Kedves Csilla!

Kisfiam decemberben múlt 2 éves. Azóta jár bölcsődébe. Nagyon nehezen szokta meg, ebéd után elhozom, mert képtelen volt ott elaludni. A gondozónőhöz kötődik, de a többi gyerek egyáltalán nem érdekli, sem ott, sem a játszótéren, kimondottan kerüli őket. Velünk, a szüleivel jól megvan és a nagyszülőkkel is. Szemkontaktus megvan, érzelmeket kifejezi. Folyamatosan beszél, viszont következetesen rosszul: idehozzam a poharat - mondja, ez azt jelenti, nekem kell odavinnem neki a poharat. Éhes vagy - ez azt jelenti, ő éhes. Tehát mindent így mond. A játékokkal egészében játszik, ezzel nincs gond. Önállóság terén eléggé rosszul állunk, nagyon nehezen vehető rá arra, hogy valamit egyedül megcsináljon, de ebben én is ludas vagyok, mert nem is igazán ösztönöztem erre.
Mozgását tekintve nem túl ügyes (játszótéren), de lábujjhegyezés pl. sosem volt.

Én mindeddig azt gondoltam, csak simán zárkózott, bár néha az eszembe jutott, hogy nem autista-e, de velünk tényleg igen érzelmes a kapcsolata, így ezt kizártam magamban.

Ma a bölcsődei gyógypedagógus azt mondta, lát lemaradást (mozgás és szocializáció terén) és az engedélyemet kéri a részletesebb megfigyeléshez. Viszont konkrét tippet nem árult el arról, mire gondolhat. Az volna a kérdésem, hogy az autizmuson/Asperger szindrómán kívül milyen idegrendszeri betegségek vannak még a kisgyerekeknél? Mert én csak a fenti kettőt ismerem, de bízom benne, hogy nem ebbe a kategóriába tartozik a fiam.

