Kedves Gyury! Azt hiszem, félreértett vagy én nem fogalmaztam jól. Óriási bajban vagyok. Kb. este 22-23-kor kelek és csak másnap délután 16-17 órától tudok elaludni. Így rendszeresen 5-6 órákat alszom, egész éjjel fennvagyok. Mintha valamilyen elátkozott okból nekem éjjel virrasztanom kéne. Ilyenkor aztán sokat internetezem, nem tudván túl sok mindent csinálni. Az életem felborult, kimerült vagyok és kétségbeesett. Azért kérdezem Önt, hogy nem tud-e valamilyen spirituális magyarázatot adni erre.
Köszönöm, Veronika

Kedves Gyury! A tanácsát szeretném kérni. Jó pár éve tart a problémám. Szélsőségesen éjszakai életet élek, éjjel majdnem mindig fennvagyok. Ha 3-4 órát alszom előtte, akkor is. Sőt volt hogy másfél órák után keltem fel. Ha (akár nagyon) sokat vagyok fenn előtte, akkor is ez van többnyire. Egyszerűen felébredek és fenn vagyok. Nagyon nehezen is alszom el. Az életritmusom természetesen felborult, kiszámíthatatlan lett. Kétsėgbeejtő, kimerítő a helyzetem. Mindenféle lelki megoldást próbáltam már, amire egyedül képes voltam. Csak akkor volt többször hetekig-hónapokig átállás, amikor feladtam az egészet és bíztam az Istenben, hogy segít. De újra visszaestem. Talán a magány az oka, mert az éjjel kinzóbb, talán ezért virrasztok, de ez nem szándėkos egyáltalán. Régen is éjjeli bagoly voltam, nincs is ezzel baj de nem ennyire! Miért lehet ez és mit tegyek Ön szerint, hogy végre normálisabb életritmusom és ezzel életem legyen?

Köszönettel Veronika

Kedves Gyury! Az a kérdésem, hogy mit gondol az ikerláng-lélektárs, általában a Nagy Szerelem témáról? Nekem úgy tűnik, hogy ez a dolog egy kicsit nagyon túl van tolva, ha szabad így fogalmaznom. Nem mintha ne lenne nagy szerelem, akár Igazi is, csak valahogy reálisabb, emberibb formában. A túlzott elvárások, álmodozás talán lúdas abban, hogy eddig csak plátói szerelmeim voltak, jól gondolom?

Köszönöm, Veronika

Tisztelt Papp Gyury!
Tönkretettem egy kezdetben jónak induló baráti kapcsolatot, és az egészségem is. Amikor az illetővel nem jöttünk ki egyre komolyabban, az egészségemmel is egyre több baj lett, mára már annyi minden kialakult, nagyon nehéz iyen testtel élnem.
Tudom, Ön nem jós, de ezzel kapcsolatban is lát/érez valamit, mármint, hogy mindkettő dolgot hogyan tudnám rendezni? TKudom, csoda kellene ezekhez, de én szoktam olvasni csodákról.
Tehát Ön meg tudja ezek megoldását, kimenetelét érzeni, vagy csak beszélgetés után tudna vmit mondani?
Köszönettel
Egy női olvasó

Tisztelt Szakértő,
egyszer világos nappaltörtént velem a következő: félálomban lehettem, és hirtelen olyat éreztem, amit filmben láttam azelőtt: amikor valaki rá nyom egy párnát az ágyban fekvő arcára, hogy megfojtsa. Nem tudtam megmozdulni, szólni sem tudtam volna, én nem hanyatt feküdtem, hanem oldalamon, és úgy éreztem "a párnát", és "tudtam", h ki akar megfojtani, h megszabaduljon tőlem... Az nem egy szellem volt, élő személy. Valójában nem állt ott senki, személy. Majd hirtelen vége szakadt az érzésnek (párna-nyomásnak), és én azt gondoltam, rossz állapotban vagyok lelkileg, azért volt ez az élmény...
Később húgomnak elmeséltem ezt, mire ő azt mondta, régen ő ezt lepedővel álmodta, éjjel, mármint, h valaki lepedővel akarta megfojtani őt. És ugyanazt a személyt "tudta", hogy meg akarja őt ölni, akit én is gondoltam a párnás esetnél. Mivel ez a valóságban nem történt meg, lehetséges, hogy előző életünkben mindkettőnket ez a személy megfojtott, és előjött ez a tapasztalat, vagy ilyen furán működik az elménk a testvéremmel, és nincs ennek olyan alapja, h előző életünkben megtörtént?
Emiatt nem szeretném Önt felkeresni, de ha itt tud vmit válaszolni, köszönettel veszem.
Tisztelettel
Egy nem egyszerű sorsú nő.

