|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
Kisfiam augusztusban lesz 3 éves. Sokáig küzdöttünk erős székrekedéssel, ezért jelenleg még mindig nehezen kakil. A kakilás maga könnyen megy, de sír és fél, látom szorong előtte órákon át, hogy kakilnia kell. Szobatisztaságot kezdjük, a pisilés talán nem lesz gond, bár a kisnadrágot nem akarja felvenni, kakilásnál én is félek, mi lesz.
Jelenleg azt csinálom esténként, hogy fürdés előtt leveszem róla a pelust és hagyom szabadon.
Az lenne a kérdésem, hogy ezt a szorongást hogyan tudom oldani benne? Mindig mondom neki, hogy mindenki kakil, meséltem is már, de az utóbbi napokban ő fogalmazta meg, hogy azért nem akar kakilni, mert fél, hogy fájni fog, amikor kinyomja.
Tanácstalan vagyok, szeretném, ha sikerülne szeptemberre szobatisztaság is, hiszen ovis lesz.
Köszönöm előre is a válaszát,
Bella
Kisfiam augusztusban lesz 3 éves. Sokáig küzdöttünk erős székrekedéssel, ezért jelenleg még mindig nehezen kakil. A kakilás maga könnyen megy, de sír és fél, látom szorong előtte órákon át, hogy kakilnia kell. Szobatisztaságot kezdjük, a pisilés talán nem lesz gond, bár a kisnadrágot nem akarja felvenni, kakilásnál én is félek, mi lesz.
Jelenleg azt csinálom esténként, hogy fürdés előtt leveszem róla a pelust és hagyom szabadon.
Az lenne a kérdésem, hogy ezt a szorongást hogyan tudom oldani benne? Mindig mondom neki, hogy mindenki kakil, meséltem is már, de az utóbbi napokban ő fogalmazta meg, hogy azért nem akar kakilni, mert fél, hogy fájni fog, amikor kinyomja.
Tanácstalan vagyok, szeretném, ha sikerülne szeptemberre szobatisztaság is, hiszen ovis lesz.
Köszönöm előre is a válaszát,
Bella
Kedves Bella!
Nagyon megértem, ez valóban nem könnyű helyzet!
Milyen szuper ügyes és okos kisfia van, hogy ilyen jól ki tudja fejezni érzéseit, aggodalmait! Ehhez pedig olyan szülők, olyan gondoskodó környezet kell, ami lehetővé teszi számára az érzelmi szabadságot, s ez nagyon fontos!
Nem tudom, mikortól, mennyi ideig tartott a székrekedés, s arról sincsen információm, gyermekorvost be kellett-e vonni, s hogyan szüntették meg a székrekedést. Legalábbis leveléből azt olvastam ki, hogy maga a székrekedés megszűnt, a fájdalomtól való félelem megmaradt. Ami teljesen érthető! A gyerekekben elég erősen tudnak rögzülni a kellemetlen élmények, s próbálná tolni az időt a következő kakilásnál, hátha akkor tolhatóak a kellemetlen élmények is, csak ugye ezzel pont ördögi körbe kerül, mert minél tovább visszatartja, annál nagyobb eséllyel megint fájdalmas lesz. (persze, nem törvényszerű)
Ha viszont széklete már laza és egyre többször át tudja élni, hogy a kakilás tud fájdalommentes is lenni, egyre nagyobb bátorsága lesz újra az elengedéshez. Ezt ki lehet egészíteni sok gyurmázással (ez nagyon sokat szokott segíteni hasonló problémáknál), szabadjátékokkal, szituációs játékokkal, ahol kijátszhatja magából ezen aggodalmait, s szabadrajzokkal is!
Amit még fontosnak tartok, hogy őszinték legyünk a gyermekkel, s adjunk hitelt a teljesen jogos félelmeiknek! Tehát nyugodtan el lehet mndani kisfiának, hogy érthető, hogy fél ettől, hisz számtalanszor átélte azt a fájdalmat, ami a kakilással járt, nagyon rossz lehetett. Szóval, hogy élhesse meg a félelmét, s közben kapja meg azt a fajta megnyugtatást, hogy ha gond lenne esetleg megint, akkor Ön tud segíteni!
Ha hosszabb távon is megmaradna ez a jelenség, vagy az evés/ivás gondokba ütközne, akkor gyermekpszichológus felkeresése javasolt!
Drukkolok Önöknek!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2020. 07. 15. 22:35
Nagyon megértem, ez valóban nem könnyű helyzet!
Milyen szuper ügyes és okos kisfia van, hogy ilyen jól ki tudja fejezni érzéseit, aggodalmait! Ehhez pedig olyan szülők, olyan gondoskodó környezet kell, ami lehetővé teszi számára az érzelmi szabadságot, s ez nagyon fontos!
Nem tudom, mikortól, mennyi ideig tartott a székrekedés, s arról sincsen információm, gyermekorvost be kellett-e vonni, s hogyan szüntették meg a székrekedést. Legalábbis leveléből azt olvastam ki, hogy maga a székrekedés megszűnt, a fájdalomtól való félelem megmaradt. Ami teljesen érthető! A gyerekekben elég erősen tudnak rögzülni a kellemetlen élmények, s próbálná tolni az időt a következő kakilásnál, hátha akkor tolhatóak a kellemetlen élmények is, csak ugye ezzel pont ördögi körbe kerül, mert minél tovább visszatartja, annál nagyobb eséllyel megint fájdalmas lesz. (persze, nem törvényszerű)
Ha viszont széklete már laza és egyre többször át tudja élni, hogy a kakilás tud fájdalommentes is lenni, egyre nagyobb bátorsága lesz újra az elengedéshez. Ezt ki lehet egészíteni sok gyurmázással (ez nagyon sokat szokott segíteni hasonló problémáknál), szabadjátékokkal, szituációs játékokkal, ahol kijátszhatja magából ezen aggodalmait, s szabadrajzokkal is!
Amit még fontosnak tartok, hogy őszinték legyünk a gyermekkel, s adjunk hitelt a teljesen jogos félelmeiknek! Tehát nyugodtan el lehet mndani kisfiának, hogy érthető, hogy fél ettől, hisz számtalanszor átélte azt a fájdalmat, ami a kakilással járt, nagyon rossz lehetett. Szóval, hogy élhesse meg a félelmét, s közben kapja meg azt a fajta megnyugtatást, hogy ha gond lenne esetleg megint, akkor Ön tud segíteni!
Ha hosszabb távon is megmaradna ez a jelenség, vagy az evés/ivás gondokba ütközne, akkor gyermekpszichológus felkeresése javasolt!
Drukkolok Önöknek!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2020. 07. 15. 22:35
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Andrea!
Véleményét, segítségét szeretném kérni. Most 3 éves lányomnál 2014 nyarán kezdtük a szobatisztaságot, mert örömmel és ügyesen kezdte magától használni a wc-t. Néha pár csepp a mai napog becsurrant, de ezt még a korára való tekintettel nem is vettük problémának, sosem szidtuk érte, max mondtuk, hogy probáljon picit előbb szólni. De összeségében ügyes volt, mondig jelezte, ha menne. Pár hete azonban jóval nagyobb baelesetek, becsorgások, sőt, teljes bepisilések vannak, amiket ráadásul nem is jelez. Ha pedig megkérdezzük, annyi a válasza, hogy nem szólt, hogy pisilni kell. Családi környezetben nincs változás, ovival pár hete kezdték az úszást, arra gyanakszunk ez váltotta ki nála pszihésen. A kérdés, hogyan tudnánk átsegíteni ezen? Nem gondolnám, hogy ki kellene vonni az úszásból, mivel alapvetően úgy tűnik, hogy szívesen megy, de való igaz, hogy ha velünk is volt eddig medencében, vízben volt benne félélem, de kiváncsiság is. Mivel még nincs annyira jó idő, félek, hogy megfázik, ha az udvaron nem veszik észre időben, így inkább kértem, hogy pelusba vigyék ki. Alváshoz még délután is használjuk, így nem idegen neki, de nehezen veszi fel, mert tudja, hogy nem kéne már neki. Azzal vagyunk bajban, hogy eröltessük, eröltethetjük-e a pelust, illetve hogy próbáljuk a szorongást oldani? Jó-e, ha közösen gyakran megyünk uszodába, élményfürdőbe? Köszönöm, Enikő
Véleményét, segítségét szeretném kérni. Most 3 éves lányomnál 2014 nyarán kezdtük a szobatisztaságot, mert örömmel és ügyesen kezdte magától használni a wc-t. Néha pár csepp a mai napog becsurrant, de ezt még a korára való tekintettel nem is vettük problémának, sosem szidtuk érte, max mondtuk, hogy probáljon picit előbb szólni. De összeségében ügyes volt, mondig jelezte, ha menne. Pár hete azonban jóval nagyobb baelesetek, becsorgások, sőt, teljes bepisilések vannak, amiket ráadásul nem is jelez. Ha pedig megkérdezzük, annyi a válasza, hogy nem szólt, hogy pisilni kell. Családi környezetben nincs változás, ovival pár hete kezdték az úszást, arra gyanakszunk ez váltotta ki nála pszihésen. A kérdés, hogyan tudnánk átsegíteni ezen? Nem gondolnám, hogy ki kellene vonni az úszásból, mivel alapvetően úgy tűnik, hogy szívesen megy, de való igaz, hogy ha velünk is volt eddig medencében, vízben volt benne félélem, de kiváncsiság is. Mivel még nincs annyira jó idő, félek, hogy megfázik, ha az udvaron nem veszik észre időben, így inkább kértem, hogy pelusba vigyék ki. Alváshoz még délután is használjuk, így nem idegen neki, de nehezen veszi fel, mert tudja, hogy nem kéne már neki. Azzal vagyunk bajban, hogy eröltessük, eröltethetjük-e a pelust, illetve hogy próbáljuk a szorongást oldani? Jó-e, ha közösen gyakran megyünk uszodába, élményfürdőbe? Köszönöm, Enikő
Kedves Enikő!
