szólnak, vagy ide jön hozzánk valaki, akkor nem tudunk beszélgetni, mert húz befele a szobába vagy engem vagy a férjem, ha mi ketten nem megyünk, akkor mamát húzza befele (mamával élünk együtt), de nagyon akaratos akit kiszemel magának azt cibálja befele, közben pedig hangosan sír. Ha meglátja, hogy jött nálunk valaki hangosan elkezd sírni, s addig nem tágít míg be nem jövünk vele a szobába. Ahol végig az ölembe ül és nem szál le, ott viszont fenn hangon nevet, jó kedvű, de ha mihelyst megpróbálom lerakni kapaszkodik belém és sírni kezd. Kivételt a kisgyerekekkel tesz, mert azokkal azonnal feloldódik és játszik velük. Felnőttekkel már hoszabb idő kell, mire megnyílik előttük és elkezd játszani, elfogadni hogy hozzá szólnak. Olyan is van például, hogyha autóval megyünk és megáll az autó valaki előtt, akkor elkezd sírni, mert tudja hogy vendégségbe megyünk. Ilyenkor is elkezdi a sírást, ha hozzá szólnak akkor rákontráz, de olyan 10-15 perc múlva kinyílik és játszik a rokonokkal, teljesen barátságos lesz. De van olyan hogy megmakacsolja magát és amíg ott vagyunk valakinél addig megállás nélkül sír. Vagy például volt olyan, hogy a garázsban volt egy kis főzés, evés, beszélgetés és a kislányunk megállás nélkül kifele vágyott az udvarra a garázsból, ez is vendégeskedés közben volt.
Ha megyünk nagy bevásárolni visszük magunkkal, kis boltba is viszem szinte majdnem mindig. Amíg hozzá nem szólnak a boltban, addig szépen mászkál semmi gond nincs, de mihelyst hozzá szólnak, kezét a szeme elé rakja és sírásba kezd. Ebből kifolyólag már alig megyünk valakihez. Nagyon fusztrál ez a viselkedése, hiszen ezelőtt közvetlen, barátságos volt. Ez a viselkedés erősödik, ha olyan helyre megyünk vendégségbe, ahol nincs elég hely a szaladgálásra.
Nagyon bízom benne, hogy doktor nő által találunk rá egy megoldást, változtatást, mert szinte már kétségbe vagyunk esve ettől a viselkedéstől.
Válaszát nagyon szépen köszönjük!

Kedves Nóra!

Segítségét szeretném kérni! Kislányom 22 hónapos 1 hónapos kora óta átalussza az éjszakákat. Jelenleg egyszer alszik délután 2-3 órát. 2 hete Nagyon nagy problémák lettek az elalvással. Eddig magától szépen elaludt esti mese altató dal puszi elköszönés után de 2 hete nem tud és nem is akar elaludni fél az elalvástól illetve a sötéttől amit mondogat is hogy ˇˇsöté ˇˇ és sírva fakad. Velünk alszik egy szobába de külön kis rácsos ágyba még. (Gondolkodunk a leesésgátlós ágyon már mert most várjuk a tesókát és majd kellene neki a kiságy ha megszületik ez még 7 hónap, de addig nem zökkenteném ki a biztos kis helyéről amíg vissza nem kerül minden a régibe.Tesó jöveteléről még nem tud.)
Sok mindent próbáltunk kapcsoltam éjjeli fényt ami világít is amíg el nem alszik, kis lámpát kapcsoltam de az sem volt elég, ajtót nyitva hagytunk hogy hallja a hangunkat ez éjszakára bejött viszonylag hamar elaludt. Kivettünk rácsot az ágyikóból is hátha az is segít hogy nem érzi bezárva magát de ez a délutáni alvásnál visszakerül mert folyton kijön hiába kísérgetem 100 x is vissza. Ezzel eltelik szépen az alvásidő.
Férjemmel harmonikus a kapcsolatunk nem szoktunk veszekedni néha egy két hangosabb szó. Viszont 2 hete éjszaka amikor a kicsi már elaludt volt egy hangos vitánk amit nagyon sajnálunk azóta is. Arra felébredt a kislányunk nagy sikítva sírva, nehezen tudtam megnyugtatni és vissza altatni.
A gondok ekkor kezdődtek Másnaptól elkezdett félni az alvástól sötéttől szerintem félt minket hogy megint kiabálunk vagy bajunk esik. Azt érzem hogy félt nagyon folyton anya anya kiabál egy idő után apa apára vált. Hogy segíthetnénk neki hogy sikerüljön feldolgoznia ezt a traumát és újra tudjon jól aludni félelem nélkül. Próbáltam elmagyarázni neki hogy nem történhet bajunk szeretjük egymást itt vagyunk neki sem eshet baja nem bánthatja senki a sötétben mert anya apa megvédi. Van alvókája is ami vele van meg a cumikája is még.

