A gimnáziumi biológia órák diszkrétek, visszafogottak és kifejezetten kényelmetlenek voltak. Csupa lány-osztály, középkorú biológia tanárral, aki mindent precízen elmagyarázott, drasztikusan számon kért, nem volt nála esély se a könnyeknek, se a kuncsorgásnak. Kivéve a szexuális témakört. Ennél a tananyagnál bezárult. Nem sikerült legyőznie a zavart, melyet 26 zsenge leányzó kíváncsi tekintete okozott. Mást se szerettünk volna, mint tőle hallani az intim részleteket. Nem adta meg nekünk ezt az örömöt. A teljes fejezetet, anatómiástul, gyakorlati ismeretestül otthoni feldolgozásra jelölte ki. Ebből sosem kért számon. Letudtuk a dolgot. Számomra ennyi volt. Ha nem lettem volna kíváncsi és nem járok utána az engem foglalkoztató kérdéseknek önállóan, akkor nem is tudom, mikor és hogyan szereztem volna meg ezeket a fontos információkat. Az iskolából nem, anyuék meg roppant szégyenlősek voltak, válaszaik homályosak, érthetetlenek, gyakran hasonlatokkal tarkítottak.
Valljuk be, egy fiatal nem erre vágyik, hanem a teljes, kendőzetlen igazságra, mely persze életkortól, szellemi-lelki felkészültségtől függ. De ki tudja a szülőkön kívül, hogy mit bír el a gyermek, a serdülő? Az iskolai biológia tanár? Hogyan valósul meg az egyénre szabott ingerküszöb, amikor egyszerre 35 fiatal vesz részt az oktatáson? Fiúk-lányok együtt, mert elvégre az egész erről szól. Csak az egész ismerete ad teljes képet, vallják egyesek. Mások szerint inkább fiúk-lányok külön-külön, mert így nyíltabban lehet beszélgetni, olyan témák is előkerülhetnek, amelyeket a másik nem jelenlétében nem szívesen tárgyalunk meg, főleg nem serdülőkorban. És mikor kezdődjön a felvilágosítás? Hogy mérjük fel a csoportot? Minden egyes gyermek más hozott anyaggal érkezik. Az egyik család beszél, nyíltan áll az egészséges szexualitással, míg a másik család jóval visszafogottabb, zárkózottabb, ezek a témák tabunak számítanak. Megannyi nehéz kérdés.
Ugyanezekkel a súlyos kérdésekkel néz szembe New York állam is, mivel ebben a
tanévben, 20 év kihagyás után, ismét kötelezővé tették a szexuális oktatást az állami iskolákban. A döntés csupán egyik eleme a Bloomberg kormányzat új stratégiájának, mellyel a latin-amerikai és a fekete bőrű fiatalok életszínvonalának emelésére törekszenek. Ezek a fiatalok jóval nagyobb eséllyel és százalékban kapnak el szexuális úton terjedő betegségeket. A korai, nem kívánt terhességek száma is elképesztően magas, jóval magasabb, mint az azonos korú fehér társak körében. Eddig 21 államban volt kötelező a szexuális és H.I.V. megelőző felvilágosítás, míg New York államban csak az utóbbi. A jelenlegi döntés értelmében a 6. vagy a 7. évfolyamban, illetve a 11. vagy a 12. évfolyamban fél évig kell a fiataloknak ezt a témakört tanulmányozni. A tanórák koedukáltak lesznek és beépíthetőek a már meglevő egészségtan tananyagba, így nem jelent plusz elfoglaltságot sem a gyermeknek, sem a pedagógusnak. Azok az iskolák, ahol nem volt eddig semmilyen szexuális felvilágosítás, szerződtethetnek oktatókat az Oktatási Tárcán keresztül, ugyanakkor továbbképzések is indulnak a programban résztvevő pedagógusok számára.
A tananyag nem csupán a megszokott anatómiai elemeket, szexuális viselkedés modelleket, illetve az H.I.V megelőzést tartalmazza, de egészen gyakorlatias lesz. Szó lesz a pubertásról, a terhességről, a védekezés nélküli nemi aktus következményeiről, abortuszról, szexuális úton terjedő betegségekről. Igaz ugyan, hogy a New York-i középiskolákban már 20 év óta árusítanak óvszereket, a használat módját nem tanították a fiataloknak. Most ez is a tananyag része lesz és a magyarázat olyan messzire megy el, mint még soha. Az oktatók többsége nagy örömmel fogadta a változást, a legtöbben máris továbbképzéseken ülnek, míg a szülőket megosztja az új rendelet.
