Öt módszer, amely segíthet együtt élni gyermekünk ételallergiájával

Ha gyermekünknek nincs ételallergiája, nagyon valószínű, hogy az egyik osztálytársának van. Ez azért lehet, mert az elmúlt 10 évben az ételallergiás betegek száma vészjósló mértékben növekedett. Több mint 11 millió amerikai, köztük 2 millió gyermek allergiás valamilyen ételre. A földimogyoró allergiás gyermekek száma 1997 és 2002 között megduplázódott.

A súlyos allergiás esetek közül évente 30 ezer igényel sürgősségi ellátást. Legalább 150-en halnak meg az anafilaxiás, azaz súlyos allergiás reakció miatt, amely akár percek alatt okozhat agykárosodást, illetve agyhalált. Jelenleg nem rendelkezünk megfelelő gyógymóddal. A gondot okozó ételek szigorú mellőzése az egyetlen módszer, hogy megelőzzük az életveszélyes rohamokat.
 

Sajnos rengeteg embernek a mai napig nincsen megfelelő mennyiségű információja az ételallergiáról és a tünetekről, illetve arról, hogy mily módon is lehet megelőzni a potenciálisan halálos rohamot. Nem elég szimplán nemet mondani egy mogyoróvajas szendvicsre. A veszélyes ételmaradékok megbújhatnak a rosszul elmosott villán, a rosszul felcímkézett kekszes zacskóban, vagy egy szerettünk csókjában, ölelésében. Az állandó éberség életformává válik.
 

A tünetek is alattomosak lehetnek. Vannak gyermekek, akiknél már az első alkalommal erős rohamok jelentkeznek, amikor a káros ételt eszik (a leggyakoribb a földimogyoró, a mogyoró, a tehéntej, a tojás, a búza, a hal, a kagyló és a szója allergia). Míg másoknál állandó, de enyhébb reakciók jelentkeznek, úgymint kiütések, orrdugulás vagy bélpanaszok, amelyek mind lehetnek más betegségek tünetei is. Ezért fontos elmenni az allergológushoz, aki nagy tapasztalattal tudja diagnosztizálni és kezelni az ételallergiát. A fiamnak nem volt súlyos rohama egészen kétéves koráig, amikor is az otthonától távol véletlenül találkozott a földimogyoróval. Szerencsére addigra már pontosan tudtuk, hogyan is kezeljük a problémát: azonnali epinefrinre volt szükség, ez az egyetlen orvosság, amely megállíthatja az anafilaktikus rohamot, ha az már fellépett.
 
Megtanulni együtt élni vele

 

Nem túl meglepő módon, a tanulmányok kiderítették, hogy az élet gyakran roppant módon stresszes a súlyos ételallergiában szenvedő gyermekek és családjaik számára. Anyaként ugyanazok az álmaim és vágyaim, mint bármelyik más szülőnek: boldog és egészséges gyermeket nevelni, akiből aztán majd magabiztos és független felnőtt válhat. De az agyamban mindig ott motoszkál a gondolat és a félelem, hogy az evés miatt, amely a legtöbb ember számára a leghétköznapibb tevékenység, a fiam elveszítheti az életét. Napról napra az a legfontosabb célom, hogy mindannyian biztonságban hazaérjünk estére. Most a fiam 5 és fél éves, tehát elvileg könnyű elérni, hogy védve legyen. De ahogy egyre idősödik, és elkezdi majd egyedül felfedezni a világot, egyre nagyobb felelősséggel kell, hogy rendelkezzen saját biztonsága érdekében. Tehát amíg a kutatók nem találják meg az ellenszert, a nevelés kulcsfontosságú, a gyermekemnek, a férjemnek, nekem, a barátainknak, a rokonainknak, a tanároknak, a táborvezetőknek egyaránt. A tudás sokat könnyít a mindennapjainkon, rengeteget segít azoknak a családoknak, akiket érint az ételallergia, és azoknak a körülöttünk élő embereknek, akiknek gyakran kell a mi igényeinkhez alkalmazkodni. A legfontosabb, hogy a tudás életeket ment meg.
 
Ezt szem előtt tartva, íme 5 jó tanács, amely segíthet elviselhetővé tenni az ételallergiát:
 
1. Tegyük otthonunkat allergia-állóvá!

Működjünk együtt a tanárokkal, és dolgozzunk ki közösen egy stratégiát az ételallergia miatt, valamint vészhelyzet esetére tegyük az összes orvosságot elérhetővé számukra! Vigyünk információs anyagokat, például tájékoztató füzetet, mert mindez segíthet a tanároknak, a szülőknek és az osztálytársaknak megérteni, miért is elkerülhetetlen néhány lépés, úgymint földimogyoró mentes asztal, a menzán.
 
4. Hadd vegye kézbe a dolgokat!

 

Mikor a gyermekünk már elég nagy, ügyeljünk rá, hogy ő is megtanulhassa, hogyan adjon be magának epinefrint. Engedjük, hogy mindig, így az iskolában is, magánál tarthasson injekciós epinefrint (persze, csak ha ezt a szabályok megengedik, és ezzel az orvos és az iskolai nővér is egyetért). Szorgalmazzuk, hogy az ételallergiás gyermekek viselhessenek valamilyen orvosi szempontból lényeges azonosítót, és tanítsuk meg nekik, hogy az élelmiszerek címkéinek elolvasása is rendkívül fontos.
 
5. Jegyezzük fel, milyen ételekre vagyunk allergiásak!

 

Bármikor, ha étterembe megyünk enni, vigyük magunkkal az ételallergia kártyát, így roppant gyorsan és könnyedén tudjuk a pincért informálni gyermekünk allergiájáról. Mikor utazunk, feltétlenül vigyük ezt is magunkkal, valamint egy tervet vészhelyzet esetére.