Pszichológiai és fiziológiai egyensúly

Grastyán Endre az emberi viselkedést döntéshozatali modellek segítségével vizsgálta. Vegyünk alapul egy játékelméleti modellt.

E modellben minden ember játékosnak számít, akit sok-sok más játékos vesz körül létrehozva ezzel az adott játékos természetes és szociális környezetét. Ez a környezet, természetesen, igyekszik saját kívánalmainak és szabályainak megfelelő játékra bírni a játékost. Mindeközben persze a játékos is aktívan igyekszik saját céljainak és értékeinek megfelelően alakítani saját környezetét.

A döntéshozatali modellek legalapvetőbb kérdése, hogy egy ilyen rendszerben milyen feltételek között kapjuk a legjobb eredményt a játékosoktól, akik eközben különféle nyomást gyakorolnak egymásra. Azaz milyen feltételek között működik optimálisan a rendszer?

Az emberek esetében természetesen nem csupán a fiziológiai (testi) szükségletek kielégítése, hanem a pszichológiai (lelki) egyensúly fenntartása is fontos, sőt elengedhetetlen. Pszichofiziológiai egyensúlyunk sok minden befolyásolja.

Hatással van rá, milyen genetikai adottságokkal születtünk, milyen családban nőttünk fel és élünk, illetve az, hogy környezetünk milyen szokásokat, értékrendet követve éli az életét. Mindez ugyanis erősen befolyásolja, hogy egy adott pillanatban ránk nehezedő problémák súlyával saját véleményünk szerint képesek vagyunk-e megbirkózni. Más szóval, befolyásolja a stressz-viselkedésünket.

A mindennapok során minket érő stresszel való hatékony megbirkózás ugyanis a fejünkben kezdődik. Úgy is mondhatnánk, nem az számít, mi történik velünk, hanem, hogy mi mit kezdünk a történtekkel. Vegyünk néhány egyszerű példát:

Van egy barátunk, akitől a családja mindig kiváló teljesítményt várt el, így az idők során az egyébként igen jó képességű fiú egyre maximalistábbá vált. Az egyetem kapuját már nagy teljesítményszorongással a batyujában lépte át. Mindenben magas teljesítményt nyújt, kivéve a nyelvek területén, ugyanis hiába van jó nyelvérzéke, valahányszor egy szót rosszul ejt ki erős szorongás lesz úrrá rajta, estig rágódik a dolgon és emiatt egyre rosszabbul is alszik. (Pedig a nyelvtanulás természetes része a hibázás, éppoly természetes, mint az, hogy a járni tanuló kisgyermek elesik!)

Vagy tegyünk fel, hogy van egy eléggé szorongós alaptermészetű barátnőnk, aki épp a mozgólépcsőn utazott, amikor testvére felhívta, hogy elmondja édesapjuk balesetet szenvedett és kórházba került. Ez a barátnőnk néhány héttel később erős pániktüneteket produkál valahányszor metróznia kellene. Ennek oka egyszerűen az, hogy az eredeti negatív esemény - rosszhír - által okozott enyhe vegetatív idegrendszeri reakciókat (szívdobogás, gyomor összerándulása, izzadás, légzés enyhe egyenetlensége) katasztrofizálja, és ez által felerősíti.

A fenti példákból jól látszik, milyen nagy lehet az eltérés a környezet valódi elvárásai (tanulj jól, mozgólépcsőzz nyugodtan), és az adott személy által észlelet elvárások (sosem hibázhatok, a mozgólépcső nagyon veszélyes) között. Igen fontos továbbá észrevennünk, hogy a fizikai tüneteket (alvásproblémák az egyik esetben, szívdobogás és más pánikos tünetek a lány esetében) kognitív (gondolkodási) folyamatok eredményezték. Az tehát, hogy mit gondolunk stressz esetén igen erősen befolyásolja, hogy hogyan érezzük magunkat, míg ez utóbbi visszahat gondolkodásunkra. Ennek köszönhető, hogy sokszor úgy vergődünk egy nehéz szituációban, mint a partra vetett hal, levegő után kapkodva.

Csodálatos módon azonban, ha a helyzetre vonatkozó gondolataink meghatározhatják a testi reakcióinkat, az azt jelenti, hogy ha sikerül visszanyerni az uralmat gondolataink felett, és jobban megismerni testi reakcióinkat, könnyebben maradhatunk egészségesek akár a stressz-teli időszakokban is. De vajon hogyan?

