A mikrohullámú sütő felfedezése – mint oly sok más találmány esetében – a véletlennek köszönhető. Egy amerikai mérnök radar-alkatrész kifejlesztésén (a radar hullámai is a mikrohullámú tartományba esnek) dolgozott 1946-ban. Az egyik nap egy szelet csokoládét vitt magával a laboratóriumba, amit letett az asztalra az egyik mikrohullámokat kibocsátó készülék mellé. A csoki helyén hamarosan csak olvadt massza maradt.
A feltaláló agya beindult, nem telt el egy év, és az első mikrohullámú sütő bemutatkozott a vásárlóközönségnek. A prototípus tekintélyes, 350 kilós volt és vízzel hűtötték. A mai mikrók léghűtésesek. Ezek őseit a 1970-es évek elején kezdték el gyártani. Amerikában nagyon gyorsan hatalmas siker lett. Mára szinte háztartási alapfelszerelés.
Még ma is vita van azon, mennyire károsítja az ételek szerkezetét, s így milyen mértékben veszélyes az emberi szervezetre. A pesszimisták abból indulnak ki, hogy az ételekben bioenergia van. Ez szükséges az emberi szervezetnek. A hagyományos módon elkészített ételeknél az ételben lévő ép sejtfalak tárolják az életerőt és biztosítják a bioenergiát. Ezek az energiák olyan bioenergetikai információkat tartalmaznak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a táplálékkal bevitt energiát a szervezet megfelelőképpen fogadja, felhasználja.
Szétrázódnak a sejtek
A mikróban másképp készülnek el az ételek. A mikrohullámú sütőben a sugárzás másodpercenként 250 millió rezgést bocsát ki – ez hihetetlen gyors mozgásra készteti a táplálék részecskéit, melynek hatására alakul ki az a hő, ami az étel felmelegedését okozza, illetve főzését végzi. A rezgések következtében a sejtfalak, sejtmembránok szétrázódnak, az étel bioenergetikai információi elvesznek, megszűnik a molekuláris bipolaritás. A mikrósütő ellenzői azzal érvelnek, hogy a későbbiek folyamán a kényelmi szempontokért súlyos árat fogunk fizetni, hiszen a szervezetünk az ételt már nem úgy fogja feldolgozni, ahogy azt az eltelt évszázadokban megszokta – így gyomor, bél- és egyéb emésztési problémák, allergiák jelentkeznek.
Az biztos, hogy anyatejet, bébiételt inkább hagyományos módon melegítsünk, illetve készítsünk. A mikróban nem lehet egyenletesen felmelegíteni az anyatejet, s ha nem keverjük el alaposan, akkor megégetheti a csecsemő száját, nyelvét vagy lenyeléskor a nyelőcsövét, ez természetesen a tápszerek felmelegítésére ugyanúgy igaz. A fentieket figyelembe véve az anyatej felengedéséhez és melegítéséhez mindig a legkíméletesebb eljárást válasszuk, például keringetett levegővel működő elektromos üvegmelegítőt, vagy vízfürdőt alkalmazzunk. Ezeknél a berendezéseknél pontosan beállítható a hőfok, s így elkerülhető a túlmelegítés. Ha gyorsan akarunk végezni, akkor akár meleg folyóvíz alatt is felmelegíthetjük a tejet. Az etetés előtt jól rázzuk össze a tartóedényt és ellenőrizzük még egyszer a tej hőmérsékletét.
Álljunk távolabb!
Az is tény, hogy a készülékből mérhető sugárzás kerül a környezetbe, ezért ha bekapcsoljuk, ne álljunk közel hozzá. Amióta széles körben használják a konyhában a mikrohullámú sütőt, sokan gyanakszanak arra, hogy az általa kibocsátott sugárzás elpusztíthatja az élelmiszerekben, főleg a zöldségekben lévő tápanyagokat. A legtöbb kísérlet szerint azonban ennek épp az ellenkezője igaz. Minden főzési technológia tönkreteheti a vitaminokat és más tápanyagokat. Ennek mértéke attól függ, mennyi ideig főzik az ételt, mennyi folyadék szükséges a főzéshez, és milyen hőfokon történik az étel elkészítése. Mivel a mikrohullámúk általában kevesebb hővel működnek, mint a hagyományos főzési módszerek, ráadásul rövidebb idő is szükséges az ételek elkészítéséhez, általában ezek a sütők „kíméletesebbek”. A hőre leginkább érzékeny tápanyagok a vízben oldódó vitaminok, mint például a folsav, a B és C-vitamin, amelyek mind nagy mennyiségben fordulnak elő a zöldfélékben. A Cornell-egyetem kutatói a főzés vízben oldódó vitaminokra gyakorolt hatását vizsgálva megállapították, hogy míg a spenót a mikrósütőben szinte a teljes foláttartalmát megőrzi, tűzhelyen főzve 77 százaléka elvész. Az is kiderült, hogy a mikróban elkészített szalonnában jelentősen alacsonyabb a rákkeltő nitrozaminok szintje, mint a hagyományos módon sütött szalonnában.