Köszönettel, Nóra

Kedves Kata!
Mióta kisfiam bekerült a közösségbe, méginkább nyílvánvalóvá vált számunkra, hogy valamiért más mint a többi. Beszédileg, értelmileg a társaihoz képest láthatóan lemaradottan kezdtük meg az óvodát. Akkoriban öt-hat szót beszélt (3év). A beszoktatásnál kezdődtek a problémáink, és a későbbiekben fokozatosan tűntek fel különböző jelek, amik összehasonlítva a korosztályához keltettek bennünk kétségeket. Átfogó képet szeretnék festeni kisfiamról, ezért az elején kezdem a történetét: nagyon várt gyermek volt, sokat vártunk és küzdöttünk hogy megszülethessen. 42-ik hétre jött a világra sürgősségi császármetszéssel a gyengülő szívhangja miatt. Az orvos elmondása szerint a magzatvíz már szennyezett volt, később infúzióra tették mert beteg lett, mindezekről a zárójelentésben egy szó sem esik.Valószínűsíthető az oxigénhiány is. Nem fogadta el a mellett, nem is tudtam szoptatni, már a csecsemőosztályon felsírta a többieket, és tartott mindaddig, amíg el nem hagytuk a kórházat. Itthon már „nyugodtabb” baba volt, igaz sokat sírt, de nem éjjel-nappal. 10 hónaposan kezdett el járni, de inkább futni, azóta meg sem áll, egymást érték a balesetek. Soha nem tudott egymagában eljátszani, most sem tud, mindig vele kell lenni és együtt játszani. Félelemérzet nélkül mászik fel mindenhova, ugrál, fut, szaladgál. 3,5évesen tanult meg kétkerekűvel biciklizni.
Óvoda: második nap hazaküldték, hogy a gyermek kezelhetetlen. Lehetséges, akkor ne aludjon ott, de még jobb lenne, hogyha nem is ebédelne, inkább vigyem el még ebéd előtt. Két hónapig tartott a beszoktatása, mire sírás nélkül el tudtam tőle reggel köszönni. Egy barátja van, ha ő nincs ott, be sem akar menni, kétségbe esik. Az óvónő elmondása szerint nagyon nehezen kapcsolódik be egy-egy feladatba, inkább külön elvonul, körjátékokon, óvodai közös játszásokban nem vesz részt. Közösségi eseményeken (anyáknapja-farsang) kétségbeesetten menekülőre fogja. Feladatokat nem igazán érti meg. Játéknál gyorsan elterelődik a figyelme, egyik játékról a másikra vált. Nem mondókázik a többiekkel, nem rajzol csak erős firkákat. Gyakran vannak dühkitörései, akaratos. Nem fogad szót, olyan mintha nem hallaná amit mondok neki. (füll-orr gégészeten is jártunk-hallásával minden rendben)Figyelmetlen, kis szeleburdi. Mindent megtettem (teszünk) érte, sokat foglalkozom vele, de annyiszor csődnek érzem magam hogy nem haladunk. Próbáltam vele formabeillesztőzni, vagy építőkockázni. Formákat nem illeszti be, minden játékot nagyon gyorsan megun, fejlesztő feladatokat is találtam neki, de két perc után felugrik és elszalad, nem tudok vele mit kezdeni, rettentően nyughatatlan, és pörög reggeltől estig. Rajzolni is egy perc, annyira amíg összefirkálja erősen rányomva marokra a lapot, ami szinte kiszakad. Mostanában már szebben fogja a ceruzát, pici hullámokat is rajzol, de a firka a jellemzőbb. Az óvónő szerint kár még fejleszteni, nem követi az utasításokat mert nem figyel, hiába is szeretném pl. beszédfejlesztése járatni. Figyelme nagyon gyorsan elterelődik. Nem teljesül a kívánsága azonnal dührohammal reagál, megnyugtatni sem tudom, vagy elmagyarázni sem, mert nem figyel rám, a szemembe sem néz ilyenkor. Várakozni nem tud, nagyon türelmetlen, mindent azonnal, és most típus. Egy posta, vagy egy bevásárlás óriási kihívás sokszor. Bevásárlóközpontban is szaladgál a sorok között, lefekszik, hempereg, hason csúszik, itt 20perc volt a maximum amit kibírt, természetesen innen is sírással jöttünk ki. Hangulatingadozásai vannak, egyszer boldogan konstatálom hogy elmentem vele bevásárolni, máskor pedig megfogadom hogy nem jön velem többet. Kiszámíthatatlan mikor mire hogyan reagál. Sokszor kérdezgeti ugyanazt egymás után (pl apa mikoj dzsün haza? elmondom neki a választ, és ismét megkérdezi sokszor és hosszasan), nem tudja elmondani mi volt az óvodában, hol voltuk aznap délelőtt. Olyan, mintha a memóriájával lenne valami probléma, vagy csak nem akar válaszolni. Egy példa: állatkertben voltunk, apa, anya, ő . A járdára felfestett tappancsnyomok érdekelték, futkározott, egy-két állat érdekelte, de az is annyira, hogy egy pillantást vetett rájuk. 1,5 óra alatt megjártuk az állatkertet. Itthon a nagymama megkérdezte hogy hol voltunk, és nem tudott rá válaszolni, még ő kérdezett vissza: „-hol?” , és ilyen eset sokszor előfordul.
Beszéde sokszor nem érthető másoknak, hadar, kisebb szép és érthető mondatokat már mond, de nem helyesen és nem érthetően. Öltöztetni kell, nem tudja csak a nadrágját és a zoknit levenni, felvenni csak a tépőzáras cipőt. Próbálkoztunk ezzel is, hogy megtanítani önállónak, mert már középső csoportos, és ott már elvárások vannak, de dühösen ordít hogy „nem tudom”, próbálkozik, de feladja. Fenekét nem törli ki, de ezt sem akarja megpróbálni. Segíteni szeretnék neki, vagy bármit megmutatni azonnal dühösen reagál. Tehetetlennek érzem magam és kétségbeesettnek. A nagymami pedagógus, szerinte majd behozza a lemaradást, de eltelt egy év az óvodában, és kezdünk kételkedni, hogy valami más lehet a probléma. Mi lehet a baj, vagy ilyen egy „átlagos” 4 éves? Hogyan tovább? Merre? Mit és hogyan foglalkozzak vele itthon? Nagyon szeretem, ez a kis ördögfióka az életem, de nagyon nagyon félek tőle, hogyha, iskolás lesz belőle Ő lesz a fekete bárány, és hátrány fogja érni amíg fel nem nő. Válaszát előre is köszönöm!