Ebből az következik, hogy muslicát (pestiesen és helytelenül: muslinca), hiszen ők ezek a parányi állatkák, bárki tud „tenyészteni”, már ha ragaszkodik hozzá. Nem kell ahhoz semmi, csak valami gyümölcs. Csak tudjunk a szemtelen repkedőktől megszabadulni!
A muslicák (ecet- vagy gyümölcslegyek) a rovarok osztályába tartoznak, igen népes családdal, csak a Hawai- szigeteken mintegy 1000 faj él belőlük. Legelterjedtebb képviselőjük a közönséges muslica (Drosophila melanogaster), amely már a század eleje óta kedvelt és használt alanya a genetikai kutatásoknak. Elsőként Thomas Hunt Morgan tanulmányozta ezeket a kis legyeket, még az 1900 évek elején, felfedezte a nemhez kötöttség és a genetikai újraegyesülés fogalmát, amivel a közönséges muslicát a genetikai kutatások középpontjába állította.
Csak a genetikusok szeretik
Kis méretük, könnyű szaporíthatóságuk, és rövid reprodukciós ciklusuknak köszönhetően a genetikusok mind a mai napig használják őket. Általában ki nem állhatjuk a muslicákat, így biztosan keveseket érdekel, hogy a gyümölcslégy a genetikai kísérletek ideális alanya: gyorsan szaporodik, és összesen két kromoszómája van (a vörösboros környezet a kedvence).
A közönséges muslica teste 2-2.5mm hosszú, 1 mm széles. Potroha (ha valaki kíváncsi rá) sárgás-, világos-, vagy vörösesbarna. A nemek megkülönböztetésének egyik lehetséges módja: a hímek utolsó két szelvényének színe sötét, fekete - míg a nőstényeknél csak az utolsó szelvény sötétül be.
Életciklusuk igen gyors, a nőstények tojást raknak, másnap kikelnek a lárvák, a hetedik napig bábozódgatnak, majd a 11-12 napon a kifejlett egyedek elhagyják a bábokat. Egy átlagos muslica 8-10 hétig él, ebből a nőstények mintegy négy héten át raknak tojásokat, naponta akár 100-at. Már ha hagyjuk…
Irtásuk nehéz, de nem lehetetlen
Fejlődésük leginkább 20-23 fokon optimális, ennél magasabb hőmérsékleten gyorsul, alacsonyabb hőmérsékleten lassul. Imádják a legalább 60%-os páratartalmat. A muslicák a romló gyümölcsökön kialakuló penész- és élesztőgombákkal, valamint baktériumokkal táplálkoznak. Egy kint felejtett barack, körte, dinnyeszelet hamar jó kis tenyészetet hoz létre, melyet viszonylag gyorsan ellepnek a röpképes változatok.
Ha nem vagyunk genetikusok, akkor a védekezés jobban izgat minket. A legfontosabb a megelőzés. Mivel a muslicák igen nehezen kiirtható rovarok. A hagyományos rovarirtó permetekkel csak részleges eredményeket tudunk elérni. Az igen nagy számú populációból mindig van túlélő és ezek az egyedek gyorsan elszaporodnak újra. A legcélravezetőbb, hogy a lakásban és a lakás körül ne legyen olyan rothadó, erjedő szervesanyag, ami a muslicák és lárváik táplálékául szolgálhat. Van korszerű, vegyszermentes és hatékony (Biostop) gyümölcslégy-csapda. Ebben egy csalogató illatanyag odavonzza a muslicákat, akik rászállnak és ráragadnak a csalit körbevevő rovarfogó lapra. Aztán ki velük!
A muslicák (ecet- vagy gyümölcslegyek) a rovarok osztályába tartoznak, igen népes családdal, csak a Hawai- szigeteken mintegy 1000 faj él belőlük. Legelterjedtebb képviselőjük a közönséges muslica (Drosophila melanogaster), amely már a század eleje óta kedvelt és használt alanya a genetikai kutatásoknak. Elsőként Thomas Hunt Morgan tanulmányozta ezeket a kis legyeket, még az 1900 évek elején, felfedezte a nemhez kötöttség és a genetikai újraegyesülés fogalmát, amivel a közönséges muslicát a genetikai kutatások középpontjába állította.
Csak a genetikusok szeretik
Kis méretük, könnyű szaporíthatóságuk, és rövid reprodukciós ciklusuknak köszönhetően a genetikusok mind a mai napig használják őket. Általában ki nem állhatjuk a muslicákat, így biztosan keveseket érdekel, hogy a gyümölcslégy a genetikai kísérletek ideális alanya: gyorsan szaporodik, és összesen két kromoszómája van (a vörösboros környezet a kedvence).
A közönséges muslica teste 2-2.5mm hosszú, 1 mm széles. Potroha (ha valaki kíváncsi rá) sárgás-, világos-, vagy vörösesbarna. A nemek megkülönböztetésének egyik lehetséges módja: a hímek utolsó két szelvényének színe sötét, fekete - míg a nőstényeknél csak az utolsó szelvény sötétül be.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Életciklusuk igen gyors, a nőstények tojást raknak, másnap kikelnek a lárvák, a hetedik napig bábozódgatnak, majd a 11-12 napon a kifejlett egyedek elhagyják a bábokat. Egy átlagos muslica 8-10 hétig él, ebből a nőstények mintegy négy héten át raknak tojásokat, naponta akár 100-at. Már ha hagyjuk…
Irtásuk nehéz, de nem lehetetlen
Fejlődésük leginkább 20-23 fokon optimális, ennél magasabb hőmérsékleten gyorsul, alacsonyabb hőmérsékleten lassul. Imádják a legalább 60%-os páratartalmat. A muslicák a romló gyümölcsökön kialakuló penész- és élesztőgombákkal, valamint baktériumokkal táplálkoznak. Egy kint felejtett barack, körte, dinnyeszelet hamar jó kis tenyészetet hoz létre, melyet viszonylag gyorsan ellepnek a röpképes változatok.
Ha nem vagyunk genetikusok, akkor a védekezés jobban izgat minket. A legfontosabb a megelőzés. Mivel a muslicák igen nehezen kiirtható rovarok. A hagyományos rovarirtó permetekkel csak részleges eredményeket tudunk elérni. Az igen nagy számú populációból mindig van túlélő és ezek az egyedek gyorsan elszaporodnak újra. A legcélravezetőbb, hogy a lakásban és a lakás körül ne legyen olyan rothadó, erjedő szervesanyag, ami a muslicák és lárváik táplálékául szolgálhat. Van korszerű, vegyszermentes és hatékony (Biostop) gyümölcslégy-csapda. Ebben egy csalogató illatanyag odavonzza a muslicákat, akik rászállnak és ráragadnak a csalit körbevevő rovarfogó lapra. Aztán ki velük!
.jpg){kind=small}
