Gyermekkori félelmek. Meddig normálisak és mikortól betegség?

Bojti Andrea - szabadságon | 2014-06-27 08:03

A normál gyermeki fejlődést számos félelem kíséri, melyek együtt alakulnak a személyiséggel. Mástól fél egy óvodás, mástól a kisiskolás és a serdülő.

Természetes, ha a 7-8 hónapos csecsemő szeparációs szorongást él át, amikor édesanyjától eltávolodik. Megijed az állatoktól, idegenektől vagy összerezzen a hangos zajoktól.

Óvodáskorban a szörnyek az ágy alatt laknak és mumusok ijesztgetik a kicsiket. Ebben a korban a félelmeket már megtanulják a gyerekek. Emlékeznek az orvosi vizsgálatokra, félnek a tűtől és a rossz álmoktól

Az iskoláskori félelmek valóságosabbak

Iskoláskorban a leggyakrabban jelentkező félelmek az iskolával kapcsolatosak, kifejezett szorongást a tanulmányokkal kapcsolatban élnek át a gyerekek. Alsó tagozatban a jó jegyek megszerzése annyira motiválja őket, hogy még egymásra is hajlandóak árulkodnak. Ilyenkor egy érdemtelenül kapott rossz jegy vagy az indokolatlanul sok számonkérés komoly szorongást alakíthat ki, mely inkább hátráltatja a tanulásban.

Ebben az életkorban a gyerekek realitásérzéke már közel ugyanolyan megalapozott, mint a felnőtteknél. Ahogy tágul a perspektívájuk a világgal kapcsolatban, úgy kerülnek előtérbe a különböző veszélyektől való félelmek. A balesetektől, haláltól, katasztrófától való rettegés egy bizonyos mértékig hasznos és szükséges, ugyanakkor a gyerekek még nem képesek mérlegelni az ilyen jellegű trauma bekövetkezésének a valószínűségét. A túlzott szorongást csökkenti, ha beszélünk a felmerült kérdésekről. Sok szülő számára a negatív események tabutémák, a gyereket kímélni szeretnék a rossz hírektől, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a gyerekek szoronganak kevésbé, akikkel beszélgetnek a történtekről.

A serdülőkorban jelentkező félelmek szintén az adott életkorra jellemzőek. Megjelennek a kortársakkal és a nemi szereppel kapcsolatos szorongások. A kortárs közösség véleménye kezd előtérbe kerülni, és a fiatalok egyre inkább ennek a közegnek szeretnének megfelelni. Az elutasítottság és a megszégyenülés ebben az életkorban a legszorongatóbb érzés.

Igazán probléma akkor van, ha a félelem, a szorongás a különleges helyzettől, vagy eseményektől függetlenül jelentkezik, illetve annyira elhatalmasodik, hogy megzavarja az egyén kapcsolatait, fejlődését és mindennapi életét.

A félelmek kialakíthatnak fóbiákat, amikor az illető már eleve elkerül bizonyos élethelyzeteket. A pánik és a szorongásos betegségek különböző fajtái, mint mentális zavar jelentkezhetnek.

A félelmek leküzdésében a környezetnek, családnak, barátoknak is fontos szerepe van. A bátorság bizonyos mértékig tanítható. Pl. ha valaki saját maga kapcsolja le vagy fel a lámpát, az így szerzett kontroll csökkentheti a szorongást.

A súlyos szorongásos betegségek kezelésében azonban érdemes szakemberhez fordulni. Szükség esetén a pszichoterápia gyógyszeres kezeléssel is kombinálható.

Fotó: en.wikipedia.org