1. Pataki Edit: Kikeleti hír
Nagy újság van, Gyerekek!
A Százlábú felébredt!
Átaludta a telet,
pislákolva nyit szemet,
s nagy vidáman lépeget.
Mit is mondtam? Lépeget?
Emel lábat eleget!
Ötven ballal, ötven jobbal
előbb tipeg, aztán nyargal.
Köszönti a Kikelet,
ő meg visszainteget.
Ránevet a Napsugár
s piros Katicabogár.
2. Hétvári Andrea: Keltegető
Föld mélyén szendergő,
csillagfürt, ébresztő!
Ébresztő – csing-ling-ling –
szél szárnyán záport hint.
Álmából ébredve
fölnyílik fénykelyhe,
fénykelyhe fölnyílik,
csengőszó hallatszik.
Szendergő vadrózsa,
házadban alszom ma.
Szép orcád tündöklő,
szirmodról álom jő.
3. Zsadányi Lajos: Kipp-kopp
Kipp-kopp
Mogyoró.
Tavaszt hív már
a rigó.
Kipp-kopp
Kalapács.
Jókedvű már
A kovács.
Kipp-kopp
kert alatt.
Róka viszi
A ludat.
4. Péter Erika: Kibújócska (Kiszámoló mondóka)
Ipiapacs kikelet,
bújócskáznak a rügyek.
– Nem találsz meg, ágba bújtam,
egész telet átaludtam.
Ipiapacs, egy, két, három,
jövök, csak a tavaszt várom!
5. Gazdag Erzsi : Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rádfüttyent egy bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.
6. Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél:
Kibújás, vagy bebújás? Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jót eszem, ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odu-méz? Ez a kérdés de nehéz!
7. Sarkady Sándor: Tavaszváró
Fuss el,
Február,
Süss fel,
Napsugár;
Szellő kerekedj,
Langyos eső, megeredj,
Árpa,
Búza,
Kukorica
Cseperedj!
8. Tavaszi szél
Friss, bohókás tavaszi szél, már régóta vártunk rád.
Kergesd el a hófelhőket, hadd borítsák Alaszkát!
Fújd el őket jó messzire, hadd élvezzük a Napot,
s hozz be a kis szobácskánkba friss, tavaszi illatot!
9. Hétvári Andrea: Tavasz
Föld testében,
hegy gyomrában,
hold szívében,
csend házában
lépett hármat,
moccant kettőt,
megnyílottak
szárnyas erdők.
Kettőt moccant,
hármat lépett,
felvillantak
gyémánt rétek.
Napról gördült,
láng engedte,
éjből fordult,
fény fürdette.
Felhőt látott
zengő égen,
elszunnyadt zöld
fű ölében.
Csend házában,
hold szívében,
hegy gyomrában,
föld testében.
10. Kulcsár Ferenc: Mondóka
Sándor, József, Benedek
hoz majd meleget, eleget.
Sándor, a vándor,
télből lépked,
lába nyomán a fű megéled.
József, a jámbor,
szellőn nyargal,
erdőn-mezőn át tavaszi dallal.
S mit tesz a bajuszos Benedek?
Zsákból meleget ereget.
11. Kibújás vagy bebújás?
Barlangjának sötétjéből barnamedve kitekint.
Körül kémlel: – jó idő van? Süt már a Nap idekint?
Hogyha a szél havat hord még, egyértelmű, nem vitás:
visszafekszem a vackomba, korai a kibújás.
12. Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor
égen nyíló bodzavirágból.
13. Szécsi Margit: Március
Téli szellők, fújjatok csak,
játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
14. Donkó László: Tavasz éke
Barkabontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.
15. Juhász Magda: Tél után
Víz alatt, víz alatt,
sikló tekereg,
zsong a nád, zsong a nád
víztükör felett.
Vízi pók, vízi pók
gyorsan menekül
nádi rigó, ringatódzó
fészkére repül.
A tavaszi ég alatt,
nyújtózkodik
már a nap,
a szemét is jól kitárta,
körülnézett a határban,
sok dolgom lesz
itt nekem,
de jó hogy felébredtem.
16. Tóth Anna: Katica
Kicsi vagyok, mégse félek,
Tarka mezőn éldegélek.
Hátam piros, mint az alma,
Hét kis pöttyöt láthatsz rajta.
Hívhatsz engem Katicának.
Fürgén szálló kisbogárnak.