"Hatalmas a szakadék a minisztérium és a szülők igényei között. - mondja egy Bronx-i középiskola igazgatója. - Rengeteg a hívő család a környékünkön, keresztények, (katolikusok, egyéb történelmi egyházak tagjai), akik a szexualitásról tradicionális elveket vallanak. Ezt természetesen tiszteletben kell tartanunk. Reméljük, a belénk vetett bizalom, megoldja az ellentéteket."
A szülők nagy hányada úgy véli, túl korán kezdeni a felvilágosítást többet árt, mint használ. A megkérdezett pszichológusok egy csoportja ugyanezen az állásfoglaláson van és úgy véli, 10-11 éves korban a gyermekek nagy része, még egyáltalán nem nyitott, illetve abszolút felkészületlen lelkileg és fizikálisan egyaránt, hogy ilyen témában mélyreható tanulmányokat folytasson. "A tananyag túlkapásaival, a természetes érési folyamat átugrásával esetleg olyan lelki sérüléseket okozhatunk, melyek a későbbiekben ütnek vissza, esetleg pontosan akkor és ott, ahol a legrosszabb lesz. Nem minden gyermek érkezik azonos alapokkal, neveltetéssel, érdeklődéssel. Egy olyan kislánynak beszélni a kondom használatáról, a szexuális együttlétről, akit 10 évesen még a babák érdeklik, nemcsak morbidnak hangzik, de szinte bűn." - nyilatkozott egy gyermekpszichológus.
A szülők azt is sérelmezik, hogy nem történt a döntés előtt meghallgatás, az ő
véleményükre senki nem volt kíváncsi. Mások máris jelezték, látni akarják a tananyagot és esetenként akár be is ülnének az órára. A szülők egy csoportja úgy érzi, kiveszik a kezbükből az irányítást, mások viszont kifejezetten örülnek a változásnak. Egy teendővel, egy gonddal kevesebb marad otthonra.
Egy apuka így nyilatkozott a Tv-nek: "Ugyan nem vagyok vallásos, de mégis úgy érzem, idő előtt el akarják venni a gyermekeim ártatlan világszemléletét." Ugyanezt a gondolatsort erősítik meg a Keresztény Liga vezetői is. "Nem arra kell tanítanunk a gyermekeket, hogyan használják az óvszert, hanem arra, mit jelent a felelősségteljes kapcsolatteremtés, mi a szexualitás valódi értelme, a kölcsönös tisztelet, az élet tisztelete. Ezzel az oktatással csak a tüzet próbáljuk oltani, a probléma gyökerét nem érjük el." A vallásos szülők ugyanezt a gondolatsort erősítik meg. "Én nem akarom, hogy a lányom 11 évesen halljon az abortuszról, legalábbis nem ilyen szövegkörnyezetben. Nem akarom, hogy a kislányom azt higgye, az abortusz megoldás. Sőt abban sem vagyok biztos, hogy ilyen módon szeretném, ha először hallana a szexuális együttlétről sem. Az óvszer számára ne legyen a vásárlólistán, mint egy csomag papírzsebkendő. Mi otthon nem erre neveljük, nem ezt látja a közösségben sem."
Más vélemények szerint, a mai világban a gyerekeknek muszáj tudniuk ezekről a dolgokról, mert a tudás fegyver. Nem utolsó sorban, inkább az iskolában, szervezett körülmények között halljanak az élet ezen tényeiről, mint más, megbízhatatlan forrásból. Sokan úgy vélik, a minisztériumnak azért kellett lépnie, mert a szülők egyre inkább alkalmatlanok, se idejük, se kedvük nincs a gyermekeikkel foglalkozni. A cikk elején említett családokban a szülők önmaguk sem rendelkeznek a megfelelő tudással és moralitással.
Az oktatás 2012 tavaszán kezdődik és annyi változás máris történt, hogy azok a szülők, akik akár vallásos meggyőződésből, akár a gyermek esetleges pszichikai állapota miatt a családban szeretnék lebonyolítani a beszélgetést, kérhetik a gyermek felmentését ezen előadások alól. Abban az esetben is felmentést kaphat a tanuló, ha a szülők csupán kijelentik, maguk vállalják a gyermek oktatását a témakörben. A felmentés formanyomtatványát a tanév elején viszik haza a gyerekek.
Nektek mi a véleményetek? Mikor, hogyan lehet a szexuális nevelést kezdeni? És vajon valóban az iskola feladata vagy maradjon a szülők felelőssége? Ti hogyan oldjátok meg gyermekeitekkel? Amennyiben fiatalok vagytok, nálatok ez hogy zajlott? Hozzám hasonló élményeitek voltak vagy azóta már sokat változott a világ az iskolában? Meséljetek, osszátok meg a tapasztalataitokat, véleményeteket, hogy okulhassunk belőle.
Forrás: Tinkmara blog, foter.com
.jpg){kind=small}