Kérdése hozzám került, ha nem bánja, válaszolok rá!
Egy teljesen szobatiszta gyermeknél is előfordul, hogy kis időre történnek "balesetek".
Hogyan történt a szobatisztaságra szoktatás?
Először érdemes lehet utána járni, hogy fizikálisan minden rendben van-e, pl. nincs-e felfázva kislánya?
Ha testileg minden rendben van, elképzelhető, hogy az ovis úszás okozta változás is közre játszik a bepisilésben. S persze az is előfordul, hogy annyira belemerül egy játékba, hogy nem veszi észre időben az ingert. Vagy épp jobban fel volt öltözve, mint nyáron, mikor el kezdték a szobatisztaságra szoktatást s ebben az esetben is nehezebb az ingert érzékelni.
Az nagyon jó, hogy nem szidták meg ezért, az visszavethetné a folyamatot. Ha kislánya úgy érzi, szüksége van a pelusra, abba szívesebben végzi a dolgát, vissza lehet adni neki! A lényeg, hogy ő biztonságban érezhesse magát, ezen funkcióival együtt.
A közös családi programok, élmények eleve sok pozitív megerősítést hordoznak magukban, ha olyan kedvtelést választanak, amit minden résztvevő jóvá hagyott. Valószínűleg jó hatással lenne kislányára, ha közösen szereznek vizes élményeket, akkor, ha ő is szeretné ezt.
Ha az ovis úszással kapcsolatban felmerül bármekkora kételye is, beszéljen nyugodtan az oktatóval, kérdezze meg, milyennek látja kislányát s a válasz fényében dönthetnek úgy, hogy járjon továbbra is kislánya vagy kis idő múlva kapcsolódjon be újra, stb.
Nagy valószínűséggel, a közelgő nyár ismét kedvezni fog a szobatisztaság folyamatának, s hagyhatják bátran úgy alakulni, ahogy kislányuk tempója diktálja!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2015. 05. 09. 23:08
Kérdése hozzám került, ha nem bánja, válaszolok rá!
Egy teljesen szobatiszta gyermeknél is előfordul, hogy kis időre történnek "balesetek".
Hogyan történt a szobatisztaságra szoktatás?
Először érdemes lehet utána járni, hogy fizikálisan minden rendben van-e, pl. nincs-e felfázva kislánya?
Ha testileg minden rendben van, elképzelhető, hogy az ovis úszás okozta változás is közre játszik a bepisilésben. S persze az is előfordul, hogy annyira belemerül egy játékba, hogy nem veszi észre időben az ingert. Vagy épp jobban fel volt öltözve, mint nyáron, mikor el kezdték a szobatisztaságra szoktatást s ebben az esetben is nehezebb az ingert érzékelni.
Az nagyon jó, hogy nem szidták meg ezért, az visszavethetné a folyamatot. Ha kislánya úgy érzi, szüksége van a pelusra, abba szívesebben végzi a dolgát, vissza lehet adni neki! A lényeg, hogy ő biztonságban érezhesse magát, ezen funkcióival együtt.
A közös családi programok, élmények eleve sok pozitív megerősítést hordoznak magukban, ha olyan kedvtelést választanak, amit minden résztvevő jóvá hagyott. Valószínűleg jó hatással lenne kislányára, ha közösen szereznek vizes élményeket, akkor, ha ő is szeretné ezt.
Ha az ovis úszással kapcsolatban felmerül bármekkora kételye is, beszéljen nyugodtan az oktatóval, kérdezze meg, milyennek látja kislányát s a válasz fényében dönthetnek úgy, hogy járjon továbbra is kislánya vagy kis idő múlva kapcsolódjon be újra, stb.
Nagy valószínűséggel, a közelgő nyár ismét kedvezni fog a szobatisztaság folyamatának, s hagyhatják bátran úgy alakulni, ahogy kislányuk tempója diktálja!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2015. 05. 09. 23:08
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Nagyon szépen köszönöm a válaszát, illetve azt, hogy időt szánt rá, értékeltem is és hasznosnak találtam, külön köszönet, hogy nem egy sorban válaszolt a kérdésemre, mint ez előtt egy másik szakértő!
Kérdéseire válaszolva kisfiamnak már voltak szobatiszta periódusai, sőt két hét éjszakai szobatisztasággal kezdte, ekkor vettük le róla a pelust, ezt követően volt több hétig is szobatiszta, de úgy történik a dolog, hogy ez változó, most éppen megint az, vannak olyan napok, amikor meg nem! A pisi már többször van a biliben, inkább a kakival van gondunk, azt leginkább a pelusba szereti!
Két testvére van, egy 6,5 éves és egy 2 éves! 2 év különbség van a legkisebb és közte, és valóban két éves koráig ő nagyon nyugodt gyerek volt, amikor a kistestvére megszületett, lett egy kicsit más! Anyásabb is lett, dühkitörései is vannak többször, minden ok nélkül, pár percig tartanak, majd mintha nem történt volna semmi, elmúlnak!
Volt egy olyan eset, hogy 2,5-3 éves kora körül, amikor a picit szoptattam a házban anyósoméknál, ő lent maradt velük az udvaron, a férjem a nagyobbik fiammal elmentek - ezt én nem tudtam -, és hatalmas ordításra lettem figyelmes, lerohantam a picivel és úgy sírt, majdnem hányt, remegett a kisfiam! Anyósom azt mondta, hogy nem történt semmi, magától kezdett el sírni, mondtam, hogy még soha nem csinált ilyet! Két héttel később mentünk újra, akkor feltűnt, hogy nem akar az apósommal kapcsolatot, nem fogja meg a kezét, elhárítja! Ő akkor bevallotta, hogy nem merte mondtani, de két héttel ezelőtt történt az, hogy ő megfogta, betette a bicikli hátsó ülésébe és elvitte, igaz csak a szomszéd utcába, a madaraknak eleséget venni, de kisfiam végig ordította az utat és utána, amikor hazajöttek! Akkor értettem meg, hogy talán valami traumának élte meg ezt a dolgot, soha nem volt még tőlünk távol, és talán megijedhetett, hogy elvitte és nem lát bennünk többet, vagy nem tudom elképzelni! Ön mit gondol erről?
Most a 4 éves státusz vizsgálatkor is teljesen ki volt kelve magából a kisfiam, nem működött együtt sem a védőnővel, sem az orvossal, ezért a doktor úr elküldött bennünk nevelési tanácsadóba, mert azt mondja, jobb ha megnézik, mert nem tudja hova tenni a viselkedését!
Most hirtelen ennyi jutott eszembe, amit szerettem volna még leírni! Március 27-én megyek én egyedül a tanácsadóba, majd április 14-én kisfiammal kell mennem!
Köszönöm válaszát előre is! Tünde
Nagyon szépen köszönöm a válaszát, illetve azt, hogy időt szánt rá, értékeltem is és hasznosnak találtam, külön köszönet, hogy nem egy sorban válaszolt a kérdésemre, mint ez előtt egy másik szakértő!
Kérdéseire válaszolva kisfiamnak már voltak szobatiszta periódusai, sőt két hét éjszakai szobatisztasággal kezdte, ekkor vettük le róla a pelust, ezt követően volt több hétig is szobatiszta, de úgy történik a dolog, hogy ez változó, most éppen megint az, vannak olyan napok, amikor meg nem! A pisi már többször van a biliben, inkább a kakival van gondunk, azt leginkább a pelusba szereti!
Két testvére van, egy 6,5 éves és egy 2 éves! 2 év különbség van a legkisebb és közte, és valóban két éves koráig ő nagyon nyugodt gyerek volt, amikor a kistestvére megszületett, lett egy kicsit más! Anyásabb is lett, dühkitörései is vannak többször, minden ok nélkül, pár percig tartanak, majd mintha nem történt volna semmi, elmúlnak!
Volt egy olyan eset, hogy 2,5-3 éves kora körül, amikor a picit szoptattam a házban anyósoméknál, ő lent maradt velük az udvaron, a férjem a nagyobbik fiammal elmentek - ezt én nem tudtam -, és hatalmas ordításra lettem figyelmes, lerohantam a picivel és úgy sírt, majdnem hányt, remegett a kisfiam! Anyósom azt mondta, hogy nem történt semmi, magától kezdett el sírni, mondtam, hogy még soha nem csinált ilyet! Két héttel később mentünk újra, akkor feltűnt, hogy nem akar az apósommal kapcsolatot, nem fogja meg a kezét, elhárítja! Ő akkor bevallotta, hogy nem merte mondtani, de két héttel ezelőtt történt az, hogy ő megfogta, betette a bicikli hátsó ülésébe és elvitte, igaz csak a szomszéd utcába, a madaraknak eleséget venni, de kisfiam végig ordította az utat és utána, amikor hazajöttek! Akkor értettem meg, hogy talán valami traumának élte meg ezt a dolgot, soha nem volt még tőlünk távol, és talán megijedhetett, hogy elvitte és nem lát bennünk többet, vagy nem tudom elképzelni! Ön mit gondol erről?
Most a 4 éves státusz vizsgálatkor is teljesen ki volt kelve magából a kisfiam, nem működött együtt sem a védőnővel, sem az orvossal, ezért a doktor úr elküldött bennünk nevelési tanácsadóba, mert azt mondja, jobb ha megnézik, mert nem tudja hova tenni a viselkedését!
Most hirtelen ennyi jutott eszembe, amit szerettem volna még leírni! Március 27-én megyek én egyedül a tanácsadóba, majd április 14-én kisfiammal kell mennem!
Köszönöm válaszát előre is! Tünde
Kedves Tünde!
