Az alábbiakban olvashatsz néhány népszerű mítoszt, amik talán már eszedbe is jutottak, ha nehézségeid támadtak.
1. „Megbuktam, mint szülő!”
Ez természetesen nem igaz. Ezzel ostorozhatod ugyan magad, de nem vezet sehová. Csak az önbizalmadat rombolja és megakadályoz abban, hogy tovább keresd a megoldást, mivel elhiteted magaddal, hogy a háborút már rég elvesztetted. Gondolkozz! Te ismered a legjobban a gyermekedet! Régen hogyan oldottad meg a problémákat? Hogy érted el, hogy figyeljen rád, hogy szót fogadjon? Akkor talán nem voltak nehézségeid? Ami régen működött, annak most is működnie kell, függetlenül attól, hogy egyedül vagy párban játszottad a gyereknevelés trükkös játékát.
2. „Jobban szereti az exem!”
Gyakori jelenség azt hinni, hogy az engedetlen csemetéd viselkedését az okozza, hogy téged nem szeret már, csak a másik szülőjét. Valójában azért engedi meg magának a visszatetsző viselkedést, mert nyugodt, komfortosan érzi magát a jelenlétedben. Te is többed engedsz meg magadnak otthon, ahol „leereszthetsz” kicsit, mint például a munkahelyeden. A gyerek valójában a saját határait keresgéli, feszegeti ezzel, mintha csak azt kérdezgetné: „Szeretsz engem?... Na és most?... És még most is?... Még mindig?” A válaszodon pedig nagyon sok múlik.
Hidd el, az exedet is „leteszteli” ezen a módon, ennek semmi köze ahhoz, kit mennyire szeret (amúgy mindkettőtöket szeret, nagyon).
3. „A volt páromnak persze nincsenek gyereknevelési gondjai!”
Mikor az ember lánya/fia küszködik valamivel, főleg ha ez egy nevelési helyzet, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezzel csak mi küzdünk az egész világon. Az igazság azonban az, hogy mindenkinek kemény munka, amiről szó van. Talán bizonyos viselkedésformák nem zavarják az exed, vagy ő megengedőbb egynémely területen, ezért gondolod, hogy nincsenek bajok, amikor ott vannak a gyerekek. Ám ott lehet más, ami zavaró és gondot okoz, ne hidd, hogy egyedül vagy, csak mert a gyerek nem pontosan ugyanúgy viselkedik mindkettőtökkel.
4. „Csak az exem tehet róla, hogy ilyen!”
Ezzel a szemlélettel több legyet is ütsz egy csapásra a hibák sorában. Ha elhárítod magadról a felelősséget, azzal a megoldáskeresést is feladod majd és nem jutsz dűlőre. Ne feledd, a gyerek csak félig a volt férjed/nejed, a másik fele bizony te vagy! Ezen kívül a nem tőled örökölt jellemhiba, a mástól tanult viselkedés sem maradhat annyiban, ha helytelen, ezt nem (csak) az exednek kell megoldania. Nem szabad futnod a probléma elől.
5. „Csak azért csinálja, hogy bosszantson!”
Kerüld ezt a szemléletet, a gyerek viselkedését nem szabad személyes támadásként megélned. Felnőni nagy munka, kihívásokkal teli, és ő talán épp egy nehezebb fázisnál tart. Inkább arra lehet szüksége, hogy szeresd és magadhoz öleld. Ha úgy tekinted, direkt miattad viselkedik így, csak eltávolítod magadtól és ezzel sosem múló sebet ejthetsz gyermeked szívében, örökké megmaradó törést a kapcsolatotokban.
6. „Már késő, hogy bármin is változtassak!”
Ha a gyermek viselkedésében problémát észlelsz, azonnal lépni kell, főleg ha extrém, hajmeresztő dolgokat fedezel fel. Ne áltasd magad azzal, hogy majd elmúlik, majd leszokik róla, csak mert ez az egyszerűbb. Jobb, ha gyorsan leveted a hályogot a szemedről, ugyanis ha nem cselekszel, egészen biztosan csak rosszabb lesz a helyzet.
A te fejedben is megfordultak már hasonló gondolatok? Melyik aggaszt a legjobban?
Fotó: es.wikipedia.org
.jpg){kind=small}