Tisztelt Szakértő,
apukám több, mint 6 éve halt meg. Úgy gondolom, nem halt meg, csak a teste. Lehet-e megtudni, hogy most hogy van, mi van vele, van-e üzenete, "törődése/szeretete felénk, vagy nincs értelme "kutakodni"?
Köszönettel
"Aliz"

Kedves Gyury!

Hetek óta terhességgel,kisbabával,újszülöttekkel álmodom,de sosem én vagyok terhes.. Fiúnkat másfél éve veszítettük el. Vele is álmodtam már,bebújt az ölelmbe-még az illatát is éreztem-és azt mondogatta,minden rendben én itt vagyok veled. Mult éjjel nagyon sírtam,és valaki a kezembe nyomott könyveket a túlvilággal,és a halottak üzeneteivel kapcsolatban..

Nem tudom pontosan,hogyan értelmezzem ezeket a jeleket,mert az életemben olyan jeleket is kapok,hogy most magammal foglalkozzam-vannak még gyermekeink Istennek hála- de 10 éve vagyok itthon már.. El is kezdtem magamat előtérbe helyezni kicsit,költeni magamra,tanulni,szépülni stb-de rögtön jöttek ezek az álmok..

A házasságomban is megvan ez a kettősség,férjem hosszú pórázon tart, önmegvalósítsak, de csak amig az életünket nem forgatja fel. De így hogyan? Szeretnék én is babát-és a gyerekek is nagyon- de..

Nem tudom mi legyen előbb,lehet e minden egyszerre? Mintha minden most akarna történni

Ne haragudj kissé kaotikus...

Köszönöm ha megírod a gondolataidat..

Kedves Gyury!Nem tudom,hogy sokszor, mi történik körülöttem,de olyan dolgokat akarnak rám bizonyítani, ami nem igaz.Pl:Takarítottam a munkahelyen a főnök irodáját,és 3 nap mulva elkezdi rajtam keresni a sporttáskáját,amiben egy dobozban blokkok voltak.A könyvelőnek szokták ezt odaadni.Erre azt mondta,hogy kidobtam.De én nem dobok ki ilyeneket,meg semmi olyan fontos dolgot.Természetesen rajtam keresi azóta is.
Nem tudom neki bebizonyítani,hogy én nem,más is kivihette onnan,vagy ő is,csak nem emlékszik.Nem kicsi sporttáska volt.Fél éve dolgozom itt,de nem igazán akar semmi sem sikerülni.Lelkileg megkeserít.Alázatos vagyok,és jó indulatú,de elegem van abból,hogy mindíg ilyen dolgok vannak ,amiket nem tudok bizonyítani.
A férjem munkahelyén is gyalázatos a helyzet.Mindíg mi szívunk.Sokszor már utálom az egészet.De mit csináljunk?Lelkileg tönkretesz bennünket azok az állapotok,amik most uralkodnak a munkahelyeken.
Irígység,porig alázás,stb.Ha kimondom az igazat az is baj.Most már nem szólok,eddig sem lehetett,de feladjam,.nézzek másikat?Szeretnék vállalkozást nyitni.ahhoz meg pénzem nincsen.Engem mmmmindenki gyűlöl,mert a jót akarom?

