Az utóbbi években elterjedt a szülinapozásnak az a kényelmes - ám igen költséges formája -, amikor egy gyorsétterem vagy játszóház adja a helyet, a tortát, üdítőt, szendvicseket. Jobb esetben a hoszteszek gondoskodnak a gyermekek szórakoztatásáról. Rosszabb esetben - mint ahogy egy játszóházban ezt tapasztaltam - csak akkor lépnek kapcsolatba a gyerekekkel, ha valaki mondjuk, háttal akar lejutni a csúszdán, vagy netán összeverekednek. Ilyenkor igyekeznek elhárítani a veszélyes helyzeteket.
Mit csinálnak ez alatt a szülők?
Egyesek elintézik a szükséges bevásárlást vagy megfőzik az ebédet. Akiknek „nem akad jobb dolguk”, azok beülnek a gyorsétterembe, vagy a játszóháznál a váróba, ismerkednek, kellemesen elbeszélgetnek egymással, miközben fogyasztanak, tovább növelve ezzel a cég bevételét.
A bulizó gyerekek persze önfeledten ugrálnak a gumivárban, hemperegnek a színes golyók között, bújócskáznak a labirintusban, várat építenek a hatalmas szivacsból készült építőkockákból, esetleg társasoznak.
Tapasztalatom szerint valahogy presztízskérdés lett ez a semleges, játékeszközökkel többé-kevésbé jól felszerelt helyszínválasztás az ünnepléshez.
A szülőket két oldalról éri a nyomás: a gyerek mindenáron játszóházas, vagy gyorséttermes bulit akar, érthető, hiszen élményekben gazdagon tér haza. Mi szülők pedig érveket keresünk saját magunk meggyőzésére: „nem akarok lemaradni a többi család mellett, snassznak fogják találni az otthoni szülinapozást”, „lestrapáltak vagyunk az egész heti melótól, meg a háztartástól, nem hiányzik a dupla adag takarítás, különben is szétszedik a lakást” és még sorolhatnám. Ha a mi gyerekünk a vendég, akkor pláne jól jön a meghívás, igaz, hogy 1-2 ezer forintos ajándékot azért illik vinni a meghívottnak, de a gyerek jól szórakozik, addig is együtt lehet barátaival és ezzel letudtunk egy játszóházi alkalmat is.
Aki úgy gondolja, tönkre fog menni az a bizonyos gyorsétterem hálózat, mert palántája születésnapját nem nála ünnepli meg, és hová viszi majd a csemetéjét, ha feltétlenül csirkefalatokat szeretne enni és a Playstation nélkül már nem tudna meglenni, vagy ferde szemmel fognak rá nézni, mert nem tartozik a törzsközönséghez, az ne olvassa tovább ezt a cikket.
Még valami: nem említettem a szűk családi körben és az óvodában tartott ünnepléseket. Minden család magánügye, hogyan és hányszor köszöntik fel a gyermeket. Mi is szoktunk egy kis meghitt ünneplést tartani - lehetőleg a születés tényleges évfordulóján. Az óvodai köszöntés ellen sincs semmi kifogásom, mert ezek az események szeretetből szerveződnek. Ami igazán felháborít az a mechanizmus, amin a reklámok is alapulnak: a gyermekben olyan vágyakat, kívánságokat generál, amelyek pazarló költekezésre indítják a családokat. Otthon nem lehet azokat a játéklehetőségeket megteremteni, amit pl. egy játszóház vagy gyorsétterem kínál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az otthoni szórakozás minőségileg rosszabb, csak éppen más.
A gyerekpartik jó lehetőséget kínálhatnak kisebb szülői közösségek, barátságok kialakulására is. Szerintem azért nem árt mondjuk 10 gyerekre legalább 3 felnőtt jelenléte, hiszen nagy felelősség ennyi gyerekre vigyázni. Meg tudom érteni, amikor valaki egyszer-egyszer „bedobja” csemetéjét a szülinapi buliba, ez a gyakorlat azonban ne váljon rendszeressé az életében, mert kihasználja a család vendégszeretetét, amikor gyermekmegőrzéssel köti össze a „látogatást”.
Aki még nem gyakorlott az otthoni szülinapok megszervezésében az nyugodtan konzultálhat néhány szülőtársával, megbeszélhetik a korábbi bulik tapasztalatait, a következőkre vonatkozó elképzeléseket.
Játékokkal, ötletekkel pedig portálunk is segít!
Folytatjuk!
.jpg){kind=small}
