|
Orsolics Zoltán ZénóSzociális szakember, ifjúsági tanácsadóNem boldogul kamasz gyermekével? Az, az érzése, hogy esetleg drogokat fogyaszt? Nem tud megbízni gyermekében, esetleg úgy érzi, nem tehet semmit a kapcsolatukért? Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/315-57-46 E-mail: info@kamaszszerviz.hu Honlap: http://www.kamaszszerviz.hu http://www.drogtanacsado.hu |
Kérdezz-felelek
Férjemnek van egy nagyfia, 22 éves. A fiú– mint ez tavaly számunkra is kiderült – 13 éves kora óta droghasználó. Édesanyja nevelte, mi havonta egyszer találkozhattunk vele. Jó kedélyű, okos fiú volt.
Tavaly kórházba került (pszichiátriára), amit egy ideig szintén titkolt előlünk (nem ér rá találkozni velünk stb.), majd kiderült, nagy a baj. A zárt osztályt is megjárta, de azt kell, hogy mondjam, ott a felszínt kapargatták, gyógyszerezték, de nagy eredményt nem értek el nála. Segítséget kaptunk akkor drogrehabilitációval foglalkozó külsős szakembertől, akinek a javaslatát a fiú a mai napig elutasítja és munkájának sajnos semmi eredménye: Miután kikerült a kórházból, a gyógyszereket nem szedi, nem tartja magát függőnek, és nem megy rehabilitációra továbbra is függő. Mivel nagykorú, nem „kényszeríthetjük”. Viszont tenni szeretnénk valamit, mert a kórház után kezdetben úgy tűnt, lábra áll: befejezte az OKJ iskoláját, megszerezte a jogosítványt és munkát is szerzett. Albérletben, külön lakik anyukájától és tőlünk.
Két hete ismét rosszabbra fordult az állapota. Talán a tényekhez még annyit, hogy a férjem szinte minden nap beszél vele, ő az egyetlen, aki jelenleg biztos támasz az életében. Összetett az élet – ahogy mindenkinek – édesanyja, az ő jelenlegi párja, a nevelőapuka (aki nevelte anyukájával sok ideig, majd elváltak) mind azt vallják, nem szabad segíteni neki (enni adni, segíteni az albérlet fenntartásában stb), ha ő nem megy rehabra, ha ő nem tiszta, akkor nem találkoznak vele. Legyen meg a mélypontja és akkor maga fogja elhatározni a gyógyulást.
Ez lehet, hogy így van, csak akkora a kockázata, hogy ezt mi a férjemmel nem merjük bevállalni.
A férjem fia jelenleg depressziós, magatehetetlen, nem képes önálló akaratnyilvánításra. Nem dolgozik, nem kimozdítható otthonról.
Röviden összefoglaltam, biztos ezer részletről lehetne még beszélni…
Abban kérnénk a segítségét, hogy ha tud olyan szakembert, kórházat bármit, amivel elindulhatunk, kérem, hogy tájékoztasson minket. Ha esetleg van a rövid levelem után olyan gondolata, szaktanácsa, amit már most követhetünk – mit-hogy tegyünk? – azt is nagyon megköszönném, ha megosztaná velünk. Főleg a legnagyobb kérdés: hagyjuk valóban magára, ahogy anyukája javasolja (csak rettegünk egy borzasztó végkifejlettől) vagy MIT TEGYÜNK?
Nagyon bizonytalannak és magatehetetlennek érezzünk magunkat!
Segítségét köszönöm.
Üdvözlettel:
Sarolta
Köszönöm levelét és bizalmát.
Átfogalmaznám egy kicsit a kérdését. Valóban ne segítsünk? Én azt gondolom, hogy a kérdés az lehetne, hogy hogyan segítsünk jól? Egy szenvedélybetegre jellemző, hogy ő látja legutoljára a problémát és annak nagyságát. Adott esetben remekül működteti érzelmi játszmáit, manipulál. Hogyan lehetne rajta jól segíteni? Ami számára is hasznos? Vannak hazánkban remek terápiás Otthonok. Pl.: drogterapia.hu de mindenhol önkéntes jelentkezés szükséges. Csak annak lehet segíteni, aki maga is akarja. Tehát a nulladik lépés felkelteni a motivációját, hogy megérjen arra, hogy akarja. Amíg viszonylagos komfortban éli mindennapjait, ételt, pénzt stb. támogatást kap, addig azt erősíti meg a környezete, hogy nincs nagy baj, ellátunk. Azt javaslom, hogy édesapja próbáljon beszélni vele, motiválni, erősíteni, hogy megpróbáljon egy rehabilitációs otthont. Orsolics Zoltán Zénó 2017. 05. 09. 12:54
23 év házasság után, 6 hónapja külön élünk a férjemtől (válás folyamatban), házasságunkból 2 gyermek született, lányommal semmi baj, de a fiam, aki most lesz 18 éves "gondok" vannak. A tanulás terén diszlexiája miatt nem túl sikeres. Mostanában elkezdett sűrűbben italozni, és ilyenkor teljesen megváltozik a viselkedése. Alapjába véve visszahúzódó, szófogadó gyerek, nem csavarog. Először csak hétvégén fordult elő, hogy mérsékletesen ivott, de most már egyáltalán nem tudja hol a határ-e téren. Félek, az apját utánozza, mivel teljesen azokat mondja és ugyan úgy beszél velünk, mint ő tette. Itt megjegyezném, hogy a volt férjemmel az italozás miatt ment tönkre a kapcsolatunk ( napokig ivott,eltűnt otthonról napokra,lelkileg terrorizált minket,külföldön dolgozik és úgy gondolta pénzért mindent megkaphat, mindenki alacsonyabb rendű nála.........) lányát nem keresi, a fiamat is csak hitegeti, hogy találkoznak. Ha telefonon netalántán felhívja akkor is csak magáról képes beszélni. A fiam kb. 3 hete felvágta az erét,(épp az nap beszélt az apjával telefonon) hogy megmutassa mennyire szeret minket. Próbálom szép szóval elmagyarázni neki, hogy ne az apja viselkedését utánozza, de ha iszik már nem lehet hatással lenni rá. A kapcsolatom a gyerekekkel jó, mindent megszoktunk beszélni, ezért nem is értem és már nem is tudom miként bírjam jobb belátásra. Tudom az apai szeretetet nem tudom pótolni (mert szerintem ez nálunk a legfőbb probléma), de valamit tennem kell, mert a fiam jövője fontos számomra. Segítségét előre is köszönöm!