Tisztelt Szakerto! A kovetkezo dologban szeretnek segitseget kerni Ontol. Fiatal koromban nagyon szerelmes voltam egy fiuba, mindkettonk reszerol szerelem volt, de valahogy mindig felrecsusztak a dolgok koztunk, nem lett komoly kapcsolat belole.Amikor veletlenul osszefutottunk, minden talalkozas erzelmileg nagyon felkavart.Az eletem minden szakaszaban felbukkant, gondoltam ra, amikor parkapcsolatban voltam neha azt kivantam bar lenne velem.Hosszu idore teljesen elveszitettuk egymast, semmit nem hallottam rola, majd egy munkahelyi pletyka hatasara rakerestem a neten. Erzelmileg ismet felkavart, jobban mint valaha. Rengeteg emleket orzok a szivemben amik elojottek es elkezdtek olyan emlekek is feljonni, amelyek csodalkozassal toltottek el. NEm tudom hogy ez a tudatalatti varazslatos hatalmanak tulajdonithato vagy valami masnak. Hosszabb ideje parkapcsolatban elek, gyermekem is szuletett, de amiota ratalaltam, nem tudok ellenallni a kisertesnek es rendszeresen rakeresek, valami orult vonzalom, ero hajt, holott tudom hogy semmi ertelme. Keresem a valaszt, hogy miert nem sikerul lezarnom a multat, milyen cellal bukkan fel ez a ferfi az eletemben. SEgitseget elore is koszonom. Tisztelettel : K.

Kedves Gyury,
nagyon nagy fájdalmaim vannak, betegségeim is. És nagyon nagy a félelmem. Azért fordulok Önhöz, hogy tudna-e segíteni nekem abban, hogy: Hogy tudnám elveszíteni a félelmemet?!?
Hogy meg tudjak gyógyulni, vagy akármi is lesz velem, de legalább félelem nélkül lehetnék!
Úgy gondolom, személyesen felkeresni nem tudnám, és nem akartam rögtön emailt írni. Mit tegyek? Mit kellene esetleg leírnom ennél bővebben?
Válaszát várva
Előre is köszönöm
E1

Kedves Gyury!

Azt szeretném kérdezni, hogy lehetséges-e, hogy jelen életünkben jelen van egy korábbi több száz vagy akár ezer éves énünk a tudat alattinkba, és ez jelen életünket befolyásolja a magatartásba és a viselkedésbe, sokszor írányit , mert ez a dominánsabb, mint a jelenlegi énünk. Köszönettel: Andi

Kedves Gyury !

Azt hallottam, hogy a leszületendő lelkek kiválasztják a szüleiket és ez a természetes fogantatás során úgy történik, hogy a petesejt konkrétan tudja melyik spermiumot engedi magába, hogy kifejlődhessen a testruha.
Számomra ez nagyon hihető és pont ezért nagyon foglalkoztat a lombikbébi intézmény rendszere.
Segítenél ezt megérteni ? Miért jó, később milyen kisiklásokat okoz, stb ?
(nekem spontán gyerekeim vannak)