Szomorúak vagyunk hogy egy ilyen incidens így elrontatta a kicsi lányunk elalvását. Mindíg jó alvó volt nagyiknál is szépen elaludt már magától hát azóta nem is visszük sehova persze mert még itthon se tud elaludni. Nehezen elalszik délután de 45 percnél többet nem tud és utána csak kiabál utánam. Visszaaludni már ezután nem tud, de látom rajta hogy kevés neki ez az alvás mert 6 óra körül meg már megint fáradt nyűgös kezd lenni nagyon. Este 8 kor alszik mindig. A délutánok kínlódások így hogy nem pihente ki magát.

Nagyon Köszönöm előre is ha tudna segíteni vagy ötlete adni mi tegyünk.

Kedves Nóra!
Elsőgyermekes anyuka vagyok, kislányom most volt 1 éves. Tervezett baba volt, nagyon vártuk. A problémánk viszont azóta meg van, hogy megszületett...Nem tudott természezes úton megszületni, császáros baba.Viszont szopizik a mai napig is.Már csecsemő kora óta hasfájós volt, olyannyira hogy fél éves korában normalizálódott valamennyire a helyzet, addig egész nap csak sírt.Hozzá jött még az is, hogy a babakocsiban soha nem maradt meg, szóval nem volt egyszerű vele elmenni bárhova is. Próbálkoztunk a hordozással is, azt szerette de amint beindult a mozgásfejlődésben, már azt is elutasította.Borzasztóan akaratos kislány, ha valami nem úgy van ahogy szeretné, hisztizik, földre veti magát.Játszani egyedül alig játszik,nem köti le hosszabb ideig semmi.Így én a mai napig semmit nem tudok otthon elvégezni mellette...Állandóan csimpazkodik, kézbe akar lenni.Nagyon ijedős is, hangos vagy hirtelen zajoktól nagyon megijed.De ami a legnehezebb, hogy sokszor az sem jó ha kézben van, ott is csak feszegeti magát, sír, nyühög..Szóval rettentően nehéz, az én idegileg már nagyon kimerültem.Mindig várom, hogy majd jobb lesz ekkor meg akkor, de még mindig úgy érzem sokszor, hogy egész nap csak sír.Párommal is egyre többet vitázunk, hiszen frusztrált és fáradt vagyok.Szeretnénk majd neki tesót, de így egyenlőre még gondolni sem szeretnék rá...Egyébként mikor jobb passzban van nagyon aranyos,okos értelmes kislány. És én úgy érzem, hogy mindent megteszünk azért, hogy a kedvében járjunk.Igény szerint van szoptatva a mai napig. Tanácsot szeretnék kérni,hogy mit kellene tennem, merre kellene indulnom, hogy valamivel könnyebb legyen??Lehet valamilyen egészségügyi probléma vagy csupán fogadjuk el, hogy ő egy érzékenyebb baba? Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Kedves Nóra!
Kisfiam 22 hónapos, nagyon aktív, barátságos kis felfedező. Születésétől fogva nagyon nyitott, mosolygós, mindenkivel barátkozik, senkitől és semmitől nem fél. Egy percre sem áll meg, folyamatosan megy, mozog, felfedez, rengeteg energiája van. A kérdésem is picit ezzel kapcsolatos. Egy héten egyszer baba-mama klubba járunk, ahol 20 perc- fél óra mondókázás, éneklés van, majd behozzák a játékokat és a gyerekek szépen eljátszanak, az anyukák pedig tudnak beszélgetni. A mi esetünkben ez úgy néz ki, hogy a kisfiam a foglalkozáson nem igazán vesz részt, tehát nem arról van szó, hogy 10 percig érdekli és megunja, hanem az első perctől teljesen mást csinál, például felmászik a székre, az asztal alatt bújkál vagy elveszi az előadó hangszereit vagy más eszközöket, miközben minden más baba az anyukája mellett figyel és üldögél, ő a terem más pontjain "fedez fel" éppen, van, amikor engem is visz magával, máskor csak egyedül. Ezzel sem lenne még probléma, tudom, hogy minden gyerek más, csak már sokszor vagy a foglalkozást zavarja a külön tevékenységével, vagy veszélyes mutatványba kezd és muszáj közbeavatkoznom. Azt is le kell írnom a dologhoz, hogy teljesen őszinte legyek, hogy én mindig is egy inkább csendesebb résztvevő voltam mindenhol, aki nem szeretett a középpontba kerülni és a gyerkőccel pedig folyamatosan kitűnünk, mert tényleg ő az egyetlen, aki nem vesz részt a foglalkozáson, ezért mi mindig mást csinálunk, amit én kicsit nehezen viselek, feszült leszek, amit biztosan ő is érez rajtam és annál inkább nem lehet semmibe bevonni. Kicsit aggódom is amiatt, hogy az óvodában is így marad ez, hogy ennyire mással foglalkozik mindig, akkor mi lesz vele, de annyi azért pozitívum, hogy talán ő ilyen passzív figyelő, mert ha itthon éneklem neki a klubban tanult dalokat vagy mondókázunk, sokszor már ő is tudja a szöveget, tehát mégis ráragad valami.
A bölcsin nagyon sokat gondolkodtunk a párommal, hogy biztosan sok jót is tenne, de megmondom őszintén nem is vagyunk rákényszerülve és én jobbnak éreztem, ha együtt töltjük ezt a 3 évet, mert ezt ugye senki sem adja vissza. Csak olyan sokszor elbizonytalanodom ebben is, hogy ez-e a legjobb neki, mert én is próbálok vele sokat játszani, mesét olvasunk, rajzolunk, játszótérre megyünk, de kevés dolog köti le tartósan.
A másik kérdésem, hogy sokat változott mostanában a más gyerekekhez való viszonya, elkezdődött az én- és enyém- korszak, ha játszik valamivel és más kisgyerek közelít felé, rákiabál. Köze lehet ehhez annak is, hogy az unokaöccse 1 éves és most kezdtek jobban találkozni, ahol látta a kisfiam, hogy osztozni kell a játékokon és a figyelmen és ez nem annyira kedvérevaló, plusz előfordult, hogy a pici szeretetből beleragadt a hajába, azóta mintha félne is egy kicsit a közeledésétől.
Elnézést, ha kicsit csapongó a levelem, de annyi mindent tudnék még írni, most úgy érzem az eddigi összes korszakunk közül ez a legnehezebb, kicsit tanácstalan is vagyok, mert nem tudom hogyan kezeljem a helyzeteket, hiszen én valóban teljesen más vagyok, mint a kisfiam és tudom, hogy nem rosszalkodni akar az aktivitásával, csak már néha mégis kellemetlen a helyzet, ahogy néznek ránk a többiek.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdv: Melinda

