Milyen irányú a csikorgatásunk?
A fogszorítás és csikorgatás legfőbb oka, hogy az alsó és felső fogak kiegyensúlyozatlan érintkezése miatt az állkapocs ízület nem tudja elérni a nyugalmi záródási pontját. A kiegyensúlyozatlanságot egy nagyobb korona, egy magasabb tömés is okozhatja.
Alvás közben sokan előre-hátra csikorgatnak, mások oldalra teszik ezt. És miért öntudatlanul csikorgatunk? Azért, mert az ízület ilyenkor normál esetben is végez reflexes, minimális mozgásokat. Éppen ezért ha valakinek oldalt normálisan nőtt a foga, elől viszont nem érnek össze a frontfogak, akkor addig próbál szorítani, amíg az érintkezés létre nem jön – ami persze lehetetlen.
Az előre-hátra csikorgatás sokszor fiatal korban alakul ki, ugyanis az ilyenkor panaszmentes, de a minden irányába növő bölcsességfogak gyakran észrevétlen akadályát képezik a jó harapásnak, rágómozgásnak. Ha a bölcsességfogak a csontban megbújva növekednek és nekifeszülnek az utolsó rágófogaknak, szintén rossz érintkezés jöhet létre. Ugyanakkor elképzelhető, hogy csupán a napi stresszre reagálunk így álmunkban, vagy éppen egy rossz szokás áll a háttérben. Az okot csakis fogorvos tudja pontosan meghatározni.
Következmény: kopások és fájdalmak
Mivel a csikorgatók ötöde a nappali maximális szorító erőt meghaladó erővel nyomja össze éjszaka a fogait, a következmények messze vezethetnek. A frontfogak élei lekopnak, letöredeznek, az érintett fogakon nyaki kopások alakulnak ki, súlyosabb esetben minden rágófelszínen megjelennek a komoly kopások. Tévhit, hogy a rágás koptatja el a fogakat, hiszen egy falat elrágásához nagyjából fél percre van szükség, amely idő alatt az őrlőfogak mindössze 0,2 másodpercig érintkeznek. Ez az idő viszont szinte „semmi” egy éjszakai, akár 45 perces csikorgatáshoz képest.
A következmények pedig nem csak a fogakat érinthetik, ugyanis kialakulhat halántéktáji fájdalom, tarkó- és nyaki feszülés, sőt hátfájás is. Az álkapocs-ízület és a fül belső szerkezetének összefüggése miatt kialakulhat füldugulás, fülpattogás, vagy akár migrén. Ha a fogakat megemelik és visszarendezik az ideális helyzetükbe, kialakítják a megfelelő harapás-magasságot, a száj körüli ráncok is kisimulhatnak.
- Súlyos, nem kezelt esetekben az ízület maga is károsodik, felszínei elkopnak. A már röntgenfelvétellel is diagnosztizálható elváltozás igazolhatja a kóros mozgások tartós jelenlétét. Mivel az ízület önmagában nem tud regenerálódni, sokszor fogszabályzással vagy szigorú mérések alapján kidolgozott harapásemeléssel, illetve különböző harapásemelő, fogvédő sínekkel lehetséges javítani a helyzeten és megakadályozni a romlást. Ennél is súlyosabb esetben szájsebészeti megoldáshoz kell folyamodni – mondja dr. Benkő Krisztina, az Oxygen Fogászat fogszakorvosa.
- Bizonyos esetekben lényeges a csapatmunka, melyben több szakterület orvosa hangolja össze munkáját. Együtt dolgozhat a szájsebész, aki például kihúzza a ferdén növő bölcsességfogat, a fogszabályzó orvos, aki beszabályozza a fogak irányát, helyzetét és méretét, és egy esztétikai fogorvos, aki kialakítja a végső formát, színt és elhelyezkedést.
Forrás: www.oxygenfogaszat.hu
Fotó: David Castillo Dominici - FreeDigitalPhotos.net
.jpg){kind=small}
