Apu, anyu és a továbbtanulás (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

A legtöbb szülő azt szeretné, hogy gyermeke több nyelven beszélő, diplomás, sikeres felnőtt legyen, stabil, jól fizető munkahellyel. Gyermekeink számára a továbbtanulás feltételeinek biztosítása sokszor embert próbáló feladat. A diploma megszerzése után, pályakezdőként elhelyezkedni nem mindig könnyű, hiszen friss diplomás gyermekünknek még nincsenek igazán munka- és élettapasztalatai.

De, mi a helyzet akkor, ha maga a szülő szeretne továbbtanulni, diplomát szerezni?

A jelenleg érvényben lévő Felsőoktatási Törvény (2005. évi CXXXIX. Tv. - FTV) szerint az emelt szintű érettségi vizsgát tévő fiatalok továbbtanulási esélyei lényegesen jobbak. Azonban „a mi időnkben” még csak egy szint volt az érettségi vizsgán. Emelt szintű érettségit 2008 óta lehet tenni. Tehát, ha régebben érettségiztünk, és esetleg a bizonyítványunk akkor nem lett a legfényesebb, az esélyeink arra, hogy felnőtt, középkorú fejjel diplomát szerezzünk, nagymértékben lecsökkentek. Az érettségi vizsgarendszer változása miatt felnőttként a felsőoktatási rendszerbe bekerülni egyre nehezebb. Ráadásul az évről évre változó, és leginkább szigorodó FTV egyre több ponton követeli meg az emelt szintű érettségit – egyre távolabbra helyezve a régi rendszerben „megérett”, ám most tanulni vágyó emberek lehetőségeit.

Abban az esetben, ha kisgyerekes szülőként, GYES-en lévő anyukaként szeretnénk felsőfokú végzettség megszerzésével hasznosan tölteni a baba miatt otthon töltött időt, a legutóbbi FTV változások szerint GYES-ünk „már csak” többletpontokat jelent a felvételin. Korábban a GYES révén tandíjmentesség mellett tanulhattunk, éjszakánként, ha a kicsi elaludt. A GYES-es tandíjmentesség megszüntetése sokak számára lehetetlenné tette a továbbtanulást, hiszen szinte mindenhol 100.000,- Ft feletti a félévi tandíj (plusz az egyéb költségek, tankönyvek, vizsgadíjak). Ezt az összeget GYES-ből kigazdálkodni lehetetlen.

Ilyen esetekre ott van a Diákhitel, amit viszont, ha az ember betölti a 40. életévét, már nem lehet igényelni. Tehát, ha a család feje szeretne kis fizetésű közalkalmazottból diplomás családfenntartóként magasabb fizetési kategóriába kerülni, munkahelye viszont nem támogatja a továbbtanulását és elérte a 40. életévét, a helyzet megint csak nem túl rózsás.

Viszont, ha már egyszer bejutottunk a felsőoktatási rendszer vérkeringésébe, levelező vagy esti tagozaton – hiszen család, munka mellett próbálunk előrébb jutni -, és még nem rendelkezünk (legalább középfokú, esetleg szakmai) nyelvvizsgával, újabb nehézségekbe ütközhetünk. Ugyanis (talán már mindenhol) a felsőfokú végzettség megszerzésének, pontosabban az oklevél átvételének feltétele adott számú (ez az intézménytől, szaktól függ), minimum középfokú nyelvvizsga megléte. Viszont nyelvi képzést a felsőoktatásban csak a nappali tagozaton biztosítanak (legjobb tudásom és tapasztalataim szerint). Összegezve: ha család és munka mellett, levelező vagy esti tagozaton már koptatjuk az egyetem vagy főiskola padjait, de még nincs nyelvvizsgánk (és még nem vagyunk a képzés kezdetekor 40 évesek), akkor az amúgy sem laza programba valamikor nyelviskola-látogatást is be kell szervezni, szintén nem kevés pénzért. (Erre nekem GYES-ből végképp nincs esélyem, pláne, ha egy kis községben élek, ahol nincs nyelviskola.)

Jelenleg azok, akik tanulmányaik megkezdésekor már betöltötték a 40. életévüket, mentesülnek a nyelvvizsga-kötelezettség alól. Ez a rendelkezés (az FTV. 2011. február 28.-tól hatályos állapota szerint, a 150. § (1) bekezdés értelmében) azoknál alkalmazható utoljára, akik a 2015/2016. tanévben tesznek záróvizsgát.

Korábban már említettem, hogy a költségtérítés (vagy tandíj) kigazdálkodása időnként komoly szervezést igényel. Azonban jó, ha tudjuk a következőt. A FTV értelmében – jelenleg – a felsőoktatásban tanulni kívánó embernek 12 félév időtartamig joga van államilag finanszírozott képzésben részt venni. Nem csak nappali tagozaton! Viszont nagyon kevés olyan felsőoktatási intézmény van jelenleg Magyarországon, ahol a család és munka mellett végezhető esti, vagy levelező tagozatra államilag finanszírozott helyre lehetne jelentkezni. Ha pedig akad ilyen, ott a magas ponthatárokkal kell megküzdenünk – amire a régi rendszerben szerzett, egy fokozatú érettségivel szinte semmi esély nincs.

Értem én, hogy fontos a minél színvonalasabb, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberképzés, de, ha az ember család, munka mellett, felnőtt fejjel szeretne felsőfokú végzettséget szerezni, akkor miért akarjuk ellehetetleníteni?

Jómagam úgy terveztem, hogy a GYES-em ideje alatt továbbképzem magam. A ’90-es évek elején-közepén érettségiztem, és – sajnos – akkor nem vettem elég komolyan. Most azonban, érettebben, felnőttként, úgy érzem, semmi esélyem nem maradt a továbbtanulásra. Tudom, most már lehet az érettségi vizsgára is különbözeti vizsgát tenni, újra érettségizni, ahhoz, hogy a szép, új emelt szintű érettségivel több lehetőség legyen bejutni a felsőoktatásba. Azonban ezért is, mint bármi másért, fizetni kell. Tantárgyanként, ha írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsga is van, akkor vizsgatípusonként is 10.000,- körüli összegeket. Kisebb fizetésből, GYES-ből a puszta lét, a mindennapok költségeinek kigazdálkodása is nagy művészet. Gyermekeink számára is igyekszünk a lehetőségekhez képest a legjobbakat biztosítani. De hogyan váltsuk valóra az álmainkat? Hogyan teremtsünk megfelelő hátteret, biztos jövőt a gyermekeinknek, így?