Örülök, ha válaszom hozzájárulhat ahhoz, hogy megnyugodjon vagy kicsit más szemszögből tekintsen problémájára!
Akkor ezek szerint kisfia próbálkozik, saját tempójában halad is és sikerülget az elengedést, visszatartást szabályoznia. Talán úgy hullámzik, ahogy az ő benső érzései is, lehet, hogy pont a testvérségre válaszul, vagy más rejtőzik a háttérben.
A tesó születése sok változással járhat az ő életében is. Középsőnek lenni sem egyszerű! :-) Lehetséges, hogy bizonyos megnyilvánulásai reakciók az őt ért hatásokra.
Elképzelhető, hogy ő eleve egy érzékenyebb kisfiú.
A nagyszülői élményt nem lehetett egyszerű átélnie! Valószínűleg megijesztette, ahogy a környezetből kikerült, lehet, hogy igényelte volna előtte a megbeszélést, szólást.
Alapvetően nem látok kivetnivalót abban, ha egy négy éves gyerek kiborul, mert valami olyan történik vele, ami számára nehézséget okoz vagy frusztráló. Hogy ezek a kitörések mennyire intenzívek, mennyire "kezelhetőek", hogyan "kezelhetőek", és összességében milyennek látszik a gyermek: jókedélyű, kiegyensúlyozott, stb. segíthet dönteni a következő lépésben.
Kérem, ne érezze kényszernek vagy ijesztőnek a pszichológusi konzultációt vagy a nevelési tanácsadó látogatására szóló javaslatot! Ez nem arról szól, hogy kiderítsék, Ön mit hibázott szülőként, hanem rávilágítást jelenthet egy olyan kérdéskörre, ami Önt is foglalkoztatja és ami segíthet abban, hogy a problémát hatékonyan tudja kezelni önmagában és kisfia felé is.
Szívesen veszem, ha megírja majd, mire jutottak a nevtanban!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2014. 03. 24. 23:24
Örülök, ha válaszom hozzájárulhat ahhoz, hogy megnyugodjon vagy kicsit más szemszögből tekintsen problémájára!
Akkor ezek szerint kisfia próbálkozik, saját tempójában halad is és sikerülget az elengedést, visszatartást szabályoznia. Talán úgy hullámzik, ahogy az ő benső érzései is, lehet, hogy pont a testvérségre válaszul, vagy más rejtőzik a háttérben.
A tesó születése sok változással járhat az ő életében is. Középsőnek lenni sem egyszerű! :-) Lehetséges, hogy bizonyos megnyilvánulásai reakciók az őt ért hatásokra.
Elképzelhető, hogy ő eleve egy érzékenyebb kisfiú.
A nagyszülői élményt nem lehetett egyszerű átélnie! Valószínűleg megijesztette, ahogy a környezetből kikerült, lehet, hogy igényelte volna előtte a megbeszélést, szólást.
Alapvetően nem látok kivetnivalót abban, ha egy négy éves gyerek kiborul, mert valami olyan történik vele, ami számára nehézséget okoz vagy frusztráló. Hogy ezek a kitörések mennyire intenzívek, mennyire "kezelhetőek", hogyan "kezelhetőek", és összességében milyennek látszik a gyermek: jókedélyű, kiegyensúlyozott, stb. segíthet dönteni a következő lépésben.
Kérem, ne érezze kényszernek vagy ijesztőnek a pszichológusi konzultációt vagy a nevelési tanácsadó látogatására szóló javaslatot! Ez nem arról szól, hogy kiderítsék, Ön mit hibázott szülőként, hanem rávilágítást jelenthet egy olyan kérdéskörre, ami Önt is foglalkoztatja és ami segíthet abban, hogy a problémát hatékonyan tudja kezelni önmagában és kisfia felé is.
Szívesen veszem, ha megírja majd, mire jutottak a nevtanban!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2014. 03. 24. 23:24
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Andrea!
Tegnap írtam már Önnek, de sajnos nem látom a kérdések között és válasz sem érkezett, pedig elküldtem, azt írta ki nekem, hogy az üzenetet továbbítottuk!
Akkor leírnám még egyszer a problémánkat, mert a tegnapi kérdésem sajnos nem érkezett meg Önhöz!
A szobatisztaságra szoktatással lenne problémánk! Középső kisfiam 4 éves lesz márciusban és sajnos még nem szobatiszta. Mindent kipróbáltunk már úgy érzem, amit tanácsot kaptunk a gyermekorvostól, védőnőtől, az interneten olvastunk róla, de nem akar működni nálunk és nem tudom, hogy mi lehet az oka!
A bilire is ráül, WC-re is, ezzel nincs gond, de inkább szórakozik rajta, nem a dolgát végzi, utána a pelusba végzi el a dolgát! Egy hétig nem volt pelusa, csak bugyiztunk, de sajnos akkor minden szívfájdalom nélkül belepisilt és belekakilt a bugyiba.
Párszor sikerült neki a bilibe is, akkor nagyon megpuszilgattuk, megdícsértük, büszke is volt magára, azt láttam rajta.
Viszont utána megint kérte a pelust, visszaadtuk és mostanában már csak abba végzi a dolgát, bilibe nagyon ritkán. Nem tudom még mit lehetne tenni, hogy sikerüljön. Pedig okos, értelmes, tudja ő, hogy csak bilibe szabad, mert minden nap többször magától el is mondja, de még sem teszi!
A gyermekorvos már pszichológust javasolt, de igazából nem tudom elképzelni, hogy miben és hogyan tudna ő segíteni, ezért szeretném a véleményét, tanácsát kérni, hogy tudunk-e még valamit tenni, hogy most már sikerüljön! Az első gyermekkel nem volt ilyen gond, ő 2 nap alatt szobatiszta lett. Az a baj, hogy az óvodába is már háromszor mondtam le az időpontot, hogy megy, most a legutolsó szeptember lesz és akkor már 4,5 éves lesz!
Kérem adjon tanácsot nekem!
Köszönettel, tisztelettel: Tünde
Tegnap írtam már Önnek, de sajnos nem látom a kérdések között és válasz sem érkezett, pedig elküldtem, azt írta ki nekem, hogy az üzenetet továbbítottuk!
Akkor leírnám még egyszer a problémánkat, mert a tegnapi kérdésem sajnos nem érkezett meg Önhöz!
A szobatisztaságra szoktatással lenne problémánk! Középső kisfiam 4 éves lesz márciusban és sajnos még nem szobatiszta. Mindent kipróbáltunk már úgy érzem, amit tanácsot kaptunk a gyermekorvostól, védőnőtől, az interneten olvastunk róla, de nem akar működni nálunk és nem tudom, hogy mi lehet az oka!
A bilire is ráül, WC-re is, ezzel nincs gond, de inkább szórakozik rajta, nem a dolgát végzi, utána a pelusba végzi el a dolgát! Egy hétig nem volt pelusa, csak bugyiztunk, de sajnos akkor minden szívfájdalom nélkül belepisilt és belekakilt a bugyiba.
Párszor sikerült neki a bilibe is, akkor nagyon megpuszilgattuk, megdícsértük, büszke is volt magára, azt láttam rajta.
Viszont utána megint kérte a pelust, visszaadtuk és mostanában már csak abba végzi a dolgát, bilibe nagyon ritkán. Nem tudom még mit lehetne tenni, hogy sikerüljön. Pedig okos, értelmes, tudja ő, hogy csak bilibe szabad, mert minden nap többször magától el is mondja, de még sem teszi!
A gyermekorvos már pszichológust javasolt, de igazából nem tudom elképzelni, hogy miben és hogyan tudna ő segíteni, ezért szeretném a véleményét, tanácsát kérni, hogy tudunk-e még valamit tenni, hogy most már sikerüljön! Az első gyermekkel nem volt ilyen gond, ő 2 nap alatt szobatiszta lett. Az a baj, hogy az óvodába is már háromszor mondtam le az időpontot, hogy megy, most a legutolsó szeptember lesz és akkor már 4,5 éves lesz!
Kérem adjon tanácsot nekem!
Köszönettel, tisztelettel: Tünde
Kedves Tünde!
Kérdése hozzám érkezett, remélem, nem bánja, ha én vàlaszolok!
Mikor kezdték el a szobatisztasággal való próbálkozást és hogyan? Volt-e már szobatiszta periódusa kisfiának? Ha jól értem, van kistesója is, ő mennyi idős, mekkora korkülönbség van köztük? AMikor pisil vagy kakil, azt érzi, szól, hogy kell és azt a pelusba végzi? Tehát tud visszatartani és elengedni?
Leveléből azt érzem, Ön nagyon feszült ettől a helyzettől. Talán a könyvekben, interneten olvasottak is abban erősítették meg, hogy ez a dolog "nem normális", már régen szobatisztának kéne lennie a kisfiúnak. Ezt elhamarkodott volna kijelenteni. Minden gyermek máskor érik meg dolgokra teljesen.
Érdemes lehet átbgondolni, miért okoz ez Önben nagy feszültséget és mit érez pontosan a helyzet kapcsán? Dühös? Kire? Kisfiàra, saját magára?
Ha kisfia tudja akaratlagosan működtetni záróizmait, akkor az már szobatisztaságnak minősül és gyakorlatilag mindegy, hová végzi a dolgát, pelenkába vagy bilibe.
Ha fizikálisan minden rendben van, magam is elgondolkodnék lelki összetevőkön, de nem azért, mert úgy érzem, meg kéne szüntetni egy problémát. Bármilyen változás, feszültség, frusztráció megnyilvánulhat az evési, alvási és ürítési szokásokon. Szerintem pl. nem elhanyagolandó a testvérke születése.
