A nagymamámnak köszönhetem, hogy tisztességes ember lett belőlem

/Kiemelt képünk illusztráció/

Köszönöm, mama! Sosem feledlek!

Bár a szüleimmel éltem, nagyon sok időt töltöttem a nagymamámmal. Egy héten háromszor is ő jött értem az oviba, és később az iskolába, aztán elvitt edzésre, és közben nagyon sokat beszélgettünk. A szüleim sokáig dolgoztak, gyakran csak késő este értek haza, és én addig a nagymamámmal voltam. 

A nyári szüneteket is csak úgy tudták megoldani a szüleim, hogy hetekig a mamánál voltam, sőt, még a Balatonra is elvitt minden nyáron két hétre nyaralni. 

Sajnos nem él, de a tanításait viszem tovább magammal. Ő volt az, aki azt mondta: 

• "Inkább menj hozzá a bolondhoz, aki hercegnőként kezel, minthogy loholj a herceg után, aki bolondot csinál belőled..."
  Örülök, hogy nem dőltem be annak a férfinek sem a megérzéseimnek hála, akiről aztán később kiderült, hogy házas, és csak szórakozni akart velem... Büszke vagyok a páromra, aki ugyan egyszerű ember, de mindent megtesz értem, a családunkért. 
• "Légy olyan ember, mint akire gyerekként szükséged lett volna."
  A mai napig próbálom így élni az életemet, és ez a mondata nagyon sokat segít nekem a gyereknevelésben. 
• "Semmi sem tart örökké!" 
  Ha valami rossz történik az életemben, akkor mindig erre gondolok. Hogy ez csak egy rosszabb, átmeneti időszak, és ezután valami jó fog következni. 
• "Sose hagyd el magadat!"
  Hányszor húzott ki a gödörből ez a mondata is! Láttam őt, amikor meghalt a nagypapa, hogy mennyire nehezére esett minden nap összeszednie magát, ő mégsem hagyta el magát, ugyanúgy jött értem, ugyanúgy foglalkozott velem és a lakását is rendben tartotta, még a haja se volt csapzott és mindig frissen vasalt ruhákban járt. 
• "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!"
  A nagymamám igazi példaképem volt. Az biztos, hogy egyáltalán nem volt lusta, és ezt én is igyekeztem eltanulni tőle. Igaz, hogy néha jól esne semmit sem csinálni, csak órákig nyomkodni a telefonomat, de olyankor bűntudatom van, hogy nem haladtam a teendőimmel. Így a pihenést mindig a munka utánra hagyom, és igyekszem értelmesen eltölteni a pihenőidőmet is. 
• "Sose add fel!"
  Ha a nagymamám nem lett volna, akkor az első sérülésemnél feladtam volna a gimnasztikát. Ő biztatott arra, hogy nem szabad megfutamodni az első akadálynál, és ha kidobnak az ajtón, akkor az ablakon kell visszamászni. 

Legendásak voltak a süteményei és nála jobban senki sem tudott húslevest és rántott húst készíteni. Emlékszem az illatára, a mosolyára, a szigorú, de kedves tekintetére, a pajkosságára, arra, hogy minden huncutságban benne volt idős kora ellenére is. Rengeteg praktikus dolgot is tanultam tőle, ő tanított meg arra is, hogy melyik gyógynövény mire jó. 

Nélküle biztos nem lennék ma az az ember, aki vagyok. Köszönöm, mama! Sosem feledlek!

Indexkép: Depositphotos.com