Hívd dallal az asztalhoz!
Egy kisgyermek alapvetően társasági lény, nagyon szereti, ha együtt a család, de talán túlságosan belefeledkezett épp a játékába, mikor szólítod vacsorához, így nem jön azonnal.
Próbáld ki, hogy egy dalocskát énekelsz, mikor leültök az asztalhoz, így az étkezés is nyugodtan kezdődik, ráhangolódik szépen mindenki és a csemetédnek is megkönnyíted az „átállást” egyik történésből a másikba, akármilyen elmélyülten is játszana. Itt van például egy nagyon egyszerű dalocska a „János bácsi, János bácsi” kezdetű nóta dallamára:
- Hol vagy Emma? Hol vagy Emma?
- Itt va-gyok! Itt va-gyok!
- Kész a finom étel! Gyere vacsorázni!
- In-du-lok! In-du-lok!
Hagyjuk, hogy az asztalhoz vigyen néhány játékot
Ha jobban érzi magát tőle, miért is ne hozhatna magával pár játékot az asztalhoz. A kisgyereknek talán egy kicsit idegen lehet az asztal. Olyan magas, és folyton nyugton kell ülni mellette, ami egész természetellenes egy örökmozgó csemete számára! Hagyd, hadd játsszon egy kicsit a kanalakkal, mackóval, vonattal - bármivel, ami boldoggá teszi, így hamar hozzászokik, hogy nyugton üldögéljen a vacsoránál, amíg anyu és apu egy kicsit végre beszélgethetnek. 4-5 éves korára már nem fog ragaszkodni ezekhez a játékokhoz.
Teremts rituálékat!
Gyújts gyertyát, vagy vezess be egyéb kedves szokásokat, amikkel meghittebbé 
teheted ezeket az együttléteket, hadd érezze a kicsi milyen különlegesek is ezek az étkezések, amikor együtt a család. A gyertya meggyújtása jelezheti a vacsora kezdetét, eloltása a végét. Ha nem szereted a gyertyákat, személyre szabott anyagszalvétákkal is egyedivé teheted ezeket az alkalmakat, vagy kitalálhatsz mindenféle hangzatos nevet az aznapi menühöz, mint egy igazi étteremben, így invitálva asztalhoz a családot. Például: „Rántott pipihusi fűszeres sajtbundában, vajban párolt manó hozta zöldségágyon egy csipetnyi tündérporral megbolondítva, és friss erdei forrásvízzel szervírozva. A desszert pedig - de csak a jó gyerekeknek! - illatos málnalekvárral leöntött rizsfelfújt tündérmódra.”
Legyen minden kéznél!
Ha mondjuk, apa feláll az asztaltól, mert be szeretne hozni a konyhából még egy adag csirkét, akkor igen nehéz megmagyarázni a kicsi gyerekednek, hogy neki 
attól még nyugton kell maradnia. Legyen inkább minden az asztalon, extra kancsó víz, extra szalvéta, és egy kis repeta - apunak.
Vedd elő a bohócorrod!
Ha elkezd nyöszörögni neked, hogy most már le szeretne menni, de úgy látod, még nem evett eleget, kapd elő a bohóctudományod, keltsd fel az érdeklődését újra az étel iránt. „Nézd, azokat a borsókat! Te, ezek beszélgetnek! Hallod mit mondanak?” Talán egy kicsit hülyén fogod érezni magad, de még mindig messze jobb, mintha kiabálnál a komával.
Valamit valamiért
Nagy valószínűséggel nem fogja megenni az összes brokkolit, de megpróbálkozhatsz azzal a taktikával, hogyha megeszik még három szemet, akkor elmehet az asztaltól. Ez a jó 
öreg trükk azért működik ilyen jól, mert ugyan szabsz bizonyos feltételeket, de hagyod, hogy a kicsi akarata érvényesüljön.
Beszélgessetek!
A legtöbb kisgyerek sóvárog a szülei osztatlan figyelmére, a közös vacsora remek alkalom, hogy egy kicsit a középpontba kerülhessen. Kérdezd meg például, hogy mit látott ma a parkban, vagy melyik állatot szereti jobban, a dinoszauruszt, vagy az elefántot? Netalán a pápaszemes pingvint? Az egész család remekül fog szórakozni! Ha a kicsi jól érzi magát, ha mindig egy nyugodt meghitt hely marad a családi asztal a számára, akkor szívesen fog részt venni és végigülni minden ilyen szép családi vacsorát.