köszönöm

Zsuzsa

Tisztelt Szakértő!
A Párom viselkedését szeretném megváltoztatni,annyira negativan gondolkodik,mindig minden kicsi dolgon mérgelődik,és mindenért másokat hibáztat,és soha még sirni nem láttam,és soha nem lehet őt megsérteni,ha igazam van akkor is ha bizonyitékokkal alá tudom támasztani ezt akkor is nem ismeri be hanem akkor csak elhallgat azt sem mondja bocsánat,én meg csak mérgelődök,hogy lehet ilyen egy ember.Azt még sosem hallottam tőle hogy magának mondaná ,hogy jaj be hüje vagyok,inkább ha valamit nem talál meg nem magára gondol hogy mert nem néztem meg jol hanem engem szid hogy én nem tettem látható helyre..8 Orát dolgozik,kemény álló fizikai munkát,de ugyanugy azt mondja hogy ő ugy elvan fáradva hogy a házbol sem megy ki még 5 percre sem mert fáj a lába keze stb..
Megjegyzem régebben jo pár évig 12-14 orákot is dolgozott igaz akor változatosabb munkája volt nem csak állt hanem autoval vezetett vagy csak elvitték helyekre ahol dolgozott és addig ugye kb fél vagy egy orát is ülve volt..de nem 8 at hanem 12-14 orákot dolgozott,és akkor haza jött és még ami kicsit kellett a ház körül mecsinálta ,pedig akkor is mondta hogy jaj be fáradt,aztán este kb 10 percet gépezett de nem mindig egy héten kb 2-3 szor ..
De most már hogy 8 orát dolgozik gondoltam megváltozik majd minden és boldogan élünk lessz időnk mindenre egymásra stb,de sajnos nem igy lett.
Ugyanugy haza jön 8 or után,és lefexik vagy tv néz vagy géphez ül és nézi a facebokon,hogy mi9lyen érdekes videokat raktak föl az ismerősei,de a hirek az nem érdekli azt én kell nézzem hogy nehogy valami uj hirről lemaradjunk,őt nem érdekli hogy megváltozhat egy valami ami minket s érinthet egy uj törvény vagy valami.
És haragszik ha azt mondom gyere már ki kicsit,nem ő nem mert ő fáradt és ő neki a 8 ora munka után a plusz 4-5 ora gépezés vagy tv az jo kikapcsolodás,és ha valamit megkellene csináljon azt mindig gyorsan csinálja siet és türelmetlenül kiabál hogy siess már vagy nem jol csináltam ezt azt..
Ugy érzem hogy mndenért siet minden nyüg neki,gyorsan beakarja fejezni,hogy aztán oda ulhessen és estig ulhessen a gép vagy tv előtt.
Pl ha haza jön és azt mondom menjünk ma egy fél orás sétára pl egy bevásárlo központba mert ezt vagy azt kellene venni,ő mérges már hogy én most hogy hogy ezt kitaláltam mert már előző nap kellett volna ezt akkor mondjam neki,mert ő mindig előző nap meggondolja hogy mit fog csinálni,és nála nincs olyan hogy most egyet gondolok és ugy van kedvem és elmegyek valahova mert ahoz nagyon felkell készüljön lelkileg vagy nem tudom megérteni hogy mért ilyen,Ön szerint?
Mondom neki hogy ne nézze a tv meg gépet mert abbol nem lessz okosabb de csak nézi,és mikor menni kell valahova hát elfelejtette ezt is azt is ,és azért is én leszek a hibás,mert ha én nem gondoskodok mindenről,ő nem gondoskodik,csak anyit mond na kész vagy menjünk,aztán mikor ott vagyunk,na ne huzzd az időt vegyed meg amit akarsz és huzzunk haza stb ..
Mikor mondom neki hogy pl a cipődet megtisztithatnád mig gépezel mondja a mai világba nincs idő ilyesmire és ne törődjk azzal hogy milyen a cipője vagy a ruhája mert azt senki nem nézi rajta,mert senki nem mondta még neki hogy gyürött az inge vagy a cipeje koszos stb,mindegy csak elmenjen oda ahova akar és elintézze azt amit akar és kész más nem érdekli.