Az is fontos lehet, hogy jelen helyzetért ne hibáztassa kisfiát! Tulajdonképp az ürítés egy természetes dolog, sem dicséret, sem bünti(szidás) nem járna a nyomában. Talán érdemes volna egy picit kevesebb figyelmet fordítani erre az ügyre és kisfiával egyéb módokon kapcsolódni. Lehetőséget adni, hogy játékban élje ki érzéseit. Gyurmázás, rajzolàs, szabadjátékok, mind nagyon jó eszközök, ahogy az elvárásoktól mentes, kötetlen és felhőtlen együttlétek is..
Mindkettejüknek megterhelő lehet ez a fajta feszültség, amit ez a helyzet generál.
Most jön a nyári időszak, remek lehetőség ez is.
A leendő óvónőkkel próbàlt már beszélni erről a dologról? Sokszor, a társak hatására szinte pillanatok alatt beérik a folyamat.
Nagyon nehéz lehet ezt Önnek megélnie, főleg, hogy nagyobb gyermekével más tapasztalásai vannak. De sokszor a következő gyerekek sok újdonsággal ismertetik meg a szüleiket, nagyon eltérőek lehetnek a testvérkék.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2014. 03. 23. 23:28
Kérdése hozzám érkezett, remélem, nem bánja, ha én vàlaszolok!
Mikor kezdték el a szobatisztasággal való próbálkozást és hogyan? Volt-e már szobatiszta periódusa kisfiának? Ha jól értem, van kistesója is, ő mennyi idős, mekkora korkülönbség van köztük? AMikor pisil vagy kakil, azt érzi, szól, hogy kell és azt a pelusba végzi? Tehát tud visszatartani és elengedni?
Leveléből azt érzem, Ön nagyon feszült ettől a helyzettől. Talán a könyvekben, interneten olvasottak is abban erősítették meg, hogy ez a dolog "nem normális", már régen szobatisztának kéne lennie a kisfiúnak. Ezt elhamarkodott volna kijelenteni. Minden gyermek máskor érik meg dolgokra teljesen.
Érdemes lehet átbgondolni, miért okoz ez Önben nagy feszültséget és mit érez pontosan a helyzet kapcsán? Dühös? Kire? Kisfiàra, saját magára?
Ha kisfia tudja akaratlagosan működtetni záróizmait, akkor az már szobatisztaságnak minősül és gyakorlatilag mindegy, hová végzi a dolgát, pelenkába vagy bilibe.
Ha fizikálisan minden rendben van, magam is elgondolkodnék lelki összetevőkön, de nem azért, mert úgy érzem, meg kéne szüntetni egy problémát. Bármilyen változás, feszültség, frusztráció megnyilvánulhat az evési, alvási és ürítési szokásokon. Szerintem pl. nem elhanyagolandó a testvérke születése.
Az is fontos lehet, hogy jelen helyzetért ne hibáztassa kisfiát! Tulajdonképp az ürítés egy természetes dolog, sem dicséret, sem bünti(szidás) nem járna a nyomában. Talán érdemes volna egy picit kevesebb figyelmet fordítani erre az ügyre és kisfiával egyéb módokon kapcsolódni. Lehetőséget adni, hogy játékban élje ki érzéseit. Gyurmázás, rajzolàs, szabadjátékok, mind nagyon jó eszközök, ahogy az elvárásoktól mentes, kötetlen és felhőtlen együttlétek is..
Mindkettejüknek megterhelő lehet ez a fajta feszültség, amit ez a helyzet generál.
Most jön a nyári időszak, remek lehetőség ez is.
A leendő óvónőkkel próbàlt már beszélni erről a dologról? Sokszor, a társak hatására szinte pillanatok alatt beérik a folyamat.
Nagyon nehéz lehet ezt Önnek megélnie, főleg, hogy nagyobb gyermekével más tapasztalásai vannak. De sokszor a következő gyerekek sok újdonsággal ismertetik meg a szüleiket, nagyon eltérőek lehetnek a testvérkék.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2014. 03. 23. 23:28
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Andrea!
Kisfiam Máté 2 hónap múlva lesz 3 éves. Az óvodáskori bekakilással küszködünk. Szeptemberben elkezdtük az óvodát azóta szinte mindennap bekakil ott is itthon is. Talán az lehet a baj, hogy még nem elég érett, vagy valamilyen trauma, ami lehet, mert az édesapja 9 hónap távollét után most nem olyan régen jött haza. Légyszives segíts hagyan és milyen módon lehetne a kisfiam teljesen szobatiszta.
Segítségedet előre is köszönöm.
Kisfiam Máté 2 hónap múlva lesz 3 éves. Az óvodáskori bekakilással küszködünk. Szeptemberben elkezdtük az óvodát azóta szinte mindennap bekakil ott is itthon is. Talán az lehet a baj, hogy még nem elég érett, vagy valamilyen trauma, ami lehet, mert az édesapja 9 hónap távollét után most nem olyan régen jött haza. Légyszives segíts hagyan és milyen módon lehetne a kisfiam teljesen szobatiszta.
Segítségedet előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Először érdemes volna a lehetséges fizikai okokat kizárni és ha ezen a téren minden rendben van, akkor tovább gondolkodni a pszichés lehetséges okokon.
Elképzelhető, hogy túl megterhelő volt számára az ovi kezdés, nehezebben megy számára a beszokás illetve az édesapa hiánya is nehezíthette számára a hétköznapokat, nehezen birkózhatott meg ezekkel a történésekkel.
Ha a lelki összetevők kerülnek előtérbe (nem a fizikai ok), akkor egyeztetve az óvónőkkel és mérlegelve saját lehetőségeiket, érdemes dönteni a továbbiakról, mi az, ami kisfiuk számára a legjobban támogatható megoldás.
Szeretettel ajánlom itt, az oldalon megtalálható két óvodapedagógus hölgyet, biztosan tudnak munkájuk során szerzett, így saját tapasztalatból származó segítséget adni a megoldás felé vezető úthoz!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2014. 01. 20. 18:04
Először érdemes volna a lehetséges fizikai okokat kizárni és ha ezen a téren minden rendben van, akkor tovább gondolkodni a pszichés lehetséges okokon.
Elképzelhető, hogy túl megterhelő volt számára az ovi kezdés, nehezebben megy számára a beszokás illetve az édesapa hiánya is nehezíthette számára a hétköznapokat, nehezen birkózhatott meg ezekkel a történésekkel.
Ha a lelki összetevők kerülnek előtérbe (nem a fizikai ok), akkor egyeztetve az óvónőkkel és mérlegelve saját lehetőségeiket, érdemes dönteni a továbbiakról, mi az, ami kisfiuk számára a legjobban támogatható megoldás.
Szeretettel ajánlom itt, az oldalon megtalálható két óvodapedagógus hölgyet, biztosan tudnak munkájuk során szerzett, így saját tapasztalatból származó segítséget adni a megoldás felé vezető úthoz!
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2014. 01. 20. 18:04
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Andrea!
A kisfiam 2,5 éves és kb. 2 éves korában ami aug. 4-én volt a nappali pelenkát el tudtuk hagyni. A nyár nekünk ideális volt hogy leszokjunk a nappali pelusról. Majd most kb. 2 hónapja leszoktunk a du.-ni pelusról is. Ami kb. 2 nap alatt megszoktuk hogy nincs pelus és nem is pisil be délben. Az éjszakai pelenka az még van és tavaszig biztos marad is. A múlt héten volt megfázva, de komolyabb baja nem volt. De sajnos most egy 3 napja ismét bepisil meg bekakil a gyatyába és nem szól. Pedig előtte mindig szépen szólt hogy anya pisilni vagy kakilni kell és mentünk a wc-re. Most viszont nem szól csak egyszerűen bepisil vagy bekakil.Nagyon akaratos és dacos kisfiú. Itthon csak anyával csinál mindent , de a mamáknál is szívesen elvan. Amúgy egy kiengyensúlyozott kisfiú.
Mit tudok tenni, hogy megint szobatiszta legyen?
Válaszát köszönömj!
A kisfiam 2,5 éves és kb. 2 éves korában ami aug. 4-én volt a nappali pelenkát el tudtuk hagyni. A nyár nekünk ideális volt hogy leszokjunk a nappali pelusról. Majd most kb. 2 hónapja leszoktunk a du.-ni pelusról is. Ami kb. 2 nap alatt megszoktuk hogy nincs pelus és nem is pisil be délben. Az éjszakai pelenka az még van és tavaszig biztos marad is. A múlt héten volt megfázva, de komolyabb baja nem volt. De sajnos most egy 3 napja ismét bepisil meg bekakil a gyatyába és nem szól. Pedig előtte mindig szépen szólt hogy anya pisilni vagy kakilni kell és mentünk a wc-re. Most viszont nem szól csak egyszerűen bepisil vagy bekakil.Nagyon akaratos és dacos kisfiú. Itthon csak anyával csinál mindent , de a mamáknál is szívesen elvan. Amúgy egy kiengyensúlyozott kisfiú.
Mit tudok tenni, hogy megint szobatiszta legyen?
Válaszát köszönömj!
Kedves Kérdező!
Ha egy már szobatiszta gyermek újra bepisil(kakil), először mindig a fizikai okot érdemes kizárni.
Ha ezen a téren minden rendben van, akkor érdemes lehet elgondolkodni az egyéb okokon.
A szobatisztaságra szoktatás hogyan és mikortól zajlott? Történt-e valami változás: költözés, kistestvér érkezése (akár egyelőre várandósság szintjén), betegség, feszültség a családban, közösségbe járás kezdete, stb.?
Hogyan reagálnak egy-egy "balesetre"?
A dacosság és akaratosság hogyan és mikben nyilvánul meg?
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2014. 01. 20. 17:53
Ha egy már szobatiszta gyermek újra bepisil(kakil), először mindig a fizikai okot érdemes kizárni.
Ha ezen a téren minden rendben van, akkor érdemes lehet elgondolkodni az egyéb okokon.
