A gyermekre, fiatalra nagy hatást gyakorolnak az ismétlődő környezeti tényezők; így az őt körülvevő médiából származó ingerek is. A személyes kötődések átrendeződése, súlypontjának megváltozása oda vezet, hogy a fiatal egyre inkább a kortárs kapcsolatokat igényli. A The Sea inside Me Központtal kapcsolatba kerülő fiatalok egy részének életében nincsen pozitív követendő példa, hiszen nem áll mögöttük támogató családi háttér, így esetükben azt gondoljuk, hogy a média szerepe erőteljesebben jelenik meg. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy más mintát nyújtva, szociális-kompetenciáikat fejlesztve el tudjuk érni azt, hogy más alternatívát is tudjunk számukra nyújtani foglalkozásaink, egyéni segítő beszélgetéseink, mentor programunk, nyári önismereti táboraink alkalmával.
A média nagyon erősen befolyásolja a példakép- és eszményképválasztást.
A kialakuló személyiség képességei egymásra épülnek. Már a kisgyerekek is utánozzák a számukra tetsző szereplők mozdulatait, eseményeket, történéseket. A látott és hallott műsorok, mesék megbeszélése nagyon fontos, mert fejlesztik a kognitív képességet, a gondolkodásmódot, a képzeletet és eközben erősítik a valóságérzetet. Nagyon fontos a feldolgozás, hogy képesek legyenek különbséget tenni a valóság és a képzelet között.
Szakembereink több oktatási intézményben is jelen vannak, így pontosan tudják, hogy az oktatás során is fontos eszköz lehet a média, az online felületek használata, beforgatása, különösképpen a mostani online tanítás keretében. Ezt a fiatalokkal folytatott beszélgetéseink is megerősítették, hogy valódi igényük van erre. Ők is úgy érzik, hogy a média nagyhatású nevelési tényező. Az értékek, a kultúra közvetítésével, átszármaztatásával fejti ki folyamatos hatását. Ez nagyon fontos pozitív oldala. Hozzájárulhat emberi közösségek fejlesztéséhez is. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a média adta lehetőségeket kiaknázzuk szakemberként.
Pedagógusként felelősségünk a média tudatos alkalmazására való nevelés, az önálló kritikus véleményformálás.
12 diákot vontuk be ebbe a programba, melynek során mindenkivel beszélgettünk, illetve ezt követően egy alkalommal közös beszélgetésre, vitázásra, érvelésre invitáltuk a srácokat, melyet természetesen játékos formában tartottunk.
A diákok 16-22 év közöttiek, 6 fiú és 6 lány.
Mindegyikőjük rendszeresen napi szinten néz TV-t. Átlagosan 2,9 óra/nap jött ki, de van olyan diák is, aki 4,5 órát TV-zik naponta, ám akadt 2 olyan diák is, aki egyáltalán nem néz TV-t, egyiküknek nincs is otthon TV. Ez az adat csak és kizárólag a TV-re vonatkozik, ide nem tartozik bele semmilyen egyéb média tartalom. Saját megítélésük szerint ez átlagos, de semmiképpen nem sok. „Mi mást csinálnék otthon a szobámban?” - mondja az egyik zöldre festett hajú lány.
A TV-t sok esetben információszerzésre használják a fiatalok, zenecsatornákat és természetfilmeket is néznek néhányan. A 12 fiatalból 9 mondta magáról, hogy ők bizony a tavaszi karantén alatt sorozatfüggők lettek. Van aki a YouTube csatornákat böngészi, de sokan a Netflixet használják. "Számomra érdekes volt, hogy akik 20 percnél többet utaznak, azok utazás közben is néznek filmet, főleg sorozatot a telefonjukon. Az is kiderült a beszélgetések során, hogy 11 diáknak korlátlan internete van, hogy bárhol bármikor elérhesse a számára fontos tartalmakat." - emeli ki Révayné Balázs Boglárka, a The Sea inside Me Központ egyik alapítója.
A számítógép, mint eszköz sokuk számára elérhetetlen, de nem is vágynak rá. A telefonjukkal teljes mértékben tudják pótolni; olyannyira, hogy akár online órára is innen jelentkeznek be, de akár egy beadandó esszét is telefonon keresztül írnak meg. Valójában sokuk nem is megírja, hanem „Bediktálom a telefonomnak és akkor csak ki kell javítgatnom, amit rosszul ért a program. Nem is lenne ennyi energiám gépelni, mint ahogy ezért nem szeretem az olvasós híreket, nincs türelmem annyi mindent elolvasni” - vallja be egyik beszélgetőtársunk, egy rasztás srác.
Mindegyik megkérdezett fiatal elmondta, hogy biztosak benne, hogy okoz függőséget a telefonozás, sorozat nézés. Saját bőrükön is tapasztalják. Van aki 45 percet, egy tanórát sem bír ki anélkül, hogy ne nézzen rá a telefonjára. Azt gondolják, hogy ez függőség, ennek ellenére teljesen normális dologként élik meg és többen is kihangsúlyozzák, hogy elkerülhetetlen függni ezektől az eszközöktől. Nagyon sok esetben megjelent érvnek, hogy nem szeretnének lemaradni semmiről, ezért kell újra és újra megnézni a közösségi felületeket.