Vezetni már nem is merek mert mindig bele szol hogy jaj majdnem neki mentem annak az autonak ,és azzal volt szerencsém hogy ő pont szollott nekem mert én nem vettem volna észre magamtol hogy pl tul közel parkoltam a másik autohoz,pedig észre vettem és meg is áltam akkor de ő akkorra már kimondta hogy jaj neki mész és azt gondolja hogy ő nélküle én ezt nem láttam,vagy ha nem jo sebességbe tettem már jaj későre vettem észre hogy bőg a motor mert ha ő nem szol nem kapcsoltam volna a helyes sebességbe,és ilyenkor félek és elhiszem amiket mond és igy már ugy érzem hogy semmit nem tudok lassan csak ő,és én egy senki vagyok csak arra vagyok hogy főzzek mossak stb,és irigylem hogy régen mikor lány voltam sokat vezettem és szerettem hogy a magam ura lehetek,de most ugyérzem senki vagyok és ha ő nem lenne nem tudnék elmenni sehova mert biztos össze törném az autot stb.
Őt nem érdekli,hogy én melo után főzők takaritok stb ő meg csak ul a gép előtt,és mondja hogy mert ő fáradt és itt fáj ott meg öregszik stb van hogy segit ha m3egkérem de mikor dünnyög és látom a mérges összehuzott szemöldökit vagy amikor ki is mondja hogy nem hagysz békén megint stb,akkor ugy elszomorodok és mérgelődök és mondom akkor menj vissza inkább ne is segits mert látom nem szivesen teszed akkor menj viszza gépezni,de ekkor még azért is mondja hogy segit hogy nem megy vissza még azért is,ezt nem értem..
Engem ha hiv ott hagyom amit csinálok és kicsit zavar de nem annyira hogy azt kimuassam és szivesen segitek neki és félbe hagyom a munkám érte de hozzá ha hozza szolok mikor pl nézi a tv vagy a gépet rám kiált mert ő neki fontosabb a gép stb minthogy rám figyeljen,aztán van hogy mondok valamit hogy ezt ide tettem mondja jo hallom,de mikor másnap keresi mondja hogy hol van ez az hova tettem mondom hogy mondtam a tegnap neked ő mondja hogy nem mondtam neki eggyáltalán aztán jön a veszekedés dde mondtam ő mondja nem mondtam stbaztán a mérgelődés stb kifutnék a világbol ilyenkor ugy érzem..
Ön szerint mit kellene tegyek hogy megváltozzon,hagyjam hogy üljön a gép előtt és egyedül menjek bevásárolni,sétálni,élvezzem egyedül az életet,és nézzem végig hogy csak a hasát növeli,és ül a gép előtt,kérem segitsen mit ajánl mit tegyek?Ja és egy gyerekre nem is merek gondolni,hogy mi lenne ha gyerekünk lenne,mert szerintem ugyanugy lenne minden én vinném agondokat ő meg osztaná nekem a szidásokat..Ön szerint?
Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Gyury !
Nem is tudom miért írok önnek, de talán megpróbálom megfogalmazni. Én mindent megálmodok, és ezt szó szerint értse. Megálmodtam a fiam születését,mikor még azt sem tudtam hogy terhes vagyok. Édesanyám halálát, és ahogy ezt megálmodtam, pár hónapon belül bekövetkeztet. Munkahely váltást, tudom mikor leszek beteg, akkor álmomba eszek, és ez azt jelenti betegség. Tudom mikor ki áskálódik, ellenséges irántam. Megtudná mondani mi ez, ..miért álmodok meg ilyen dolgokat? Nagyon rossz sokszor, mert félek, és tudom hogy valóság lesz belőle.

