A gyerekem örökké a neten lóg!

Jánosi Valéria | 2017-01-26 13:50

A mai tizenévesek szülei egy tökéletesen újkeletű problémával találják szemben magukat: a kiskölykök már a digitális világba születtek, és magától értetődő természetességgel használják az online világot, fel sem mérve annak veszélyeit. A szülőknek pedig gyakran lövésük sincs, hogy mit engedjenek meg a gyerekeknek és mit ne. Csak az ösztöneikre hagyatkozhatnak, mert nincsen saját mintájuk.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy másként használja az internetet egy tizenkét vagy egy tizennyolc éves, és a gyerek érési folyamatát, önállósodását is figyelembe kell vennie a szülőnek, sőt illik vele lépést tartania, ha nem akar örökös veszekedéseket a kamasszal.

Kezdésként három dolgot kell leszögeznünk:

Az internetet használhatjuk rosszul, túl gyakran, ostoba célokra. Csak egyet nem tehetünk: hogy egyáltalán nem használjuk. Ez a világunk és a gyermekeink világának része, nem tilthatjuk el tőle a kamaszokat, viszont a mi feladatunk, hogy megtanítsuk őket az internet helyes használatára.
Szülőként követnünk kell a technika változását, tisztában kell lennünk az újabb és újabb kütyük funkcióival, és tetszik vagy sem, de ismernünk kell a közösségi hálózatokat is. Ha kamasz gyereket nevelünk, tudnunk kell használni a Facebookot, Twittert, Vibert, Instagrammot, Pinterestet, mert a gyermekünk ezeken a felületeken éli a közösségi életét. Ha szeretnénk tudni, hogy mi van vele, ismernünk kell ezt a világot. Különben hogyan tudunk segíteni neki, hogy eligazodjon benne?
Ismernünk kell az internet veszélyeit. És most nem csak arra gondolok, hogy a kiskamasz a házi dolgozatába pontatlan vagy téves információkat ír bele, mert nem ellenőrizte a használt weboldal szakmai hitelességét. Ez a legkevesebb. De tisztában kell lennünk azzal is, hogy a csúfolódás, gúnyolódás, a gyengébbek kiközösítése már közösségi térben folyik, és a lökött kölykök azzal húzzák egymást, hogy ki mer magáról minél szexibb pózban készült fotót küldeni vagy felrakni a Facebookra. Durvább esetben meztelen képet. Azt sem árt tudnunk, hogy a gyerekünk akár vadidegenekkel is megismerkedhet a neten, akik nem mindig jó szándékúak. És akkor még nem beszéltem arról, hogy gyorsan kialakulhat az internetfüggőség is.

Nem riogatni akarlak, de jó, ha tudod, hogy a fenti veszélyeknek leginkább az ártatlan, naiv, jókislányok vannak kitéve, akik könnyen válnak a szemétkedő osztálytársaik áldozatává. Arra kérlek tehát, hogy ne intézd el egy kézlegyintéssel, hogy ez a te gyerekedet úgysem érinti!

Ahhoz, hogy nyomon tudjuk követni gyermekünk internet-használati szokásait, érdemes tudnunk, hogy mi jellemzi az adott korosztályt ebből a szempontból.

Kisiskolások (7-12 évesek)

Ők még leginkább játékra használják a netet, bár negyedik osztálytól már tanulnak számítástechnikát, tehát megismerkednek az internethasználat alapjaival. A legnagyobb veszélyt a túlzott mennyiségű játék jelenti, illetve az, hogy erőszakot vagy szexet tartalmazó oldalakra tévednek.
A kisiskolások általában a szüleik telefonján játszanak vagy néznek filmeket, és nem veszik zokon, ha az ősök megkérdezik, hogy mit csinálnak a neten. Nagyon fontos, hogy ellenőrizzük, milyen filmeket néz, vagy miféle játékokat játszik, és legyenek időbeli korlátai is a nethasználatnak.
A pszichológusok egy része azt javasolja, hogy az internethasználat ne legyen természetes, magától értetődő része a gyerek napirendjének, hanem legyenek szabályai: például akkor nézhet filmet, vagy akkor játszhat, ha elkészült a leckével. És ilyenkor is csak 1-2 órát bambulhat a képernyő előtt.

Kiskamaszok (12-14 évesek)

A nemi érés ebben az életkorban a legviharosabb, ekkor változik a leggyorsabb ütemben a testük. Így aztán érthető, ha a fejük tele van erre vonatkozó kérdésekkel, aggodalmakkal, amelyekre az interneten keresik a választ.
Teljesen normális, ha a gyerek a következő kérdéseket teszi fel a google-nek: „Normális méretű a péniszem/mellem? Mikor kezdjem a szexet? Mit engedhetek meg a barátomnak?” Ezzel csak az a probléma, hogy a gyerek a teljesen normális kérdéseire ostoba válaszokat talál a neten, esetleg pornóoldalakra téved. Próbáld ki, és nézz utána az interneten, hogy milyen válaszokat kaphat a gyereked! Ezek után érdemes elbeszélgetni vele arról, hogy mit higgyen el belőle és mit ne.