A szobatisztaságra szoktatás hogyan és mikortól zajlott? Történt-e valami változás: költözés, kistestvér érkezése (akár egyelőre várandósság szintjén), betegség, feszültség a családban, közösségbe járás kezdete, stb.?
Hogyan reagálnak egy-egy "balesetre"?
A dacosság és akaratosság hogyan és mikben nyilvánul meg?
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2014. 01. 20. 17:53
Olvasói értékelés: 5 / 5
Tisztelt Doktornő! Kisfiam 2 évet töltött augusztusba,mindjárt 3 honapja szobatiszta.4 napja nappal bepisil és nem szol,eddig nagyon ügyesen szolt ha pisi van.Még anyatejes és probáljuk elsönként délután kivenni a cicit igy reggel megy a nagymamához a nagyobbik fiam aki 4 és fél éves megy napközibe , nagyon szereti nagymamát csak elalváskor van baj,1 orát sir mig kifárad és elalszik.A bepisilés oka lehet,hogy cici nélkül kell elaludjon? Köszönöm.
Kedves Kérdező!
A Szobatisztaság tartóssága egy folyamat eredménye, az eleje még bizonytalanabb lehet, aztán egyre inkább stabilnak bizonyul.
Egy két éves gyereknél nem hiszem, hogy nagy problémát jelezne az alkalmankénti bepisilés. Ám ha ez a jelenség tartósnak bizonyulna, első körben fizikálkis kivizsgálást javasolnék.
Szeretné elválasztani kisfiát és ezt a delutáni cicizés abbahagyásával kezdte el? Ezzel egy időbe esett a bepisilés kezdete is?
Nagyon jó, hogy kisfia szopizhat még, minden bizonnyal rengeteg pozitívumot kap ezáltal, ami segíti őt a mindennapokban! Az is nagyon jó, hogy olyannal lehet napközben, olyan vigyáz rá, akit ismer és szeret, van hozzá kötődése. Az, hogy az alvás nehézkesen megy, természetes lehet, főleg, ha a délutáni szopizás elhagyása rögtön egybe esett az anya nélküli alvással is.
Nagymamával hogyan alszik el a kisfiú? Érdemes lehet a testközelséget, ringatást, dúdolgatást megkapni a nagyitól is, így könnyebb lehet átvészelni a kritikus időszakot.
Aztán, ha újra együtt vannak és sok ölelés, testkontaktus működik, feldolgozhatóbbá válhat az elválás. Ha ez meg szopival is kiegészülhet, igazi megkoronázása lehet az együttlétnek. De a lényeg a testkontaktus, az egymásra figyelés.
Az is lehet, hogy ennek a folyamatnak a feldolgozása a szobatisztaság folyamatát is befolyásolja, de ebben a korban még háttér történések nélkül is elófordulhatnak ilyen jellegű "balesetek". Amit érdemes figyelni: a tartóssága a dolognak, egyéb aggasztónak látott jelek felfedezhetők-e a gyermeken, milyen az összkép a gyermekről, változik-e bármilyen irányban a folyamat vagy megreked?
Önök hogyan reagálják le az ilyen bepisilős alkalmakat?
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2013. 09. 30. 23:22
A Szobatisztaság tartóssága egy folyamat eredménye, az eleje még bizonytalanabb lehet, aztán egyre inkább stabilnak bizonyul.
Egy két éves gyereknél nem hiszem, hogy nagy problémát jelezne az alkalmankénti bepisilés. Ám ha ez a jelenség tartósnak bizonyulna, első körben fizikálkis kivizsgálást javasolnék.
Szeretné elválasztani kisfiát és ezt a delutáni cicizés abbahagyásával kezdte el? Ezzel egy időbe esett a bepisilés kezdete is?
Nagyon jó, hogy kisfia szopizhat még, minden bizonnyal rengeteg pozitívumot kap ezáltal, ami segíti őt a mindennapokban! Az is nagyon jó, hogy olyannal lehet napközben, olyan vigyáz rá, akit ismer és szeret, van hozzá kötődése. Az, hogy az alvás nehézkesen megy, természetes lehet, főleg, ha a délutáni szopizás elhagyása rögtön egybe esett az anya nélküli alvással is.
Nagymamával hogyan alszik el a kisfiú? Érdemes lehet a testközelséget, ringatást, dúdolgatást megkapni a nagyitól is, így könnyebb lehet átvészelni a kritikus időszakot.
Aztán, ha újra együtt vannak és sok ölelés, testkontaktus működik, feldolgozhatóbbá válhat az elválás. Ha ez meg szopival is kiegészülhet, igazi megkoronázása lehet az együttlétnek. De a lényeg a testkontaktus, az egymásra figyelés.
Az is lehet, hogy ennek a folyamatnak a feldolgozása a szobatisztaság folyamatát is befolyásolja, de ebben a korban még háttér történések nélkül is elófordulhatnak ilyen jellegű "balesetek". Amit érdemes figyelni: a tartóssága a dolognak, egyéb aggasztónak látott jelek felfedezhetők-e a gyermeken, milyen az összkép a gyermekről, változik-e bármilyen irányban a folyamat vagy megreked?
Önök hogyan reagálják le az ilyen bepisilős alkalmakat?
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2013. 09. 30. 23:22
Olvasói értékelés: 5 / 5
Szia Andrea!
Kis fiam októberbe volt 5 éves és este még bebisil,aza gond hogy még nappal is ,d csak időközönként mert van mikor egy két hónapig nappal nem pisilbe és még az az érdekes amivel másoknál még ilyennel nem találkztam cak az ellenkezőjánél ,nálunk itton pisil be oviba nem igazán esetleg volt pl hogy alváskor de az csak 2 szer talán,de mihest haza érűnk bepisil hiába küldőm el ritka ha elmegy oisilni ,azt feleli nem kel neki aztán észreveszem, hogy vizes a nadrágja,vizelet vizsgálat volt nincs nála gond,és az orvos azt monta pszihés oka van,nem tudok mire gondolni ,de most költöztünk ellőte már kezdet nappali szobatisztasága helyre jönni de az újj helyen vissza eset én még azt vettem észre ha kicsit megvan fázva akkor van inkább hogy be pisil de az is csak itthon máshol nem,lehet hogy itthon elengedi magát? Kérem adjon tanácsot
Kis fiam októberbe volt 5 éves és este még bebisil,aza gond hogy még nappal is ,d csak időközönként mert van mikor egy két hónapig nappal nem pisilbe és még az az érdekes amivel másoknál még ilyennel nem találkztam cak az ellenkezőjánél ,nálunk itton pisil be oviba nem igazán esetleg volt pl hogy alváskor de az csak 2 szer talán,de mihest haza érűnk bepisil hiába küldőm el ritka ha elmegy oisilni ,azt feleli nem kel neki aztán észreveszem, hogy vizes a nadrágja,vizelet vizsgálat volt nincs nála gond,és az orvos azt monta pszihés oka van,nem tudok mire gondolni ,de most költöztünk ellőte már kezdet nappali szobatisztasága helyre jönni de az újj helyen vissza eset én még azt vettem észre ha kicsit megvan fázva akkor van inkább hogy be pisil de az is csak itthon máshol nem,lehet hogy itthon elengedi magát? Kérem adjon tanácsot
Kedves Kérdező!
"Szabály szerint" öt éves korig a bepisilés nem kóros forma. Más elbírálás alá esik, ha már volt megbízhatóan "száraz" időszaka és újra fennáll a bepisilés.
Mint írta, költözés körül újra előjött. Igen, a lelki terhelések néha ilyen "tünetekben" is megmutatkozhatnak.
Az jó, hogy az orvosi vizsgálaton mindent rendben találtak!
A szobatisztaság kialakulása kisfiánál milyen folyamat volt, hogyan kezdődött és mikor? Milyen rendszeresek a bepisilések és főleg éjjelre korlátozódnak és csak néha nappal is? Viselkedésén, kedélyén találtak rajta változást? Mennyi folyadékot iszik? Milyen sűrűn pisil? Ha bepisil, milyen reakciókkal találkozik az Önök illetve óvónők részéről? Mikor bepisil, kisfia hogyan reagál? Az egész pisi "bemegy" vagy ha kezdődik a folyamat, elmegy WC-re?
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2013. 04. 23. 23:05
"Szabály szerint" öt éves korig a bepisilés nem kóros forma. Más elbírálás alá esik, ha már volt megbízhatóan "száraz" időszaka és újra fennáll a bepisilés.
Mint írta, költözés körül újra előjött. Igen, a lelki terhelések néha ilyen "tünetekben" is megmutatkozhatnak.
Az jó, hogy az orvosi vizsgálaton mindent rendben találtak!
A szobatisztaság kialakulása kisfiánál milyen folyamat volt, hogyan kezdődött és mikor? Milyen rendszeresek a bepisilések és főleg éjjelre korlátozódnak és csak néha nappal is? Viselkedésén, kedélyén találtak rajta változást? Mennyi folyadékot iszik? Milyen sűrűn pisil? Ha bepisil, milyen reakciókkal találkozik az Önök illetve óvónők részéről? Mikor bepisil, kisfia hogyan reagál? Az egész pisi "bemegy" vagy ha kezdődik a folyamat, elmegy WC-re?
Üdvözlettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2013. 04. 23. 23:05
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözlöm én azzal a problémával fordulnék önhöz hogy van egy 2 és féléves kislányom akit sikerült már lassan egy másfél éve leszoktatni a pelusról eleinte nagyon sokszor bepisilt nappalis este is de a nappali bepisilésről leszokott assztán úgy ahogy leszokott az esti bepisilésről de egy jó ideje előfordul szinte minden nap egy két nappali bepisilés de este egyáltalán nem szól hanem szinte minden este bepisil de van amikor este alvás közben felkeltem és úgy pisil akkor nem pisil be !