S hogyha pihenek az ágon,
Vagy egy apró vadvirágon,
Óvatosan felemelhetsz,
Csengő hangon énekelhetsz,
Ujjacskádra felsétálok,
Aztán gyorsan tovaszállok.
17. K. László Szilvia: Tavaszváró
Jöjj el, Tavasz! Hozz meleget!
Hozz el minden szeretetet!
Hozz napsütést, enyhe szellőt,
Virágokat, bárányfelhőt!
Hozzál vidám madárfüttyöt,
Csemegének sok gyümölcsöt!
18. Végh György: Virághozó április
Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.
Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál –
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.
19. Galambos Bernadett: Szervusz, Tavasz!
Szervusz, Tavasz,
tűnj el, Tél!
Nem kell már a sok fehér!
Zöldelljen az erdő, rét,
nyitogasd a pipitért!
Gyermekláncfű, gólyahír
napfényért most néked ír.
Csald elő a meleget,
hadd űzze el a telet!
Szervusz, Tavasz,
tűnj el, Tél!
Hóval, faggyal megszűnjél!
20. Gyárfás Endre: Májusi koncert
Trombitanárcisz
trombitál,
orgonabokor
orgonál,
harangvirág csendül,
virágoskert zendül.
Erősítő sem
kell ide:
szállnak a hangok
messzire.
Hallja falu, város:
muzsikál a május.
21. Kecskés Béla: Szól a tavasz
Szól a tavasz:
itt vagyok!
Eljöttem, mert
hívtatok.
Egész télen
hó alatt
álmodtam az
álmomat.
Szól a tavasz:
itt vagyok,
napsugárban
csillanok,
kezemben száz
szál virág -
annak adom,
aki várt!
22. Benedek Elek: Erdőben
Járok-kelek kint a zöld erdőben,
Az áldott nap most van ébredőben.
Ébredését erdő, mező várja,
Feléje száll Isten madárkája.
Fölkel a nap, sugarát már ontja,
Kék ibolya a kelyhét kibontja:
S gyenge fűszál meghajolva, szépen,
Várja, hogy a nap rája is nézzen.
Hallga, hallga! Figyeljetek mostan,
Vidám ének zeng fönn a magasban.
Egy-egy dallam leszáll a mezőre...
Dalolj, dalolj, tavasz hirdetője!
23. Galambos Bernadett: A katica bánata
A kis Kati, Kati bogár,
kinyitotta szárnyát,
reggeli nap csillogtatta
szép piros kabátját.
Illegett a rozmaringnak,
várta a fű bókját,
és amikor elszállt volna…
nem találta foltját.
24. Mentovics Éva: A hóember tavasza
Könnycsepp gördül orcájáról,
elcsuklik a hangja már.
Megsajnálja veréb, cinke,
s mindenki, ha arra jár.
Elferdült a répaorra,
elgurult a cilinder.
Ne csodáld, hisz kertek alján
már a tavasz csilingel.
25. Gazdag Erzsi: Fecskenóta
Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
- Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!
26. K. László Szilvia: Tavaszváró ének
Tavasszal a virágok
egymás után nyílnak,
hóvirág és ibolya
kirándulni hívnak.
Rügyet bontanak a fák,
kivirul most minden,
tavaszi szél könnyedén
ágról-ágra libben.
Kisfiúk és kislányok
kacagva szaladnak,
örülnek virágnak,
örülnek tavasznak.
27. Drégely László: Tavasz hívása
Sándor, József, Benedek,
Vártunk rátok eleget,
Sok volt már a télből,
Hóból, hideg szélből –
Hozzatok meleget,
Zöldellő rügyeket,
Madár dala szálljon,
Lepke táncot járjon,
Süssél nap, fényes nap,
Hozz meleget mindennap!
28. Mentovics Éva: Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
29. Osvát Erzsébet: Tavaszváró mondóka
Távozz, hideg,
olvadj, hó!
Hagyj itt minket
Télapó!
Küldd a lányod
magad helyett.
Mondd meg neki,
el ne feledd:
hozza el a
meleget,
fecskét,
gólyát,
hóvirágot,
a nevető kék eget!
30. Móra Ferenc: Fecskehívogató
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
31. Kányádi Sándor: Márciusi versike
Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.
32. Galambos Bernadett: Alvó magok
Életem egy röpke nyár,
télen a rét én rám vár.
Babusgatja kis magom,
takar hűs hó, alhatom.
Tavaszi nap csal elő,
becézget fény, friss eső.
Életem egy röpke nyár,
apró magom tavaszt vár.