A másik fontos témája a kiskamaszoknak az, hogy befogadnak-e a többiek vagy sem. Megnő a kortárscsoport fontossága és befolyása. Éppen ezért kulcskérdés számukra, hogy legyen saját e-mail címük, illetve Facebook fiókjuk vagy hozzáférésük az osztályban éppen divatos chat fórumhoz. Két nagy kérdés elé állítják a szüleiket: vegyünk-e neki okostelefont, és mikor engedjük meg, hogy használja a Facebookot?

Mikor vegyünk neki okostelefont?

Az okostelefon használatával a gyerek internethasználata szinte teljesen kikerül a szülő felügyelete alól. A kölyök tanulás közben/helyett chatelni fog, és nem lehet vele normálisan vacsorázni, mert állandóan pityog a telefonja. Azt gondolom, hogy manapság szinte lehetetlen kikerülni, hogy előbb-utóbb vegyünk neki egy okostelefont, viszont ez az utolsó alkalom, amikor még kézi vezérléssel irányítani tudjuk az internetezési szokásait. Ha úgy döntünk, hogy kap egy okostelefont, akkor előtte érdemes közösen felállítani a szabályokat: meg kell találni a helyes egyensúlyt az online eltöltött idő és a valós életbeli szabadidős tevékenységek között.
Meg kell beszélni vele, hogy milyen személyes információkat oszthat meg a barátaival a neten. Hívjuk fel a figyelmét arra, hogy az internet nem felejt, amit ma feltesz a világhálóra, azt még évek múlva is vissza lehet majd keresni. Lehet ökölszabály például az, hogy ne tegyél fel magadról olyan képet vagy infót, amiről nem szeretnéd, hogy a tanáraid vagy a nagymamád is tudjon.

Érdemes időben is korlátozni a telefon otthoni használatát, és megtanítani neki, hogyan és miként illik használni a készüléket. Ja, és nem árt, ha jó példával járunk elöl, és családi ebédeken mi is lenémítjuk a kütyüinket.

Mikortól használhatja a Facebookot?

Tizenegy-tizenkét éves korban a gyerekek elkezdik érezni a csoportnyomást, hogy legyen saját Facebook-profiljuk. A kamasz kirekesztettnek és kevésbé menőnek fogja érezni magát, ha a legtöbb osztálytársa fent van valamelyik közösségi oldalon, neki pedig nem engedjük meg.
Kezdjük azzal, hogy a Facebook hivatalosan tiltja, hogy tizenhárom évesnél fiatalabbak regisztráljanak. Ha ennél fiatalabb gyerekünknek engedjük meg a profil készítését, akkor hallgatólagosan beleegyezünk, hogy idősebbnek hazudja magát. Ráadásul 11-12 évesen még kevés gyerek érett arra, hogy kezelni tudja a Facebook veszélyeit. Azt javaslom tehát, hogy mindenképpen várjuk meg, amíg a gyerek betölti a 13 éves kort, és utána is nagyon körültekintően, sok-sok beszélgetés után használhassa a Facebookot.
Tanítsuk meg arra, hogyan használja a biztonsági beállításokat, hogy csak olyanokat vegyen fel ismerősnek, akiket valóban ismer. Mindenképpen beszélgetni kell vele arról is, hogy mit posztolhat magáról és mit nem.
Sok szülő eleinte ragaszkodik hozzá, hogy legyen hozzáférése a gyerek felhasználási fiókjához, és amikor már látszik, hogy a kölyök tud magára vigyázni, enged a szigorból. Egy idő után ezen a téren is fontos, hogy átengedjük neki a felelősséget, illetve ne feledjük, hogy amikor a gyerekünk Facebook oldalát olvasgatjuk, az olyan, mintha belehallgatnánk egy baráti kör beszélgetésébe kívülállóként. Érdemes tehát fokozatosan tiszteletben tartanunk gyermekünk magánszféráját.

Azt gondolom, hogy sok szülő bosszankodik azon, hogy a kamasz mennyi időt tölt a telefonja nyomkodásával, de elfelejt szabályokat állítani, és felhívni a figyelmet a gyerekre leselkedő veszélyekre. Ez is fáradságot, időt, energiát igényel, sok-sok beszélgetést. Sok bosszúságot takaríthatunk meg magunknak, és komoly veszélyektől óvhatjuk meg a gyereket, ha ügyesen szabunk határokat – még akkor is, ha a kamasz berzenkedik ez ellen.

Fotó: natureaddict/pixabay