A délutáni alvás során is be szokott pisilni mitévő legyek ?
Ő 1 éves korában szív műtéten esett át nem tudom hogy ez közre játszik e ?
A Másik meg az hogy a cumis üvegről is leszoktunk már régen de meg született az unokatestvére és mindig elveszi az üvegét és abból iszik és ha elveszem tőle akkor nagyon sír vagy ha reggel meg látja nála az üveget sír hogy neki is kell benne tejcsi meg meg nyugtatja de ha nem adom oda képes órákig érte sírni mi tévő legyek mert már örültem hogy leszokott mert tönkre is ment tőle a foga erre vissza akar rá szokni ?!
A másik gondom meg az ha valami rosszat csinál akkor a sarokba szoktam állítani 2 percre és nem szolok hozzá de ö sír és erre bepisil eszt a mocert már nem alkalmazom mert úgy gondolom hogy ez így nem jó mit tegyek várom segitségét !
Üdvözletem !
Kedves Anyuka!
Ha jól számolom, egy éves kora körül kezdte a szobatisztaságra szoktatást. Ez egy időben volt a szívműtéttel? Hogyan történt a pelusról leszoktatás? Most Ön hogyan reagál a bepisilésre? Vannak olyan időszakok, mikor a kislánya nem pisil be? Hogyan jelzi, ha pisilnie kell? Kakilni hová szokott? És pisilni?Alapvetően a szobatisztaság kialakulása idegrendszeri érettség függvénye. Amikor a gyermek képes az akaratlagos visszatartásra és elengedésre, önmagától képes a záróizmai működtetésére, akkor létrejön a szobatisztaság állapota. Ez 1,5-2 éves kor körül jön el, és természetesen a folyamat része az is, ahogy a gyerek ráérez szükségletére,a teste működésére, tehát a kezdeti "balesetek" beleférnek.
A cumisuveggel kapcsolatban: hogyan hagyták el anno a cmisüveget/cumit?
Mivel szokta megnyugtatni kislányát?
Mit jelent, hogy kislánya rosszat csinál? Én személy szerint nem szoktam javasolni a büntetést, hosszútávon, mélységében nem tartom célravezetőnek, és Ön is azt tapasztalta, hogy nem a jó megoldás. A határok kijelölése és emellett a szülői példamutatas viszont nagyon is célrevezető tud lenni! Amibe belefér az is, hogy Anya néha lehet dühös, fáradt, stb.hisz Anya is ember. A határok kijelölése minden családnál egyedi, eltérő, hol miket szabad. Kislánya pont abban az életkorban van, mikor keresi a határokat, figyeli, meddig mehet el. Fontos, hogy nagy mozgástere legyen (fizikálisan és lelkileg egyaránt), hogy legyenek választasi lehetőségei, és kapjon jó sok testközelséget, biztatást, önállóságot. Persze nem megúszható, hogy néha dacoljon, dühös legyen, de ez is olyan emberi érzés, mint az öröm, boldogság. Tehát határok kijelölése, szabadság, önállóság maximális biztonságot nyújtva és rengeteg türelem : ezt tanacsolom szívből! Nehéz út néha, de megéri! :-)
Szeretettel:
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Helló!
9 éves a kisfiam kb.:2-3 hete bekakil.Megkérdeztem nem érzi amikor jönn azt mondta de akkor...azt mondta unja nem akarja félbe szakítani a filmet vagy épp a játékot!!Mit csináljak hogy ezt befejezze??
Köszönettel.:Brigi
9 éves a kisfiam kb.:2-3 hete bekakil.Megkérdeztem nem érzi amikor jönn azt mondta de akkor...azt mondta unja nem akarja félbe szakítani a filmet vagy épp a játékot!!Mit csináljak hogy ezt befejezze??
Köszönettel.:Brigi
Kedves Brigi!
Elsősorban egy gyermekorvosi kivizsgálást javaslok! Kisfiaának nem volt véletlenül székrekedése ezelőtt?
Ha a vizsgálat nem mutat fizikai eltérést, érdemes utánajárni a lelki háttérnek!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2012. 09. 13. 09:19
Elsősorban egy gyermekorvosi kivizsgálást javaslok! Kisfiaának nem volt véletlenül székrekedése ezelőtt?
Ha a vizsgálat nem mutat fizikai eltérést, érdemes utánajárni a lelki háttérnek!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2012. 09. 13. 09:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
jónapot !
A kérdésem az lenne van egy 3és fél éves neveltfiam .de nem hajlandó bilibe wcézni, nem beszél ,nem tud egyedül öltözni ,tehát egyedül semmit.7 hónapja születet meg a huga de az elött se tudot töbet voltunk vele a petöbe de ott azt mondták az apjának hogy semmi baja csak dackorszak !a kérdésem mit tudnék vele kezdeni?pl oviba se feték fel
A kérdésem az lenne van egy 3és fél éves neveltfiam .de nem hajlandó bilibe wcézni, nem beszél ,nem tud egyedül öltözni ,tehát egyedül semmit.7 hónapja születet meg a huga de az elött se tudot töbet voltunk vele a petöbe de ott azt mondták az apjának hogy semmi baja csak dackorszak !a kérdésem mit tudnék vele kezdeni?pl oviba se feték fel
Kedves Kérdező!
Kicsit kevés az információm, jó volna pontosabban tudnom a helyzetről. Pl. a `nem beszél` azt jelenti, hogy egy szót sem szól, de ki tudja fejezni magát vagy nem s beszél és nem is tudja kifejezni-megértetni magát?
A `nem hajlandó bilibe végezni a dolgát` azt jelenti, hogy visszatartani tud, de inkább a pelenkát szereti, vagy nem képes az elengedésre és visszatartasra?
Az egyedül öltözésre, próbálásra nem érez vágyat, meg sem kísérli?
Alapvetően milyen a kisfiú hangulata, érzelmeit hogyan fejezi ki, milyen a kapcsolatuk? A világ felfedezésével hogy áll a kisfiú, milyen volt pici korában? Mióta érzi Ön, hogy probléma van/lehet?
A dackorszak azt jelenti, hogy a gyermek dühös kitörésekkel reagál a meghúzott határokra, kijelölt keetekre és az is dühíti, hogy nem tudja kifejezni-megértetni magát úgy, ahogy szeretné és nem képes véghez vinni azt egyedül, amit úgy érez, arra pedig képes lenne. Mindent egyedül szeretne csinálni és ha nem sikerül, kitörés lehet belőle.
A testvérféltékenység is kiválthat olyan reakciót, ami egy előző fejlődési szintre való visszaesést eredményez, pl. Újra bepisil, pedig már szobatiszta volt, de szavaiból azt értettem, kisfiuk még nem volt szobatiszta.
Ha úgy erzi szükségesnek és megnyugtatónak, kérje gyermekpszichológus vizsgálatát, szakvéleményét!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2012. 07. 31. 00:18
Kicsit kevés az információm, jó volna pontosabban tudnom a helyzetről. Pl. a `nem beszél` azt jelenti, hogy egy szót sem szól, de ki tudja fejezni magát vagy nem s beszél és nem is tudja kifejezni-megértetni magát?
A `nem hajlandó bilibe végezni a dolgát` azt jelenti, hogy visszatartani tud, de inkább a pelenkát szereti, vagy nem képes az elengedésre és visszatartasra?
Az egyedül öltözésre, próbálásra nem érez vágyat, meg sem kísérli?
Alapvetően milyen a kisfiú hangulata, érzelmeit hogyan fejezi ki, milyen a kapcsolatuk? A világ felfedezésével hogy áll a kisfiú, milyen volt pici korában? Mióta érzi Ön, hogy probléma van/lehet?
A dackorszak azt jelenti, hogy a gyermek dühös kitörésekkel reagál a meghúzott határokra, kijelölt keetekre és az is dühíti, hogy nem tudja kifejezni-megértetni magát úgy, ahogy szeretné és nem képes véghez vinni azt egyedül, amit úgy érez, arra pedig képes lenne. Mindent egyedül szeretne csinálni és ha nem sikerül, kitörés lehet belőle.
A testvérféltékenység is kiválthat olyan reakciót, ami egy előző fejlődési szintre való visszaesést eredményez, pl. Újra bepisil, pedig már szobatiszta volt, de szavaiból azt értettem, kisfiuk még nem volt szobatiszta.
Ha úgy erzi szükségesnek és megnyugtatónak, kérje gyermekpszichológus vizsgálatát, szakvéleményét!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2012. 07. 31. 00:18
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő!
