29 vidám nyári vers és mondóka

Családinet | 2016-08-15 13:44

29 olyan mondókát és verset gyűjtöttünk össze nektek, amik az év legszebb három hónapjáról szólnak - tanuljatok meg néhányat közülük a nyáron!

1.
Andók Veronika: Vakáció

Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!

Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.

2.
Őri István: Nyári reggel

Csip-csip, kismadár
éledezik a határ

Csip-csip, kismadár
szemét nyitja napsugár

Csip-csip, kismadár
messze hangzó ének száll

Csip-csip, kismadár
felébredt a napsugár

Csip-csip, kismadár
erdő, mező táncot jár

Csip-csip, kismadár
mosolyog a napsugár

3.
Őri István: Nyárköszöntő

véget ér
a hideg tél
elszalad
a tavasz már
virágos rét
fecskenóta
itt a nyár!
itt a nyár!
végre itt vagy
végre itt vagy
Aranyszemű Napsugár!

4.
Bartos Erika: Gyümölcskosár

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

5.
Balogh József: Nyár

Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

6.
Balogh József: Vakáció

Nyakunkon a nyár már,
nyomában a játék,
mezőt, hegyet járni
eltökélt a szándék.

A csavargó szélben
táncoljon a labda,
és a játékot mi
nem is hagyjuk abba!

Mert élet a játék,
bár minden nap véges,
legyen az ép testben
lelkünk naptól fényes!

7.
Volt egyszer egy dinnyeföld,
dinnyeföldön dinnye nőtt.
Egy sem piros, egy sem zöld,
csupa sárga volt a föld!

8.
Egy szem szilva,
két szem szilva, bolond voltál, csizmadia,
megetted a suvikszot,
nem nő ki a bajuszod!

9.
Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle!

10.
Lipem lopom…

A dalhoz játék is tartozik, ha kettőnél több gyermeket szeretnél lekötni vele. Egy csőszre és két vagy több tolvajra van szükség. Amíg a dal tart, a csősz alszik, az incselkedők pedig szőlő szedést imitálnak a tőkékről (a többi gyerek). A dal végén a csalogatók azt kiabálják: Tele a kiskosár! A csősz felpattan és megpróbálja elkapni egy egyik csintalankodót. Belőle lesz az új csősz. Feldobható eszközökkel, ha a szőlőt szedők kis kosarakkal, a csősz kalappal, bottal vagy hasonlóval van felszerelve.

11.
Tornóczi Köles Ildikó: Nyári dal

Fű, fű, zsenge fű,
szól a tücsökhegedű!

Selymes pázsit, puha rét,
dolgos, szorgos hangyanép,

pillangó és pacsirta
csalogat a határba.

Hívogató napsugár:
Ó, de szép is ez a nyár!

Fű, fű, zsenge fű,
szól a tücsökhegedű!

12.
Hej a sályi…

Kevés gyerekkel is jól játszható játéka van ennek a dalnak. Egy árus asszonyt és egy almát kell választanunk, valamint kell még egy vevő is, az utóbbit azonban csak a dal végén választjuk ki, némán rámutatva. Ekkor a következő párbeszéd zajlik le:

Vevő: Hogy az alma?

Asszony: Egy garas.

Vevő: Ki vesz meg?

Alma: - megmondja annak a nevét, aki a vevő -

13.
Mentovics Éva: Ribizli

Szúrós bokor ágán terem,
fürtjén sok a parányi szem.
Piroslanak ott csokorban,
s virítanak a bokorban.

14.
Devecsery László: Strandon

Ticcs,
   toccs,
       liccs,
           loccs,
               fröccs.
Kis fröccs.
       Nagy fröccs.
Kis fröccsenés.
       Nagy fröccsenés.
Csobbansz kicsit,
           csobbansz nagyot,
úgy csinálod, mint a nagyok………

Medencébe hogyan mennél,
akkor lassan vizes lennél!

Beleugrasz, nem kíméled:
bevizezed a környéket!

15.
Devecsery László: Nyári este

Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.

Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.

16.
Gazdag Erzsi: Hol van a nyár?

Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?

Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,

nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,

búzavirág kék szemében,
ezüsthalak pikkelyében.

Ott trilláz a réti fűben,
egy kis tücsökhegedűben.

Göncölszekér rúdja mellett
csillagökröket terelget.

Égen-földön megtalálod,
ha az erdőt, mezőt járod.

17.
Gazdag Erzsi: Nyár

Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.

Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.

Nézd, hogy zsibog az utca!
Mennyi lányka, fiúcska!
Rétre mennek labdázni,
fogócskázni, cicázni.

18.
Mentovics Éva: Este a tóparton

Nyár esti felhő ágyat kínál,
rajta a napfény elszundikál.

