Nem tudhatjuk, hogy a médiának milyen hatása van ránk

Mit is jelent a média?

A média definíció szerint nem más, mint az információ rögzítésére és közvetítésére használt eszköz,amely már az ókori Rómában is fellelhető volt, szenátusi, főpapi írásos tájékoztatók formájában, jóval a könyvnyomtatás megjelenése előtt (Taylor, 2013). Így joggal mondhatjuk, hogy modern társadalmunk szinte nem is ismeri a média nélküliség állapotát. Egyedül, ami változott, életünkben betöltött szerepe, hiszen az évszázadok alatt, a modern tömegkommunikáció vált legfontosabb információforrásunkká. A TV, az okos telefon, a social media megváltoztatta szabadidőnk eltöltésének módját, valóságformálásával folyamatosan hatást gyakorol ránk és egy újfajta, interakció nélküli szocializációs terepet nyújt a gyermekek számára. A szocializációs funkciójával, az információs rengetegével pedig véleményformálásunk elsődleges forrásává lépett elő, háttérbe szorítva ezzel az iskolákat, a templomokat és a szülőket is (Bajomi-Lázár, 2006). Életünkben betöltött hatalmas szerepét senki sem vitatja el.

A média szünet nélkül jelen van a mindennapjainkban
 

Miért nehéz a hatásáról beszélni?

Érdemes azonban tudni, hogy a kutatók a média egyértelmű hatását ránk a mai napig nem tudták kimutatni. Ez pedig azért lehetséges, mert a médiahatás vizsgálatok módszertanilag problematikusak. Bármilyen módszert is választunk a vizsgálatra, nem lesz mellette egy olyan kontrollcsoportunk, amelyben médiát nem használó emberek lennének. Nem tudunk média nélküli világot elképzelni, nincs olyan ember, akire ne hatna a média valamilyen formában. Másik fontos része a kutatásoknak maga a hatás jelentése. Kérdés az, hogy honnantól nevezhetünk valamit hatásnak, és hogyan mérhetjük, hogy a hatás, amit kimutattunk, valóban a médiának köszönhető-e? Például hatás-e, ha egy agresszív, erőszakos film megnézése után valaki lövöldözni kezd? Vagy a média hatása-e, ha egy háborús, harcolós, számítógépes játék után agresszívabbá válik a gyermek? Ezt nem tudjuk biztosan állítani.  

A kutatások ma két részre oszthatók. Vannak a média közvetlen és direkt hatását vizsgáló elméletek, és vannak a média közvetett, kismértékű hatását vizsgáló, úgynevezett korlátozotthatás-modellek. Míg az első a média hatását vizsgálja, addig a második annak használatát, kölcsönhatását.

Az első, a média hatását vizsgáló elméletek lényege, hogy a nagy közönséget passzív befogadónak tartja, akik az üzeneteket kérdések nélkül, kritikák nélkül elfogadja. Ezen elméletek inkább médiafogyasztásról beszélnek. A második elméleti iskolákba tartoznak azok, akik azt mondják, hogy az üzeneteket a nagy közönség igenis képes kritikusan szemlélni, használni, aktív szerepe van a dekódolásban, és minden egyes személy máshogy viszonyul hozzá, más és más értelmezési keretben gondolkodik róla és fogadja be a tartalmakat (Bajomi-Lázár, 2006).

Nem tudhatjuk biztosan, hogy a gyermekekre milyen hatással van
 

Miért szeretjük és hol vannak a határok?

Természetesen a mai modern médiának számos olyan pozitív tulajdonsága van, amelyek miatt vonzóvá vált az emberek számára. Gyorsan, energiatakarékosan juthatunk el információkhoz, tarthatjuk egymással a kapcsolatot, folyamatos visszajelzést, megerősítést kaphatunk, új identitást szerezhetünk, részesei lehetünk egy-egy csoportnak. De éppen ezen jó tulajdonságok miatt kerül egyre nagyobb nehézségekbe a tudatos média használat. Egyre nehezebb (vagy már elképzelhetetlen) telefon nélkül elmenni otthonról, vagy szorongás nélkül túlélni, ha lemerül útközben. Így juthatunk el odáig, hogy bár olyan évszázadban élünk, ahol egy témakörben száz meg száz véleményt, cikket, hozzászólást, tudományos lapot olvashatunk el percek alatt, még is csak azt fogjuk elolvasni, amelyik a leggyorsabban elérhető, a legkisebb erőfeszítéssel jár, vagy éppen a legnépszerűbb. Tudatosság nélkül pedig hatalmas befolyása lehet ránk a médiának.

Felhasznált irodalom

Bajomi-Lázár P. (2006). Manipulál-e a média?, Médiakutató Alapítvány 2000–2019. XVIII.     évf. 4. szám, 61-79.

Klapper, J. T. (1960). The effects of mass communication.

Lasswell, H. D. (1927). Propaganda technique in the world war. Ravenio Books.

Lazarsfeld, P. F., & Merton, R. K. (1948). Mass communication, popular taste and organized     social action. Media studies, 18-30.

Taylor, P. M. (2013). Munitions of the mind: A history of propaganda from the ancient world    to the present era. Manchester University Press.

Képek: https://burst.shopify.com/ https://pixabay.com/hu/