Minél kisebb a gyermek, annál inkább még a szülő, a család, a rokonok vagy éppenséggel az óvónő, a dada, a tanár, a nevelő vagy az iskolanővér irányítása, felügyelete alatt áll. A szülőnek kötelessége odafigyelnie gyermeke étrendjének kialakítására, sőt minden hozzátartozónak fontos elmagyarázni, hogy gyermeke mely élelmiszereket nem fogyaszthatja. Bizonyos korig még a szülő vásárol be vagy készíti el a család a vacsoráját is. A bölcsődében, az óvodában, az általános iskolában dolgozóknak szintén fokozottan ügyelniük kell az élelmiszerallergiával küzdő gyermekek étkezésére. Később, ahogy a gyermek egyre nő, neki is meg kell tanulnia, hogy mi az, amit megehet és mi az, amit nem. Ezért nem árt fokozatosan mindent megtanítattatni a gyermekkel, hiszen előbb-utóbb úgyis saját magáról kell gondoskodjon. Már középiskolában sem ritka, hogy a gyermek elkerül más városba, ahol éppenséggel kollégiumban vagy albérletben él. A felsőfokú tanulmányokat végző diákoknál pedig elvárható lehet a teljes önállóság, nemcsak a tanulás, az önálló életvitel, de a speciális étrend kialakításakor is. Sokan mégsem kerülik tudatosan az adott ételeket, és egy-egy allergiás reakció megjelenésekor sem feltétlenül tudják, hogy mi a teendő. Éppen ezért kell tudatosítani bennük, hogy a nem megfelelő odafigyeléssel az életüket is kockára tehetik. Nem meglepő az sem, hogy a fiatalok egy része kevésbé felelősségteljes a saját sorsát illetően, többen hajlamosak lehetnek komolytalanul venni az állapotukat. A tudatos életmódra való nevelést nem lehet elég korán elkezdeni, hiszen később már a gyermekből felnőtté váló diáknak kell másokat arra tanítani, hogyan viselkedjenek, ha valamilyen allergiával kapcsolatos probléma adódik. A gyermeknek még akkor is érdemes minél előbb önállósodni, ha nem kerül el a szülői háztól, ezzel mihamarabb felkészülve az önálló életvitelre. Most pár gyakorlati tanácsot adunk, melyek fontosak lehetnek a diák egészségének megőrzésében.
1. Légy tisztában az állapotoddal! Ehhez szükséges lehet a szakorvos, nővér, dietetikus, szakember vagy éppenséggel a szülő, rokon, nevelő, aki elmagyarázza, hogy miért kell elkerülni bizonyos ételek fogyasztását, és melyek ezek az ételek, élelmiszer-összetevők. Nem árt a szülővel együtt elmenni egy nagyobb boltba, végigmenni a termékválasztékon, és a kosárba csak olyan ételeket betenni, amiket teljes biztonsággal fogyaszthat a gyermek. Ehhez feltétlenül szükség van információkra, ezért a címkét minden esetben el kell olvasni, akár egyedül vásárol a gyermek, akár a szülővel. Segítségre lehet a sorstársak ajánlása is, vagy éppenséggel egy allergéntáblázat, egy olyan információ, mely alapján 100%-ig biztosak lehetünk, hogy az adott élelmiszert megvehetjük. Természetesen az is megoldás lehet, ha eleve otthonról viszünk olyan ételeket a kollégiumba, amiket aztán ott nyugodtan elfogyaszthatunk. Ilyenkor elsősorban elállós, tartós élelmiszereket ajánlatos vinni, illetve a hamarabb romlandó élelmiszereket 1-2 napon belül elfogyasztani.
2. Legyen olyan szakorvos, aki bármilyen probléma esetén azonnal elérhető! A diák ismerkedjen meg a környéken a legközelebbi szakorvossal (pl. allergológussal, iskolanővérrel, iskolaorvossal, gyógyszerésszel), akihez bizalommal tud fordulni probléma esetén. Azért jó, ha otthonról visz tartalék gyógyszereket, epinefrint, tehát olyan készítményeket, amelyek a kezeléséhez szükségesek lehetnek. A diáknak azt is meg kell tanulnia, hogyan kell végszükség esetén az injekciót saját magának beadni.