Kisfiam a nyáron lesz 4 éves. Az elmúl 1 évben sajnos háromszor is költöztünk családi problémák és betegségek miatt. A kisfiam ezeket a költözéseket nagyon jól viselte, nem volt semmi probléma. Az óvoda előtt végig otthon voltam vele, nagyon ritkán volt csak a nagyszülőkre bízva és csak az ovi előtti 4 hónapban járt bölcsödébe hosszabb-rövidebb időkre. A bölcsibe azonnal beilleszkedett, gondozónőkkel, dajka nénivel, az igazgatónővel és a társaival is nagyon jól megbarátkozott. 5 kisbarátját mai napig is emlegeti.Már a bölcsödében behívattak az igazgatónőhöz, mert szerintük Bence rendkívül értelmes, korát meghalladóan tudja kifejezni magát, nagy szókinccsel rendelkezik, barátságos, érdeklődő, stb, stb.Jelezték, hogy keressek neki speciális óvodát, de legalábbis olyat, ahol kisebb a csoport létszám, hogy többet tudjanak foglalkozni vele. Az óvodába szeptembertől jár, gyorsan beszokott. Nem panaszkodik,nem sír, ha oviba megyünk, de valami mégsincs rendben. A mai napig csak egyedül játszik, bepisil és bekakil, pedig már szobatiszta volt. A beszoktatás idején, mikor még csak délig hagytam az oviban 4 nagycsoportos bekerítette és csúnyán beszéltek vele illetve folytogatták. A 4 óvonő ezt nem vette észre tőle 3 méterre!!! Én láttam meg az utcáról és rohantam be segíteni neki. Az óvonők álláspontja az,hogy azért nem mutatják be a gyerekeket egymásnak mikor új emberke érkezik a csoportba,azért nem védik meg őket az ilyen támadásoktól, hogy “felkészítsék őket az életre” és “megtanúljanak egyedül érvényesülni”.Azóta nem szívesen viszem Bencét az oviba és ezt érzi is rajtam. Bevallom szívem szerint nem is vinném ezekután, de a családom szerint túl kritikus vagyok és máshol sem lenne ez másként.Nem tudom eldönteni, hogy azzal ártok-e a kisfiamnak,ha megint egy újabb változás elé állítom (óvoda váltás) vagy azzal,ha ide járatom. Szerintem úgyanis az nem normális, hogy egy kiegyensúlyozott, barátságos, mosolygós kisgyermek 7 hónap elteltével egyedül játszik a csoportjában és bepisil, bekakil szinte minden nap. Az óvónők nem értik. szerintük is Bence kimagaslóan értelmes és inteligens kisfiú. (remek a humora, a probléma megoldó készsége, min 200 verset és dalocskát ismer, a naprendszer kialakulásáról és a bolygókról órákat tud beszélni és modellezni őket!!!)DE: ő próbált barátkozni velük, puszit adni, megsimogatni őket, de elküldték!!! próbált játszani a gyerekekkel, de ők nem értik meg amit Bence mond nekik, illetve szétrombolták, amivel épp játszott. Bencus ezt jelezte az óvonéninek, aki azt válaszolta neki, hogy ne árulkodjon,menjen a helyére. Innetől kezdve nem kommunikál az óvonőkkel, csak, ha nagyon muszály. Nem néz az óvonők szemébe, elzárkozik a közös foglalkozásoktól, felesel, hazudik, és nem vállal felelősséget, azt mondja, hogy ő ott sem volt, nem is látta a kérdéses dolgott, stb, stb. Olyan érzésem van, mintha lelencbe adtam volna.
Ahová át tudnám vinni óviba, ott vegyes orosztályú csoportok vannak. Nem tudom, hogy ez megfelelő lenne-e számára. Mindennap kétségek közt vagyok, hogy elengedjem-e oviba és ezt már nem tudom palástolni előtte, lehet, hogy ettől is kialakulhatott benne ez az érzés az ovival kapcsolatban.
Kérem, egyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a szituáiót az óvodával, és a bekakilással kapcsolatban? Az óvonők azt javasolták, hogy szidjam le és vele mosassm ki a piszkos alsóneműjét. (????)
Ön szerint megoldást jelentene az óvodaváltás? Mi a véleménye a vegyes korosztályú csoportokról? Javasolja-e, hogy gyerek-pszichológust is felkeressünk?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Anna
UI: elnézését kérem a helyesirási hibákért,de a jelenlegi billentyűzetemen találomra kell megtalálnom a betűket
Kisfiam a nyáron lesz 4 éves. Az elmúl 1 évben sajnos háromszor is költöztünk családi problémák és betegségek miatt. A kisfiam ezeket a költözéseket nagyon jól viselte, nem volt semmi probléma. Az óvoda előtt végig otthon voltam vele, nagyon ritkán volt csak a nagyszülőkre bízva és csak az ovi előtti 4 hónapban járt bölcsödébe hosszabb-rövidebb időkre. A bölcsibe azonnal beilleszkedett, gondozónőkkel, dajka nénivel, az igazgatónővel és a társaival is nagyon jól megbarátkozott. 5 kisbarátját mai napig is emlegeti.Már a bölcsödében behívattak az igazgatónőhöz, mert szerintük Bence rendkívül értelmes, korát meghalladóan tudja kifejezni magát, nagy szókinccsel rendelkezik, barátságos, érdeklődő, stb, stb.Jelezték, hogy keressek neki speciális óvodát, de legalábbis olyat, ahol kisebb a csoport létszám, hogy többet tudjanak foglalkozni vele. Az óvodába szeptembertől jár, gyorsan beszokott. Nem panaszkodik,nem sír, ha oviba megyünk, de valami mégsincs rendben. A mai napig csak egyedül játszik, bepisil és bekakil, pedig már szobatiszta volt. A beszoktatás idején, mikor még csak délig hagytam az oviban 4 nagycsoportos bekerítette és csúnyán beszéltek vele illetve folytogatták. A 4 óvonő ezt nem vette észre tőle 3 méterre!!! Én láttam meg az utcáról és rohantam be segíteni neki. Az óvonők álláspontja az,hogy azért nem mutatják be a gyerekeket egymásnak mikor új emberke érkezik a csoportba,azért nem védik meg őket az ilyen támadásoktól, hogy “felkészítsék őket az életre” és “megtanúljanak egyedül érvényesülni”.Azóta nem szívesen viszem Bencét az oviba és ezt érzi is rajtam. Bevallom szívem szerint nem is vinném ezekután, de a családom szerint túl kritikus vagyok és máshol sem lenne ez másként.Nem tudom eldönteni, hogy azzal ártok-e a kisfiamnak,ha megint egy újabb változás elé állítom (óvoda váltás) vagy azzal,ha ide járatom. Szerintem úgyanis az nem normális, hogy egy kiegyensúlyozott, barátságos, mosolygós kisgyermek 7 hónap elteltével egyedül játszik a csoportjában és bepisil, bekakil szinte minden nap. Az óvónők nem értik. szerintük is Bence kimagaslóan értelmes és inteligens kisfiú. (remek a humora, a probléma megoldó készsége, min 200 verset és dalocskát ismer, a naprendszer kialakulásáról és a bolygókról órákat tud beszélni és modellezni őket!!!)DE: ő próbált barátkozni velük, puszit adni, megsimogatni őket, de elküldték!!! próbált játszani a gyerekekkel, de ők nem értik meg amit Bence mond nekik, illetve szétrombolták, amivel épp játszott. Bencus ezt jelezte az óvonéninek, aki azt válaszolta neki, hogy ne árulkodjon,menjen a helyére. Innetől kezdve nem kommunikál az óvonőkkel, csak, ha nagyon muszály. Nem néz az óvonők szemébe, elzárkozik a közös foglalkozásoktól, felesel, hazudik, és nem vállal felelősséget, azt mondja, hogy ő ott sem volt, nem is látta a kérdéses dolgott, stb, stb. Olyan érzésem van, mintha lelencbe adtam volna.
Ahová át tudnám vinni óviba, ott vegyes orosztályú csoportok vannak. Nem tudom, hogy ez megfelelő lenne-e számára. Mindennap kétségek közt vagyok, hogy elengedjem-e oviba és ezt már nem tudom palástolni előtte, lehet, hogy ettől is kialakulhatott benne ez az érzés az ovival kapcsolatban.
Kérem, egyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a szituáiót az óvodával, és a bekakilással kapcsolatban? Az óvonők azt javasolták, hogy szidjam le és vele mosassm ki a piszkos alsóneműjét. (????)
Ön szerint megoldást jelentene az óvodaváltás? Mi a véleménye a vegyes korosztályú csoportokról? Javasolja-e, hogy gyerek-pszichológust is felkeressünk?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Anna
UI: elnézését kérem a helyesirási hibákért,de a jelenlegi billentyűzetemen találomra kell megtalálnom a betűket
Kedves Anna!
Sajnos, az Ön kérdése nem teljesen az én területem már, de semmiképp nem szeretném válasz nélkül hagyni Önt!
Érzelmileg felkavart, amit az óvónők hozzáállásáról és "nevelési elveiről" tapasztalt, elfogadhatatlan és érthetetlen, hogy ilyen megtörténhet..
Kisfiával kapcsolatban, a leírás alapján magam is azt érzem, hogy nagyon érett gondolkodású és nagyon okos gyermek, de nem tudom, mennyire képes lazítani, a gyermekekre jellemző fantáziavilágban szárnyalni, elengedni magát. Meg akar-e vajon felelni valamilyen tudattalan, kimondatlan tökéletességnek? Olyan érzésem támadt, hogy teher nyomasztja őt, ami teljesen érthető a leírt tapasztalások után, de a nagyfokú érettsége, "különbözősége" már ezelőtt is jellemezte őt- ha jól értem.
A bepisilés, bekakilás számomra azt jelenti, amit Önnek is: valami nincs a helyén és így nyilvánul meg.
Az lehet, hogy ilyen attrocitás más oviban is megtörténik, de a lényeg, hogy biztonságérzet alakulhasson ki Anyától távol. Tehát jelen esetben az a szomorú, hogy azok a személyek nem álltak ki mellette, akiknek FELADATA és KÖTELESSÉGE biztonságot nyújtani- lelki és fizikai értelemben egyaránt. Azt hiszem, kisfia reakciója teljesen érthető az óvónőkkel szemben és mindenképp érdemes foglalkozni ezzel! Mikor haza mennek, ne beszéltesse, inkább játék formájában jöhessen ki belőle a feszültség, drámajáték, rajzolás, bábozás, szituációs játék és ha szereti a mozgásos játékokat, lehet bokszolni is akár, kergetőzni és közben nagyokat kiabálni, sikítozni.
És az óvónőkkel érdemes lenne elbeszélgetni, ők hogy gondolják ezt, mennyire érzik hatásosnak a "módszerüket", volt-e már hasonló tapasztalatuk, stb. és akár bevonni a vezető óvónőt is.
Kisfia édesapjára számíthat, jelen van az életükben?
Ön számíthat segítségre?