Legyen élvezetesebb a közös étkezés! |
A közös vacsora néha egész kaotikus is lehet. Te szépen kitalálod, megfőzöd a lehető legegészségesebb ételt, olyan formában, hogy még a gyerkőcöd is szívesen megegye, ínycsiklandóan feltálalod - persze úgy, hogy egész idő alatt a fél szemed az örökmozgó csemetéden tartod - és amikor végre leülnétek az asztalhoz, akkor gyorsan kitalálja, hogy nem is éhes, és sürgős játszanivalója támad. Ugye, ismerős? De ne add fel! Íme, néhány tipp, hogy könnyebben megvalósítható legyen a békés családi vacsora.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
| MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Előző hír
Ami sose hiányozzon a napotokból!
Következő hír
Rendezzen házibulit a gyerek, vagy ne?
Közösségi hozzászólások:
Családinet hozzászólások
Hozzászólások (6 - 1)
debreceni
#6
2012. február 10. 09:04:02 | péntek |
Bármi, ami eltereli a gyerek figyelmét az evésről (játék, gyertya) nem kell oda. A tv-t, rádiót is kapcsoljuk ki. Beszélgetés, az jó. A gyerekek mindig több ételt szednek ki. Még nincs mértékérzékük. Na, ha azt most mind bele tömi az anya, jön az elhízás. Inkább én szedem ki a gyereknek, nem keveset, nem sokat. Pont eleget. A múltkor egy ilyet olvastam.
|
|
|
|
||||
villkat
#5
2011. március 04. 11:03:11 | péntek |
Én arra lennék kíváncsi, hogy melyik anyuka mondaná végig ezt a hangzatos menüt
 Nekünk a gyertya csak Karácsonykor van az asztalon ez teszi ünnepivé, nem szeretném, ha minden étkezéskor gyertyáznánk, abból is volt bonyodalom, hogy a gyertyával játszottak a gyerekek az asztalnál... Én még mindig szeretem azt a szabályt alkalmazni, hogy amit kiszednek a tányérjukra azt mind egyék is meg. Inkább kevesebbet szedjenek, de ne kelljen kidobni semmit, mert az pazarlás. Persze a desszert csak annak jár aki mindent megevett és jól viselkedett az asztalnál. Nálam ennyi a jutalmazás. Szerintem nem kell nagy hűhót csapni az étkezéseknél. Már az öröm , hogy együtt van a család és mindenki elmeséli, hogy mi történt vele. Gyerekeknek is jut ilyenkor idő, hogy megbeszéljük mi volt a suliban. Szoktak is sztorizni rendesen és általában nagyokat kacagunk együtt. Számomra ezek az igazi együtt töltött étkezések örömei. Azzal sem értek egyet, hogy játékot vigyen az asztalhoz a gyerek. A nagynak se engedjük meg, de a kicsinek sem. Játékidő evés előtt vagy után van. Az asztalnál egymásra figyelünk.
|
|
|
|
||||
Diane
#4
2010. április 21. 16:52:47 | szerda |
Hát nem tudom, ha ezt mind végig csinálnám, a fiam igen érdekesen nézne rám, szerintem:).
Plusz az óvónő másnap valószínűleg szintén nem fog csak az ő kedvéért bohócot csinálni magából, hogy egyen valamit. Szóval persze ez szép, és jó, de nem hinném, hogy ezt valaki minden nap kivitelezni tudja.
|
|
|
|
||||
kis_dani
#3
2010. április 08. 14:32:58 | csütörtök |
A nagyokosok eddig azt írták ne produkáljuk magunkat az asztalnál csak azért hogy a gyerek egyen! Nekem még nagy tapasztalatom nincs, de nem az lenne a lényeg hogy ne a játék miatt egyen? Sőt a jutalmazás se jó ötlet nem?
|
|
|
|
||||
Signetta
#2
2010. április 07. 15:41:43 | szerda |
Én mindig úgy ettem, hogy csak egy bizonyos tányérból, és az Ablak Zsiráfban volt egy nyuszi, azt néztem folyamatosan, míg ettem.
 Emlékszem, később, mikor már nagyobb voltam, megnéztem azt a lapot, és főleg a nyuszi körül a fehér rész fekete volt, mert mindig birizgáltam anno az ujjammal a nyuszi fotóját. De jó volna, ha még mindig meglenne az a könyv. : )))
|
|
|
|
||||
Szuszo
#1
2010. április 07. 10:14:45 | szerda |
Ez a legnehezebb, hogy a nem jól evő gyerekbe ételt könyörögjük. Talán a cikkben felsorolt praktikákkal tényleg megkönyíthetjük ez. Arról már én is hallottam, hogy nem mindegy, hogy tálaljuk fel a gyerkőcnek az ételt. Nagyont tetszik az az ötlet, hogy adjunk éttermi neveket az ételeknek, és spékeljük meg egy kis kreativítással.
|
|
|
|
||||
Ez is érdekelhet:
.jpg){kind=small}