Először is köszönöm bizalmát felém. Önök most egy nehéz életszakaszba értek.
A válás olyan mint egy "amputáció", tehát nagy lelki sérülésekkel járhat. Fia épp abba a korban van, amikor nagyon fontos számára a pozitív férfikép, a gyökerei, az identitása. Azonosulást, példaképeket keres. Ebben a helyzetben a válás, a családi "szakadás" módosíthatja az ő fejlődését, felfogását. Bizonyára rengeteg kérdés foglalkoztatja. Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetében szükséges lenne egy kívülálló férfi mentor, aki támogatja Őt ebben a nehéz életszakaszban. Ezt a szerepet szívesen vállalom, amennyiben megbíz ezzel engem. Kérem tekintse meg weboldalamat és vegye fel velem a kapcsolatot. www.kamaszszerviz.hu
Orsolics Zoltán Zénó 2013. 07. 20. 10:17
Köszönöm, hogy bizalommal fordul hozzám. Leveléből nem derül ki számomra, hogy jelenleg is szed-e lánya valamilyen gyógyszert vagy pedig a felsorolt gyógyszereket régebben szedte. Jár-e iskolába, ha igen milyen iskolába? Úgy gondolom, hogy a szociális kompetenciái fejlesztésében, egyéni drogprevencióban tudnék segíteni, de ezt egy állapotfelmérés előzné meg. Amennyiben úgy látom, hogy más szakember bevonása szükséges, természetesen tudok javasolni gyermekpszichiátert, gyermekpszichológust, akihez el kellene járniuk vagy a Vadaskert gyermekpszichiátriát tudom javasolni ahol kéthetes bentlakásos programok vannak.
Üdvözlettel: Orsolics Zoltán Zénó 2011. 11. 09. 10:13
A lányom idén lesz 15 éves. 5 éves kora óta nevelőapja van, akivel többé-kevésbé jól kijönnek egymással.
Egyre több problémánk van a lányunkkal. Sosem volt egy nyugodt típus, sokat küszködtünk vele. Nagyon befolyásolható, megtalálta mindig a magának való társaságot. Próbáltuk megtalálni a középutat az elmeneteleknél. A tavalyi év végén aztán egyre többször késett, Karácsony után már volt hogy nem jött haza éjszakára.
Próbáltuk szépen és csúnyán rábeszélni, hogy ne csavarogjon. Idén aztán elszabadult a "pokol". Többször nem aludt itthon, hiába kérdezem hazudik folyamatosan. A "baráti körét"kérdezem nem tudnak róla semmit. Már a régi balhés barátnőjével sem foglalkozik. Nem egyszer ittasan jön haza. Most a héten (csütörtök van ) hétfőn elment orvoshoz azóta nem volt itthon! Ma tudtam meg egyáltalán hol lehet, próbálom elhozni onnan. Tegnap is hívtam megígérte hogy hazajön, de nem tette.
Sajnos nem tudom mi lett vele, de látom, hogy rossz vége lesz. Bennem felmerült hogy drogozik, de tagadja ( a cigit is csak később vallotta be).
Kérem segítségét, adjon tanácsot mit csináljak, hogy helyre álljon a rend a családunkban.Nagyon kétségbe vagyok esve.
Köszönöm
Problémája több időt és személyes segítséget igényel. Általánosságokat mondani az Ön esetében nem tűnik korrektnek. A leghatékonyabb segítség ha a lányával foglalkozhatom néhány alkalommal.
Kérem keressen meg telefonon vagy e-mailen.
Tel.: +36 30 3155 746
E-mail: info@kamaszszerviz.hu
Tisztelettel: Orsolics Zoltán Zénó 2010. 01. 28. 22:15