Más...van egy párom, egy nagyon rendes, lelkiekbe érzékeny, jó ember. Senkit nem csap be, senkinek nem árt. De sajnos őt veri a sors, a volt ex tesz róla hogy megrondítsa az életét. Szinte átok az a nő, maga a kígyó. Miért van hogy ezt teszi vele, mikor ő neki nem ártott? Tudom hogy nem vagyunk egyformák, hogy vannak gonosz, és jó emberek a földön. De miért kell bántani azokat, akiket régen szerettünk ?
Üdv...Éva.

Kedves Gyury!
Mostanában sok negatív, rossz dolog történik velünk, hiába bízunk a jóba, mégsem következik be. Hogyan tudnánk bevonzani a jót, pozitív dolgokat?
üdv: Noémi

Kedves Gyury! A kérdésem, amivel Önhöz fordulok a következő. Kb. másfél éve beleolvastam egy alvásparalízissel foglalkozó fórumba, de nagyon nem kellett volna, mert ezután furcsa dolgok kezdődtek nálam. Volt ebben valami kísértés-féleség, éreztem negatív energiákat, szorongást, félelmet, egyszer valami erő annyira összeszorított, hogy úgy éreztem majd megfulladok és más hasonlók történtek sajnos. Azóta nem is bírok teljes sötétségben aludni, hagyok egy csíknyi fényt a függönyön, hogy ne legyen vaksötét. A leggyakoribb azonban a testen kívüli élmény. Egyértelműen az és nem álom. Hirtelen lép fel ez a tudatállapot, általában ha zaklatottan vagy nagyon fáradtan fekszem le, aztán gyorsan beleesem ebbe az állapotba. Előtte szokott lenni fülcsengés de volt már érzékkiesés is. Aztán konkrétan érzem, ahogy kiszáll a lelkem a testemből. Jobb esetben lavírozok a szobában vagy a lakásban, nem egyszer jó pár évvel ezelőtti bútor-elrendezést látva ilyenkor, de sokszor kirepültem az ablakon is. Volt, hogy láttam a saját testemet az ágyon, de ilyenkor nem minden pont olyan, mint a valóságban. A gondom az egésszel az, hogy számomra ez kifejezetten kellemetlen, ijesztő élmény, cseppet sem vágyom rá. Nem én képzelem, tényleg ijesztő. Csináltam rá egy oldást de nem sokkal utána megint volt és az eddigi legrosszabb, mivel arról szólt, hogy kirepülök a lakásból és ahogy suhantam, felfelé repültem iszonyú erővel és majd megfulladtam a súrlódástól, nagyon-nagyon rossz volt. Buzgón imádkozom ilyenkor, hívom Jézust, Szent Mihályt, de bánatomra nem érkezik azonnali segítség. Nagyon érdekel az ezotéria, elég nyugis, kicsit magamnak való ember vagyok. De ezek a dolgok csak a fórum olvasása után jelentkeztek. Azt se tudom eldönteni, hogy mindez a jó vagy a rossz erők műve-e? Ez nagy bizonytalanságot és zavart ébreszt bennem, hogy miért packázna velem bármiféle gonosz erő, ha meg a jó erő teszi, akkor miért, mire jó ez? Hogy mulaszthatnám el ezeket a dolgokat végleg, hova kéne szellemileg továbblépnem, mi az üzenete mindennek? Nagyon megköszönöm, ha válaszol, mert a környezetemben nem találok olyan embert, aki értene az ilyesmihez, a spirituális érdeklődésemmel is elég egyedül állok. Köszönöm válaszát, üdvözlettel Vajda Veronika.

Kedves Gyury. Én voltam az, aki a testelhagyásos élménnyel kapcsolatban kérdeztem. Ha megengedi, kiegészíteném a kérdésem valamivel. Tegnap megint volt ez a dolog, aminek a végén az ágy felé fordultam, ami üres volt és visszaszálltam "magamba". (Ez egyébként annál könnyebben megy, minél közelebbre repültem el. Ha csak a szobában vagyok, akkor könnyű, tulajdonképpen azonnal megy, csak kinyitom a szemem.) És ekkor, jobboldalra tőlem ott voltam én saját magam, kibontott hajjal, ahogy a valóságban kinézek. Nagyon ijesztő volt és nem tudtam hova tenni ezt. Megharaptam az ujjamat és eléggé fájt (pont olyan érzés volt, mint a valóságban). Elég skizó volt ez az élmény, nem tudom mit kezdjek vele de eléggé megzavart. Megkérdeztem a Jóskönyvet, amit gyakran használok és azt mondta, a múlt kiéletlen vágyai és elfojtott reményei fojtogatnak (egyébként nem múlt el tökéletesen a pánikbetegségem sem, ami pont egy nyelészavarral kapcsolatos). Én a jövőbe nézek és próbálok a jelenben élni, de tény, hogy vannak dolgok, amik néha zavarnak engem, hogy valami nem sikerült, nem fektettem bele elég energiát vagy csak balszerencsés voltam, szóval vannak hiányérzeteim. Tulajdonképpen soha nem volt normális párkapcsolatom és bár reménykedő vagyok e téren, de kínoz egy kétely, hogy mi lesz, ha ez örökre így marad ebben az életemben? Sok bennem a gátlás és ha lenne párom, legalább annyi problémával szembesülnék mint amennyire örülnék neki, sőt. Szóval lehet, hogy ez az álombéli találkozás önmagammal az elfojtott szexualitást is jelenti, vagy elfojtott erőt, mely így agresszióként van elfojtva? (Mivel haraptam az álomban.) Kérem, bocsássa meg hogy a levelem ilyen hosszúra sikeredett, de úgy látszik, vannak olyan problémáim, amelyeket nem biztos hogy meg tudok oldani egyedül és nem tudom hova forduljak. Régebben pszichésen sokkal sérülékenyebb voltam, erős pánikom volt, étkezési zavaraim, depresszió meg egyebek, erős gyógyszereket is szedtem és kórházban is voltam, de ez már a múlt. Csekély mennyiségű gyógyszert szedek és néha beszélek a doktornőmmel, de ez nem valami sok. Nagyon érdekel a spiritualitás ezén ilyen irányban keresem a megoldást. Örülnék, ha valami bíztatót tudna mondani. Nagyon köszönöm, üdvözlettel Veronika.

