Amikor a tél beköszönte előtt lecűgölöd a nagybőröndöt a szekrény legfelső polcáról, hogy elővedd a melegebb cuccokat, olykor elámulsz. A vastag nadrág, aminek a szára tavaly még buggyot vetett kamasz fiad cipőjén, most kis híján a bokáját verdesi. Nem, nem a mosásban ment össze: sóhajtva veszed tudomásul, hogy a gyerekednek pont olyan hosszú lesz a lába, mint az apjának. Az óvodás meg hiába illeg-billeg a rakott szoknyájában a tükör előtt, a gumis dereka még csak-csak enged, de hátul felkap, mindjárt kilátszik belőle a feneke. Szomorúságod fokozódik, amikor megtalálod azt a pulcsit, amit akkor vettél, amikor sikerült leadnod végre néhány kilót, mára viszont sajna – hmm… fogalmazzunk úgy -- „kinőtted”.
Add tovább -- másnak érték!
Kiválogatod a halomból azt, ami még az idén is megfelel, és félreteszed azokat, amik csak foglalják a helyet. A vastag nadrágot meg a rakott szoknyát különösen sajnálod, mert szinte nem volt idejük elvásni, ezért kidobni is rühelled. Nem is szabad, hiszen amik neked már nem kellenek, mások számára igazi kincsek.
Kata a közösségi oldal népszerű cserebere oldalán jutott hozzá egy vidám hátizsákhoz, amit nagycsoportos unokája, Marci boldogan hurcol. Edit a nem használt családi sapkákat váltotta be sorra a gyerek kedvenc túrós csemegéjére, de a csoportban tett szert egy fantasztikus nyakláncra is.
A cserebere csoportok lényege, hogy a számodra már fölöslegessé vált, de használható tárgyat felajánlod egy-egy tábla csokoládéért, almáért, termelői mézért, mosószerért. A mi városunkban alakult közösségben pénzt is lehet kérni, de a lényeg, hogy jelképes összeg legyen.
Kizárólag olyan csoporthoz érdemes kapcsolódni, ami kifejezetten a te lakókörzetedben alakult, hiszen így egyszerűen lebonyolítható a randevú a város egyik ismert pontján. A kisgyerekes családokban különösen jól jön egy efféle társaság, hiszen – ahogyan a fenti példa is sejteti – néhol idejük sincs a holmiknak elvásni.
Számtalan jó minőségű gyerekruha cserél így gazdát, de remek mesekönyveket is be lehet gyűjteni. Olyanokat, amelyekről okosan azt írja az egyik mama: „Nagyszerű történetek, de mi már nem olvassuk őket”. Ahogyan a társasjátékokat is ki lehet nőni, meg lehet unni. Mások kifejezetten keresnek valamit, ami passzol a meglévőhöz. „A csésze párjára volna szükségem”– írta valaki egy fotó mellé.
Rászorulókon is segíthetsz
Sajnos jócskán vannak manapság családok, amelyek egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy új télikabátot vegyenek a kinőtt helyett. Számukra egyenesen létszükséglet egy efféle cserebere oldal. Ugyanakkor akadnak, akik éppen ezért ezen a fórumon kezdenek el célzottan gyűjteni egy-egy nagy bajba került, nélkülöző családnak: összefogással egyszerűbb segíteni.
Legutóbb a ruhanemű, a tartós élelmiszer mellett tüzelőt is sikerült szerezni egy hirtelen megözvegyült asszonynak és a fiának – közben valaki felajánlotta a fa kiszállítását is. Olyan csoporttag is akad, aki a kezdetektől, mindig, minden feleslegessé vált holmijáért kutyatápot kér cserébe, mert a helyi állatmenhelyet támogatja.
Jókedvet is adj! A humor gyógyír
Ideális esetben nincsenek rosszízű beszólások, ám vannak vicces kommentek, csipkelődések, amik kifejezetten összehozzák a csoport tagjait. „Olyan társasjátékot keresek, amelybe idegen anyanyelvű, magyarul nem beszélő férjem is bekapcsolódhat, nem kell beleőszülnöm a fordításba.” Egy komment: „Miért? Nálatok a házasság nem egy életre szól?”
Szép, jó állapotú plüssállatok is gyakran cserélnek gazdát, ki a gyereknek, ki a kutyának vinné. Egyik-másik figura azonosítása nem könnyű. „Azt az egeret stoppolnám”— írja valaki a fotóhoz, a plüssjátékok felajánlójának. „Az hermelin”— olvasható a válasz. „Öööö, tényleg? Nem baj. akkor is jöhet.”
Egy hirdető: „Ovis hátizsákot kínálok: talán kutyát formáz, de lenne pár szavam a tervezőjéhez.” „Kutya? Viszont az apukája bizonyára Rudolf, a piros orrú rénszarvas”— kommentel egy csoporttag a furcsa szerzet láttán. Mire valaki megadóan: „Na jó, látom, másnak nem kell, én elvinném…”
Néha az admin leteremti a tagokat, mert a csere után nem törlik a felajánlásokat, de ebből sem volt eddig sértődés. Sőt, kezd a csoport valami összetartó, cinkos közösséggé válni, ahol az ember nem „csak” felfrissítheti a gardróbját egy új sállal, megszerezheti a regényt, amire vágyott, meleg nadrágot kaphat az unokájára, hanem azt is megélheti, hogy adni öröm.
Legutóbb az egyik zenerajongó csoporttag kereste fülbevalója párját: a violinkulcsot formázó fülönfüggő megvolt, ám a másik, a hangjegy-forma valahogy elkallódott, kiesett a füléből. A kérésből kitűnhetett a kétségbeesés – egy másik muzsikabarát mindenesetre készséggel felajánlotta a saját hangjegy-fülbevalóját.
Öt aranyszabály:
A kép persze nem mindenütt ennyire idilli, vannak cserebere csoportok, ahol adódnak súrlódások, rosszízű kommentek, megesik, hogy valaki koszos, szakadt, sérült portékát cserélne. Ezért aztán összegyűjtöttünk néhány szabályt, amelynek érdemes megfelelni, a csoporttagokkal betartatni.
- Csak olyat kínálj, ami még használható és aminek te is örülnél. Ha a tárgynak hibája van, tüntesd fel!
- Ne ócsárold a más portékáját! Ha neked nem tetszik, görgess tovább!
- Ha a privát felületen megbeszéltétek a találkozót, ne késs! Ha közbe jön valami, időben értesítsd a cserepartnert! Senkit sem illik megvárakoztatni.
- Mindig hagyj lehetőséget a visszalépésre (eladóként és vevőként egyaránt)! Elvégre nem biztos, hogy végül a vevőnek megfelel a méret vagy a szín.
- Ha létrejött a csere, feltétlenül töröld a csoport oldaláról az általad kínált tárgyat! Ezzel sok félreértésnek gátat szabhatsz.
PublicDomainPictures képe a Pixabay -en.
.jpg){kind=small}