S jövőre, ha megérem,
újra nyílok a réten.
33. Weöres Sándor: Eresz alól fecskefia
Eresz alól fecskefia
ide néz, oda néz:
van-e hernyó, hosszu kukac,
ízesebb, mint a méz?
Csőrét nyitja ám,
buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle
belefér igazán.
34. Őri István: Madárének
Kedves madár, röpke madár
szép szárnyával fészkére száll
csippent egyet, csippent kettőt
csippent sokat - tizenkettőt.
Fiókákhoz imígyen szól:
"Tollas babák, kis szentjeim!
gyönyörködnek mind szemeim
pelyhes begyek, apró szárnyak
fennen hangzó éhes szájak!
35. Donászy Magda: Hóvirág
– Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
– Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
– Ó, be szép ez virágom!
36. Székely Dezső: Tavaszváró
Ibolyalevélen
bogárka- könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!
37. Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág
Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű
tavaszt kóstol:
– Jóízű!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.
38. Devecsery László: A sárgarigó fészke
Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.
39. Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
40. Gyenes István: Tavaszköszöntő
Köszöntünk szép kikelet,
Ragyogjál a föld felett.
Áraszd meleg sugarad,
Hozzál termő szép nyarat.
Epret, mézet, szép virágot,
Embereknek boldogságot.
41. Devecsery László: Pitypang
Hajlítom kezem, ujjaim,
gömböt formálok csendesen.
Pitypangra pillantok kedvesen.
Játékát utánzom szelíden:
ujjaim nyitom:
el nem szállnak…
Pitypangra fújok: szél vagyok:
repülnek ernyős csillagok.
…és a pihés ernyők alatt…
rejtőzik az aprócska mag.
42. Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
- elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én.
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy!
Olyan szépen daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
43. Szalai Borbála: Süni Samu
Süni Samut odújából
kicsalta a kikelet...
- Jó, hogy megjött már a tavasz,
kezdtem unni a telet!...
S amint éppen nyújtózkodik,
arra ballag Nyúl Jenő:
- Szép, jó reggelt! Süni pajtás,
elég későn bújsz elő!
Látod, én már fel is vettem
halványszürke öltönyöm.
Valahányszor jön a tavasz -
új ruhába öltözöm.
Te még mindig ezt a kopott
tüskés gúnyát viseled?
Ejnye, ejnye, Süni komám,
elég ósdi viselet!
Ha akarod, elmehetünk,
felkeressük a szabót:
varr ő neked puha prémből
új nadrágot, új zakót...
- Nincs szükségem a szabóra!
Régi ruhám megteszi.
S ha nagyon kell, tüskéimet
majd köszörűs hegyezi!...
44. Kányádi Sándor: Májusi szellő
Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.
Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád
ő soha panaszra.
Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.
Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.
Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél
egy kék nefelejcsen.
45. Radnóti Miklós: Április
Ragyogó rügyre ült le most a nap,
s nevetve szamárfület mutogat.
Madárfi erre eltátja csőrét,
hunyorg feléje a nevető rét,
s a bárány is csodálkozik. Csoda,
hogy nem billen ki száján fogsora.
Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét,
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.
46. Balogh József: Tavasz
Fészket rak a jó idő,
gólyanép is haza jő.
Itt totyog a patakpart,
a sok vadlúd vele tart.
A Nap szeme ide lát,
kedvet nyílik a világ.
Hóvirágom tavaszol,
szívem zenét zakatol.
A park csupa szerelem,
benne magam keresem.
47. Vidor Miklós: Virághívogató
Ibolya, ibolya,
vén erdőknek fiatal
mosolya!
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!
Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!
48. Zelk Zoltán: Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
49. Zelk Zoltán: Ibolya
Ibolya, ibolya
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak.
50. Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
-jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.
51. Szabó Lőrinc: Tavasz
"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.
"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb, még boldogabb!"
52. Beney Zsuzsa: Tavasz
Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.
53. Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszűnik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
54. Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne
Ha a világ rigó lenne,
kötényemben ő fütyülne,
éjjel-nappal szépen szólna,
ha a világ rigó volna.
De ha a világ rigó lenne,
kötényembe nem is férne,
kötényem is honnan volna,
ha az egész világ rigó volna.
55. Weöres Sándor: Olvadás
Csipp, csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap
csepereg a víz.
Ismersz olyan tavaszi verset, ami még nem szerepel a listán? Írd meg nekünk kommentben! Vidám mondókázást kívánunk!
Kép: canva.com
.jpg){kind=small}