Ami a főzelékféléket illeti, a víz hozzáadásával igen sok tápanyag elvész. A brokkoli például vízben főzve antioxidáns-tartalmának 74-97 százalékát elveszítheti, míg víz nélkül párolva a legtöbb tápanyag megmarad.
Nem is sütő, hanem melegítő
Az is érdekes kérdés: joggal nevezzük-e ezt a berendezést sütőnek? Máris válaszolhatunk: a mikrohullámú sütőt inkább melegítőnek nevezhetnénk. A miért-re válaszol a működési alapelv. A mikrohullámú sütőben egy elektroncső, az úgynevezett magnetron kelti az elektromágneses hullámokat. A cső igen nagy frekvenciájú hullámokat bocsát ki.
A hagyományos sütéskor-főzéskor a nyers ételt felforrósított levegőbe, vízbe vagy zsiradékba (zsír vagy olaj) helyezzük, ezáltal a kívülről befelé áramló hő hatására lassan, fokozatosan puhul meg az étel. Sütéskor a nagyobb hőnek kitett külső részen kéreg alakul ki, amelyen belül a hús vagy tészta a saját gőzében fő meg. A mikrohullámú sütőben egészen másképpen történik a hőátadás. Ott az igen nagy frekvenciájú elektromágneses hullámok energiát közölnek elsősorban a poláros molekulákkal. Ilyenek a víz, a zsírok, olajok, alkoholok, stb.) Az élelmiszerek mindig tartalmaznak ezek közül valamennyit. Az elektromágneses hullámoknak ez a hullámhossza "alaposan megrángatja" ezeket a molekulákat és ezáltal megnöveli a hőmozgásukat, vagyis hőt közöl velük.
Kívül meleg, belül hideg - vagy fordítva?
A mikrohullámú sütőben tehát közvetlenül az élelmiszer melegszik. Az edényt csak a felmelegedő élelmiszer melegíti. Az említett "melegítési elv" miatt szokatlan jelenségek történhetnek a mikrohullámú sütőben. Bizonyos élelmiszerek egyáltalán nem, vagy alig melegszenek, mások pillanatok alatt felforrósodnak. Például egy kis víztartalmú tésztaféle csak nagyon kis mértékben melegszik, miközben a nedves (esetleg zsíros vagy olajos) tölteléke pillanatok alatt felforrósodik. Ez igencsak kellemetlen meglepetést okozhat annak, aki beleharap.
A mikrohullámú sütőben az elektromágneses sugárzás áthatol az anyagon, képes arra, hogy energiáját ne a felületen, hanem az anyagtömb belsejében adja le. A mikrohullám a legtöbb élelmiszerbe több centiméter mélyen képes behatolni anélkül, hogy számottevő része elnyelődne. A poláros molekulákban (például vízben) dús anyag gyorsan felmelegszik, de a sütés eredményeként gyakran a megszokottól eltérő állagú ételt kapunk. Ropogós sültekre például ne számítsunk, hiszen ahhoz az kellene, hogy a hús felülete jobban felmelegedjen.
(Sültet csak grillezővel kombinált mikrohullámú sütőkkel, vagy különleges, anyagukban felmelegedő edényekkel tudunk készíteni.) A jól ismert ízeket se nagyon várjuk, mert az eljárás olyan gyors, hogy az aromák nem járják át kellő ideig az ételt. Ezért kell erősebb fűszereket, pácolást alkalmazni.
El is olvadhat
Nem szabad a mikrohullámú sütőbe fémet (fém edényt, alufóliát, evőeszközt, fémmel díszített porcelán tányért stb.) helyezni, mert abban a mágneses tér áramot indukál.
Aranyozott szegélyű tányérok egészen különös "produkciókra" képesek. A keletkező áram hatására szikrázva válhatnak le a tányérról! A zsírok különösen jól melegszenek mikrohullámú sütőben. Szalonnakockák pillanatok alatt "megsülnek", de célszerű lefedni (már lehet kapni speciális fedőt), ha nem akarunk nagyobb takarítást a szétfröcsögő zsír miatt. Az edény is nagyon felforrósodik tőle. Ha nem hőálló edényben, pl. porcelán tányéron tesszük be az ételt, az akár el is törhet, egy műanyag edény pedig elolvadhat tőle!
