A gyökere pedig a gyerekkorban van, és ebben a kis mondatban: Fuj, kakás!
Ezzel tanítjuk meg a gyereknek, hogy a kaka valami rossz dolog. Olyasmi, amitől undorodni kell, és mivel belőlünk jön, hát mi sem vagyunk igazán szerethetők. Hányszor mondjuk a babának, hogy milyen büdös, hányszor teszünk rá nézve negatív utalást, csak azért, mert még nem szobatiszta …
Kakával kent falak – az első kézjegyek egyike
A baba számára a kaki is csak egy anyag, amit megismer. Sokszor tapasztalják a szülők, hogy a csöndes baba, mire odamennek hozzá, a pelenka teljes tartalmát egyenletesen eloszlatja a pelenkázó ajtaján, a kiságyon, a szőnyegen és a falon, és roppant elégedett a munkájával. Számára még a kaki is csak valami, amivel nyomot tud hagyni a környezetében. Fogalma nincs róla, hogy a kaki rossz volna – mert nem is az.
(Képforrás: Canva Pro)
Az egészséges hozzáállás: a kaki természetes
A felnőttek körében vizsgálták, hogy viszonyulnak magukhoz, milyen az önértékelésük és az önbizalmuk. Azt találták, hogy amelyik személynek a széklethez való viszonya egészséges, annak jobb az önbizalma. Felnőtt férfiak körében vizsgálták, miért undorodnak egyesek jobban a saját gyermekük székletétől, míg mások számára miért nem okoz ez gondot. A háttérben a negatív szülői attitűd volt megfigyelhető - a legtöbb undorodó édesapa családjában a széklet mint bűnös dolog, undorító dolog, nem kívánatos dolog volt jelen. A szocializációjuk során a széklettel férfi nem is foglalkozott, kifejezetten a nők feladata volt, hogy a széklettel kapcsolatos dolgokat (mint az idősek és gyerekek gondozása) ellássák. Aki tehát jól viszonyul a széklethez, annak nem csak az önbizalma egészségesebb, de sokkal jobb párkapcsolatot tud kialakítani és jobb kapcsolatba tud kerülni a gyerekével is, hiszen nem ragad a sztereotípiákba és képes lesz egy egyszerű, szeretetteli kötődésre, amit a gyerek tisztába tétele jelent.
A kaka-korszak
Amikor a lányom picike volt, beállt a nagyinál a baromfiudvar közepén, és válogatott hajlításokkal, hogy egy székely népdalénekes megirigyelhette volna, elkezdte nótázni: Kutyaszar, pipiszar, kutyaszar, pipiszar!
Mi, felnőttek gurultunk a röhögéstől, a gyerek számára azonban a világ legérdekesebb dolga volt, hogy az állatok is kakálnak, nem csak ő. Hogy a kutya is és a pipik is kakálnak, és milyen különfélét, és mind másmilyen. Ezt meg kellett énekelni! Ebben az időszakban, amikor a gyerek szobatisztasága a központi kérdés, a kaka szerepe felértékelődik. Nagyon fontos, hogy a helyén kezeljük ezt a témát.
A gyerek nem „kis büdös kánya”, se nem kis szaros, se bármi hasonló, ami arra utalna, hogy ő és a kakis pelenkája nem felel meg a világ számára. Ugyanígy nem jó, ha a gyereknek, ha valami olyasmihez akar nyúlni, amit nem szeretnénk, azt mondjuk: Fuj, az kakás!
Mit kell megtanítanunk mégis, ha a kakiról van szó?
A higiéniai alapokat. A kakis fenekét meg kell törölni, meg kell mosni, ha erre módja van. A kakilás után kezet kell mosni alaposan. És a kaki teljesen rendben van. Ennyi tudnivaló van vele, és az ő „piszkosságával” kapcsolatban. A kakiban azok a dolgok jönnek ki, amikre már a szervezetünknek nincs szüksége. Ezek a dolgok pedig nem volna jó, ha visszajutnának bele. Ezt elég egyszerűen meg lehet értetni a gyerekekkel anélkül is, hogy riogatni kéne őket.
Miért jó, ha a gyerek – és a későbbi felnőtt – nem undorodik a kakitól?
Ahogy már írtam, a gyerekek tisztába tevése idejében erre a képességére mindenképp szüksége lesz. De ha csak cicája, vagy kutyája – esetleg egy kisegere, tengerimalaca – bármilyen állatkája lesz, annak a székletével is találkozni fog. Tudnia kell, hogy az állatok gondozásának alapja is az, hogy tisztán tartjuk és a széklettel nap mint nap találkozunk. A saját székletével is konfrontálódhat, hiszen lehet olyan beteg, amikor nem ér ki a WC-re, és saját magát is tisztába kellhet tennie. Sőt, az idős és beteg szülei székletével is találkozhat az ember – és ez is olyan valóságos dolog, amitől nem elhányjuk magunkat, hanem tudomásul vesszük.
(Képforrás: Canva)
A kakihoz való érzelemmentes viszony egyszerűen mindennapos dolog kéne legyen. Nem szükséges rá érzelmi többletet ragasztani. Sem a szobatisztaság idején, sem később nem könnyíti meg az ember dolgát, ha kicsi korában „beleszarnak a kakiról alkotott képébe” a környezete résztvevői.
Ha a gyerekünk még kicsi, könnyítsük meg neki ezt az időszakot! (Ha pedig felnőttként érint téged, ideje szembenézni egykori pelenkád tartalmával, és elfogadni azt!)
indexkép: depositphotos.com
.jpg){kind=small}