Álmos az erdő, szunnyad a táj,
fecskemadár is fészkére száll.

Csendes a tópart, suttog a nád,
lágy hullám ringat két vadkacsát.

Tóparti fészket rejti a sás,
benne fehérlik három tojás.

Hullámzó vízen csillan a fény
három fióka lesz az idén.

19.
Mentovics Éva: Libben a Nyárlány

Tarka kötényben
libben a Nyárlány,
napsugár csillan
illatos fátylán.

Pázsitok selymén
surran a lépte,
nyár tüze játszik,
csillan szemébe’.

Pitypangot pelyhez,
bokrétát bolyhoz,
lepkéket röptet
minden bokorhoz.

Lenge hajában
bódító bodza,
nyár kacagását
gyűjti csokorba.

20.
Zápor előtt, zápor után,
mindig ugat az én kutyám.
Zápor előtt a felleget,
Zápor után a kék eget.

21.
László György: Tócsa-tükör

Eső esett, s az udvaron
tócsa maradt
Nézte magát, igazgatta
benne a Nap.

S addig nézte, igazgatta
magát a Nap.
míg felszívta, s csak a tócsa
helye maradt.

22.
Fecske Csaba:Lepkebál

A végtelen nyári réten
kezdődik a lepkebál:
táncolóknak, leskelőknek
szúnyog-banda muzsikál.

A sok tücsök is rázendít,
szól a talpalávaló,
lepke lebben gyors ütemre,
ringatózni kezd a tó.

Felhők közül bámul a hold,
csuda érdekes a bál:
vidám táncot rop mindenki,
lepke, bogár és fűszál.

Lelkes zenész szúnyog, tücsök,
önfeledten muzsikál,
a gomolygó forgatagban
ki-ki párjára talál.

Tarka lepke, kék pillangó,
titokzatos pávaszem
libben-lebben a zenére,
nézi sok kíváncsi szem.

Nyári réten holdsütésben
beh vidám a lepkebál:
millió gyöngyöt ragyogtat
a tengernyi zöld fűszál.

23.
K. László Szilvia: Nyárköszöntő

Szervusz, kedves Napsugár!
Örülünk, hogy itt a nyár.
Kérlek, süss jó melegen,
pihenhetsz a réteken.
Érleld meg a gabonát,
lombosítsd a sok szép fát,
langyosítsd a vizeket,
melegítsd a szíveket!

24.
Nagy László: Balatonparton

Balatonparton a
nádi világban
megbújtam egyszer
s csuda szépet láttam
bóbitás nádon
nádi veréb fészket
sás bokor alján
kis vízicsibéket.

Vad ruca moccant
topogott a vízre
barna liléit
vízi útra vitte
senki se látta
csak magam csodáltam
ott a víz partján
még sokáig álltam.

Játszott a nádas
széllel és derűvel
s hazaindultam
nádi hegedűvel.

25.
Kányádi Sándor: Kánikula

Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.

26.
Lackfi János: Halak

(az Ugrálóház c. kötetből)

Hal háta pikkelyes,
víz háta pikkelyes,
hogyha megmarkolod,
kicsúszik, kicsorog.

A folyó csak halad,
földön siklik tovább,
úszkáló kis halak
feszítik nagy hasát.

27.
Zelk Zoltán: Halország

Falu végén, hegy alatt
csörgedezik egy patak,
ficánkoló víg halak
játszanak a víz alatt.

Talán még házuk is van
víz alatt, a homokban,
fényes kavicsból rakták:
ott töltik az éjszakát.

Reggel vígan ébrednek,
eleségért sietnek,
szitakötő, vízipók,
halreggelire valók.

Később ebéd is kerül
s ha fönn az ég kiderül:
a víz színére úsznak,
úgy köszönnek a Napnak.

Lóg a lába, lóga,
nincsen semmi dolga.
Mert, ha dolga volna,
a lába nem lógna.

28.
Zelk Zoltán: Nyár

Tudjátok-e, mit énekel
a csobogó kis patak?
„Gyertek, igyatok vizemből,
szomjas madarak!”

Tudjátok-e, mit zizegnek
a réten fűszál, virág?
„Gyertek hozzám lakomára,
megéhezett barikák!”

Tudjátok-e, mit susognak
az erdőben a lombok?
„Gyertek aludni árnyamba,
ti elfáradt vándorok!”

S tudjátok-e, mit énekel
fáradt vándor és madár?
„Szép az erdő, szép a mező,
gyönyörű a nyári táj!”

29.
Zelk Zoltán: Vakáció

Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán,
vagy pusztára?

Folyópartra,
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?

Lepkét fogjunk,
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?

Akár erdő
akár folyó,
Gyönyörű a
vakáció!