A feltaláló agya beindult, nem telt el egy év, és az első mikrohullámú sütő bemutatkozott a vásárlóközönségnek. A prototípus tekintélyes, 350 kilós volt és vízzel hűtötték. A mai mikrók léghűtésesek. Ezek őseit a 1970-es évek elején kezdték el gyártani. Amerikában nagyon gyorsan hatalmas siker lett. Mára szinte háztartási alapfelszerelés.
Még ma is vita van azon, mennyire károsítja az ételek szerkezetét, s így milyen mértékben veszélyes az emberi szervezetre. A pesszimisták abból indulnak ki, hogy az ételekben bioenergia van. Ez szükséges az emberi szervezetnek. A hagyományos módon elkészített ételeknél az ételben lévő ép sejtfalak tárolják az életerőt és biztosítják a bioenergiát. Ezek az energiák olyan bioenergetikai információkat tartalmaznak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a táplálékkal bevitt energiát a szervezet megfelelőképpen fogadja, felhasználja.
Szétrázódnak a sejtek
A mikróban másképp készülnek el az ételek. A mikrohullámú sütőben a sugárzás másodpercenként 250 millió rezgést bocsát ki – ez hihetetlen gyors mozgásra készteti a táplálék részecskéit, melynek hatására alakul ki az a hő, ami az étel felmelegedését okozza, illetve főzését végzi. A rezgések következtében a sejtfalak, sejtmembránok szétrázódnak, az étel bioenergetikai információi elvesznek, megszűnik a molekuláris bipolaritás. A mikrósütő ellenzői azzal érvelnek, hogy a későbbiek folyamán a kényelmi szempontokért súlyos árat fogunk fizetni, hiszen a szervezetünk az ételt már nem úgy fogja feldolgozni, ahogy azt az eltelt évszázadokban megszokta – így gyomor, bél- és egyéb emésztési problémák, allergiák jelentkeznek.
Az biztos, hogy anyatejet, bébiételt inkább hagyományos módon melegítsünk, illetve készítsünk. A mikróban nem lehet egyenletesen felmelegíteni az anyatejet, s ha nem keverjük el alaposan, akkor megégetheti a csecsemő száját, nyelvét vagy lenyeléskor a nyelőcsövét, ez természetesen a tápszerek felmelegítésére ugyanúgy igaz. A fentieket figyelembe véve az anyatej felengedéséhez és melegítéséhez mindig a legkíméletesebb eljárást válasszuk, például keringetett levegővel működő elektromos üvegmelegítőt, vagy vízfürdőt alkalmazzunk. Ezeknél a berendezéseknél pontosan beállítható a hőfok, s így elkerülhető a túlmelegítés. Ha gyorsan akarunk végezni, akkor akár meleg folyóvíz alatt is felmelegíthetjük a tejet. Az etetés előtt jól rázzuk össze a tartóedényt és ellenőrizzük még egyszer a tej hőmérsékletét.
Álljunk távolabb!
Az is tény, hogy a készülékből mérhető sugárzás kerül a környezetbe, ezért ha bekapcsoljuk, ne álljunk közel hozzá. Amióta széles körben használják a konyhában a mikrohullámú sütőt, sokan gyanakszanak arra, hogy az általa kibocsátott sugárzás elpusztíthatja az élelmiszerekben, főleg a zöldségekben lévő tápanyagokat. A legtöbb kísérlet szerint azonban ennek épp az ellenkezője igaz. Minden főzési technológia tönkreteheti a vitaminokat és más tápanyagokat. Ennek mértéke attól függ, mennyi ideig főzik az ételt, mennyi folyadék szükséges a főzéshez, és milyen hőfokon történik az étel elkészítése. Mivel a mikrohullámúk általában kevesebb hővel működnek, mint a hagyományos főzési módszerek, ráadásul rövidebb idő is szükséges az ételek elkészítéséhez, általában ezek a sütők „kíméletesebbek”. A hőre leginkább érzékeny tápanyagok a vízben oldódó vitaminok, mint például a folsav, a B és C-vitamin, amelyek mind nagy mennyiségben fordulnak elő a zöldfélékben. A Cornell-egyetem kutatói a főzés vízben oldódó vitaminokra gyakorolt hatását vizsgálva megállapították, hogy míg a spenót a mikrósütőben szinte a teljes foláttartalmát megőrzi, tűzhelyen főzve 77 százaléka elvész. Az is kiderült, hogy a mikróban elkészített szalonnában jelentősen alacsonyabb a rákkeltő nitrozaminok szintje, mint a hagyományos módon sütött szalonnában.