Először is fontos, hogy elgondolkozzunk azon, mik is a környezet elvárásai felénk, illetve mi mit várunk el magunktól. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mi az, aminek legjobb formánkat hozva meg tudunk felelni, és mik azok az elvárások, amiket irreálisnak tartunk. Érdemes továbbá megtanulni egy olyan relaxációs technikát, aminek segítségével jobban megérthetjük, és megtanulhatjuk kezelni testünk feszültségre adott reakcióit. A számtalan technika közül csak egyet kiemelve, ilyen az AUTOGÉN TRÉNING.

Az autogén tréning (rövidítve: AT) egy olyan relaxációs módszer, amely alapvető testi-lelki nyugalom, kikapcsolódás elérésére tanít meg. Az Autogén Tréning módszer kezdetei az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza és J.H. Schultz nevéhez fűződik. Az autogén szó görög eredetű, "autos" = ön, "genos" = származik, azaz valami, ami belőlünk származik. A tréning pedig arra utal, hogy gyakorolni kell a technikát, amíg elsajátítja az ember.

A módszer alapfokának elsajátítói képesek lesznek arra, hogy 7-10 perc alatt kellemes, mély lazaságba, nyugalomba juttassák önmagukat. Ezzel a napi igénybevételektől, feszültségektől mentesítik a szervezetüket, és egyre közelebb kerülnek testük működésének alapvető harmóniájához, egyre inkább megértik saját testük üzeneteit, és megalapozhatják azt az önismereti munkát, amelyet az AT magasabb fokozatain, vagy más terápiás formákban bontakoztathatnak ki.

A módszer elsajátításához kitartó és rendszeres gyakorlás szükséges, legalább 12 héten át. Ez azt jelenti, hogy, az általunk ajánlott heti 1-2 alkalommal 50 perces egyéni// 90perces kiscsoportos (6-8 fő) foglalkozáson felül naponta kétszer 15 percet kell, hogy fordítsanak a módszer otthoni gyakorlására. Ideális esetben az AT olyan szerves részévé válik az életünknek, mint a fogmosás. A fenti előnyök kibontakozását folyamatosan érzi magán a gyakorló, és a teljes folyamat végére éri el a megfelelő mértékű és jellegű testi-lelki lazaságot.

Az AT fő előnye, hogy valóban elsajátíttat valamit, ami ezen túl egy életen át "rendelkezésünkre" áll, az elsajátítást követően nem kell hozzá sem szakember, sem magnó, sem egyéb eszköz. Olyan készségünkké válik, mint az írás vagy az olvasás. Fokozott testi, vagy szellemi igénybevétel, stresszekkel teli életmód, esetleg a szervezet enyhébb "hibaüzenetei" (fejfájás, feszültség, gyomorpanaszok, alvászavar) esetén kimondottan előnyös lehet.

Nincs benne semmi mágia, tiszta fiziológián alapszik. Hatása abban áll, hogy csökkenti a szorongást és feszültséget az egyre növekvő belső nyugalmi tónus következtében. Épp ezért azt lehet mondani, hogy szinte mindenki alkalmas az autogén tréning elsajátítására.

Ami szükséges hozzá: kitartás és hajlandóság az otthoni gyakorlásra (amíg egy alapgyakorlatot megfelelően el nem sajátított az ember addig nem lehet menni a következőre) és motiváció. Azaz fontos hogy saját elhatározásából akarja megtanulni a tréninget valaki, mert azzal valami változást szeretne elérni.

Amint elsajátítottuk, szinte bárhol és bármikor lehet alkalmazni: akár otthon fekve az ágyon, hogy egy kicsit kikapcsoljunk, akár a fogorvosnál ülve, hogy félelmünktől megszabaduljunk vagy egy fontos vizsga, tárgyalás előtt, hogy kevésbé szorongjunk.

Ha kedvet kapott hozzá, csatlakozzon a 2009 októberében/novemberében a szerző által indítandó AT-csoportokhoz.

Ne feledje: mi mind játékosok vagyunk, mind döntéseket hozunk - Ön dönti el, képesnek tartja-e magát a stresszel való megküzdésre! Higgyen benne, hogy képes rá! Döntsön az egészsége mellett!