A játékpedagógiai elemekkel tűzdelt beszélgetős program során került elő a selfie kérdése is, van aki órák hosszat el tud tölteni, hogy „egy valóban jó képet lőjek magamról, ahol mindenem tökéletes de mégis spontánnak és lazának tűnök. Csak ilyen mehet fel az instára, én ugyanis ilyen vagyok”. Arra a kérdésemre, hogy ami órákig készül, hogyan lehet spontán csak egy mosolygást kaptam válaszul. Majd kisebb gondolkodás után ő is eltűnődve mondta: „Spontánnak kell tűnnie, lehet, hogy mégsem az….de egy spontán kép nem is lehet jó….vagy igen? De hát ott nem perfekt az ember.”
A csoportos beszélgetés során a kis korban való agresszív mesék és felnőtt tartalmak témakör is előkerült a fiatalok ötletére. Nagyon örültem neki, hogy alig kellett őket irányítani, egyáltalán nem kellett terelni a beszélgetést, mert maguktól is bele tudtak feledkezni a témába és „behúzta” őket, mert számukra is fontos kérdéseket dolgoztunk fel.
„Szerintem ha kis korban sokszor lát a gyerek túl agresszív filmeket és mondjuk alapból nincs egy jó közegben később lehet kijön rajta is egy agresszió mert nem volt lekommunikálva hogy ez egy film. Meg sok gyerek játszik agresszíven játékokkal pl neked vágják a kiskocsit és azt hiszik oké az autós robbanós filmek miatt” - tör fel egy csendesebb lányból az ő mondandója is.
Volt olyan diák is, aki nem tudott részt venni a beszélgetésen, de fontos volt számára a téma, megkérdezte a többieket, hogy mikről beszélgettünk és még aznap este írt nekem cseten, hogy az ő véleményét is meg szeretné velem osztani, mert fontosnak tartja a témát.: „Függőséget maga a média okozhat, bele vihet egy ilyen loophole-ba ( nem jut eszembe a magyar szó rá xdd) es ilyenkor szoktak az emberek végig nézni egy évadot egy sorozatból egy nap alatt, de lehet pl egy ilyen coping mechanism is a film/sorozat nézés mikor pl mély depresszióban vagy és napokig az ágyban fekszel és csak nézed a sorozatod amire ráfüggtél mert úgy érzed más nem menne(...) Szerintem nem lehet ezt igy kimondani hogy a médiában látott agresszió, ki is vált mindenképp egy agressziv reakciót, életmódot akármit, mert ez nagyon szubjektiv és emberfüggő.”
Nagyon érdekes volt számomra megélni, hogy mennyire megmozgatta ezeket a fiatalokat ez a téma, hogy ők kérték, hogy beszéljünk ezekről még, mert számukra is fontos kérdéseket feszeget, nekik is segítség, ha tisztába tesszük ezt a kérdést. A mélyebb beszélgetés során kiderült, hogy sokukat személyesen érinti a kérdés. Az éjszakai alvás helyetti sorozatozás szinte mindennapos. Másnap nem tud felkelni, de nem tudja abbahagyni. Azt is megfogalmazták a fiatalok, hogy ez egy menekülés, kicsit kivonulás a világból, „legális drog csak nem üt ki annyira”.
Ketten behozták az internetes zaklatás témakörét is, a kommentháborúkat, melyek új fajta bullying területekké váltak az utóbbi időben. Nagyon könnyű félreérteni a másikat, hiszen nem látjuk és igazából nem is halljuk a hangsúlyt sem, így sok esetben egyszerű másfajta értelmezésből lesz bántalmazás, mert elfajul a kommunikáció. Ezt Révayné Balázs Boglárka, mediátor is megerősíti, őt is több iskolai bullying kapcsán keresték meg az utóbbi években, melyek esetében egyre többször kerül előtérbe az online zaklatás.
Egy srác ehhez kapcsolódóan jegyezte meg: "Én már nagyon nehezen tudok a real térben kommunikálni, van akinek könnyen írok cseten, de ha találkoznom kell vele, akkor lefagyok." - mondja lehajtott fejjel. Hiába feszegettem, hogy ez ellen mit lehet tenni, ők hogyan tudják ebből kivonni magukat, ez számukra teljesen természetes jelenség.
Számunkra nagyon fontos jelzés értékű ez a jelenség, amivel foglalkozni kell. Öröm, hogy a mai fiataloknak van igényük ezzel a témával is foglalkozni, ráadásul van akinek segítségre is van szüksége saját médiához, közösségi felületekhez való viszonyával kapcsolatosan. Hosszú távon egyértelműen fontosnak érezzük erre is kitalálni prevenciós foglalkozásainkat és ezzel is megkínálni az iskolákat.
Balázs Boglárka - The Sea inside MeJátékpedagógus, Mediátor, Szociális munkás, Drogügyi-koordinátor, OH-instruktor, Grafológus- és rajzelemzési szakember, Tréner és Egyéni segítőElérhetőségeim: Email: seainside.kozpont@gmail.com Tel: +36205351565 Honlap: http://seainsidekozpont.simplesite.com/ Facebook: The Sea inside Me | Facebook |
.jpg){kind=small}