Kedves Gyury!

A kérdezz-feleleknél a saját júliusi levelemet látom utolsónak, azóta augusztus végén vége lett a kapcsolatunknak a férjemmel.
Én az utolsó pillanatig megadtam az esélyt a számára, hogy próbáljuk meg együtt újra, tiszta lappal. Ő nem akarta. Addigra már nekem is sikerült kicsit eltávolodnom és belátnom, hogy a féltékenység és a megszokottra, biztonságra törekvés a legerősebb érzésem, nem pedig a szerelem. Persze, tudatosan is próbáltam leépíteni az érzéseimet, hogy ne fájjon majd annyira a szakítás. Ő kimondta a nemet, de azóta is ugyanazt a tanácstalanságot látom a szemében.
Nem is tudja felvállalni ezt az egészet, az a szlogen, hogy csak engem hagyott el, a gyerekeket nem és a nővel sem költözik össze egyébként, szerintem őt sem vállalja fel.

Vége van, hol jobb, hol rosszabb a közérzetem, még fáj a lelkem, de próbálom a lehetőséget látni az egészben, szeretném megtalálni azt, aki engem akar, akivel megfelelünk egymásnak. Van valamilyen tanácsa, gondolata ezzel kapcsolatban? Hogyan lehet az előző lezárását és az újrakezdést jól csinálni?

A helyzetet nehezíti, hogy a férjem szinte minden nap jön a gyerekekhez, a holmiját még nem tudja hová tenni, nálunk van, most fogunk osztozkodni stb. szóval az indok, amivel ő elvált tőlem, hogy mi semmiben nem értünk egyet, és nem akar benne lenni a konfliktusokban okafogyott szerintem, hiszen minden nap találkozunk, a helyzetek konfliktusokat szülnek azokat meg kell oldanunk stb.
Így a teljes elszakadás is nehéz szerintem a számomra, a gyerekeknek viszont nem akarok újabb fájdalmat azzal, hogy nem láthatják ennyit az apjukat és a férjem is ragaszkodik ehhez.
Lenne valami útmutatása a számomra?
Köszönettel várom válaszát:
Lulu

Kedves Gyury!
Februárban derült ki, hogy a férjem már egy éve megcsal, sajna a kapcsolata azóta sem szakadt meg. Most elköltözött egy haverjához, hogy eldöntse, hogy velem (és a gyerekeinkkel) marad-e. Nagyon tanácstalan, határozatlan, nyomja a vállát a felelősség súlya.
Én nagyon szeretném folytatni, már rengeteg mindent megbeszéltünk, sokat beszéltünk az okokról stb. Jártunk kineziológusnál is, az sokat segített.
Nagyon nehezen bírom ezt a 4 hónapja (másfél éve) tartó helyzetet, olyan mint egy lelki hullámvasút. Egyik percben azt érzem, hogy mindent meg kell tennem, hogy visszaszerezzem, másikban magányos, kiábrándult, sértett vagyok, azt érzem, hogy nem erre van szükségem.
Szerintem amíg nem zárja le a másik kapcsolatot, addig nem lehetnek szabad vegyértékei felém. Szerintem talonban tartja a másikat is.
Hogyan őrizzem meg a szerelmet, amíg ő gondolkozik? Hogyan ne legyek sértett, ideges stb.
Lenne valamilyen tanácsa a számomra?
Köszönettel:L

Kedves György!
Férjemmel nagyon szeretnénk már egy kisbabát,sőt nem csak egyet hanem 3-4 de akár 5 gyermeket is.De nem akar összejönni,orvosi vizsgálatoknál minden okés,de a gólya csak nem környékez meg minket,pedig mindent megtennénk,hogy legyen babócánk!Ön szerint mennyit kell még várnunk rá?