Amit még ajánlok: írja meg történetüket, kérdését a szakértők közt található Márkusné Vörös Ibolyának és/vagy Bischof Jusztinának! Ők mindketten óvodapedagógusok és nagyon meleg szívű, kompetens válaszokkal szoktak szolgálni! Tapasztalataikkal talán közelebb tudják Önt vinni a megoldásukhoz, de remélem, valamicskét én is tudtam segíteni Önnek!
Kívánok erőt, kitartást és hogy megtalálják a megfelelő utat!
Változás esetén szívesen vennék pár sor visszajelzést!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2012. 04. 11. 23:06
Sajnos, az Ön kérdése nem teljesen az én területem már, de semmiképp nem szeretném válasz nélkül hagyni Önt!
Érzelmileg felkavart, amit az óvónők hozzáállásáról és "nevelési elveiről" tapasztalt, elfogadhatatlan és érthetetlen, hogy ilyen megtörténhet..
Kisfiával kapcsolatban, a leírás alapján magam is azt érzem, hogy nagyon érett gondolkodású és nagyon okos gyermek, de nem tudom, mennyire képes lazítani, a gyermekekre jellemző fantáziavilágban szárnyalni, elengedni magát. Meg akar-e vajon felelni valamilyen tudattalan, kimondatlan tökéletességnek? Olyan érzésem támadt, hogy teher nyomasztja őt, ami teljesen érthető a leírt tapasztalások után, de a nagyfokú érettsége, "különbözősége" már ezelőtt is jellemezte őt- ha jól értem.
A bepisilés, bekakilás számomra azt jelenti, amit Önnek is: valami nincs a helyén és így nyilvánul meg.
Az lehet, hogy ilyen attrocitás más oviban is megtörténik, de a lényeg, hogy biztonságérzet alakulhasson ki Anyától távol. Tehát jelen esetben az a szomorú, hogy azok a személyek nem álltak ki mellette, akiknek FELADATA és KÖTELESSÉGE biztonságot nyújtani- lelki és fizikai értelemben egyaránt. Azt hiszem, kisfia reakciója teljesen érthető az óvónőkkel szemben és mindenképp érdemes foglalkozni ezzel! Mikor haza mennek, ne beszéltesse, inkább játék formájában jöhessen ki belőle a feszültség, drámajáték, rajzolás, bábozás, szituációs játék és ha szereti a mozgásos játékokat, lehet bokszolni is akár, kergetőzni és közben nagyokat kiabálni, sikítozni.
És az óvónőkkel érdemes lenne elbeszélgetni, ők hogy gondolják ezt, mennyire érzik hatásosnak a "módszerüket", volt-e már hasonló tapasztalatuk, stb. és akár bevonni a vezető óvónőt is.
Kisfia édesapjára számíthat, jelen van az életükben?
Ön számíthat segítségre?
Amit még ajánlok: írja meg történetüket, kérdését a szakértők közt található Márkusné Vörös Ibolyának és/vagy Bischof Jusztinának! Ők mindketten óvodapedagógusok és nagyon meleg szívű, kompetens válaszokkal szoktak szolgálni! Tapasztalataikkal talán közelebb tudják Önt vinni a megoldásukhoz, de remélem, valamicskét én is tudtam segíteni Önnek!
Kívánok erőt, kitartást és hogy megtalálják a megfelelő utat!
Változás esetén szívesen vennék pár sor visszajelzést!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra 2012. 04. 11. 23:06
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözlöm!
Gyermekem most lesz 21 hónapos és úton a következő fiúnk is. Kérdésem az lenne h mikor érdemes átszoktatni a nagyot az ifjúsági ágyba vagy várjam meg míg magától akar? Még nem beszél csak szavakat mond. Februártól kezdi a bölcsit. Jó alvó magától alszik el. Mikor kezdjem a szobatisztaság kérdését? Reggel még tele pelussal kell. Ált. du alvásból kakál, akkor szól. Mit kapjon ha jön a kis teso? Babát?
Gyermekem most lesz 21 hónapos és úton a következő fiúnk is. Kérdésem az lenne h mikor érdemes átszoktatni a nagyot az ifjúsági ágyba vagy várjam meg míg magától akar? Még nem beszél csak szavakat mond. Februártól kezdi a bölcsit. Jó alvó magától alszik el. Mikor kezdjem a szobatisztaság kérdését? Reggel még tele pelussal kell. Ált. du alvásból kakál, akkor szól. Mit kapjon ha jön a kis teso? Babát?
Kedves Kérdező!
Már eldöntötték, hol fog aludni a Pici? Most milyen formációban alszanak, a nagyobb gyermekkel együtt alszanak? Ha Önöket nem zavarja az együttlét ezen formája, akkor a Pici születése miatt nem kell átszoktatni, csak át lehet alakítani más formára. Vagy kiságyban alszik még?
Tudnom kéne, mi motiválja ezt a kérdést és akkor talán közelít segítséget is tudnék adni. Az biztos, hogy a Pici végett fontos, hogy közel legyenek egymáshoz, de a nagyobb sem olyan nagy még, hogy ne legyen szüksége a testközelsége, főleg egy olyan időben, mikor jön a tesó! Az is hatalmas változás lesz és a bölcsőde is.
A szobatisztaságot a maga természetes módján érdemes kezelni, külön direkt szoktatásra nincs szükség, mert ez is akkor történik meg önmagától, mikor a gyerek megérik rá. Két éves kor körül érdemes megemlíteni, hogy a peluson kívül milyen lehetőségek vannak még és ha van kedve, érdekli, próbálja ki! De nem szükséges direkt ültetni bilin vagy wc-n, ha készen áll rá, észre fogja venni, hogy visszatart pl. Egyre kevesebbszer fordul elő az önkéntelen ürítés. Egyik jele a szobatisztaságnak, hogy tud direkt visszatartani, maga szabályozza az elengedést, visszatartást, maga szabályozza a záróizmok működését. Az is előfordulhat, hogy már maga irányítja a folyamatait, de pluszba szeretné végezni még a dolgát, és az is rendben van úgy. Ha éjjel még sokat pisil, nem érdemes levenni még a pelust éjjelre. De abszolút nincsenek még lekésve semmiről sem!
Hogy mit kapjon, ha jön a Pici? Ez a testvérféltékenység csökkentése miatt felmerült kérdés? Vagy a felkészülés miatt? Érdemes a várandósság alatt annyira belevonni a folyamatba és a ténybe, hogy testvére lesz, amennyire ő nyitott rá. Neki is szoknia kell az újdonságot és nem csak akkor fog szembesülni a ténnyel, h kibújt a Pici, hanem érzékeli a folyamatot is. A felkészülésben segítheti őt játék baba is, igen és akkor is segítség egy csecsemő méretű baba, ha Anya pelusozza, gondozza a Picit, ő pedig leutánozhatja a saját "csecsemőjén". Ha úgy szánta a kérdést, hogy ha megszületik a Pici, mit kapjon "tőle" a nagy, akkor valami apróságra gondolnék, egy figyelmességre. Amit szeretne régóta.
Remelem, tudtam segíteni!
Kellemes babavárást kívánok!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2012. 02. 27. 14:47
Már eldöntötték, hol fog aludni a Pici? Most milyen formációban alszanak, a nagyobb gyermekkel együtt alszanak? Ha Önöket nem zavarja az együttlét ezen formája, akkor a Pici születése miatt nem kell átszoktatni, csak át lehet alakítani más formára. Vagy kiságyban alszik még?
Tudnom kéne, mi motiválja ezt a kérdést és akkor talán közelít segítséget is tudnék adni. Az biztos, hogy a Pici végett fontos, hogy közel legyenek egymáshoz, de a nagyobb sem olyan nagy még, hogy ne legyen szüksége a testközelsége, főleg egy olyan időben, mikor jön a tesó! Az is hatalmas változás lesz és a bölcsőde is.
A szobatisztaságot a maga természetes módján érdemes kezelni, külön direkt szoktatásra nincs szükség, mert ez is akkor történik meg önmagától, mikor a gyerek megérik rá. Két éves kor körül érdemes megemlíteni, hogy a peluson kívül milyen lehetőségek vannak még és ha van kedve, érdekli, próbálja ki! De nem szükséges direkt ültetni bilin vagy wc-n, ha készen áll rá, észre fogja venni, hogy visszatart pl. Egyre kevesebbszer fordul elő az önkéntelen ürítés. Egyik jele a szobatisztaságnak, hogy tud direkt visszatartani, maga szabályozza az elengedést, visszatartást, maga szabályozza a záróizmok működését. Az is előfordulhat, hogy már maga irányítja a folyamatait, de pluszba szeretné végezni még a dolgát, és az is rendben van úgy. Ha éjjel még sokat pisil, nem érdemes levenni még a pelust éjjelre. De abszolút nincsenek még lekésve semmiről sem!
Hogy mit kapjon, ha jön a Pici? Ez a testvérféltékenység csökkentése miatt felmerült kérdés? Vagy a felkészülés miatt? Érdemes a várandósság alatt annyira belevonni a folyamatba és a ténybe, hogy testvére lesz, amennyire ő nyitott rá. Neki is szoknia kell az újdonságot és nem csak akkor fog szembesülni a ténnyel, h kibújt a Pici, hanem érzékeli a folyamatot is. A felkészülésben segítheti őt játék baba is, igen és akkor is segítség egy csecsemő méretű baba, ha Anya pelusozza, gondozza a Picit, ő pedig leutánozhatja a saját "csecsemőjén". Ha úgy szánta a kérdést, hogy ha megszületik a Pici, mit kapjon "tőle" a nagy, akkor valami apróságra gondolnék, egy figyelmességre. Amit szeretne régóta.
Remelem, tudtam segíteni!
Kellemes babavárást kívánok!
Szeretettel: Dobiné Olasz-Papp Nóra 2012. 02. 27. 14:47
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