3. Tájékozódj! Fel kell mérni a környéket, hogy hol vásárolhatóak az adott allergéntől mentes termékek (pl. bioboltban, speciális boltban, nagyobb áruházakban), ezen kívül a legközelebbi sürgősségi osztály, ügyeletes orvos, szakrendelő címével, elérhetőségével (telefon) is tisztában kell lenni!
4. Tanítsd a lakótársaidat! Fontos, hogy a veled együtt élők tisztában legyenek az állapotoddal, ugyanis vészhelyzet esetén a segítségedre lehetnek! El kell nekik magyarázni, hogy mi a teendő, ha probléma adódik, tudatosítani kell bennük, hogy ez életmentő tevékenység lehet. Állapotunkat nem kell szégyellni, hiszen csak úgy tud segíteni a másik, ha tudja, hogy mit kell tennie.
5. Ismerkedj sorstársakkal! Érdemes felvenni a kapcsolatot a hasonló helyzetben lévőkkel, hiszen az ő segítségük is fontos lehet. Ilyenkor szó lehet tapasztalatcseréről is, "több fül többet hall, több szem többet lát" alapon. Például lehet közös vásárlásokat, főzéseket szervezni, recepteket cserélni. A másik fél esetleg tudhat a környéken olyan speciális étteremről, boltról, szervezetről, amely értékes információ lehet számunkra.
6. Mindig vigyél magaddal allergiakártyát! Ezen a kis papíron szerepeljen az allergiád pontos megnevezése, hogy mely ételeket kell elkerülnöd, milyen allergiás reakciók várhatóak nálad, és ez esetben mi a teendő (pl. epinefrin beadása), hova lehet fordulni (telefonszám, orvos neve). A kártyát érdemes tájékoztatásképpen éttermekben is megmutatni, illetve a hozzánk közelállóknak, akikkel együtt élünk, vagy járunk iskolába, társaságba. Zsebben, kártyatartóban vagy pénztárcában érdemes hordani, könnyen elérhető legyen, és ne veszítsük el!
7. Mindig legyen nálad gyógyszer, életmentő felszerelés! Bármikor szükség lehet ezekre, mégha szórakozni mész, akkor is. Legyen külön helyen, de szükség esetén könnyen elérhető. Szintén érdemes a legújabb, legpraktikusabb kiszerelést, tárolási módot követni.
8. Ellenőrizd le, hogy milyen ételek kaphatóak a menzán! Csak olyan ételt rendeljél, melyről teljesen biztos információk állnak rendelkezésre, mind az összetételét, mind az elkészítési módját illetően. Ismerkedj meg a konyhán dolgozókkal is, mondd el nekik a problémádat, hívd fel a figyelmet arra, hogy külön neked másképp is elkészíthetik az adott ételt. Ha tudnak rólad, akkor oda fognak figyelni rád. Ehhez viszont szükség van arra, hogy Te is elmagyarázd nekik, hogy mely ételeket fogyaszthatod. Jobb helyeken már arra is lehetőség van, hogy saját magad készítsd el az ennivalódat - tehát van főzési lehetőség - illetve arra, hogy a saját ételeidet külön mikrohullámú sütőben melegítsd, vagy külön hűtőben tárold. A legjobb, ha otthonról viszel saját felszerelést.
A továbbtanulásnak, a különélésnek sok előnye lehet, de legfőképpen az is, hogy független, önálló életmódot élj, ehhez viszont ismeretekre van szükség. Mindig legyenek naprakész információid, az önképzés, a mások oktatása elengedhetetlen része a speciális életmód követésének. És nem csak az iskolás évek alatt van erre szükség, hanem egész életed során.
Fotó: Ambro - FreeDigitalPhotos.net
.jpg){kind=small}