Kedves Nóra!
Kisfiam 22 hónapos, nagyon érzékeny gyerek. Már nagyon kicsi korában is megijedt, sírt ha valaki kiabált, sírt körülötte. Ez azóta sem változott. Emellett a vele egyidős, kisebb gyerekeket elkerüli, fél tőlük, mivel a legtöbb hangosabb nála, vagy csak barátkozóbb...Próbálom erőltetni a gyerekek társaságát, de ez inkább rosszabb lett, mint javult volna. Elkerüli a gyerekeket,inkább egy másik terembe megy, ahol egyedül lehet velem. Ha valaki pedig sikítozik örömében, vagy sír, akkor ő is elkezd sírni, megijed, vagy dühös lesz és ilyenkor elfut illetve a rosszabbik, hogy dobál mindent, esetleg a másik gyereket, vagy engem ütöget...
Szeptembertől bölcsibe megy, egyenlőre kis létszámú, mini bölcsödét keresünk neki, hisz így reagál a korosztályos gyerekekre.
Az idősebb, nagyobb gyerekeket viszont kedveli, felnéz rájuk, utánozza őket!
A kérdésem az lenne, hogy ez mennyire normális, ki fogja nőni? Mit tehetnék érte, hogy jobban nyisson a gyerekek felé?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel,
Mária