Ami a főzelékféléket illeti, a víz hozzáadásával igen sok tápanyag elvész. A brokkoli például vízben főzve antioxidáns-tartalmának 74-97 százalékát elveszítheti, míg víz nélkül párolva a legtöbb tápanyag megmarad.
Nem is sütő, hanem melegítő
Az is érdekes kérdés: joggal nevezzük-e ezt a berendezést sütőnek? Máris válaszolhatunk: a mikrohullámú sütőt inkább melegítőnek nevezhetnénk. A miért-re válaszol a működési alapelv. A mikrohullámú sütőben egy elektroncső, az úgynevezett magnetron kelti az elektromágneses hullámokat. A cső igen nagy frekvenciájú hullámokat bocsát ki.
A hagyományos sütéskor-főzéskor a nyers ételt felforrósított levegőbe, vízbe vagy zsiradékba (zsír vagy olaj) helyezzük, ezáltal a kívülről befelé áramló hő hatására lassan, fokozatosan puhul meg az étel. Sütéskor a nagyobb hőnek kitett külső részen kéreg alakul ki, amelyen belül a hús vagy tészta a saját gőzében fő meg. A mikrohullámú sütőben egészen másképpen történik a hőátadás. Ott az igen nagy frekvenciájú elektromágneses hullámok energiát közölnek elsősorban a poláros molekulákkal. Ilyenek a víz, a zsírok, olajok, alkoholok, stb.) Az élelmiszerek mindig tartalmaznak ezek közül valamennyit. Az elektromágneses hullámoknak ez a hullámhossza "alaposan megrángatja" ezeket a molekulákat és ezáltal megnöveli a hőmozgásukat, vagyis hőt közöl velük.
Kívül meleg, belül hideg - vagy fordítva?
A mikrohullámú sütőben tehát közvetlenül az élelmiszer melegszik. Az edényt csak a felmelegedő élelmiszer melegíti. Az említett "melegítési elv" miatt szokatlan jelenségek történhetnek a mikrohullámú sütőben. Bizonyos élelmiszerek egyáltalán nem, vagy alig melegszenek, mások pillanatok alatt felforrósodnak. Például egy kis víztartalmú tésztaféle csak nagyon kis mértékben melegszik, miközben a nedves (esetleg zsíros vagy olajos) tölteléke pillanatok alatt felforrósodik. Ez igencsak kellemetlen meglepetést okozhat annak, aki beleharap.
A mikrohullámú sütőben az elektromágneses sugárzás áthatol az anyagon, képes arra, hogy energiáját ne a felületen, hanem az anyagtömb belsejében adja le. A mikrohullám a legtöbb élelmiszerbe több centiméter mélyen képes behatolni anélkül, hogy számottevő része elnyelődne. A poláros molekulákban (például vízben) dús anyag gyorsan felmelegszik, de a sütés eredményeként gyakran a megszokottól eltérő állagú ételt kapunk. Ropogós sültekre például ne számítsunk, hiszen ahhoz az kellene, hogy a hús felülete jobban felmelegedjen.
(Sültet csak grillezővel kombinált mikrohullámú sütőkkel, vagy különleges, anyagukban felmelegedő edényekkel tudunk készíteni.) A jól ismert ízeket se nagyon várjuk, mert az eljárás olyan gyors, hogy az aromák nem járják át kellő ideig az ételt. Ezért kell erősebb fűszereket, pácolást alkalmazni.
El is olvadhat
Nem szabad a mikrohullámú sütőbe fémet (fém edényt, alufóliát, evőeszközt, fémmel díszített porcelán tányért stb.) helyezni, mert abban a mágneses tér áramot indukál.
Aranyozott szegélyű tányérok egészen különös "produkciókra" képesek. A keletkező áram hatására szikrázva válhatnak le a tányérról! A zsírok különösen jól melegszenek mikrohullámú sütőben. Szalonnakockák pillanatok alatt "megsülnek", de célszerű lefedni (már lehet kapni speciális fedőt), ha nem akarunk nagyobb takarítást a szétfröcsögő zsír miatt. Az edény is nagyon felforrósodik tőle. Ha nem hőálló edényben, pl. porcelán tányéron tesszük be az ételt, az akár el is törhet, egy műanyag edény pedig elolvadhat tőle!
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
.jpg){kind=small}
