Justin Ricklefs elmondása szerint őszintén sajnálja mindazokat, akik így gondolkodnak, mivel a lányai jelentik az egyik legnagyobb örömet, amit csak el tud képzelni. Lányokat nevelni nem teher, hanem kiváltság – állítja a szerző, aki 11 év tapasztalatait foglalta össze 15 pontban.
1. Azt akarja, hogy szeressék: senki a Földön nem vállalhatja az apa szerepét, akitől a lánya azt várja el, hogy szeresse őt. Hibázhat, ellökhet magától, hátat fordíthat nekünk, de sose hagyjunk kétséget a felől, hogy szeretjük. Nézzünk a szemébe, és mondjuk neki, hogy szeretjük.
2. Befolyással vagyunk a jövőbeni partnere kiválasztásában: ijesztően hangzik, de amilyen a kislányunk apaképe, az befolyásolni fogja a felnőttkori partnerválasztását. Harmadik lányom sokáig könyörgött nekem, hogy házasodjunk össze, ha felnő. El kellett magyaráznom neki, hogy az ő csodálatos édesanyját vettem feleségül, és egy nap majd őt is olyasvalaki fogja feleségül venni, aki csodálni fogja.
3. Hallgasd az ő zenéjét: ha együtt autózunk, hagyjuk, hogy az ő zenei ízlése domináljon, és hallgassuk együtt a zenét, amit szeret.
4. Figyeli, hogyan bánunk az édesanyjával: hacsak egy dolgot jegyezünk meg ebből a listából, ez legyen az. Az egyik legjobb dolog, amit a lányunkért tehetünk az, hogy szeretjük az édesanyját. Nagyon könnyű gyerekközpontúnak lenni, de a feleségünket, az édesanyát ne felejtsük el szeretni.
5. Ne riadjunk meg attól, hogy felnő: ne féljünk attól az időszaktól, amikor a lányunk érzelmei és teste a tinédzserkorban megváltoznak. Legyünk tudatában annak, hogy a 15 éves lányunk már nem 5 éves, és legyünk tisztában a tinédzserkor jellemzőivel – szőrtelenítés, pasizás, bulik –, de a megváltozott keretek között továbbra is ugyanolyan szeretettel próbáljunk viszonyulni hozzájuk.
6. Tanítsuk meg a lányunknak, hogyan kell helyesen végezni a fekvőtámaszt: mi komolyan vesszük az egészséges életmódot, e mellett az én lányaim nem félénkek. A fizikai szívósság és a szellemi keménység fontos, az én lányaim kemények, mint a kő.
7. Gyűjtsünk emlékeket: a Földön töltött évtizedek hamar elszállnak, ezért annyi emléket gyűjtsünk a lányainkkal, amennyit csak lehet. Ne csak a nagy dolgokat ünnepeljük, hanem a kicsiket is, szervezzünk minél több közös eseményt, és érezzük jól magunkat.
8. Tanítsuk meg neki, hogy nem minden róla szól: valami csoda történik akkor, amikor rájövünk, hogy nem körülöttünk forog az univerzum. Igyekezzünk rávezetni a lányunkat, hogy akkor élünk a legjobban, ha megosztjuk magunkat másokkal, hogy ha másokat is szolgálunk, és arra, hogy nem mindig kell, igazunk legyen.
9. Mutassunk érdeklődést az őt érdeklő dolgok iránt: az apasággal egy időben a karrierünket is építeni szeretnénk. Tegyünk erőfeszítést annak érdekében, hogy a számára fontos eseményekre elmegyünk, vagy azokat közösen nézzük.
10. A közelség nem egyenlő a jelenléttel: hogy fizikailag jelen vagy valaki mellett, még nem jelenti azt, hogy teljes mértékben ott vagy. Hagyjuk a mobiltelefont, a tévét és egyéb zavaró tényezőket, hisz a lányunknak törődésre van szüksége, és önfeledt játékra.
11. Csináld meg néha a körmeit és a haját: a lányok ugyan maguk szeretik szépítgetni magukat, de néha felajánlkozhatunk, hogy mi is szívesen segítünk, sőt, akár a mi körmeinket is kifesthetik. Mutassuk meg nekik, hogy egy férfi gyöngéd is lehet.
12. Közös programok: igyekezzünk közös programokat szervezni a lányunkkal bizonyos időközönként, bókoljunk nekik, nyissuk ki előttük az ajtót, akkor is, ha régimódinak tartanak. Sétáljunk vagy biciklizzünk, fagyizzunk és beszélgessünk.
13. A szíve sokkal szebb, mint a külseje: apaként az egyik fő feladatunk elmondani a lányunknak, és emlékeztetni rá őt millió alkalommal, hogy ami belül van, azt sugározza ki magából az életben is, és ettől függ, hogy milyen messzire jutunk.
14. Ne hunyoríts: Kenny Chesney-nek igaza volt. Élvezd az apa szerepet.
15. Meg fogsz nekem bocsátani? Az apa és a lánya is igyekeznek a legjobban tenni a dolgukat. Amikor azonban megsértem az érzéseit, amikor a szándékaim jobbak a tetteimnél, megtanulok bocsánatot kérni tőle. Nem egy egyszerű bocsánatkérésről van szó, hanem egy őszinte jogalapról a megbocsátásra.
Forrás és fotó: Filantropikum.com